Kelet-Magyarország, 1976. február (33. évfolyam, 27-51. szám)
1976-02-28 / 50. szám
1976. február 28. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Barátságunk élő valóság SZABOLCSIAK AZ SZKP XXV. KONGRESSZUSÁRÓL Szabolcs-Szatmárban is nagy és élénk érdeklődés kíséri a Szovjetunió Kommunista Pártja XXV. kongresszusának munkáját. Ipari és mezőgazdasági üzemeinkben éppúgy, mint a hivatalokban, intézményekben igen sokan olvasták a Brezsnyev elvtárs által előterjesztett beszámolót, Kádár János elvtárs felszólalását. Munkatársaink arra a kérdésre kértek választ ipari és mezőgazdasági üzemekben, miért tartják kiemelkedő jelentőségűnek az eseményt. Korszerű gépeken szebbnél szebb fazonú cipőket — az első negyedévben 225 ezer párat — gyártanak a Minőségi Cipőgyár nyírbátori gyárának munkaszalagjain. Képen: Farkas József minőségellenőr munkában. (Hammel J. felvétele) Folytatását az élet írja „A jót akarni kell...“ Lácz László, a KEMÉV üzemi pártbizottságának titkára: — Nagy hatást tett. rám az SZKP XXV. kongresszusán elhángzott beszámoló, azok a távlatok,. amelyekről Brezsnyev elvtárs beszélt. Jó érzés tudni, hogy a kommunizmus nagy építkezéseinek egyikében, ha szerény keretek között is, vállalatunk, dolgozóink, vezetőink is részt vállalnak. Ezt nagy megtiszteltetésnek tartjuk. Jelenleg az orenburgi gázvezeték huszti építkezésein 130 KEMÉV- es dolgozik. Az SZKP XXV. kongresszusának tiszteletére magyar KISZ-esek és komszomolisták közösen tartottunk kommunista műszakot, amely igen sikeres volt. — Jó ütemben épülnek Huszton a gázvezeték kompresszorállomásához szükséges kapcsolódó létesítmények, a 141 lakás, az orvosi rendelő, az ezer személyes étteremkonyha stb. Ez a nagy építkezés is bizonyítja, hogy a magyar—szovjet bárátság élő valóság, nem függ semmiféle konjunkturális helyzettől, s ez még csak tovább mélyül, erősödik a történelem folyamán, hiszen a közös célok, s az ezek eléréséért folytatott munka, küzdelem a próbakövei. — Mi azon leszünk, hogy vállalt kötelezettségeinket maradéktalanul teljesítsük, s hozzájáruljunk a szovjet és magyar nép közös sikereihez. (f. k.) Dorka József, a császárszállási Uj Alkotmány Termelőszövetkezet föagronómusa. — Tekintve, hogy a szovjet és a magyar mezőgazdaság fejlődése között olyan szoros a kapcsolat, az együttműködés, egyetlen szakember sem hagyhatja figyelmen kívül azokat az irányelveket, amelyek a Szovjetunió Kommunista Pártja XXV. kongreszszusán a mezőgazdaság fejlesztésével kapcsolatban elhangzottak, elhangzanak. Jómagam Leonyid Brezsnyev beszámolóját azért is olvastam nagy figyelemmel, mert tudom, a magyar mezőgazdaság hatékony fejlesztése elképzelhetetlen a szovjet mezőgazdaság fejlesztése nélkül. — Ismert, hogy a magyar mezőgazdaságban és itt Szabolcs-Szatmár megyében is gabonafélékből, napraforgóból és más növényekből a nagy hozamú szovjet intenzív fajták termesztése a legáltalánosabb. De a Szovjetuniótól kapjuk az MTZ traktorokat, az SZK kombájnokat, a műtrágya nagy részét és még számos olyan eszközt, technológiát, amely a nagyüzemi gazdálkodás fejlesztésének alapját képezi. A kongreszszuson elhangzott, hogy a Szovjetunióban a következő ötéves tervben jelentős öszszegeket fordítanak a mezőgazdasági termelés fejlesztésére, a tudományos eredmények szélesebb körű alkalmazására. — A mezőgazdasági szakembereknek nemcsak becsületbeli ügyük, de Kötelességük is a szovjet mezőgazdaság fejlődésére, fejlesztésére oda figyelni. Eddig is nagyon sok hasznos tapasztalatot kaptunk a már említett konkrét segítségeken kívül, s én hiszem, hogy a kongresszust követően a mezőgazdasági termelés a Szovjetunióban az eddigieknél is nagyobb lendületet vesz. Az ott elért eredmények a mi munkánknak is nagy hasznára válnak. (s. e.) Kot László, az UNIVERSIL Elektroakusztikai Gyár főmérnöke: — Azt hiszem, nemcsak a szovjet emberek életében .kiemelkedő jelentőségű állomás az SZKP XXV. kongresszusa, hanem nekünk, a szocialista országok dolgozóinak is. Rám a legnagyobb hatást az