Kelet-Magyarország, 1976. március (33. évfolyam, 52-77. szám)
1976-03-03 / 53. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1976. március 3. KOMMENTAR iy amerikai írizsban Kádár János Kirill Lavrovval, a Szövjetüriiő népművészével beszélget a kongresszus ülésének szünetében. (Kelet-Magyarország telefotó) Vera Lebegyeva, az Omsz ki Petrolkémiai Kombinát művezetője a kombinát fej. lődéséről, a város és az omsz. ki terület dolgozóinak életéről tájékoztatta a kongreszszust. Gavriil Csirjajev, az SZKP jakutiai területi bizottságának első titkára rámutatott, hogy intenzíven fejlődik a Jakut Autonom Köztársaság, a Szovjetunió legészakibb területe. Óriási kincseit mind. inkább a népgazdaság szol. gálatába állítják. Gyorsan fejlődik a gyémánt-, arany-, és más színesfémbányászat, a kőszén- és földgáztermelés. Aarne Saarinen, a Finn Kommunista ' Párt elnöke Finnország kommunistái nevében meleg szavakkal üd. vözölte az SZKP XXV. kong. resszusát. Kongresszusuk új szakasz a kommunista társadalom felépítésével kapcsolatos legidőszerűbb problémák megoldásában — mon. dotta Saarinen. Mamady Keita miniszter, a Guineái Demokrata Párt or. szágos politikai bizottságának titkára felszólalásában rámutatott, hogy a Lenin pártjának kongresszusai mindenkor olyan nemzetközi jelentőségű események, amelyek hatására messze túllépi a Szovjetunió határait és ki. terjed minden kontinensre. A kongresszus elnöksége javaslatot tett a szerkesztő bizottság megalakítására, amelynek az a feladata, hogy egyrészt megvizsgálja az 1976—80-as szovjet népgazdaságfejlesztés fő irányai tervezetével kapcsolatos módosításokat és kiegészítéseket, másrészt pedig előkészítse az e kérdéssel kapcsolatos kongresszusi határozattervezetét. A küldöttek egyhangúlag megválasztották a bizottság tagjait. A testület vezetője Alekszej Koszigin miniszterelnök lett. Ezzel a kedd délutáni ülés véget ért. A kongresszus szerdán folytatja munkáját a Kremlben. Peking veszélyes politikája Napjaink tényei azt bizonyítják. hogy Kína maoista vezetősége nyíltan olyan politikát folytat, amely a szocialista országok zöme, a világ valamennyi népének érdekei ellen. irányul. Ez a politika merőben idegen a szocialista elvektől és eszményektől, és lényegében az imperializmus tartalékává vált a világszocializmus elleni harcban. „Ma már — mondotta L. I. Brezsnyev elvtárs kongresszusi előadói beszédében — nem elég annyit mondani, hogy a maoista politika és ideológia nem egyeztethető össze a marxista—leninista tanítással. Egyenesen ellensége annak”. A tények arról is tanúskodnak, hogy belpolitikájában a maoista csoport a szovjetellenességet arra használja fel, hogy megszilárdítsa Kínában saját, minden ellenőrzés nélkül és mindent átfogó hatalmi rendszerét, hogy ráakassza a „kapitulánsok” és revizionisták” címkéjét azokra, akik arra törekszenek, hogy megtalálják a társadalmi-gazdasági problémák szocialista megoldásának útjait. A maoisták a szovjetellenesség zászlaja alatt azt hirdetik, hogy Kínát holmi külső veszély fenyegeti. Ezzel az érvvel próbálják igazolni a kínai nép alacsony anyagi és kulturális színvonalának befagyasztását, s a nemzeti politika rangjára emelik az ország militarizálását és a háború előkészítését célzó népellenes irányvonalat. Peking minden erővel azt a látszatot igyekszik kelteni, mintha lépései a világporondon csupán arra irányulnának, hogy megakadályozza a „szovjet veszélyt”. Ezzel magyarázza az ENSZ-ben elhangzott