Kelet-Magyarország, 1976. február (33. évfolyam, 27-51. szám)
1976-02-29 / 51. szám
6 KELET-MAGYARORSZAC — VASÁRNAPI MELLÉKLET 1976. február 29. Kovács Lajos 49 éves kocsikísérő (161 centiméter magas, erősen kopaszodó, 59 kilogramm súlyú, rossz fogazatú) )75. november 11-én, este negyed nyolcig oldog ember volt. Akkor öt perc alatt szerifoszlott selátó-sehalló öntudatlansága, és >y szörnyű érzés kezdett fészket rakni az legeiben. Még a váróteremben is annyira >1 érezte magát. Igaz, némi nyomást érzett jobb oldalában, s kissé egész nap szédelrtt, de minderre nem sokat adott, helyrejzhatónak tűntek a dolgok. Némiképpen eg is feledkezett nyűgeiről, amint a nevükncs, csak az ottlétük időtartamára létező íszélgetőpartnerekkel, ismerősökkel cseigett. Olyan háborítatlanul elvitatkozgattak ;on, hogy a fiatalabbik bajuszos beszélgető irtner „haverja”, egy korosabb, leffedt aji, vörhenyes férfi, megkapja-e a jogosíttnyát vagy sem. Kovács Lajos magyarázta, >gy volt neki egy pilótája, annak is magas át a vérnyomása, aztán hiába pihent két ■tig, a vizsgálóorvos mégis kiszúrta, és ugtt a jogsi, mehetett a pasas a karbantarkhoz, márpedig az a pilóta, aki 25 éve teniyen van és szereti a most itt vagyok, azn amott életet, meg a széltolást a nőknél, szabad, kötetlen világot, meg a fejront án azt az egy-két „felest”, nem szívesen eszkedik az örökös kéztörölgető. csupa ij karbantartók közé. olyan megnyugtató tud lenni, hazaüget az albérletbe, és már be se fűt, egyenesen lefekszik, és remélhetőleg pihentetően jól alszik, nem úgy, mint a múlt éjszaka, amikor ez a fene tudja micsoda betegség ide-oda forgatta az ágyában, és ma ugyancsak nehéznek tűntek a zöldséggel teli ládák. Ez járt össze-vissza a fejében, amikor bemondta az asszisztensnő a nevét. Kovács Lajos kézségesen és az egyszerű emberek szelidégével felugrott, a régi ismerősök cinkosságával beszélgető társaira pillantott, hogy ő már szabadul, de ne nyugtalankodjanak, rájuk is sor kerül. A vizsgálat öt percnél tovább tartott, az orvos nyomkodta, vizsgálgatta, és ettől a hosszas, mind gondterheltebb gondosságtól, éppen szokatlansága miatt. Kovács Lajos fokozatosan elkomorodott. Aztán az orvos utasította, hogy öltözzön fel, közben pedig magyarázott, hogy hányféle kivizsgálás szükséges, aztán még hozzáfűzte: Kovács Lajos életében nincs több alkohol, nem végezhet nehéz munkát, mindenben kímélnie kell magát, mert nagyon beteg a mája. Kovács Lajos mindezt elduguló füllel hallgatta, aztán óvatosan ujjai közé csippentve a beutaló papírlapokat, hamuszürke arccal kilépett a váróba, s megindult a kijárat felé. A bajszos utána kiáltott, hogy viszlát, pajtás, Kovács Lajos megfordult, csodálkozva rámeredt és továbbindult. ASPERJÁN GYÖRGY: Az utolsó „FELES” A fiatal bajuszos bólogatott, mindez nem n jutott el a tudatáig,' izmos combjait tvetve ült, kikezdhetetlenül, halálig tartó gészségben, és magyarázott, hogy ő itt g nem volt, nem is jön, mert bármi van, racsorgat négy-öt felest, aztán máris egyebe állnak a dolgok, most is a haverját kite el, mert az olyan izgága, hogy a fene gette a természetét, öt percnél tovább >telen a valagán nyugton megülni, pedig ogsi már nagyon kell, mert ők üvegesek, aver vezeti az oldalkocsist, aztán ők anyra össze vannak hangolódva, hogy annál ban már nem is lehetne, munka után még vállalnak egy-két beüvegezést, ide-oda elanak, mert élni is kell valamiből, aztán ián csak a maszekért érdemes, abból an szépen összefektet az ember két pirohogy a szuflája észre sem veszi. Az időfa nem szól közbe, hallgat, bólogat, szejesen néma. A bajszos hangosan maggyaráz, körbe, helyeslő tekinteteket keres. Kovács Lasemmivel nem tartja se jobb, se rosszabb (emek magát, hát ő is előadja, hogy n fuvar, meg ezt azt feldobnak a platóra, sze sok múlik, a pilóta bácsin, a csupa mnyilákat nem állhatja, amikor ez a visora, meg az olyanokat sem; akik a fejt után észvesztve rohannak haza, aztán anak az asszony szoknyáján, mert olyan ácsit elácsorogni egy korsónál, és a töbckel megbeszélni, mi van, hogy van. nem y dolgokat, mert azokat úgyis az ember fölött csinálják, azokhoz ugye kuss a «kísérőnek, csak az olyanokról érdemes ejteni, amik úgy napközben hozzáértek >mberhez. Aztán, mert ők hárman komoly férfiak, >a került, hogy ki mit szokott, mármint , és Kovács Lajos kifejtette, hogy ő a , azt szívesen, azt se hólyagpukkadásig, (-öt korsóval mondjuk, tisztességesen, elbeszélgetve, meg legfeljebb, ha hidege belül az embernek, néhány féldeci, az jöhet. A színes italokat nem szereti, azok megndítják az embert, persze, senki ne ye, hogy őt valaki is látta, akár pityert is, a magáét megissza, mert emberek unk, de azzal be van fejezve. A bajszos fejtette a maga elméletét, és Kovács La- i kellemes melegben, emberekkel körül', akik ugyanolyanok, mint ő, akiktől mesére, semmiben nem üt el, jól érezte át. Az igazolványát már odaadta az edő asszisztensnőnek, aki akár fiatal is tne, mert Kovács Lajost a nők nem naérdeklik, mivel egész élete során a nők érdeklődtek különösebben utána. Úgy számította, hogy bent végez öt perc . a doktornő felír valamit, aztán hazafelé et egy megállóval előbb leszáll a villából, kicsit elácsorog a megszokott hekét-három Kossuthot elfüstölve elszot két féldecit, aztán kellemes meleggel >ában, bódult ürességgel a fejében, amely . Kilépve megcsapta a hideg, s úgy érezte, az eltelt egy órában, amíg bent volt, erősen lehűlt a levegő. Hirtelen nyillalást érzett a jobb oldalában, mégpedig figyelmet ébresztő nyilallást, akaratos és tudatos fájdalmat, amely egyszersmind az agyába is beleette magát: ő most már más ember, mint a többiek, különbözik tőlük, mert valahogyan szerencsétlenebb lett, mindenben sikerületle. nebb, félrefutottabb, s ezért gyámolítandóbb. Apró szemű eső szemerkélt. Néhány zajos középiskolás lány leszorította a járdáról, belelépett a pocsolyába, rázogatta a lábát, és sértésnek éhezte, hogy őt csak úgy leszorítják ezek a szarosok, és egyre sötétebb lett minden. Eddig is tudta, hogy a felesége gonoszsága miatt ment szét a házassága, de most különösen vétlennek, áldozatnak látta magát, s ezért fájni kezdett, ami egykor szabadulásnak hatott. A két lánya is gonosz, nem törődnek vele: A BETEG APÁVAL. Csak azon csodálkozott, hogy eddig nem vette észre: teljesen hiábavalóan, fölöslegesen élt. A villamos az orra előtt ment el. Dühbe gurult, pedig máskor ez egyáltalán nem zavarta, békésen álldogálva várta a következőt. Most háborogva gyalog lódult neki az útnak, nem volt idege várni. És otthon nincs befűtve! És éjszaka megint egyedül lesz! És most már mindig egyedül lesz! A kocsmához ért. Egye meg a fene, legalább most még iszik egy felest, olyan nagyon nem árthat az, és talán ismerős is akad, akivel jól elbeszélgethet és mindez a rossz érzés kifogy belőle. Letette a pultra maga elé az italt, körülményesen rágyújtott, aztán óvatosan megfogta az alján rovátkás kis poharat, és hátradobta az italt. Ebben a pillanatban újra belényillalt. A pulthoz visszahajló keze megállt a levegőben, lassan körbenézett: körülötte csupa szerencsétlen ember, aki csuszmikolja a csatakos, agyonköpködött követ. Kovács Lajos keserűen és csakazértis ledobta a kőre a cigarettáját, életében először egy majdnem egész cigarettát és az öregasszony szemeláttára, alaposan széttaposta, de az nem törődött vele. megszokta, hogy semmibe veszik, amit csinál. Az üres poharat