Kelet-Magyarország, 1976. február (33. évfolyam, 27-51. szám)
1976-02-10 / 34. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG 1976. február 10. Pillanatképek a szabolcsveresmart—roz sálypusztai ifjúsági klubból. Olvasó és asztalifocit játszó fiatalok. (Vincze Péter felvételei) Ötvenezer gyermek ebédje ÓVODA, NAPKÖZI, MENZA Több, mint ötvenötezer három és tizennyolc év közötti gyermek, illetve tanuló étkezik naponta megyénk óvodáiban, napközi otthonaiban, diákotthonaiban, menzáin. Közülük húszezer-háromszáz óvodás korú — az ó étkezésük a gondozás része, tehát mindegyikük kap ebédet, uzsonnát. A középiskolásoknak és szakmunkástanulóknak mintegy hatvan százaléka étkezik a menzákon, arányuk magasabb az országos átlagnál. Az általános iskolások közül viszont csak minden harmadik gyerek ebédel a napköziben. Az összes tanuló fiatalnak tehát a fele sem étkezik napköziben vagy menzán. Ha a szülO dolgozik Mint a fenti számókból kitűnik, az általános iskolás gyerekek étkezési lehetőségei a legszűkösebbek. A szülők a legtöbb helyen dolgoznak, és a felmérések szerint az öszszes általános iskolás 75—80 százaléka venné igénybe a napközi otthoni ebédet — ha lenne elegendő hely számukra! A legjobb a helyzet Nyíregyházán : a kilenc és fél ezer tanulóból közel hatezren étkeznek napköziben, illetve a diákotthonban. Másik három városunkban rosszabb az arány: Mátészalkán 35, Nyírbátorban 37, Kisvárdán 42 százalék a napköziben ebédelők aránya. A megye hét járásában rendkívül eltérőek a számok: a kisvárdai járásban például a tanulóknak csak ötödé, míg a vásárosnaményiban harmadrésze kapott helyet a napközik ebédlőjében. Nyersanyag korcsoportonként A hely tehát kevés. A „szerencsések” sem mindig örülnek azonban — sok helyütt nem megfelelő színvonalú a főzés. Ez részben a konyhák nagyságának (illetve kicsiségének), és gyenge technikai felszereltségének, részben pedig az árakhoz képest alacsony nyersanyagnormáknak köszönhető. Néhány évvel ezelőtt korcsoportonként szabályozták a felhasználható nyersanyag értékét. A különbség azonban kicsi: egy hároméves gyerek és egy tizennégy éves kamasz ételének értéke között például mindössze egy forint harminc fillér a különbség... Az új ötéves terv idejére jelentős mértékű fejlesztést tervez a megye. Az óvodai helyek számának növelésével 3—6 éves gyerekek háromnegyedét tudják elhelyezni 1980-ra. Az általános iskolások közül a napközibendiákotthonban étkezők aránya várhatóan 45 százalékra emelkedik öt év alatt — vagyis eléri az országos átlagot! A középfokú tanintézetek tanulói közül is többen kapnak menzát — mintegy 65 százalékuk. Hosszú távú terv A diákélelmezés fejlesztésében az iskoláknak és a kereskedelmi-vendéglátó vállalatoknak egyaránt nagy szerepük van. Több, mint százötven iskolának van napközi otthona megyénkben, emellett a középiskoláknak, szakmunkásképzőknek menzájuk. Ezek közül tízet (a középfokú intézmények közül) a megyei és az Alföldi Vendéglátó Vállalat üzemeltet. Az utóbbi vállal nagyobb részt — Kisvárdán és Nyíregyházán több konyhán főznek a diákoknak. A megye ÁFÉSZ-eire és a vendéglátó vállalatokra vár a feladat, hogy a jobb ellátás érdekében az iskolák saját kezelésű konyháit a jövőben folyamatosan átvegyék. Ez persze hosszú távú terv — addig az iskolák vállán nyugszik a napközik, menzák terhe. Jobb