valamennyi szovjet javaslattal kapcsolatos tagadó álláspontját, ezzel igazolja ellenvetéseit minden nemzetközi egyezménnyel szemben, amelynek részvevője a Szovjetunió. A pekingi vezetőség lázasan igyekszik meghiúsítani az enyhülést, amely reális valósággá vált. Szembeszegül a békeszerető erőknek bármely olyan konkrét javaslatával, amely a fegyverkezési hajsza megszüntetésére és a leszerelés megvalósítására irányul. Peking megpróbál mindenütt, ahol csak lehet, bizalmatlanságot és ellenségeskedést szítani az államok között. A maoisták arra törekednek, hogy aláássák a népeknek a tartós béke elérése lehetőségébe vetett hitét, s ezért agyalták ki „az új világháború elkerülhetetlenségéről” szóló tézisüket. Minden arra utal, hogy Peking a maga részéről előnyösnek tartja a hidegháború és a konfrontáció szellemének a feltámasztását, amely a közvetlen háborús konfliktusok lehetőségét hordozza magában. Peking arra számít, hogy abban az esetben, ha éleződik a helyzet a nemzetközi porondon, könynyű lesz megvalósítania Kína rakéta-nukleáris potenciáljának továbbnövelését. Szeretné kiprovokálni a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti közvetlen konfliktust, az emberiséget új világháborúba taszítani, hogy aztán annak tüzén melengethesse a kezeit és az ősi kínai eposz hőseihez hasonlóan a hegyről szemlélje a tigrisek párviadalát. A Szovjetuniónak a Kínával kapcsolatos álláspontja világos. Ezt az álláspontot tükrözték az SZKP XXIV. kongresszusának határozatai is. Az SZKP, a szovjet állam, amikor visszautasítja Peking veszélyes külpolitikai irányvonalát, elvi és engesztelhetetlen harcot vív a maoizmus ellen, egyszersmind kiáll amellett, hogy rendezzék a szovjet—kínai kapcsolatokat. A szovjet kormány már 1971-ben javasolta, hogy kössenek szerződést az erő alkalmazásáról való lemondásról. 1973-ban megnemtámadási szerződésre tett javaslatot a kínai vezetőségnek. Sajnos, ezek a konstruktív szovjet javaslatok nem találtak pozitív visszhangra Pekingben. Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, amikor a XXV. pártkongresszus szónoki emelvényéről a maoizmus politikája és ideológiája elleni harcról beszélt, a következőket mondotta: „Szeretném ismét megerősíteni, hogy akárcsak más országok, Kína vonatkozásában is szilárdan tartjuk magunkat az egyenjogúság, a szuverenitás és területi sérthetetlenség tiszteletben tartása, az egymás belügyeibe való be nem avatkozás, az erőszak alkalmazásáról való lemondás elveihez. Egyszóval, mi készek vagyunk normalizálni viszonyunkat Kínával a békés egymás mellett élés elvei alapján. Sőt, mi több, meggyőződéssel kijelenthetjük: ha Pekingben visszatérnek a valóban marxista—leninista politikához, ha elvetik a szocialista országokkal szembeni ellenséges irányvonalat, ha a szocializmus világával való együttműködés és szolidaritás útjára lépnek, akkor ez megfelelő visszhangra talál a mi részünkről és lehetőség nyílik, hogy olyan jó viszony alakuljon ki a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság között, amely megfelel a szocialista internacionalizmus elveinek. A kínai félen a sor”. V. Vasziljev Magyar—osztrák külügyminiszteri találkozó (Folytatás az 1. oldalról) mányosan jól fejlődő magyar—osztrák kapcsolatok szellemében. Délután Púja Frigyes sajtótájékoztatón vett részt és válaszolt az osztrák újságírók kérdéseire, hangoztatva, hogy kedvező benyomásokat szerzett az első napi megbeszélésen. Közölte, hogy a grazi