nagyon óvatosan leeresztette a pultra, s hirtelen rettenetes vágy támadt benne, hogy forró vízben megfürödjön, tiszta pizsamát öltsön és békésen elbeszélgessen egy meleg kályha oldalánál ülve. Vágy támadt benne, hogy valahogy jó legyen, hátha ez a jóság mindent megfordíthatóvá, valamiképpen menthetővé tesz. De csak a fémes üresség íze jelentkezett válaszként a szájában. Nyelvével körbenvalva a fogait, megszívta a nyálát és undorral a padlóra köpött, s mert életének minden fontos eseményét gondolkodás nélkül, napra tudta, lassan mormolta ezt az új, minaem megváltoztatni látszó dátumot. TIPEGŐ KÖZMŰVELŐDÉS ' A tiszavasvári művelődési központ 12 évvel ezelőtt épült. Hatvannégy helyisége van, ebből tervezési és fűtési okok miatt hat használható. Egy ember igazgatja, aki a házban működő mozi üzemvezetője is. Segítője évek óta nincs, feladatai viszont évről évre nőnek. Az immár 15 ezres nagyközség közművelődésének átfogó szervezése, koordinálása, irányítása, menedzselése ugyanis a művelődési házra hárul, természetesen a helyi tanács állami irányítása mellett. Számok, tények Harminchárom gazdálkodó egység, intézmény, iskola található Tiszavasváriban. Az 5794 aktív kereső közül 2363 az iparban dolgozik. A tanácselnök, dr. Lévai Sándor 400-ra, a művelődési ház igazgatója ezerre becsüli az értelmiségiek számát. A művelődési ház évi 300 ezer forintból gazdálkodik, beleértve a munkabéreket is. A nagyközségben félmillió forintra tehető a tsz-eknél, üzemeknél található kulturális alap összege. A népművelés állandó hatósugarában lévő emberek létszámát dr. Lévai 2000-re, Sárga László igazgató 800-ra teszi. Található a községben egy 40 tagú ének. kar, 13 embert foglalkoztató citeraegyüttes, hatfős tánccsoport, és az MHSZ szervezésében és irányításával egy hatvanfős rádióamatőr szakkör, valamint egy 20 körüli létszámú képzőművészkedő szakkör. A statisztika szerint a 13 féle TIT-akadémiára ugyanaz a 176 ember jár vissza, mint ahogy a 26 műsoros est 7554 összes látogatója és a 19 táncos rendezvény 2982 részvevője is ismét, lődő kör. i Található még a községben egy ifjúsági ház, amely jogilag független és tanács alá tartozik, ami eleve ellenkezik az egységes közművelődési koncepcióval, önálló vezetője pedig legfeljebb konzultációs társa a művelődési ház igazgatójának, ami szintén abszurd, különösen ha azt nézzük: egy ember a hivatalos „állami népművelés” Tiszavasváriban. Vélemények ' Sárga László: — A közművelődés és én ebben a községben tizedrangúak vagyunk. Szomorú önvallomás, oka lehet kényelem, fásultság, realitás, kegyetlen tapasztalat, amit a szerveknél, gazdálkodó egységeknél szerzett. Dr. Lévai Sándor: — Egyre közelebb ju. tünk ahhoz, hogy a népművelő partnerré válik a gazdasági Vezetők körében. Itt az első ellentmondás. A remény, a kívánság még messze. A kultúrház-igazgató előszobázik, a gazdasági vezető kopogás nélkül robban be Sárga László szobájába. Sárga László: — Zenei, esztétikai, műszaki nevelés. Ez a fő front. Vagyis a régi. Hiányzik a koncepcióból a koordinálás, szó se esik könyvtárról, ifjúsági házról, csak távlatban kerül szóba tszklub, üzemi művelődés. Dr. Lévai Sándor: — Sok ismeretterjesztő előadás, új TIT-módszerek a tudat formálására. Felrázni a közömbös értelmiségieket. Egyelőre elképzelés, a gazdasági vezetők az önállóság csigaházában. Eldugott kulturális alapok, beltenyészetszerű üzemi önművelés. Ez a realitás. Ha ehhez hozzátesszük a községi művelődési ház idei munkatervét, ami az általánosságok és bizonytalanságok útvesztőjében kóborló célokat összesíti, kiderül, nem a szándékkal van itt baj, hanem a helyzet alapos felmérésének hiányából adódó bizonytalansággal. Pedig a település