Kelet-Magyarország, 1976. február (33. évfolyam, 27-51. szám)
1976-02-15 / 39. szám
2 KELÉT-MAGYARORSZÁG 1976. február 15. Pechesek az éjszakában Február péntek A szórakozóhelyek ellenőrzésének mellékterméke: fatolvajok Tuzsér határában. Füst, félhomály, pálinkaszag. Egyik asztalnál csendesebb társaság, a másiknál középkorú férfi hangoskodik. Nem sokan hallgatják, a szűkös büférész álló vendégei viszonylag gyorsan cserélődnek. Van, aki csak bekap egy féldecit, aki tovább akar maradni, az étteremben keres helyet magának. A bejáratot üvegből ivó férfiak állják el. Nem mozdulnak a szabad utat kérők elől, kerülje ki aki tudja őket. A kép belülről teljesen más. Füst itt is van, a vendégek itt is kabátban vannak, mert az olajkályha tüze rég ellobbant, de itt mindenki ül. Egyetlen üres asztal várja a vendégeket. Térítőjéből nyugodtan ki lehetne csavarni egy pohár folyadékot. Rendelünk. — Hozom — mondja a felszolgáló, aztán arrébb megy, hogy a távozó vendégek után leürítse az asztalt. Egy pohár, egy üveg esik ki a kezéből. Sebaj, fő, hogy nem ömlött ki már semmi belőlük. Másik asztalhoz kávét visz, de ezt is a terítő „issza meg” rendelője helyett. A mi konyakunk is megérkezik. A csapos biztosan megmérte, de mire elénk kerül, „kilötyög” belőle. A mellettünk lévő társaság kér valamit az imént említett civiltől. Várjatok, majd ha ezek elmennek — mondja, s mi valóban indulunk. Kint a büfében azóta megváltozott a kép. Az egyik asztalon idős férfi alszik. Fél teste lelóg az asztal alá, de keze a pohár mellett van. Két rendőr másik vendéggel foglalkozik, személyazonossági híján valami vállalati igazolványból állapítják meg nevét és lakcímét. Az alvó már a nevét sem tudja, meg aztán az „altatószert” is a másik kérte neki. Alkudni próbál, de hasztalan, más lerészegítése miatt szabálysértési feljelentést tesznek ellene. Mindez a vásárosnaményi Szőlőskert étteremben történt, de nem sokban különbözik az itteni utasellátóban történtektől. Ott is volt konyak részeg vendég előtt, de a felszolgáló megnyugtatott: „Nem részeg az, olyan szokott az lenni.” A mátészalkai utasellátó vendégeinek Molnár Lászlóné társadalmi ellenőr a pálinka műszeres elleőrzését végzi. többsége épp érkezésünkkor indult a kijárat felé. Beállt egy autóbusz, arra szálltak fel az emberek. Volt, akinek Hiányzik a féldeciből! csak segítséggel sikerült, mert — így mondták — a korábbi utazás nagyon megviselte őket. A terem azért nem maradt üresen. Egyik asztalnál borospohara mellett egy férfi bóbiskolt. A felvilágosítás most sem váratott magára. „Nem részeg az, csak elfáradt” — mondta a pincér — majd tovább folytatta: „tetszik tudni fuvaros az illető”. Lenne még bőven pillanatkép a rendőrség, a megyei tanács kereskedelmi felügyelősége által szervezett, egész megyére kiterjedő kőrútból, amelyet a debreceni minőségvizsgáló intézet és társadalmi ellenőrök bevonásával végeztek. Például, hogy a panaszkönyveket sehol nem tartják hozzáférhető helyen — sok presszóban, italboltban, vagy étteremben csak hosszas keresgélés után tudták ideadni — így aztán nem volt semmi meglepő abban, hogy a baktalórántházi presszó panaszkönyvének utolsó bejegyzése, többek között, épp a panaszkönyv átadásának megtagadását is szóvá tette. Éppen így általánosíthatjuk azt is, hogy a szórakozóhelyek döntő többségénél nem adnak számlát a vendégnek, mert így nehezebb az árakat ellenőrizni. Változatlanul hiányzik az asztalokról az árlap is. S van még egy fontos dolog, amelyről a korábbi ellenőrzések során nem szóltunk: egy-két hely kivételével sehol nem törődnek az esti forgalomból származó bevétel megőrzésével. A postahivatalok általában délután