Kelet-Magyarország, 1976. február (33. évfolyam, 27-51. szám)
1976-02-29 / 51. szám
1976. február 29. KELET-MAGYARORSZÁG 3 ÚJÍTÁSOK Magasabb mércével Kevés film éri meg a sikereknek azt a fokát, hogy címéből fogalom lesz. Ha mégis így történik, an-: naic a nagyon ritka pillanatnak vagyunk tanúi, amikor a film szenvedélyes társadalmi érdeklődéssel találkozik. Több ez külföldi fesztiválnagydíjnál, a kritikusok dicséreténél. Ilyenkor a legérdekeltebbek, a nézők szavaztak az alkotók mellett, ők hitelesítették igazságukat. Kovács And$ifc,Nehéz emberek” című filmje ilyen film volt. Az újíwmozgalom helyzetével kapcsolatban ma is gyakran hivatkoznak rá. A nehéz embereknek ráadásul a helyzetük sem könnyű. Nemcsak magukban kell megküzdeniük az újért, ezután következik csak a megvalósításért vívott csata. Az űjítómozgalom társadalmi, állami ösztönzése elvileg egyértelmű. Ennek ellenére számtalan a buktató az újítási törvény és a vállalati szabályzatok alkalmazása során. Sokan éppen ezzel magyarázzák, hogy az utóbbi években egyre kevesebben újítanak. Bár a bevezetett újítások eredménye nem csökkent számottevően, ezt a gazdaságosságot évről évre kevesebb javaslat produkálja. A képletből világosan látszik, hogy főleg a nagy horderejű újítások, találmányok biztosítják a hasznot. A rendeletek csappantották volna meg vállalkozó kedvüket? így túlságosan egyoldalú és kényelmes a magyarázat. Kétségtelen, hogy az előírások egyre szigorúbbak. Magasabb követelményeket támasztanak; munkásnak, mérnöknek egyaránt többet kell ma nyújtania, mint a mozgalom korábbi szakaszában. Az ipari termelés korszerű technikai színvonala valóban azt igényli, hogy az újításokat is magasabb mércével mérjék. Műszaki tartalomban, társadalmi hasznosságban is. A társadalmi hasznosság fejeződik ki például abban, hogy elsősorban a műszakiak feltételei keményebbek a réginél. Nekik legtöbb esetben hivatalból kötelességük az új megoldások keresése, eredményeik csak akkor minősülnek újításnak, ha kiemelkedően eredetiek. Senki nem vitatkozik rajta, hogy a kutatás a tudományos-technikai forradalom mai korszakában szükségszerűen csapatmunka. De az az újítás, is. Korábban is többen bábáskodtak egy újítás megszületéséről a megvalósításáig, a közreműködői díjak rendszere ezt a tapasztalatot öntötte jogi formákba. A nagyobb jelentőségű elgondolások általában műszakiaktól származtak, a munkások a kivitelezésben találtak célszerűbb, új módszereket. Most, hogy a műszakiak többsége „hivatalból” újít, a munkások is „hivatalból” újítanak, ésszerűsítenek. Ami eddig újítás volt, most a napi munka része. Meghozza eredményeit a termelékenység növelésében, a megtakarításokban, a hatékonyság emelkedésében, de nem szerepelt az újítások között. Egyrészt jó, másrészt rossz, hogy így van.- *VÓ, mert a műszakiak a fizetésükért és nem az újí- 1 tási díjért végeznek színvonalas munkát. Rossz viszont azért, mert a munkások ötletei, elképzelései nem nyernek méltó elismerést. Holott náluk továbbra is meg lehetne találni az ösztönzés formáit, ami űjabb ötletek, javaslatok kialakulását is támogatná. Jelenleg az a kettősség béklyózza a munkásújítók ösztönzését, hogy érdekeltségük érvényre juttatásáért a műszakiak tehetnék a legtöbbet. Jártasságukkal nekik kellene a formákat megtalálniuk. Ehhez azonban arra lenne szükség, hogy ne tartsák természetesnek az adott helyzetet, saját anyagi érdekeltségük csökkenését ne hárítsák tovább a munkásokra. Mert ez valóban megcsappantja