Kelet-Magyarország, 1976. február (33. évfolyam, 27-51. szám)
1976-02-14 / 38. szám
1976. február 14. KELET-MAGYARORSZÁG i ÉLELMISZER-TERMELÉS ÉS -FOGYASZTÁS III. Friss zöldség és gyümölcs A zöldség, a gyümölcs, a szőlő termesztési problémái sajátosak. A konzervipari zöldségfélék jó részének gépesített, nagyüzemi termelése ma már megoldott, vagy a megoldás jó úton halad. Nem kell tehát félnünk attól, hogy télen nem lesz zöldborsó, zöldbab, lecsó és ecetes uborka. A közvéleményt azonban ennél jobban érdekli a friss zöldség piaci helyzete. Sajnos a piaci zöldségtermesztés babramunka, sok munkaerő kell hozzá, ami vagy van, vagy nincs. A nagyüzemek a konzervgyári táblákról is leszedhetik a színe-javát a piacra. Ha van felelősségérzetük, akkor a növénytermesztő táblákról a gépek által kiszorított asszonyok, idősebbek munkaerejét is hasznosíthatják kertészkedéssel. De semmiképpen nem nélkülözhetjük a sok-sok kicsi parcellát. A háztáji gazdaságokat, a falun lakó munkások kertjeit, sőt a városi emberek telkeit. Ezek a források hihetetlen sok friss zöldséget állítanak elő. Ebből másnak is jut. ha biztatjuk őket, ha segítjük őket, de legfőképpen, ha megtaláljuk a módját, hogy az általuk előállított kicsi tételek odahaza már felesleges részét a piacra irányítsuk. Laikus el nem hinné, hogy ezen a területen mekkora a pazarlás. A legfinomabb, primőrnek számító zöldbab is szemétre kerül, ha a család már jóllakott és nincs hol eladni a talán csak néhány kiló felesleget. összesen azonban vagontételekről, vonatszerelvény méretű mennyiségekről van szó. Régóta beszélünk erről, de ha a piaci idegességet le akarjuk vezetni, akkor ezt a valóban sziszifuszi munkát most már valakinek el kell végezni. Hasonló a helyzet a gyümölcsfogyasztással. Almát termelnek a nagyüzemek, zúdítják a piacra. De a munkaigényesebb gyümölcsféléket — cseresznye, málna, stb. — csak akkor tudjuk kielégítő mennyiségben a fogyasztás rendelkezésére bocsátani, ha az előállításba messzemenően bevonjuk a kisüzemeket. És most az árakról. Nem lehet azt mondani, hogy nálunk az élelmiszeripari termékek, az élelmiszerek drágák lennének. Dehát életszínvonalunk ezt így tartalmazza, és ha az árak csak egy kicsit is emelkednek, a fogyasztó máris felszisszen. Az igényes táplálkozás általában az átlagosnál magasabb családi jövedelemszint kísérő jelensége. De ez nem mindig igazságos. A táplálékra igényes például a csecsemő, a kisgyerek, a cukorbeteg. Ilyen cikkek kaphatók, de általában a megszokottnál lényegesen magasabb áron, csakhogy az édesanya, vagy a cukorbeteg nem mindig tartozik a jobb keresetűek körébe. Gondolkodni kellene talán azon, hogy a valóban rászorultak valami módon olcsóbban juthassanak ezekhez a cikkekhez. (Az általános árdotáció nem biztos, hogy célravezető, mert például a diabetikus ételeket gyakran a fogyókúrázók vásárolják meg, akik viszont általában nem szegény emberek.) Tudatformáló munkát kell kifejtenünk annak érdekében, hogy a közvélemény megértse: az árszínvonal tartásának is vannak határai. A friss zöldség és gyümölcs szabadáras cikk, az eladó annyit kér értük, amennyit remél, hogy megkap. Ha úgy érzi. nem fizetődik ki a rengeteg munka, akkor nem termel, és nem lesz a piacon se olcsón, se drágán. A kisüzemi termelést tehát serkentenünk kell, de akár akarjuk, akár nem, tudomásul kell vennünk, hogy itt árcsökkenésre számítani nem lehet. Beszéljünk röviden az italokról is. Hovatovább szégyen, hogy nem tudunk idehaza olyan üdítő italt produkálni, amely a versenyben ha le nem is győzi, de legalább megszorongatja a kétféle colát. Sajnos üdítőital-gyártásunk is túlzottan