a nagyszerű program tette, amelyet a gazdaság fejlesztésére hosszú távon meghatároztak: az 1990-es években az ország körülbelül kétszer akkora anyagi és pénzügyi forrásokkal rendelkezik, mint az elmúlt 15 évben. — De legalább ilyen nagyszerűnek tartom azt a szándékot, hogy az eddigiektől nagyobb ütemben emelik a dolgozók életszínvonalát, az iparban, mezőgazdaságban dolgozók jövedelmét. Nekem, mint az UNIVERSIL tőmérnökének különösen megragadta a figyelmem Leonyid Brezsnyevnek a szocialista országokkal kiépített gazdasági együttműködésről mondott szavai. Ez ugyanis nálunk már konkrét valóság: először kötöttünk öt évre szóló megállapodást áramlásmérő műszerek gyártására, amelyből az idén félmillió rubel értékűt gyártunk az Ukrán SZSZK-nak, az ötéves terv további éveiben pedig 1—1,5 millió rubel értékre növeljük a folyadék, illetve gáz mérésére szolgáló műszerek gyártását. — Bár még nincs megállapodás. de megkezdődtek a tárgyalások az 1980-as moszkvai olimpia híradástechnikai berendezéseinek gyártásáról is. A múlt héten voltak itt Moszkvából erről tájékozódni és alkalmasnak találták gyárunkat a berendezések gyártására. Ezek a már konkrét és kilátásba helyezett szerződések arra köteleznek bennünket, hogy jobban, szervezettebben dolgozzunk, amivel mi is hozzájárulunk m szocialista tábor, a Szovjetunió gazdasági programjának végrehajtásához. (b. j.) Megkapó a napló fedőlapja. Keresztszemes hímzéssel készült borító. Itt a VOR nyíregyházi gyárában, a szabász szocialista brigádban alig akad nő, aki ne varrna, hímezne, horgolna. Ezt a naplót 1973-ban nyitották^ 1976 január 30-án önértéketést tartott a brigád, s az 1975-ben vállalt munkákat értékelte. Értékes hulladék Lakonikus rövidséggel közük: „A szabászat 100 százalék felett teljesítette tervét.” „Minőségi kifogás nem volt. Ha a helyzet úgy kívánta, a brigád korábban kezdte a munkát vagy később, műszak után fejezte be.” Segítették a tanulóképzést. Úgy szabtak, hogy a lekerülő felesleges hulladékot még fel tudták használni a tanműhelyben. '„A szabászatra került új dolgozók betanítását elvégeztük.” „Középiskoláját egy brigádtagunk folytatja, hárman elvégezték a meó-tanfolyamot, s 3-an járnak pártszemináriumra.” „A 100 óra társadalmi munka vállalásunkat túlteljesítettük.” Kapcsolata van a brigádnak a Sóstói szociális otthonnal. Egyik idős embert patronálják. Az ibrányi öregek napközi otthonát is hasonlóan istápolják. Ellátták őket olyan szövetanyag-hulladékokkal, amelyeket az idős emberek még használhattak. A brigád fedezi... így szól egy megható bejegyzés: „A 13-as iskola kérésére a Guszevban elvállaltunk egy hetedikes kisfiú patronálását, aki félárva, s az édesanyja rokkant. A kisfiú napközis költségeit a brigád fedezi.” Nézem a laphoz fűzött postai befizető csekkeket. Olvasom ki fizette be: Angyal József. Öt bízta meg a brigád. A megjegyzés rovatban rábukkanok Váci Mihály ismert versének néhány sorára: „Nem elég a jóra vágyni, a jót akarni kell!” S, hogy kik tesznek a jóért? A napló egyik oldalán bukkanok a brigád arcképalbumára. Fényképek, nevek, jellemzések, ök magukról készítették. Vannak közöttük fiatalok, idősebbek. Olyanok akik talán már eltávoztak, s akik hűségesen kitartanak. Kicska Erzsiké örökre eltávozott. Fekete keretben a fényképe. Halottak napján ott voltak sírjánál Petneházán. Megfogadták, mindig felkeresik, s virágot visznek sírjára. Ö volt a Petőfi szocialista brigád vezetője. Idén lett volna harmadéves a ruhaipari szakközépiskolában. Esti tagozatra járt, munka után. Már csak a dicsérő sorok, kedves mosolya emlékeztetnek. Kedves sorok Borku Máriáról, akit távgyaloglónak becéznek. „Saját könyvtárát már elolvasta, jelenleg munkatársai könyveit bújja” — írja róla a krónikás. Ignácz Irén „rikkancs másodállásban, ő a VOR-hírlap terjesztője.” Dicsérik Huszti Julikát, aki áthelyezéssel került a gyárba Kispestről. Minden brigádtagról van valami csak rá jellemző humoros megjegyzés. Olyan komolyan derűs, mint ez a napló, amely e kis kollektíva