Kelet-Magyarország, 1976. február (33. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-14 / 38. szám

1976. február 14. KELET-MAGYARORSZÁG 7 TOLVAJ-E A TOLVAJ SZARKA? Jó vagy rossz tulajdonságok érzékeltetésére gyakran hasz­nálunk „állati” példákat. „Hangyaszorgalmú”, „tyúk­­eszű”, „galambepéjű” és sok­sok más jelző tanúsítja, hogy az állatvilágban szinte min­den jellemvonásnak fellelhe­tők legtipikusabb képviselői. Csakugyan fellelhetők? — kérdeztük Vargha Bélát, a Fővárosi Állat- és Növény­kert tudományos assziszten­sét. — Nem, vagy legalábbis nem úgy, ahogyan a köztu­datban él. Valójában olyan jelzőket, hogy hű, okos stb., hiba az állatokra alkalmazni. Mert nézzük csak: hű-e a kutya? Kívülről, a mi sze­münkkel nézve igen. Ám a kutya hűsége nem más, mint ragaszkodás a falkavezérhez, aki adott esetben gazdája, az ember. Nem valamiféle „ér­zelmi” okból szereti az em­bert, hanem azért, mert a „falkavezér” biztosítja szá­mára a táplálékot. Közmon­dásos a galambok szelídsége. Nos, kevesen tudják, hogy a galambok között bizony gya­kori a verekedés, s hogy pél-OItás gázzal Víz nélkül működik egy Svájcban kidolgozott oltóbe­rendezés. A színtelen és szag­talan halongázzal dolgozik, amely — szén-bróm-fluor bá­zison — az oltáshoz használt mintegy 5 százalékos kon­centrációban teljesen ártal­matlan. Tűz keletkezésekor, amelyet a mérőberendezések jeleznek, önműködően meg­nyílnak a behelyezett halo­­nos üvegek szelepei. 1974. május 29-én Monte­­reau-ban Mmr Trinel sziámi ikreknek adott életet. A két kislány, Sonia" és Sophie a fejénél volt összenőve. A Pitié Salpetriere kórház idegsebészei Bemard Pet­­ruiset professzor vezetésével megállapították, hogy a gyer­mekek szétválasztásával meg lehet próbálkozni. mivel dául a féltékeny galambférj „rabiátus” jószág: nem tűri meg a hívatlan harmadikat. Halálos sérülést ugyan nem igen okoznak; rabságban, kis helyen összezárva azonban ez is előfordulhat. — Azon is lehet vitatkozni, hogy ravasz-e a róka? Mert nem agyafúrtságról van szó nála, sokkal inkább arról, hogy gyenge alkatú állat. Ezért rendszerint lesből, há­tulról kell támadnia, hogy élelmét megszerezze. — Buta-e a tyúk? Az intel­ligencia-szintkülönbség az ál­latoknál is megvan. Fejlett­ségük a fejlődésük függvé­nye. A tyúk a maga fejlettsé­gi fokán éppenséggel nem buta. Hiszen annyi esze neki Is van, hogy táplálékát meg­szerezze. S ha már itt tar­tunk: a szamár okosabb a tyúknál, de nem jutott el a ló fejlettségi fokáig. A szamár inkább csökönyös — talán azért, mert kevésbé háziasí­tott, mint a ló. — Szorgos-e a méh? Igen, de rögtön hozzá kell tennem: nem azért, mert „szeret”-dol­­gozni. Társasélete szigorú A Német Szövetségi Köz­társaságban a Braunschweig­­egyetem munkatársai olyan eljárást dolgoztak ki, mely­nek segítségével a faanyagok bizonyos fémes tulajdonsá­gokkal ruházhatók fel. A felfedezés eredménye­képpen a fa bármikor áram­vezetővé alakítható. A gép­mindkét kicsinek saját agya van. Az operációt, amely há­rom és fél órán át tartott, mikroszkóp alatt végezték. Az érzéstelenítés bonyolult mű­velete viszont négy és fél órát vett igénybe. Sonia fe­jének borítását testvérének skalpjával oldották meg. Sophienál