decentralizált. A hazai üdítőital-gyártást — és benne az Oázist — mindenképpen fel kell futtatni — a terv ezt elő is irányozza. Már csak azért is szükséges ez, hogy ne csupán a Colának, — de a szeszes italnak is legyen versenytársa. A terv ezúttal a szőlő területét nem szándékozik növelni, a többlet bor inkább az elavult ültetvények újratelepítésétől, valamint a meglévők jobb hasznosításától várható. A sörtermelést fokoznunk kell, mert ma még elég sok az import. A pálinkaügyet sajnos már alig tudjuk szabályozni, mert a zugfőzdék mételyként terjednek. Nagyon komoly felvilágosító munkára van szükség ahhoz, hogy a szeszfogyasztást kulturáltabbá tegyük (út közben egy pohár sör, evés után egy pohár bor) és alkoholizmusba csapó kilengéseit lefaragjuk. Következik: A korszerű táplálkozásért. A Nyíregyházi MEZŐGÉP tiszavasvári üzemében Bőd nár István hegesztő konténerkosár oldalfalait állítji össze. (Gaál Béla felvétele) Az iskola Jimökei“ Oktatástechnológusok lesznek,äv ,aná képzö Napjainkban szinte a legkisebb település iskolájában is megtalálhatjuk a technika valamilyen eszközét, sőt több helyütt annak egész sorát. Államunk, oktatásügyünk az anyagi lehetőségeken belül maximálisan támogatja az iskolák technikai felszerelését, ellátottságuk állandó javítását, fejlesztését. 1973-ban alakult meg Magyarországon az Országos Oktatástechnikai Központ, mely alig néhány hete tette át immáron véglegesen székhelyét Veszprémbe. Ezentúl a Séd-menti megyeszékhely - ről koordinálhatják az oktatástechnika országos feladatait. Ennek érdekében a központ kiépítette bázisait országszerte. Kézenfekvő megoldásként ígérkezett, hogy ezekké a bázisokká a tanárképző főiskolák váljanak. így lépett az országos hálózatba az egri Ho Si Minh, a szegedi Juhász Gyula, a Pécsi, a Szombathelyi és a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskola. A nyírségi megyeszékhely pedagógusképző intézetének oktatástechnikai központja már régóta előkelő helyei foglal el az oktatás technikájának népszerűsítésében, kutatásában. Amellett, hogy valamennyi nyíregyházi pedagógusjelöltet megismerteti a technika alapjaival — korábban félévenkénti 30 órában — a nyíregyházi központ munkatársai nagy részt vállaltak a kutatásból és a gyártásszolgáltatásból is. Ez utóbbi azt jelenti, hogy ők a gazdái, kivitelezői, gyártói a csaknem két tucatnyi pedagógusképző — tanár-, tanító- és óvónőképző intézménv számára készült információhordozó anyagoknak. E munka keretében több tantárgyból februárig az elmúll esztendő alatt kilenc kollektív — 11 egyépi oktatógépi programot, húszfajta hangosított diasorozatot, tizenöl féle írásvetítőhöz alkalmazható transzparenssorozatol lektoráltak, sokszorosítottak és küldtek el az orszái szinte valamennyi megyéjébe. S mit takarnak a számok? A fenti munkához í nyíregyházi központban töbt mint 70 kilométernyi magnószalagot, 7000 darab írásvetítő transzparenst, 10 000 feketefehér és majd 7000 színes diát használtak fel. A tapasztalatok és a meg növekedett igények alapjár döntöttek úgy az Oktatás Minisztérium szakemberei hogy szeptembertől egyelőn három tanárképző főiskolái — Egerben, Szegeden á Nyíregyházán — oktatástech nológusok képzését kezdi! meg. Ezzel együtt az I. éve: tanítói és II. éves tanársza kos hallgatók félévenkénti 31 óráját újabb félévvel, 60 órá ra növelik. Ezt követőéi évente körülbelül 50—51 hallgató számára nyílik lehe Munka közben az Oktatástechnikai Központ hangtechnikai stúdiójában és fotótechnikai laborjában. (Papp László felvétele) tőség az oktatástechnológia speciálkollégiumon való részvételre, ök további egy évig, újabb 90 