újítási kedvüket. Az érdektelenség, a nemtörődömség a „nehéz emberek” számára sem könnyebb akadály, mint bármelyikünknek. Ök is elfáradhatnak. V. E. HUSZTI JELENTÉS Nehéz munka egy új építkezésen bizonyítani: hetekig végzett földmunka, tereprendezés, aztán alapozás a leendő pinceszinteken, s ha mindez egy nagyobb építkezés, több hónap is eltelik, mire „látványosabb” szakasz-, hoz érnek az építők. így van ez most Huszton is. az orenburgi gázvezetékhez kapcsolódó városközpontban zajló építkezéseken. Július óta végzik a munkát, de a Prihorovo utcában (a KEMÉV-építkezés „főhadiszállása” mellett) először csak ezekben a hetekben lehetett hallani az ott járó helybeliek elismerő véleményét; szép munka. Itt 109 házgyári lakás épül, s az egyik négyemeletes szárnyban már a festők dolgoznak. A városközpont hamarosan az egyik legszebb épülettel gazdagodik. Ez. és a város másik részén épülő 32 lakásos épület (amelynek földszintjén üzletsor lesz), valamint az építők 300 személyes étterme, ezer adag készítésére alkalmas konyhája lényegében felvonulási épületeknek is felfoghatók. Amíg a gázvezeték nyomásfokozó állomásának építése tart, három évig ezekben a lakásokban laknak az építők, összkomfort váltja majd fel a szállodai szobákat és a lakókocsik egy részét. Huszton tehát megkezdődött az alapozás szemre is tetszetősebb része. — A munkával jól haladunk — tájékoztat Lengyel Miklós, a KEMEV huszti főépítésvezetője. — Az eredetileg tervezett határidőre, pontsabban annál hamarabb, május 1 tiszteletére elkészítjük a konyhát és az éttermet, s átadjuk az első 60 lakást is. Együtt járjuk az építkezéseket, s közben a fiatal mérnök, főépítésvezető azt is elmondja: az első tervek szerint Huszttól hét kilométerre kellett volna megépíteni ezt a kisebbfajta lakótelepet, ott, ahol később a gázvezeték kompresszorállomása is lesz. Ez jelenleg egy teljesen rendezetlen terep, távol várostól, falutól, közművektől. Beruházók, építők és a huszti járási, városi vezetők közösen állapodtak meg: mindenki jobban jár, ha a nagyberu-A mikor először mentem végig a műhelyen, megijedtem. Ennyi férfi! Hiába próbáltam észrevétlenül és lehetőleg gyorsan járni a gépek között, amint beléptem az ajtón abbahagyták a munkát, és elkezdődött a füttykoncert. Csak egy fiú nem tartott a többiekkel. Mintha észre sem vette volna, hogy bejöttem, dolgozott tovább. Egyszer visszanéztem rá az ajtóból: akkor vettem észre, hogy lopva utánam uillant, mert a tekintetünk találkozott. Jót nevettem magamban, amint kiléptem az udvarra: milyen szemérmes ez a fiú, nem akarja észrevétetni, hogy tetszem neki. Egy pár hónapig az emeleten dolgoztam, aztán lekerültem én is a földszintre a műhely szomszédságába, a Meo-ba. Mikor már jól értettem a munkát, behívtak az üzemvezetőhöz, s mondták: „Klárika, maga érettségizett kislány. Eddig fizikai munkásként is megállta a helyét. Most kellene nekünk egy jó munkaerő az irodába. Jöjjön át ide.” Igaz. hogy én értek sokféle irodai munkához, mert közgazdasági technikumba jártam, de nenv volt kedvem ülni egész nap, „én inkább a műhelyben maradnék... Meo-s szeretnék lenni”. — válaszoltam. — Meo-s! Egy ilyen fiatal kislány!... Néhány hét múlva mégis Meo-s lettem, s most már nem én mentem át naponta többször a szomszédos műhelyen, hanem a fiúk látogattak át hozzám. Egyszer éppen egy ládát készültem felemelni, amikor valaki mellém lépett. — Szabad segíteni? — Jókor kérdi, amikor már készen van. — Ránézek, akkor ismerem mag: ez az én szemérmes hódolóm. Aznap, amikor kimentem a gyárkapun, ott állt a buszmegállónál. Egy kocsira szálltunk. Másnap is. Harmadnap egyórás megbeszélésünk volt a meo-ban. Hát mindent elmondtunk egymásról. Beszélt az édesanyjáról, beszélt a házról, amit négy éven át szinte egymaga épített, a televízióról, amire csaknem együtt már a pénze. De magáról alig akart szót ejteni. — Tudja, Klárika, én mindig dolgoztam, sokat dolgoztam. Jó esztergályos lettem, meg jó kőműves is, míg a házamat építettem. A rádiószerelést is megtanultam, míg összeraktam egy rádiót. De egy valamire nem értem Tavaszi esküvő nem ott állt a buszmegállóban, még fél ötkor is! Azt gondoltam, próbát teszek: a tér felé indultam gyalog. Ő is elindult — utánam. Mit tagadjam, jóleső érzés volt. Akadt udvarlóm, szombatonként táncolni jártam velük, sörözni mentünk vagy moziba. De másra vágytam már. Amikor eddig értem gondolatban, megszólalt mellettem az én szemérmes hódolóm: — Ugye nem haragszik? Hiszen mi már hónapok óta ismerjük egymást, de én még szólni nem mertem... így kezdődött a mi történetünk. Albérleti lakásomig kísért, s a hosszú út alatt sok rá: iskolába járni. Csak hét évig ültem a padban... Maga tizenkettőig, tudom. Jól gondolja meg ezt Klárika... Attól kezdve mindennap találkoztunk Gáborral. Három hét múlva elvitt az édesanyjához. Olyan megilletődött voltam, amint beléptem az ajtón, s arra gondoltam: ez mind az ő keze munkája, ezt mind ő építette. Az édesanyja megcsókolt az ajtóban Az asztalon vaníliás sütemény illatozott, a sarokban, Gábor rádiós könyvei mellett, már ott állt a televízió. Este hazafelé azt kérdezte: „Hozzám jönnél feleségül? Egy ilyen... hételemishez?” „Tartjuk a határidőket“ Változik a városkép: elkészültek az első házgyári lakások. Az épület másik végén még most érték el a a földszintet. házáshoz kapcsolódó néhány létesítmény a városközpontban kap helyet. Gyors szanálás, terület-előkészítés következett, s az első eredmények már láthatók. A hatalmas, 2750 kilométeres, KGST-beruházásban épülő orenburgi gázvezeték még csak csírájában él, de már beleszólt a Kárpátok ölében fekvő 25 ezer la,kosú városka életébe, már szépíti a város arcát. Huszton a munka a legfontosabb, de a második kér— Nálad jobb embert nem is tudnék elképzelni feleltem. — És nem is kell, hogy „hételemis” maradjak. — Vén fejjel járjak iskolába? — Én is megyek majd őszszel, esti technikumba, elvégzem a vegyiparit. Csak egy évvel végzek előbb mint te. — Szóval már azt is eltervezted, hogy én is megyek majd technikumba? — nézett rám megütközve. — Hát majd; ha kedved lesz — mondtam —, de ha nem, akkor legalább ezt az utolsó évet járd végig. — Miért? Olyan fontos ez neked?! — Miért, miért? Hogy mondhatsz ilyet? Ha majd a gyerekünk lesz nyolcadikos és kérdez tőled valamit, mit fogsz mondani neki, hogy éri azt az osztályt már nem végeztem el? . Az esküvőt tavaszra terveztük. Gábor már nem tiltakozik az iskola ellen. Panaszkodik viszont az édesanyja, persze csak bizalmasan. Azt mondja: gyerekes dolgai vannak mostanában, az ő komoly fiának. A minap például rájött, hogy titokban a hetedik osztályosok földrajzkönyvét magolja. ősszel valóban gyerekek leszünk egy kicsit. Mindketten beülünk az iskolapadba. S tudom: Gábor utolér majd, szerényen, szinte észrevétlenül lép mellém, mint januárban az első közös sétánk idején. Lászlófy Zsuzsanna Béres István: „Rajtunk nem múlik a határidő”. dés feltétlenül az időjáráshoz kapcsolódik. A Kárpátokban amúgy is kemény a tél, erősebb, mint a Nyírségben. 