viszont átültetésre rendszerben folyik, létfontos­ságú, hogy saját munkáját ki-ki elvégezze. Ha ebben a jól szervezett családban — ahol minden tagnak megvan a maga feladata — sok „lógós, munkakerülő” lenne, veszély­be kerülne az egész méhfa­­mília fennmaradása. Ugyan­ez áll a hangyákra is. — A gyerekmesék sokszor felróják a tücsöknek, hogy csak hegedül, hegedül — míg a hangya szorgoskodik. Nos, a tücsök hegedülése a faj­­fenntartást szolgálja: így hív­ja a párját. Sok az ellensége, sok utódról kell gondoskod­nia... — „Úgy lop, mint a szarka” — ítélkezünk az enyveskezű tolvaj fölött. Persze a szarka esetében szó sincs valamiféle jellembeli torzulásról vagy kleptomániás hajlamról. Ä madárvilágnak ez a talán legfejlettebb tagja minden iránt érdeklődik. Látása ki­tűnő, /minden felkelti figyel­mét. Minden mozdíthatót el is visz, mert azt hiszi, hogy ehető. Egyszóval: nem tol­vaj, hanem egy kíváncsi — s rendszerint éhes — szárnyas csupán. kocsigyártásból ismert elekt­­rostatikai eljárással festhető, és ily módon ellenállóvá te­hető vegyi, időjárási és egyéb behatásokkal szemben. Az így megmunkált faanyag ezenkívül éghetetlenné válik, s ez még inkább elősegíti ipari alkalmazását. sziámi ikrek volt szükség, hogy neki is le­gyen haja. Napjainkban az ikrek teljesen egészségesnek látszanak, intelligenciahánya­dosuk 100. A világon eddig 14, kopo­nyájuknál összenőtt sziámi ikerpárt operáltak szét. A műtétek közül csak egy vég­ződött teljes sikerrel. A szétválasztott francia Fémes fa Trópusi növények Moszkvában A következő évek során 30 méter magas üvegházat épí­tenek Moszkvában. A „climatron” tervét a központi botanikus kert és egy moszkvai tervező építészcso­port munkatársai dolgozták ki a botanikus kert igazgató­ja N. Csicsin irányítása alatt. A climatron három szek­torában nedves trópusi, ned­ves szubtrópusi, valamint szá­raz szubtrópusi, illetve siva­tagi éghajlati viszonyokat le­het előállítani. A climatront olyan berendezésekkel látják el, amelyek alkalmasak prog­ramozott időjárási feltételek, működ, műeső stb. előállítá­sára. A climatron lehetővé teszi, hogy új koncepció szerint rendezzenek virágkiállítást a szovjet fővárosban. A látoga­tók több mint 2 ezer fajta növénnyel ismerkedhetnek meg, ezek közül sokat első ízben termesztenek üvegház­ban. Bélyeg­gyűjtés ff ff ff f» » Téli olimpia Tart Innsbruckban a XII. Téli Olimpia. Ebből az alka­lomból a Magyar Posta hét­­értékű sorozatot bocsát ki de­cember utolsó napjaiban. Az új kiadás Szabó János grafi­kusművész terve alapján mu­tatja be az olimpiai verseny­­számokat. Az első címleten jégkorongozók csatája folyik, négy értéken sielők (lesikló. ugró, futó, óriás műlesikló) versenyeznek. A 2 forint név­értékű bélyeg eyorskorcso. lyázónőt ábrázol, a befejező címleten bob négyes száguld a cél felé. A versenyzők.alak­ját, a pályák veszélyes pont­jait, a kanyarokai jelképező ív veszi körül, ami a soro­zatot egységessé és mozgal­massá teszi. Újdonságok 1976. évi első bélyegével Hollandia a lottó 250 éves mű­ködéséről emlékezik meg. — szántalp ívelését utánozza, amely a sí- és a jégsport számos eszközének alakjában fellelhető. — Régi képek, iro­dalmi alkotások szerint