szervezéssel, megfelelő szakemberek beállításával, bizonyára ők is sokat javíthatnak az ebédek minőségén — talán még a mennyiségén is. (tgy) Füzfay Edgár, a szárnyát immár húsz esztendeje bontogató nagy tehetség elérkezettnek látta az időt, hogy előtörjön az ismeretlenség mocsarából. A nagy alkalmat a giliszta és ebihalnemesítési tudományos tanácskozás kínálta, ahová valamiféle véletlen névcsere folytán tévedésből neki is küldtek meghívót. A népes hallgatóság dermedt figyelemmel meredt Bálványvári Gedeon, a szakmai Főtekintély kőbe vésendő mondandójára. Füzfay Edgár, a mindeddig elnyomott nagy tehetség máris nyújtotta kezét, amikor a Főtekintély szíveskedett megadni a, kérdésfeltevés engedélyét. Füzfay nem kérdezett, hanem ékesszólóan alátámasztotta az előadó nemes veretű gondolatainak igazát. Bálványvári Gedeon pedig úgy hízott a pulpituson, hogy már majdnem lecsordult onnan. Füzfay ekkor rájött, hogy ő nemcsak ezt akarta. Ennél többet. És mondandóját úgy fűzögette tovább, hogy a szakma legnagyobbjainak, hazai és külföldi tekintélyeknek nevét kelljen felsorolnia. Valahogy így: Baglyasi Gézus, Lángossy Tibi sőt: az a kis dagi Töprenghy Kazi... Végül a tudomány legnagyobbját csak így titulálta: a Józsi fiú. (Természetesen mindenki tudta, hogy dr. hab. doc. Bronyervitz Józsefről van szó.) — Hát csak ennyit akartam mondani — fejezte be hozzászólását Füzfay Edgár. Körülnézett az irigyféltékenyen felé forduló egybegyűlteken és megnyugodva állapította meg, hogy most mindenki láthatja: ennyi nagy név, ennyi tekintély a kebelbelije. Csupán egy jelentéktelen külsejű ember merte megközelíteni a szimpózium szünetében. — Mondja kérem, menynyi az idő... — kérdezte Füzfaytól a Jelentéktelen, s miután választ kapott, szerényen suttogta: — Akkor jó, most lelépek, mert találkoznom kell Dinivel. Vagyis Donga Dénessel... Füzfay nem hagyta szó nélkül, gyorsan megkérdezte a Jelentéktelent: „ki az a Donga Dénes, melyik szakág nagyja is ő”? — Ö, uram, Dini az egy köztisztasági dolgozó. Kukás szakmában ismert és szemetes körökben jegyzik a nevét. Kölcsönkért tőlem egy könyvét és most jön erre a KUKÁS kocsival. Csak ezt a könyvet kapom vissza tőle és már jövök is a következő előadásra. Füzfay undorral nézett Jelentéktelenre és már azt is röstellte, hogy megmondta neki a pontos időt. De Jelentéktelen nem távozott még. — Akarja, hogy magának is kölcsönadjam a könyvet? Nem rossz kis könyv. „Az öreg halász... Tudja ki írta? A Hemingway Énei.. Füzfay Edgárról úgy hírlik, nem vesz részt azóta a tudományág szimpóziumán. Szilágyi Szabolcs A JÓZSI Kinevezés öt évre Több évig tartó vita tárgya volt, hogyan kellene az iskolák igazgatóinak kinevezését korszerűsíteni, az arra legjobban rátermetteket megbízni a tantestület irányításával. A szocialista demokratizmus fejlődése sürgető igénnyé tette, hogy az igazgatók kinevezésében vegyen részt a tantestület is. Az igény jogosnak és szükségesnek bizonyult, s 1974- ben rendelet intézkedett arról, hogy 1977. szeptember 1- ig valamennyi általános iskola, gimnázium és szakközépiskola igazgatójának eddigi, határozatlan időre szótó kinevezését határozott időre (általában öt évre) való megbízássá kell átváltoztatni. Az igazgatók határozott idejű alkalmazásának eddigi tapasztalatait és a szakszervezeti bizottságok ezzel kapcsolatos tevékenységét