eszmecserét követően, a találkozó második napján, szerdán osztrák kollegájával a két országot érintő kérdésekről folytat majd megbeszélést. Még tavasziasan sütött a nap, amikor a délutáni órákban városnézésre került sor. A két külügyminisztert színes kép fogadta Graz utcáin, mert ezen a napon rendezték a hagyományos farsangi felvonulást. A magyar—osztrák külügyminiszteri találkozóról az osztrák lapok vezető helyen adtak hírt. A kormány hivatalos lapja, a Wiener Zeitung kiemelte annak jelentőségét, hogy Magyarország és Ausztria között töretlenül folytatódik az együttműködés. „Mind jobbá válik a két ország jószomszédi kapcsolata — írja a lap — és ehhez a (külügyminiszterek munkamegbeszélése is hozzájárul. ★ Este dr. Friedrich Niederl a Hotel Wieserben vacsorát adott a vendégek tiszteletére. A késő esti órákban Púja Frigyes Szombathelyre, a találkozó másnapi színhelyére utazott, ahol szerdán ő lesz a vendéglátó. A fenti címet eredetileg a neves amerikai ze. neszerző, George Gershwin adta egy művének. A mű, persze a zene nyelvén körülbelül azt fejezi ki, milyen idegenül mozog a felhőkarcolók egészen más világából érkezett amerikai a számára annyira szokatlan közegben: Párizsban, Európában, amelynek egészen más múltja és jelene van, mint a ziháló-zakatoló Amerikának. Ez a Gershwin-mű jut az ember eszébe, amikor elolvassa a Point című francia hetilap meglehetőesen nagy adag diplomáciai-politikai robbanótöltetet tartalmazó információját. A lap közli nyájas olvasóival — és persze a világgal —, hogy Mr. Herny J. Cohen, az Egyesült Államok párizsi nagykövetségének diplomatája különös szándékkal kereste fel a Francia Szocialista Párt két vezetőjét, Robert Pontillont, a külügyi osztály irányítóját és egy nála világszerte ismertebb személyiséget, Gaston Deferre-t, Marseille város polgármesterét. A látogatót nem a diplomáciai életben megengedett, sőt megkívánt könnyed csevegés reménye vezérelte a két fran. cia politikus otthonába, illetve irodájába. Mr. Cohen nem beszélgetni akart, hanem tanácsot adni, méghozzá meglehetősen nyomatékosan. Mind Pontillont, mind Deferre-t drámai hangon figyelmeztette, milyen „nagy veszélyekkel” járhat a Francia Szocialista Párt és a Francia Kommunista Párt további együttműködése. A diplomáciai életben példátlan gesztust két további tény teszi még fantasztikusabbá. 1. A diplomata mindkét beszélgető partnerének azt állította, hogy a furcsa tanácsot nemcsak a lehető leghivatalosabb minőségben, hanem egyenesen „Henry Kissinger külügyminiszter intenciójára” adja. 2. A látogatások időpontja — micsoda érdekes „véletlen” — egybeesik a franciaországi járási választások első fordulóját megelőző kampánnyal, amelynek során az FKP számos körzetben akcióegységet javasolt a szocialistáknak ... Ügy tűnik, hogy Gershwin zenével ábrázolt amerikaija nem az egyetlen, aki idegenül mozog Franciaország és általában Európa másfajta realitásainak földjén. Annyira nem, hogy egy másik kontinensünkön „állomásozó” amerikai, Haig tábornok, NATO-főparancsmoki minőségben, hivatalos beszéd során óvta Nyugat-Európát „a marxista pártok előretörésétől” ... Az SZKP kongresszusának elnöksége. Kelet-Magyarország telefotó) (Folytatás az 1. oldalról) 120 millió tonna összkapacitású új bányát és vágatot nyitnak meg. Újabb intézkedéseket foganatosítunk a munkavédelem és a bányászok életkörülményei javítására, — fejezte be felszólalását B. Bratcsenko. Abdullah Ahmar, a Szíriái