órában sajátítják el az oktatástechnológia legmodernebb ismereteit, alkalmazását. Tanulmányaik befejeztével ezek a fiatalok diplomájuk mellé oktatástechnológusi oklevelet is kapnak. S ők lesznek — ahogy néhány hete a minisztérium egyik vezetője találóan megjegyezte: — az is-' kola pedagógiai „főmérnökei”. A szeptembertől kezdődő oktatástechnológiai speciálkollégium hallgatói gyakorlati vizsgáik során egy-egy tantárgy témakörének feldolgozását végzik el, számba véve az alkalmazásra kerülhető eszközöket. Saját maguk határozzák -meg s állítják össze a tanításhoz szükséges oktatócsomagot is. A nyíregyházi főiskola, mint képzési bázis egyúttal gondoskodik a már végzett és oktatástechnikai képesítéssel nem rendelkező pedagógusok továbbképzéséről, tanfolyamairól is. Kalenda Zoltán Nehéz nap Kegyetlenül hideg volt. A szél hatalmas hófelhőket hajszolt maga előtt, csapkodta az erdő szélén felállított sátrak vitorláit. Bár a sátrak biztosan álltak fém tartóoszlopaikon, félő volt, a szél ledönti őket. A katonáknak azonban nem sok idejük maradt az aggódásra, öt sátor még felállításra várt. Normális időben már régen elkészültek volna, hiába voltak a százszor elismételt mozdulatok, ilyen hóviharban még soha nem dolgoztak. Már órák óta küszködtek a néhol derékig érő hóval, a csonttá fagyott földdel, nehezen haladtak. A riadó még a hajnali órákban volt, azóta már közel 6 óra telt el. Különösen az első félórák voltak nehezek. Negyedórányi munka után a kezük veszettül kezdett fázni, majd lábujjaikat kezdte mardosni a hideg. Ha a széllel szembefordultak, szemükből megeredt a könny, de nem volt idejük letörölni. A máskor nyolc-tíz perc alatt felállított LEHETNE JOBBAN? Az MSZMP Központi Bizottsága 1974 decemberében határozatot hozott a gazdasági munka színvonalának javítására. Minden ember a maga munkaterületén tudja legjobban, hogy mi az, amin változtatni kell. Ezért kérdezünk meg sorozatunkban vezetőt és beosztottat, ipari és mezőgazdasági munkást: milyen területen lát eddig kihasználatlan tar. talékokat. Aki válaszol: Kalydi István, a KIOSZ körzeti csoportjának titkára. VÁLASZOL: Kalydi István — Legsürgősebb és legtöbb tennivalónk az ellátatlan területek szolgáltatásának javítása lenne. Ezen nem feltétlenül istenhátamögötti községet, kis tanyai települést értek, hanem például Nyíregyházán a Bujtost, a Guszev lakótelepet, a Ságvári telepet, vagy éppen a városhoz tartozó Sóstóhegyet. De legalább ilyen ellátatlan Nyíregyháza legújabb városrésze, Jósaváros, nem beszélve a körzethez tartozó nyíregyházi és nagykállói járás kisebb községeiről, tanyáiról. — Gondjaink és feladataink illusztrálására hadd mondjak el néhány számadatot, amelyek a tizenhét kiemelt szakma területéről valók. Egy év alatt kilenc asztalos, tíz férfiszabó, öt cipész, négy fodrász, négy autószerelő, két órás adta vissza engedélyét, s helyettük mindössze egy asztalos, négy férfiszabó, egy-egy cipész és fodrász kért és kapott ipar-, illetve működési engedélyt. Ez a jellemző a többi szakmákra is: egy év alatt százzal csökkent a kisiparosok száma. — Munkánk javítására tehát elsősorban ezen a téren lenne legnagyobb szükség, de a változtatás nem könynyű feladat. A város központjából szanálások miatt kiköltöztetett iparosok egy része nem talál megfelelő műhelyt magának, de műhely hiánya miatt nincs kisiparosunk Jósavárosban sem. Megoldás lehetne, ha a lakásszövetkezet bérbe vagy tulajdonba adna az sátrak most félóra alatt sem készültek el. Az előkészítő részleg parancsnokának megszokott keménységére sem volt szükség, megfeszített erővel dolgozott mindenki. Tudták, minél hamarabb