Kelet-Magyarország, 1976. február (33. évfolyam, 27-51. szám)
1976-02-18 / 41. szám
1978. február 18. KELET-M AGYARORSZÁG 7 olvasóink leveleiből POSTABONTÁS Magányosság Egyik levélírónk magányosságáról panaszkodott. A következőket irta: „Megfogyatkozott a család. Lányom férjhez ment, egy dunántúli városban él. Kisebbik fiam katona, a nagyobbik harmadéves egyetemi hallgató Miskolcon. Azelőtt otthonomban vidámság, nyüzsgés honolt, most pedig egyre nagyobb a csend, összeszűkült az élet. Amióta ez a változás történt, már a munkámban sem találok örömet. Pedig ezernyi apró jelét tapasztalom, hogy munkatársaim segíteni akarnak. hogy e nehéz korszakot átvészeljem. Sokszor mondják: próbáljam az elkerülhetetlen helyzetben is megkeresni a jót. Nem voltam sohasem könnyen barátkozó. Nincs társasági gyakorlatom, szűkszavú ember vagyok. És most még az a parányi barátságot kezdeményező készségem is aláhagyott. Meg is jegyezték már, hogy befelé forduló vagyok. Tudom ezen változtatnom kellene, de hogyan, nem találok kiutat...” Tanácsot, segítséget kért levélírónk. Kívülállónak magánügyben nagyon nehéz tanácsot adni. Van azonban egy örökérvényű megállapítás; amely mindenki számára megszívlelendő: a magány legjobb oldószere a közösség. Aki kivonja magát belőle, az valóban könnyen egyedül marad. Mindenkinek magának kell elsősorban megtalálnia a közösséghez vezető utat. s azt, hogy mivel tudja magányát feloldani. A közelmúltban egyik olvasónk elmondta, hogy ismer egy jóval hetvenen felüli orvost. Reggelente látja, amint siető léptekkel igyekszik az intézetbe, ahol nyugdíjasként dolgozik. Nem a pénzért teszi, hanem mert nem akar, és nem tud elszakadni a közösségtől. Gyógyítani akar, ez a hivatása, életének ez ad tartalmat. Egy fiatalasszony a múltkorában arról írt, hogy lakótelepükön él egy idős néni, akit a környéken mindenki csak úgy ismer, hogy a Mária néni. A gyerekek, ha meglátják, örömmel futnak hozzá, hiszen ő a pótnagymama. Sokszor vállalkozik az apróságok felügyeletére, néha még betegápolásra is. Nem a pénzért, még az apró figyelmességeket is legszívesebben visszautasítaná. Akkor mégis miért teszi: ő így talált közösségre. Vannak nyugdíjasok, akik közügyekben járnak, és ezzel megy el idejük nagy része. Segítenek gyámügyekben. vagy ha a bérházban elromlik a vízcsap, a radiátor, ők intézkednek. Van aki a könyvtárakat látogatja, a könyvekben talál társra. Mások a színházat kedvelik, moziba járnak, és a kiállítások rendszeres látogatói. Van aki régi barátait keresi meg, akikre azelőtt — elfoglaltsága miatt — oly kevés ideje jutott. Annyi mindent lehetne még példaként említeni, amely gyógyír a magányra. Egyet azonban nem szabad elfelejteni: ezek között is a leglényegesebb a közösségvállalás. Soltész Ágnes Október óta rossz... A Demecseri ÁFÉSZ által üzemeltetett benzinkúthoz mentem tüzelőolajért febr. 10- én. Sajnos hiába, mert olajat nem sikerült vennem. Még 1975 októberében elromlott az olajtartály, és a szövetkezet még a mai napig nem csináltatta meg. Sokan használnak tüzelőolajat és a környéken sehol nem lehet kapni, s bizony a tél közepén fűtés nélküli szobákban lakni nem a legkellemesebb. Felvetődik a kérdés, milyen oknál fogva nem csináltatja meg az ÁFÉSZ ennyi idő után az olajtartályt? — írja K. J. demecseri lakos. Nem jött el — a vizsgáztató Nagyon örültünk, mikor meghallottuk, hogy a nagyhalászi művelődési ház új KRESZ-tanfolyamot szervez. Mintegy nyolcvanan el is végeztük. Két héttel ezelőtt lett volna a vizsgánk, mi fel is készültünk rá, de a vizsgáztató az MHSZ-től a megbeszélések ellenére sem jött el. Egy későbbi időpontra halasztották. Most február 14- én megismétlődött az eset, amikoris harmincán pótvizsgát szerettek volna tenni. De újra csak hiába várakoztak. A vizsgáztató személy nem jött el, — panoszolják a nagyhalászi tanfolyam részt-Mielőbb orvoshoz Gyermekünk a Nyíregyházi 7. számú Általános Iskola tanulója. A közelmúltban