az is­tenek lelkét a halandók mu­zsikálással is felderítették. Ma a görög falvak lakói gyönyör­ködnek az ókorból reánk ma­radt hangszerek dallamaiban. A legkedveltebb népj hang­szereket a görög posta 12 ér­tékből álló sorozaton mutatja be. — Burundi karácsonyi bé­lyege Michelangelo freskóinak részleteit ábrázolja. — Isko­lás gyermekek festményei dí­szítik az olasz posta bélyeg­napi sorozatát. A téli olimpiai játékokat mo­dern grafikájú bélyegekkel köszönti az NSZK. A rajz egy A törött szárnyú varjúntadár----------­GYERMEKEKNEK-----------­HORGÁSZ VERSEN*/ - SZOBÁBAN A játék elkészítése a kö­vetkező; a mellékelt rajz alapján, indigó segítségével, néhány halat átmásolunk a rajzlapra. Ajánlatos a részt­vevők számának dupláját elkészíteni. A körvonala­zott halakat ollóval vágjuk ki és tetszés szerint díszít­sük színesceruzával. A ha­lak szemének helyén kör alakú nyílást vágjunk ki. — Ezután a dugókat szeletel­jük fel 1/2—1 cm vastagsá­gú lapokra. A lapok köze­pére vágjunk egy hornyot és a halacskákat a hasuk alján meghagyott kis tégla­lap alakú sávjuknál fogva erősítsük bele a dugó hor­nyába. Próbáljuk ki, hogy ké­pesek-e úszni. Ha valame­lyik végük felé billennének, toljuk kissé át a halacska testét a billenéssel ellenté­tes irányba. Például, ha a behelyezés után azt tapasz­taljuk, hogy a halacska or­Vizszintes: 1. A Dunántúl egyik je­lentős állóvize. 6. Tetejére. 7. Ilyen hal is van! 8. Lász­ló Tamás. 9. Ilona becene­ve. 11. Névelővel, háziállat. 12. Távol-keleti nagyhata­lom. 14. Tempó. 1G. A Ró­mai Birodalom tartománya volt a mai Románia terüle­tén. 18. AN. 20. Félig be­csap!!! 21. Oxigén, hidro­gén vegyjele. 22. Vízinö­vény. 24. Irta vala. 25. Sáv. 27. Európát választja el Ázsiától. 28. Belsőszerv. 29. Kötény egynemű betűi. Függőleges: 1. Megfejtendő (folytatása a függ. 15-ben). 2. Alá. 3. Kutyája. 4. Nikkel vegyje­le. 5. Női név, de burgo­nyafajta is. 6. Mozgó újság­rát erősebben lógatná, ak­kor emeljük ki a vízből és kicsit toljuk hátrébb a farka irányába. A halacskák egyébként úgy vannak megrajzolva, hogy pontosan a dugó hasí­tékába rakva, előre-hátra billenés nélkül úszkálnak. Amikor már kellő számú halacskával rendelkezünk, a drótból vágjunk 6—8 centi­­méteres darabokat. Ezeket hajlítsuk horog formára és egy ötven centiméteres cér­naszállal kössük fel a hor­gászbotokra. A játékos horgászvetélke­dő menete a következő: körbeüljük a lavórt. Megál­lapodunk, hogy egy hor­gászat ideje hány percig tart. Aki a megadott idő alatt a legtöbb halat tudja kifogni, az a győztes. A ha­lak kifogása úgy történik, hogy kis horgunkkal bele kell akaszkodni a halak sze­me helyén kivágott nyílás­ba. árus régi neve. 10. És, an­golul. 11. Menyasszony. 13. Egymást követő betűk a magyar abc-ben. 14. Római 98. 15. Megfejtendő. 17. Bálna. 19. ...út (házasságkö­tés után). 21. Észak-afrikai nagyváros. 23. Római 502. 24. Pusztít. 26. Kávé egyne­mű betűi. 