BAATH-párt (Arab Újjászületés Szocialista Pártja) főtitkár-helyettese felolvasta a kongresszus ülésén azt az üzenetet, amelyet Hafez Asszad, a Szíriái Arab Köztársaság elnöke, a BAATH- párt főtitkára intézett Leonyid Brezsnyevhez. — Küldöttségünk részvétele a XXV. kongresszus munkájában pártjaink és országaink baráti viszonyának és együttműködésének megnyilvánulása. Ezek a sokrétű kapcsolatok országaink népeinek közös érdekeit szolgálják és előnyösek mindkét félre nézve —, írja Asszad. — Az SZKP XXIV. kongresszusa pozitív befolyást gyakorolt a nemzetközi életre. Örömmel láttuk azokat a nagy eredményeket, amelyeket a Szovjetunió az SZKP vezetésével elért. A mostani XXV. kongresszus kiemelkedő esemény és megveti a nagy eredmények és sikerek új szakaszának kezdetét. Üzenetében Asszad hangsúlyozza: Szíria nagyra értékeli a Szovjetunió elvi magatartását, azt a támogatást, amelyet az arab nemzetnek nyújt a megszállt arab területek felszabadításáért, a palesztinai arab nép jogainak elismeréséért vívott harcában. Az SZKP XXV. kongreszszusának delegátusai meleg fogadtatásban részesítették Mohammed Sziad Barrenak, a Szomáli Demokratikus Köztársaság Legfelsőbb Forradalmi Tanácsa elnökének felszólalását. Mohammed Sziad Barre tolmácsolta Szomália népének, Legfelsőbb Forradalmi Tanácsának és kormányának testvéri és elvtársi üdvözletét. Szomália dolgozói — mondotta — csakúgy, mint más népek, mély elismeréssel és tisztelettel adóznak a szovjet népnek és nagy pártjának. Meir Vilner, az Izraeli Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkára felszólalásában hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió hatalmának erősödése, nagy gazdaságfejlesztési sikerei, a szovjet emberek jólétének emelése, a tudomány és a technika területén elért vívmányai döntő tényezővé váltak az erőviszonyoknak a szocializmus javára történő megváltozásában, a békéért, a demokráciáért, a nemzeti és társadalmi felszabadulásért, a szocializmusért vívott sikeres harcban. ■— A Szovjetunióhoz való viszony elsőrendű fontosságú elvi kérdés — mutatott rá. A kommunisták, minden izraeli hazafi — zsidó és arab — nevében az Izraeli Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkára határozottan elítélte az izraeli kormány és a cionista vezetők szovjetellenes kampányát. „Felháborodással töltött el bennünket a nemrég Brüsszelben szervezett szégyenteljes szovjetellenes színjáték, amelyet „a Szovjetunióban élő zsidókról való gondoskodás” hamis ürügyével tartottak. Minden előítélet nélküli ember számára ismert, hogy nem a Szovjetunióban van nemzeti megkülönböztetés, hanem éppen Izraelben és az úgynevezett szabad világ más országaiban — mondotta Meir Vilner. Abdul Fattah Iszmail, a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság Nemzeti Frontja központi bizottságának fótit, kára felszólalásában hangsúlyozta, hogy a demokratikus Jemen népe ezekben a napokban ünnepélyes párt- és hivatalos rendezvényeket tart az SZKP XXV. kong. resszusának tiszteletére. Nagyra értékelte Leonyid Brezsnyev kongresszusi be. számolóját. Úgy véljük, hogy ez, a beszámoló fontos történelmi dokumentum nemcsak az SZKP és a szovjet nép számára. Ugyanilyen jelentősége van az egész világ, forradalmi mozgalom szem. pontjából” — mondotta. A főtitkár befejezésül testvéri szolidaritását fejezte ki az arab népeknek az Izrael által megszállt területek felszabadításáért, a cionizmus és az imperializmus ellen folytatott harcával.