baleset érte. Az iskola udvarán szünetben, amint futballoztak, megcsúszott és elesett, a fején megsérült. Reményi Lászlóné pedagógus, az esetről értesülve »a gyereket azonnal kocsiba ültette és a kórházba vitte. Ezúton is szeretnénk a tanárnőnek megköszönni, hogy sok elfoglaltsága ellenére időt és fáratságot nem kiméivé arra törekedett, gyermekünk mielőbb orvos kezébe kerüljön — írják levelükben Hankóczi Lajos 2. osztályos tanuló szülei. Kenyér csak délben Sokszor szóvá tettük már, hogy Sóstógyógyfürdő élelmiszer-ellátása nem megfelelő — írja Kovács Károly nyíregyházi olvasónk. Jelenleg sem jobb a helyzet. Kenyeret, péksüteményt csak a déli órákban lehet kapni. Vajon mi lesz nyáron? Jó volna, ha az illetékesek már jó előre számolnának azzal, hogy az üdülőkkel és kirándulókkal nyáron átmenetileg majd megkétszereződik az itt lakók száma és ezért fokozott figyelmet kell fordítani Sóstógyógyfürdő ellátására. Hómaradványok Nyíregyházán az autóbuszmegállókban a le- és felszállást sok helyen csak a kisebb akadályok leküzdésével lehet megoldani. Ugyanis az ottmaradt hómaradványok megfagytak, síkosak, s ezeken keresztül kénytelen az utas keresztülbukdácsolni. Bizony elég balesetveszélyes is. Jó lenne, ha az illetékesek még idejében intézkednének és a megfagyott hóbuckákat minnél hamarabb eltakarítanák a megállók előtt — panaszolja László Sándor Nyíregyháza jósavárosi lakos. Az itíefékéS Rozsda „Elrozsdásodtak” címmel január 22-én jelent meg cikk, melyben a Petőfi téri gombalámpák tartóoszlopain levő vasajtók lezárását kifogásolják. A cikk megjelenését követően gondoskodtunk az ajtók lezárásáról, bár az alapvető probléma nem a rozsdásodás. A Petőfi téren lévő lámpákat, illetőleg az ajtajait ismeretlen tettesek rendszeresen felfeszítik, a letört ajtókat eldobják, s a biztosítékokat kicsavarják. Már több esetben megpróbáltunk ellene védekezni, de eredménytelenül. Ezúton is szeretnénk a lakosság segítségét kérni, ha hasonló esetet tapasztalnak, jelentsék az illetékes, szerveknek, mert csak ily módon tudjuk megakadályozni a további rongálásokat. Tiszántúli Áramszolgáltató Vállalat Nyíregyháza Mosógép 1976. január 14-én jelent meg lapunk hasábjain Bakk Józsefné nyírmihálydi lakos panasza, melyre az alábbiakban adunk választ: Panaszos 1974. június 18-án hozta be szeri vizünkbe a mosógépét. A javításhoz szükséges alkatrészeket több alkalommal megrendeltük, de soha nem tudták leszállítani. A reklamált mosógép ugyanis kis sorozatban készült, a gyakorlatban nem vált be, ezért a gyártását megszüntették. A. hiányzó alkatrészeket így csak egyedi gyártással tudjuk biztosítani. A mosógépet végül is 1976. január 21-én a megrendelőnek üzemképes állapotban a lakásán átadtuk. Építő- és Szakipari Szövetkezet Nyírbátor Mikor lesz kész? Több hétig bent volt a kocsink a 13. sz. autójavító szervizben. Érdeklődni szerettünk volna telefonon, hogy mikor vehetjük át. de a szerelőt — aki tudott volna konkrét felvilágosítást adni — nem hívták a telefonhoz. Azt ajánlották, érdeklődjünk személyesen. Arra nincs mindig időnk, hogy állandóan járkáljunk a szervizbe érdeklődni, mert sosem tudnak biztos időpontot mondani, hogy mikor lesz kész a kocsi. Miért nem lehet telefonon érdeklődni? Szintén ebben a szervizben van egy szép autóváró. Tudtommal ezt azért építették, hogy akik a kocsi javításra várnak, legyen hol tartózkodniuk. De sajnos ez a váró nem arra van. Legalábbis nem engednek be senkit. S bizony, nem kellemes ilyen hidegben kívülről nézni a szép autóvárót! S vajon milyen céllal építették meg? — kérdezi T. J.