27. UK. Megfejtendő: A felszabadulás utáni magyar irodalom egyik ki­váló képviselője (függ. 1, 15). Múlt heti megfejtés: Tersánszky — Karinthy. Könyvjutalom: Könyvjutalom: Kiss Ani­kó Nyíregyháza, Kalitzky Sándor Üjfehértó, Martner Géza Mátészalka, Kácsics Jenő Kisvárda, és Visky Ildikó Nyírbátor. Volt egyszer, hol nem volt, én bizonynem tartottam szá- • mon, hogy hol és merre, elég az hozzá, hogy volt egyszer egy senkiden árva szegény legény. Egy vakhideg téli napon, amikor rózsaszínű fény si­mogatta a havas téli tájat, s a szegénységes szegény le­gény csak úgy huhogott a fa­gyos körmébe, mert biz a nem bundás kesztyűbe vágta őkeme a fát, — valami jaj­­veszékelő pihegést, károgást hall. — Hát e meg miféle óbéga­­tás? — így a mi szegény le­gényünk. S megy a ropogó havon hétöles léptekkel, megy a té­li nap sugárzásában ez a sze­génységes favágó legény. Egyszercsak látja ám, hogy a csillogó, jeges-havas földön kicsi varjú vergődik véresen. — Jaj, jaj, jaj, kár, kár, kár, énnekem nem áll a bál, mert a szárnyam nagyon fáj, emelte nagy, fekete szemét a legényre a varjúmadár. Hadd nézzem csak, te tol­las búbánat, mi baja a szár­nyadnak. Megtapogatja a legény a madár szárnyát. No, ez kel­lett csak a madárnak, hogy a legény a törött szárnyát fogdossa. Csinált olyan ékte­len sivítást, hogy meg kellett bele süketülni. — Ne károgj már, hisz a javadat akarom. S összeillesztette a törött csontozatot, s két pálca közé szorította, s tépett az ingéből. S olyan ügyesen kötözte be, akár az ajaki táltos ember. — No most hová vigyelek, hogy jó helyen tegyelek le, te fekete toliseprű. — Már meg is köszönöm, amit velem tettél te legény. Hát ha a szíved helyén szív dobog és nem egy butella bor locsog, s ha ráadásul ember­ség is ragyog benned hatal­mas tündökléssel, vigyél fel engem arra a porcelán szik­lára ott ni. De a legisleg te­tejére. Ott tollászkodik az én áldott varjú-anyám. Majd ő pártomat fogja. — No, te legény, vagy em­ber, vagy mi vagy, kár, kár, kár, elmúlott a nyár, nyár, nyár, megköszönöm már, már, már, amit az én varjúlányo­mért tettél. Itt ez a fél fülbe­való, ezt vidd el a királyi családhoz, Sztán a többit ott megtudod. Talán bizony onnan loptad ezt a fél fülbevalót? — kér­dezte a legény. — Már hogy loptam volna, hogy találsz már ilyet ki. El­vesztette a királykisasszony. S azóta csak egyre sír, rí, hogy most ő már a világ csúfja lesz, hogy mászkáljon a nagy világban fél fülbevalóval, hisz még a futó bolond is ki­neveti. Szóval vidd csak el azt a fülbevalót. Nagy hasz­nod lesz neked abból. No, viszi a legény, s útköz­ben megtudja, hogy a király már a világból is ki akar sza­ladni, mert nem bírja hall­gatni a királyleány szörnyű sívalkodását. Hajnaltól késő éjszakáig csak ez megy: Hol a fülbevalóm, hol a fülbeva­lóm? De még éjszakának ide­jén is egyre nyög, egyre so­pánkodik a királylány, hogy nem lehet tőle aludni. El is határozta a király, hogy an­nak adja leánya kezét, meg a fele királyságot is, aki azt a fél fülbevalót előteremti akár a föld alól is. így jutott a szegény favágó legény a királyi udvarba. Már éppen a kilencvennyol­­cadik kérőt ebrudalták ki egy nagy piszkafával, amikor megérkezett a mi legényünk. No, a királyleány, amikor megpillantotta a fülbevalót, azonnal nyakába borult, nem a fülbevalónak, se nem a dél­ceg szép szemű lakáj-inasnak, hanem a mi szegény, egysze­rű favágó légényünknek. No. mindjárt megtartották a la­kodalmat. ölbey Irén

Next

/
Oldalképek
Tartalom