végeznek, annál gyorsabban jutnak védett helyre. A sátorverők között dolgozott az első időszakos honvéd. Bodó András is, akinek ez volt katonáskodása alatt az első komoly harcfeladat. A már leszerelt' katonabarátai elbeszéléséből tudta, kemény munka vár a katonára, de ilyenre azért nem számított. Még szerencse, gondolta, hogy a szél, s a hideg akarva-akaratlanul könnyet csal a szemembe, az öreg katonák még azt hinnék, tényleg sírok. Igaz, a másod-harmadidőszakos honvédek sem voltak odáig a boldogságtól, dehát nem menyasszonyok vagyunk, mormogták. Délelőtt 11 óra körül járhatott az idő, amikor a részlegparancsnok, Fekete szakaszvezető túlkiabálta a szél zúgását, közölte a régen várt hírt: megérkezett a forró tea. — Két gmber itt marad, a többiek velem jönnek! A részleg felsorakozott, s lépéstartás nélkül a gőzfelhőbe burkolózó üst felé tartott. A szél kíméletlenül verte arcukat, az apró szemcsés porhó szinte a bőrük alá is eljutott. A szakaszvezető haladt az élen, őt érte legerősebben a vihar. — Nem sajnállak, nagyon sokszor meghajtottál, most üres pincékből, szárítóhelyiségekből. — Az ellátatlan területek szolgáltatásának javítását szolgálja az a rendelet, hogy a javító-szolgáltató tevékenységet vállalók két évre adómentességet kapnak, ennek lejárta után is kedvezőbbek adófizetési feltételeik. Van ezen kívül területi adókedvezmény is: az ötezren aluli községekben húsz, a háromezren aluli községekben 60 százalék az adókedvezmény. A társadalombiztosítás terén is kedvezőbbek a korábbinál a kisiparosok lehetőségei. Sok tekintetben azonos elbírálás alá esnek a bérből és fizetésből élőkkel, és létbiztonságukat szolgálja, hogy kaphatnak baleseti táppénzt, baleseti járulékot, illetve házastársi pótlékot. — Bár az elmúlt évben mindössze két iparengedélyt kellett visszavonnunk hanyag, felületes munkavégzés miatt és csökkent a panaszok száma is, mégis van tennivalónk a minőség javításában. 200—250 azoknak a kisiparosoknak a száma, akik munkájukért hat hónap, illetve egy év garanciát vállalnak, úgy gondoljuk azonban, hogy ezt tovább kell szélesíteni. Működik a szövetségen belül panaszbizottság, fegyelmi bizottság, árellenőrző bizottság, szolgáltatásfejlesztési bizottság, akikkel közös törekvésünk, hogy szélesítsük a szolgáltatói tevékenységet, szigorítsuk az ellenőrzéseket, hogy csökkenjenek, az ellátatlan területek, s elégedettebb legyen a lakosság. legalább te is ugyanúgy reszketsz mint mi — morogta Bodó, fejét mélyen leszegve. Mire az üsthöz értek, már álltak előttük. A szakaszvezető azonban az üsthöz lépett, s a forró, gőzölgő teából egy nagy csészével merített. A rögtön átforrósodó csészét másodpercekig két marékkel erősen szorította, majd apró kortyokban inni kezdte. Néhány korty után azonban hirtelen abbahagyta a teázást. — Bodó honvéd! Maga első időszakos, igyon még! — nyújtotta át a szakaszvezető a csészét. Bodó nem tudta mire vélni a dolgot. Idegenkedve vette át a csészét, de annak melegét érezvén, s az első kortyok után gyanúja teljesen elmúlt, s átadta magát a forró tea gyönyörének. Keze, gyomra, arca teljesen átmelegedett, egész teste szinte megújult. De a biztonságos sátorból kilépve a szél ugyanolyan erővel támadt rájuk, mint néhány perccel ezelőtt. Fejüket fázósan nyakuk közé húzták, s elindultak a még felállításra váró sátrak felé. — Nem baj, ezt ha megfagyunk is, kibírjuk — mondogatták menet közben. Nem fagytak meg. A sátrak időben elkészültek, a riadó befejeztével az értékelés során a parancsnok dicséretben részesítette a részleg tagjait, s öt honvédet jutalomszabadságban részesített. Köztük volt Bodó honvéd is. Balogh Géza