1976 azonban itt is szokatlan hideggel rukkolt ki, a hőmérő szálai gyakran kacérkodtak a tekintélyes mínusz 30 fokkal. így aztán a különböző hőlégfúvók, hőkonténerek, melegítő berendezések nagy becsben állnak, nélkülük elképzelhetetlen lenne a munka. Kell a betonozáshoz, szakipari szereléshez csakúgy, mint az elkészült lakásokhoz, ahol az egyik szárnyban ugyan még csak az első szintek vasbeton elemeinek készítése tart, de középen már a házgyári szerelők dolgoznak, s az épület másik vége már a festők keze alatt szépül. Béres István, a KEMÉV dolgozója éppen az egyik „2+2”-est szépíti. — Először vagyok külföldön — mondja —, pontosabban másodszor, mert most jöttem vissza: az egyhónapos szabadságról, amit otthon töltöttem Tiszadadán. Terveztem én külföldi utat, de tavaly ilyenkor meg sem fordult a fejemben, hogy nem turistaút lesz az első, hanem dolgozni fogok. Itt most kezd a nyakunkba zúdulni a munka, eddig főleg más szakmabeliek dolgoztak, s a határidőket tartani kell, mert jönnek a többiek, kell a hely, ezért aztán mi öten, festők megszaporázzuk a munkát. Rajtunk nem múlik... Ricz András a tizenhat fős víz- és központifűtés-szerelő brigád tagja, az étteremépítkezésen dolgozik társaival. — Azt hiszem, aki vállalta a huszti munkát, tudta, hogy ez nem egyetlen a sok építkezés közül és nem is csak a brigád- vagy építésvezető szeme lesz rajtunk — ad rövid helyzetelemzést a fiatal ibrányi szakmunkás. — így aztán szerintem a munkával nem lesz baj, mi is megígértük, hogy a határidőn rövidítünk. Én, több társammal együtt júliusban jöttem ide dolgozni, tehát a munkahelyet már megszoktam, nincs baj a beilleszkedéssel. Jólesett, hogy karácsonyra hazamehettem, s beszámolhattam az itteni élményekről. Az az igazság, hogy a szabad időt kellene értelmesebben eltöltenünk. Bartha István a huszti építkezés KISZ-titkára is ezt tartja a legfontosabbnak: — Szeptember első napjaiban alakult meg a 22 fős huszti KISZ-szervezet, mosl ötvenegyen vagyunk. Senkinek nem volt még ilyesmiben gyakorlata, de segítettek az otthoniak, gyakrar jön a KEMÉV igazgatója párttitkára, KISZ-titkára. A helybeli vezetők is fiatalok s az utóbbi hetekben megérett a helyzet arra is, hogj három évre szóló együttműködési megállapodást kössünk a huszti komszomolbizottsággal. Ebben sok közö: rendezvény szerepel, s a: ezután érkező üataloknal már az első héttől kezdve többet segíthetünk. Erre szükség is. lesz, mer hamarosan Husztra érkezil az újabb magyar munkás csoport. A KEMÉV igazga tója, Tóth Kálmán e hétéi járt Huszton és Ivano Frankovszkban (ahol a ma gyár beruházó, a Petrolbe orenburgi gázvezetékke foglalkozó központja műkő dik és hangolja össze a húsz tihoz hasonló két másik ma gyár építkezés, a bogorod csányi és a guszjatyini mun kákát). — Március első felé ben a KEMÉV 25 újabb dől gozója is munkához kez> Huszton — mondta az igaz gató — júniusban pedig eg nagyobb csoport csatlakozi a jelenleg 180 fős huszl KEMÉV-kollektívához. ★ Ami Huszton elkezdődét az azt jelenti, hogy az oren burgi gázvezeték felépült után (ezt a részt vevő orszá gok saját anyagaikból é erejükből végzik; a magya rok az ötödik szakaszon do! goznak) a Szovjetunió föló gázzal fizeti vissza az orszá gok költségeit. A megállapc dások értelmében Magyaroi szágra évente 2,8 milliár köbméter földgáz érkezi ezen a vezetéken. Az 1978-í határidő ezért fontos mur kásnak, beruházónak, néj gazdaságnak egyaránt. Marik Sándc