-né nyíregyházi lakos. Előre köszöni A 7-es autóbuszon egy fiatal gépkocsivezető kedves közvetlen szavai köszöntötték a reggeli munkába indulókat. Sajnos, ez már csak a múlt emléke. Nem tudni, mi okból, de a jókívánságok, a szívélyes felhívások elmaradtak. Kár pedig, mert hasznos kezdeményezés volt, s különösen azok nagyon örültek neki, akik nem ismerősek a -városban, s így is tudtak közlekedni, mivel a gépkocsivezető előre közölte a megállók helyét. Nem ártana megfontolni, s újból bevezetni minden autóbuszon, hogy a gépkocsivezetők, vagy a kalauzok előre közölnék milyen megálló következik. Sok esetben a városban lakóknak is jól jönne, mivel az esti órákban nehezebben lehet kilátni az ablakon, s így nehezebb a tájékozódás — javasolja Kárpáti Tibor Nyíregyháza, Korányi köz 3. fszt. 3. sz. alatti olvasónk. Szerkesztői üzenetek Köri Ferencné tiszalöki. Szabó Árpád kállósemjéni, Bereczki István nagykállói, Turcsán József nyíregyházi, Csonka István miskolci, Kárpáti Tibor nyíregyházi, Szikszai Imréné kisari, Disznós Istvánná kisvárdai, Labancz János^ borbányai, Ressegi Sándorné nagydobosi, Bekölcze István eperjeskei, Tóth Miklós nagydobosi, Molnár Istvánná nagykállói, Csicsák Istvánná ópályi, Bartha Károly apagyi, Kiss Lajosné csarodai, Kiss László encsencsi, Németi Kálmán beregdaróci, Jóni Béla jánkmajtisi, ifj. Marcsek Andrásné nyírteleki, Sóvári István újfehértói, Pecséri Csabáné fülpösdaróci, özv. Vajdás Lászlóné nyírpilisi, Demes Bertalan leveleki, Székely Gyuláné sóstóhegyi, Matolcsy Lajos sóstóhegyi, Keresztúri Mihály újkenézi. Lakatos Tibor túristvándi, Tar Borbála balkányi lakosok ügyében az illetékesek segítségét kértük. Sajtos Ferenc nagykállói olvasónk kedves köszönő sorait megkaptuk, örülünk, hogy segíthettünk. Boda Antal fényeslitkei lakosnak az Állami Biztosító megyei igazgatósága a reklamált összeget kifizeti. Czérna Józsefné tiszakanyári olvasónkat a továb biakban csak a 30 nap gyermekápolási táppénz illeti meg. Kiss Lajosné 6zamosbecsi lakosnak üzenjük, hogy esetében egy gyermek után nem jár családi pótlék. Ancsán Jánosné újfehértói olvasónk kérésére közöljük, hogy gyermekgondozási segélyre az a nő jogosult, aki a szülést megelőző másfél éven belül 12 havi munkaviszonnyal rendelkezik, s napi 6 órás elfoglaltsága van, továbbá a szülés napján is munkaviszonyban áll. özv. Szászi Ferencné fehérgyarmati lakos kérésével forduljon a Nyugdíjfolyósító Igazgatósághoz. Lőrincz Lászlóné nyírbátori olvasónk érdeklődésére a Szabolcs megyei tanács egészségügyi osztálya válaszolt. Közölték, hogy csecsemőtej csak' Budapesten és az 5 kiemelt nagy városban kapható. Ezeket központilag határozták meg, s Szabolcsban egyetlen települést sem jelöltek meg, nálunk ezért nem lehet a csecsemőtejet kapni. „francia blokk,, közületnek A Belkereskedelmi és Pénzügyminisztérium 4 1968-as együttes utasítása szerint a kiskereskedelem közületeket is kiszolgálhat. A rendelkezés meghatározta e vásárlások rendjét és módját. Például azt, hogy a kétszáz forinton aluli készpénzvásárlásoknál az üzleteknek ugyanúgy kell eljárniuk, mint az egyéni vásárlók esetében. Tehát „francia blokkot”, vagy a pénztárgép úgynevezett „kidobós szalagját” kapja a közületi vásárló is. Kétszáz forint felett azonban már közületi blokkot köteles a kereskedelem kiállítani. Közismert ez a rendelet. S erre még külön is felhívják a figyelmet, az üzletek pénztárainál elhelyezett feliratok. Ennek ellenére sok vita van amiatt, hogy a közületek a kétszáz forint alatti vásárlásoknál is kérnek és ragaszkodnak, hogy a kereskedelem a blokkon kívül jegyzéket is adjon. Hol teljesül-e kívánságuk, hol nem. A Szabolcs-Szatmár megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat üzletei — például a Nyírfa Aruház — központi utasításra való hivatkozással megtagadják a jegyzék kiadását. És miért ragaszkodnak hozzá a különböző vállalatok, intézmények gazdasági vezetői? Nem valamiféle adminisztratív túlbuzgóságról van itt szó. Hanem arról, hogy őket is különböző ügyviteli szabályok kötelezik. Például arra, hogy a néhány forintos vásárolásokat is — a házipénztári elszámolásnál — bizonylattal dokumentálják. Az említett blokkok viszont — mivel csak az összeget, a vásárlás helyét és idejét rögzítik, azt viszont már nem, hogy mit milyen mennyiségben