vitatta meg legutóbbi ülésén a Pedagógusok Szakszervezete megyei bizottsága. Az értékelés szerint a tapasztalatok általában kedvezőek. A fogadtatás nem mindenütt volt egyértelmű. Az igazgatók bizonyos fenntartásokkal, aggódással, a beosztott nevelők nagy várakozással fogadták az intézkedést. Akadtak szélsőséges értelmezések is. A megye általános iskoláiban dolgozó 209 igazgató közül eddig 88-at bízták meg az új rendszerű kinevezés alapján. A tantestületi értekezleteken a nevelők elmondták véleményüket az igazgató munkájáról, magatartásáról. Többségében — a nyugdíjazás, lemondás, elköltözés, más pályára való eltávozás eseteit kivéve — a volt igazgatók kaptak továbbra is megbízatást. Ez többségében a reális mérlegelés alapján kialakított képről tanúskodik. De akadtak formális tantestületi megbeszélések is, sőt néhány helyen a szakszervezeti bizottságokat „elfelejtették” megkérdezni a kinevezés előtt. A negatív példákból néhányat: nem kérdezték meg a szakszervezeti bizottságot a megbízás előtt Apagyon, Tiszadobon, Baktalórántházán, Nyírkércsen. Demecserben a járási osztály kikérte az iskolai pártszervezet és szb véleményét, de nem egyeztette a községi szervek vezetőivel. A tanácsülés nem is fogadta el a szakosztály vezetőjének javaslatát. Az üggyel már a Minisztertanács Tanácsi Főosztálya foglalkozik, miután csaknem valamennyi járási, megyei szervet megjárta. Tiszalökön és Nagycserkeszen az igazgatók megkapták a kinevezést, de az iskolai szakszervezeti bizottságok már csak a megbízás tényét vehették tudomásul. ■ zökkenők ellenére is bebizonyosodott, hogy a határozott idejű megbízás rendszere feltétlenül szükséges, jó. Növeli a tantestületi demokratizmust, az igazgató felelősségét az iskolával, a tantestülettel szemben. A vezetésben jártas, politikailag, szakmailag jól felkészült, szocialista erkölcsű igazgatókat szívesen és egyhangúan bíznak meg újabb időszakra. Ahol viszont az előkészítés nem megfelelő, elnagyolt és formális, ott elmarad a jó hatás. A tantestület ilyenkor pontosan megérzi, hogy nem számítanak komolyan a véleményükre. P. G. FELJEGYZÉSEK FEBRUÁRRÓL Ha Mátyás jeget talál.. Az év második hónapja, a február általában 28, az idén azonban — szökőév lévén — 29 napot számlál. (Négyévenként azért Iktatnak be egy szökőnapot, mert a Föld Nap körüli pályáján hozzávetőleg 365 nap és 6 óra alatt tesz egy kört. Ezek a plusz 6 órák gyűlnek fel 4 év alatt egy kerek nappá.) Az idei szökőnap eltolódást okoz a névnapokban. A szokásosnál egy nappal később köszöntik a Mátyásokat, a Gézákat, a Sándorokat és az Ákosokat, Eleméreket. Ezzel szemben valós születésnapjukon ünnepelhetnek a szökőévben, február 29-én születettek; az Idén nem kell születésük napjáról 28- án vagy március 1-én megemlékezniök. Februárban a Nap képzelt égi útján a Halak jegyébe lép. A nyelvújítók e hónapnak is megpróbáltak magyar nevet adni Erdősi Sylvester János Fagyhónak akarta nevezni, Barcafalvi Szabó Dávid pedig — talán a mostani enyhe teleket megjósolva az Enyheges nevet ötlötte ki. A februári időjárást az Országos Meteorológiai Szolgálat száz éven át jegyzett és átlagolt adatai szerint a következők jellemzik: elsejétől hetedikéig a hőmérséklet —0,1 Celsius-fok körül alakul, a csapadék mennyisége pedig körülbelül 10,8 milliméter lesz. A várható átlaghőmérséklet és csapadék