szinte kínálja a megvalósítandó célokat. Sokan nem végezték el a nyolc osztályt. Sok munkás van, tehát a munkásművelődés konkrét megfogalmazása szinte kötelező. Urbanizálódik a nagyközség, életmód és életforma változik. Három város — Nyíregyháza, Miskolc és Debrecen ve .zköre — alakítja az igényeket. Ha utal is egyikre másikra a munkaterv, hiányzik a hol, mit, hogyan és mikor. Jelen és jövő Egy ponton döccen és tipeg tehát a közművelődés. Ott nevezetesen, hogy a tanács, és vele együtt a művelődési ház még nem jutott ahhoz a felismeréshez: át kell törni a szövetkezetek, vállalatok, intézmények, iskolák és intézmények frontját. Itt kezdődhetne minden. A köz szemléletformálása előtt a vezetők szemléletének átalakítása a lényeg. Hogy ezt a nagyközségi pártbizottság, a tanács milyen eszközökkel éri el, az a helyi körülményektől függ. Egy azonban biztos: miután a közművelődés a pártmunka szerves része, itt nem kegyeket kell keresni, főleg nem előszobákban. A másik Tiszavasváriban szerzett tapasztalat: a tanácsnak is tanulnia kell, mit jelent a közművelődés gazdájának lenni, nemcsak pénzügyi, de operatív síkon is. A művelődési ház sem tudja pontosan, meddig terjednek jogai és kötelességei. Tegyük hozzá: itt még nézetazonosság sincs. Kissé úgy tűnik: a jelen nem más, mint szép elképzelések táplálgatása, anélkül, hogy bárki is vállalkozni merne arra, hogy éljen jogaival és kötelességeivel. Mert mit mutat a gyakorlat: van termelőszövetkezet, amely 96 ezer forintos kulturális alapjából tíz hónap alatt 9600 (!!) forintot költött el. Van vállalat, amely 5 ezer forinttal támogatja a közművelődést, addig, míg gyenge kis labdarúgócsapatának egy győztes mérkőzés után 6 ezer forintos szoboszlói fürdőzést biztosít. Lezajlik olyan községi vb-ülés, ahol az egyéves közművelődési munkatervhez hárman szólnak hozzá, tartalmi kérdést nem is vitatva, holott a terv rossz. A nagyközségi párt-végrehajtóbizottság ülésén azzal is foglalkozik, hogy a szülési szabadságon lévő kirakatrendező helyett ki tudna szebb kirakatot csinálni. A művelődési ház ablakában, ott, ahol az esztétikai nevelésről van szó, műanyag és viaszvirág bólogat a téli hidegre. Másutt sem jobb Ha mindezt, amit elmondtunk, csupán Tiszavasváriban lehetne tapasztalni, talán még öröm is lenne. A járási hivatal népművelési felügyelője azonban megnyugtat: nem vigasztalóbb a kép másutt sem. Amint Szilágyi Pál mondja: sok helyen a tanácsok és népművelők külön úton járnak, még olyan eredmény, terv vagy óhaj sincs, mint Tiszavasváriban, sőt mi több, sok helyen terv sincs. Van mindennek tanulsága is. Az elsősorban, hogy sokkal több módszertani segítségre volna szükség, elsősorban a megyei művelődési központ részéről. Mindenképpen meggondolandó, nem lenne-e érdemes szakképzett népművelőknek is ösztöndíjat alapítani, hogy mind a művelődési intézménynél, mind a gazdasági egységeknél hozzáértők foglalkozzanak a közművelődéssel. A drága pénzen épült, hatalmas művelődési intézmények funkcióváltozásának felismerése után végre határozottan ki kell alakítani azt a gyakorlatot, hogy ezek a közművelődés egész települést érintő olyan centrumai legyenek, ahol nem a mozi és színház bebocsátása a fő feladat, hanem a szellemi, gyakorlati irányítás. Tárgyilagosan azt mondhatnék: Tiszavasváriban van jószándék. Ez ma már kevés. A régi módszerek óvatos folytatása helyett kezdeményezések kellenek, a határozat értelmezése helyett megvalósítás szükséges. Addig azonban, míg Tiszavasváriban mindenki a maga útját járja, minden jót elhomályosít az a tény, hogy messze még az egységes közművelődési szemlélet és gyakorlat. Bürget Lajos Szántó Piroska: Illusztráció József Attila verséhez.