háromig veszik át a pénzt, s ami azután jut el a pincér tárcájába, annak! nincs megnyugtató őrzőhelye. ★ Péntek volt és tizenharmadika. Ahol sok szabálytalan dolgot talált az ellenőrzés, ott valóban nem volt egy szerencsés nap. Balogh József Diószegi Csaknem húsz éve költözött el városunkból — s ettől a számtól eléggé meg lehet lepődni — de mégsincs bennünk az az érzés, hogy idegen lett akár az ember, akár a művész. Talán azért, hogy a nehéz években jobban összenőttek az emberek egymáshoz, vagy azért, mert az itt eltöltött 14 év alatt jobban megismertük egymást? Diószegi tulajdonképpen sose szakadt el Nyíregyházától. Visszavisszajárt, hol a tokaji művésztelep, hol egy-egy öregdiák-találkozó, vagy egykori tanítványainak, Berecz és Pál kiállításai alkalmával. Érződött jelenléte más módon is. Szerinte egy művésznek nem szabad őriznie a képeit. Arra valók, hogy kiállítása minél többen lássák. Abban az időben még, amikor itt lakott, elég gyéren voltak vásárlások, ő több képet ajándékozott el barátainak, mint amennyit megvettek. Ha így anyagilag rosszabbul is járt, egyáltalán nem biztos, hogy ráfizetett... Képei láttán feltűnik: mint egy beszédfordulatot vagy a mondatnak egy hangsúlyát, melyet a gyerek átvesz szüleitől, tanáraitól, úgy ismerünk rá, hogy helyi festőink indítása miként mehetett végbe. Diószegi művészete ezért különleges helyet érdemel a városunkban, azt a talajt jelenti, melybe fiatalok gyökeret vertek, melyből művészetünk kinőtt. Anyagának világa már nem a nyírségi, hanem a kiskun valóság. A szemre és a kézre azonban ráismerünk. Ismerősek a tömör, tömbszerű formák, a szűkszavú, lényegre törő előadásmód, a kissé fanyar, kissé kihívó magatartás. Van azonban valami új, derűsebb vonás is a képeken. Olyan vidám ragyogás ömlik el néhány festményén, mint amilyent nála évtizedek óta ritkán lehetett észlelni. Mintha még közelebb került volna a világhoz, az emberekhez, a gyerekekhez. Mostani művészetének is szimbóluma lehet „Az ősz” című képe. Van ugyan rajta bizonyos sötét kiindulópont. Ám a fények és színek eddig nem tapasztalt bőségben tobzódnak a kép többi részén, és jobban elárasztanak mindent a vásznon. Ügy újjonganak, mint egy részegítő tavasz színei. Koroknay Gyula Rétközi Napok 1976 Kéthetes r kulturális program Ez évben negyedszer rendezik meg a kisvárdai napok eseménysorozatát, amely az idén új névvel jelentkezik: „Rétközi Napok 1976” ad kéthetes programot. Ezzel kapcsolatban adott tájékoztatást Úri Dezső, a Kisvárdai Városi Tanács általános elnökhelyettese. — A megyei idegenforgalmi intéző bizottság javasolta a város párt- és tanácsi vezetésének, hogy a már hagyományos rendezvénysorozatot terjessze ki a járás községeire is — mondta. — A „Kisvárdai Napok”-at eddig három alkalommal rendeztük meg és a város lakossága mellett a járás lakóinak érdeklődését is kiváltotta. Az 1976. évi rendezvényeink célja, hogy az állami és közigazgatási területek együttműködésén túl, erősítsük a lakosság kapcsolatát, segítsük a kulturális igények kielégítését. A városi-járási művelődési központ, a városi és járási művelődésügyi osztály hangolta össze a tervezeteket. A történelmi múlt és a haladó néphagyományok tiszteletben tartása mellett, szerepet kap e programban az irodalom, a zene, a képzőművészet is. Célunk, hogy a város és a járás lakossága, valamenynyi üzeme, vállalata és intézménye kapcsolódjék be a programba. A rendezvények sorozatát június 5-én nyitják meg. Ekkor a debreceni Csokonai Színház egy operettet mutat be. (A színház művészei még két alkalommal szerepelnek a várszínpadon, június 17-én és 20-án.) Június 5-én nyitják meg a, már hagyományos politechnikai