élettöredékeit rakja össze mozaikkockákból. Például ilyeneket „A mai naptól új munkatársunk van, Szilágyi Gyuri bácsi. Mellé Emil bácsi került dolgozni, ő fogja betanítani a darabolásra. Sokat segítünk neki.” Fontos reszorton Szeptember 5. „Brigádunkból Erzsiké jelentkezik a KISZ által meghirdetett szakma kiváló mestere, Jutka a szakma ifjú mestere versenyre. Szereplésüket nagy figyelemmel kísérjük.” A 20-as szalag segítése. „Júniusban brigádunk egyik tagja, Makai Éva egy hétig a 20-as szalag munkáját segítette egy fontos reszorton. Ez idő alatt brigádunk úgy dolgozott, hogy az ő reszortját is elláttuk...” És nincs tovább. Nincs, mert a folytatását az élet, a mindennapok írják. Farkas Kálmán LEHETNE JOBBAN? Az MSZMP Központi Bizottsága 1974 decemberében határozatot hozott a gazdasági munka színvonalának javítására. Minden ember a maga munkaterületén tudja legjobban, mi az, amin változtatni kell. Ezért kérdezünk meg sorozatunkban vezetőt és beosztottat, ipari és mezőgazdasági munkást: milyen területen lát eddig kihasználatlan tartalékokat. Aki válaszol: Afra Károly, a Magyar Posztó nagykállói gyáregységének művezetője. — Ha megmondom, hogy a tavalyi tervünket csak 60 —65 százalékra teljesítettük, akkor nem csak azt a következtetést kell levonni, hogy lehetne, inkább azt, hogy kötelező jobban dolgozni. Magyarázni ugyan tudjuk a lemaradás okát, de igazán megindokolni nagyon nehéz. Kétségtelen, hogy egy új üzemben, új emberekkel több a gond, mint egy hagyományokkal rendelkező gyárban, ezt a hátrányt azonban pótolni kellene az új — mert nálunk ilyen van — technikának. — Pótolni kellene, csakhogy a mi új technikánk — véleményem szerint — nem a legtökéletesebb. Mindennap meghibásodik valami, amihez a legtöbbször nincs alkatrészünk, s állandóan azon kell töprengeni, miből tudunk egyet készíteni. Ez csak az egyik ok, bár nagyon jelentős, mert ha egy gép elromlik, egy egész szalag áll miatta. A másik, hogy tmk csak délelőtt van, pedig folyamatos, négyműszakos termelést szerveztünk szinte az indulás első percétől. És ezzel még nincs vége: esztergagépünk sincs, ami pedig egy-egy alkatrész elkészítéséhez nélkülözhetetlen lenne. — A másik terület, ahol tartalékaink vannak, a szakemberképzés meggyorsítása. A gyáregység vezetőjén kívül négyen jöttünk ide Pestről az anyagyárból, s nekünk kellett megtanítani mindenkit. Nem csak a gépeken dolgozó lányokat, asszonyokat, még a tmksokat is, hiszen ezekhez a gépekhez nemcsak lakatos, VÁLASZOL: Áfra Károly hanem textilgéplakatos kell. Sokan voltak szakmai tapasztalatokat szerezni az anyagyárban is, ám ezek a gépek nem olyanok, mint amilyenekkel ott dolgoztak, tanultak. Korszerűbbek is, meg nem is, de a biztonsági berendezéseik miatt szinte áttekinthetetlenek. — A harmadik terület — természetesen nem fontossági sorrendben — a fegyelem területe. Az itt dolgozók döntő többsége otthon, háztartásban, vagy termelőszövetkezetben dolgozott. Nem hasonlítgatni szeretnék, de azért egy üzem fegyelme egészen más. Kezdetben sok gondunk volt, sokszor még ma is van, így itt is van tennivaló. Nem panaszkodni akarok, de nem is olyan egyszerű dolog ez. Szigorúnak, ugyanakkor türelmesnek és megértőnek is kell lenni egyszerre és még azt is figyelembe venni, hogy ha szervezetlenség miatt nem jó a fegyelem, akkor ne a dolgozót büntessük érte. — Idei tervünk reálisnak látszik, bár a mai napig is elmaradtunk teljesítésében. Műszakonként 620 kiló fonalat kell termelnünk, hogy a mi termelésünkre épített üzem. a szövődé is folyamatosan dolgozhasson, s a minőségnek is olyannak kell lenni, hogy ne akadályozza őket munkájukban. Ezt, tehát jó terméket vár tőlünk a hazai piac, s ezt várja legnagyobb partnerünk, a Szovjetunió is. A legsürgősebb teendőnk tehát : minél gyorsabban megtanítani a szakmát, s úgy szervezni a munkát, hogy az idei tervünket már teljesíteni tudjuk. Egymás után kerülnek le a mátészalkai bútorgyár munkaszalagjairól a szép, „Szatmár V” szekrénysorok. (Hammel J. felvétele)