vásároltak — arrjellett, hogy visszaélésre adnak lehetőséget, bizonylatnak sem tekinthetők. Csak jegyzékkel kiegészítve válnak azzá. A kiskereskedelmi vállalat arra hivatkozik: -őket a rendelet nem kötelezi, hogy kétszáz forint alatt jegyzékét adjanak. (De nem is tiltja!) S ha ezt bevezetnék, pluszmunkát rónának a bolti dolgozókra. Érthető az is, hogy a kiskereskedelmi vállalat az adminisztráció csökkentésére törekszik, és az idővel való takarékoskodást tartja szemelőtt. Nem ez ellen szól a közületi vásárlók kérése sem. ök abból indulnak ki, hogy a könyvviteli utasítások kötelező érvényűek, és ennek maradéktalanul eleget akarnak tenni, másrészt a visszaélések lehetőségét is szeretnék elkerülni. PARAGRAFUS Á szerződésekről Kovács- Zoltán olvasónknak Püspökladányban élt egy nagybátyja, akinek kizárólagos tulajdonát képezte egy házas belsőség! ingatlan, miután felesége már elhalt és gyermekei nem voltak. A várható örökölök lettek volna olvasónk és a két testvére. A nagybácsi 1975. év elején elhalt, meg is kísérelték a hagyatéki tárgyalás lefolytatását, azonban ekkor kiderült, hogy a nagybácsi után lényegében örökség nem maradt, miután a nagybácsi a házas ingatlant még 1972-ben eladta. Olvasónk és testvérei vizsgálni kezdték az ügyet és ekkor azt állapították meg, hogy a nagybácsi bizalmába férkőzött egy másik házaspár és a nagybácsi ezekkel már 1971-ben egy tartási szerződést kötött, amelyikben az eltartók azt vállalták, hogy a nagybácsinak élete végéig havi 400 forintot fizetnek, ezen kívül ápolják és gondozzák, és amikor az örökhagyó arra igényt tart, hozzájuk költözhet, s az ápolást, tartást ott fogják szolgáltatni, de ebben az esetben a havi 400 forintos járandóságot nem fizetik. Ennek a szerződésnek a jóváhagyását azonban a tanács: igazgatási osztálya jogerősen megtagadta. Ezek után kötöttek 1972-ben egy adásvételi szerződést, amelyben a vételár 120 000 forintban volt megjelölve, bár az ingatlan jóval értékesebb és a vételár fizetésére akként állapodtak meg, hogy azt a vevők havi 500 forintos részletekben törlesztik, ezen túlmenően a lakás egy szoba, konyha, éléskamra, fáskamra, pince része az eladónak szolgalmi jogot biztosítanak akként, hogy ezeket a részeket haláláig kizárólag ő jogosult használni. Olvasónknak az volt a véleménye, hogy ez a szerződés semmi képpen nem adásvételi szerződés, mert csaknem egészében megismétli a tartási szerződés elemeit, annál is inkább, mert a szerződésnek még egy olyan kitétele van, ami erre enged következtetni, nevezetesen, hogy amennyiben az eladó hamarabb halna meg, mint ahogy a teljes vételár kifizetést nyer, a vevők a jogutódoknak nem kötelesek kifizetni a hátralékos vételárat Mindezekre tekintettel pert indítottak a vevők eLlen, annak megállapítása iránt, hogy az adásvéHíli szerződés semmis, a bíróság azonban keresetüket elutasította. Az ítélet megállapította azt, hogy az éladó jogosult megengedni, hogy a vevők részletekben teljesítsenek, a vevők viszont jogosultak megengedni, hogy a jogügylet tárgyát képező ingatlan egészében, vagy részében meghatározott, vagy határozatlan ideig az eladó birtokában maradjon, éppen ezért szabályosnak minősítették az adásvételi Szerződést. A kérdés az, hogy az ítélet ellen érdemes-e fellebbezni. Véleményünk szerint ez a szerződés egy színi ólt szerződés, és a színlelt szerződés semmis, ha pedig rr ás szerződést leplez, a leplezett szerződés alapján kell ügyet megítélni. (Ptk. 209. §.) Ez a szerződés lényegében y életjáradéki szerződést leplez és miután az életjárac szerződéshez is kell a tanács szakigazgatási szervén jóváhagyó határozata, fellebbezés esetén a bíróság zbenső ítélettel megállapítja, hogy a felek között életjára i szerződés jött létre, és a jóváhagyástól függően fog nteni, hogy a szerződés érvényes-e, vagy sem. Ennek r ja az, hogy a szerződéseket mindenekelőtt a tartalmi:' nem az elnevezésük szerint kell megítélni. Dr. Juhász labás