kiállítást, az alsó és középfokú oktatási intézmények részvételével, A képzőművészetet és a szobrászatot kedvelők ez évben Berecz András festőművész „Népdal illusztrációk” című önálló kiállítását és Csontos László szobrász kiállítását láthatják. Előbbi június 5-én, utóbbi 10-én nyílik. A Debreceni Kodály Kórus június 6-án a várszínpadon mutatja be műsorát. Ugyancsak ezen a napon kerül sor Ajakon a művelődési házban a Rétköz tánccsoportjainak találkozójára, míg június 9-én a Dögéi Művelődési Házban a Rétköz irodalmi színpadjai találkozóját rendezik meg. Június 10-én a városi tanács kórházának tanácskozó termében rendezik meg az orvosolt és a pedagógusok tudományos ülését. Június 12- én lesz a várszínpadon a megye pedagóguskórusainak találkozója, a Dombrádi Művelődési Házban pedig a Rétköz pávaköreinek, énekkarainak és szólóénekeseinek találkozóját rendezik meg. E napon nyitják meg Kisvárdán a néprajzi kiállítást. Június 13-án a megyei tánccsoportok menettáncversenyére, nívódíjas néptáncversenyére és a győztesek gálaestjére kerül sor a várszínpadon. A termelőszövetkezetek szocialista brigádvezetőinek találkozóját június 14-én Tuzséron rendezik meg. A város és a járás üzemeinek, vállalatainak szocialista brigádvezetői június 16-án tanulmányi kirándulás keretében tekintik meg a Rétközben található műemlékeket. Tuzséron, a rajztanárok képzőművészeti alkotótáborában a tehetségesen rajzoló tanulók találkozóját rendezik meg június 18-án. A rendezvénysorozat két utolsó napján a győztes művészeti csoportok gálaestjére június 20- án Záhonyban, 21-én pedig Tuzséron az ERDÉRT-telepen kerül sor. (vincze) FILM, DIA, HANG KÖLCSÖNZÉSRE Háromezer filmtekercs a megyei filmtárban Van egy különleges kölcsönző Nyíregyházán — valójában filmtár — ahol kedvére válogathat az érdeklődő, ha filmet, diakockát, illetve — a későbbiek során — hangot kíván kölcsönözni. A megyei művelődési központ filmtárában 3 ezernél több filmtekercs áll a kölcsönözni akaró művelődési házak, klubok, iskolák, különféle közösségek rendelkezésére. Havanként általában 300 film cserél gazdát, melyeket 200 méterig 10, kettőszáztól 300 méterig 20, háromszáztól ötszáz méterig 30, ötszáz méteren felül 40 forintos díj ellenében kaphatnak meg az érdekeltek. A filmtár egyik kuriózuma, hogy még a moziüzemi vállalat számára is kölcsönöznek filmeket, melyeket a játékfilmek vetítésekor kísérő-, ismeretterjesztő filmként mutatnak be a mozikban. A f ilmtár anyagának többsége elsősorban az általános és középiskolák tanításához nyújt szinte pótolhatatlan segítséget. Vannak ezen kívül termelési jellegű, főként mezőgazdasági szakfilmek, művészeti, zenei filmek, s természetesen mese-, rajz- és bábfilmek is, ezek azonban elég kis számban. Iskolai szünetekben pedig nagy érdeklődés mutatkozik a szórakoztató, rajz- és bábfilmek iránt. A megyei művelődési ház több mint háromezer kockát kitevő diafilmkészlettel is segíti a hozzáfordulókat. A jövőben azt tervezik, amenynyiben sikerül megszerezniük a hangosításhoz és a komplett diavetítéshez szükséges szinkronizátort, hangos diavetítéssel is bővítik a szolgáltatások körét, ne kelljen a szöveget olvasni a gyermek- vagy felnőttközönségnek. A zenei hanganyagot is szeretnék megalapozni, főként különféle zenei aláfestő műveket, részleteket tárolnának a hang- és fi lm tárban, egy-egy rádiós, tévés műsor magnószalagra vett anyagát is rendszeresen felvennék, hogy a fi'lmtár segítségét kérő művelődési házak, klubok, iskolák, szakkörök tevékenységét ezzel is megkönnyítsék. Egyelőre dia- és kisfilmes filmeket kölcsönöznek a jövőben azonban elérhető közelségbe kerül a „hangkölcsönzés” is. (P) i