a hónap második hetében: 0 fok és 8,9 milliméter, 15—21 között: 0,8 fok és 9 milliméter. Február utolsó hetében pedig már +2,2 fokos átlag remélhető, s ezen a héten is hasonló mennyiségű csapadékra lehet számítani. A hónap folyamán 60 évi átlag szerint összesen 80 napsütéses órára van kilátás. A nappalok hossza a hó folyamán az elsejei 9 óra 34 percről kereken 11 órára növekszik. Hiedelem fűződik Jégtörő Mátyás napjához: ha Mátyás jeget talál, megtöri, ha viszont olvad ezen a napon, akkor jeget csinál, vagyis évszázados tapasztalat szerint a Mátyás-napi enyhe idő további 40 napi kemény hideget jelez. A februári napok közül az idén meg kell említeni 13-át is, amely pontosan péntekre (!) esik ... Az e hónapban csúcspontjukhoz érkező farsangi mulatságokat így jellemzi az 1800-as években nyomtatott Ujj és O Kalendárium : Meg-nyiltak a’ Bálas tántzoló paloták, Harsognak mindenütt a’ Fársángi Nóták, Járják is már sokan a’ Landeris tántzát, ’S vígan szellőzteti a’ Viganó rántzát. Február utolsó napjára esik az utóbbi időben idegenforgalmi nevezetességgé vált busójárás, a Mohácson lakó sokácok téltemetö tavaszköszöntője, a maskarás, álarcos, kereplőtől, trombitától hangos farsangzáró népünnepély. Fiistízsziírő Javaslom, honosítson meg egy új szolgáltatást a vendéglátó vállalat: tegye lehetővé, hogy aki úgy kéri, kaphasson tortát, krémest, csokoládét és más édességet dohányfüstiz nélkül. Mert most ez ritkán fordul elő: ha már egy órája a presszóban, bisztróban vár vevőre a sütemény, olyan átható fflstizű és illatú lesz, hogy aki anélkül szokta meg, alig tudja fogyasztani. Magam is így jártam vasárnap a nyíregyházi Petőfi utcai bisztróban: a láthatóan és érzékelhetően friss tortaszeleteket csaknem egészben kellett otthagyni. Igaz, hogy dohányzást tiltó — vagy ahhoz hasonló — tábla függ a falon ebben a bisztróban is, de a füstöt mégis vágni lehet. Ezért ebédelni sem élvezet, pedig különben ízletesen főznek. Ez utóbbi miatt talán — ha csak így lehet — még felárt is fizetne az ember, hogy egy ízzel — a dohányfüstével — kevesebb legyen az ételben, (m.) Városkapu Nyíregyházának van néhány városkapuja, de a főútvonalakat tekintve négy olyan bejárata is, amelyeken a gépkocsival ide érkezők, vagy átutazók többsége hozzánk belép. Nem szépek ezek a bejáratok, amelyeket sorompók is tarkítanak, és hiányoznak a városba érkezőt üdvözlő táblák. Este azonban végképp vigasztalanul lehangoló látványt nyújtanak: egyszerűen sötétek a városba bevezető útvonalak. Feltűnő ez, főleg azután, hogy például a 4-es vagy a 3-as, 36-os úton a községek többségének belterületén kivilágított főutakon utazhatunk, míg a mi városunk úgyszólván sötétbe burkolózva várja az ide érkezőt. Tudjuk, szűkösek a pénzek, nem is a Kossuth téri kandeláberekhez hasonlók sorát gondoljuk a Debreceni vagy a Tiszavasvári útra. De a meglévőknél mindenesetre fényesebb izzókat, hogy ne legyenek olyan kontrasztok, mint amilyen például a Móricz Zsigmond utcánál adódik: a főútról a mellékútra bepillantva kisebbfajta fényárban úszik a gyér forgalmú úttest. (Ráadásul közlekedésbiztonsági okok is indokolják ezt.) A megyeszékhely — amely idestova már százezres városnak számít — főbejáratai nemcsak felüljárót, hanem sokkal kisebb költséggel fényt is érdemelnének. (marik) FOTÓPÁLYÁZATUNKRA ÉRKEZETT ZÜZMABÄS AKÁC
