Kelet-Magyarország, 1976. február (33. évfolyam, 27-51. szám)
1976-02-22 / 45. szám
2 KELET-MAGYARORSZÄG 1976. február 22. NAPIRENDEN fl gyermekélelmezés Több, mint hatezer gyermek — általános iskolás és óvodás — élelmezését kell naponta megoldani Nyíregyházán. Tapasztalatok szerint ehhez a feltételek csak részben biztosítottak, igen sok helyen korszerűtlen viszonyok között készül az ebéd. Elég talán a nyírszőlősi példára hivatkozni, ahol életveszélyes a konyha, de nem jobb a hatos* általános 32 négyzetméteres konyhája sem, ahol átlagban 400 gyér' mekre főznek. A 15. napközis óvoda konyhája 12 négyzetméteres, és 170 emberke étkezik innen. De sorolhatnék még a Malom utcait is, ahol 50 fő helyett naponta 300-ra készül étel. Átlagos számítás szerint azt mondhatjuk, hogy a megyeszékhelyen 2000 gyermek étkeztetése a követelményeket el nem érő konyhákról történik, a többi négyezeré pedig olyan konyhákból, melyek a megfelelő jelzőt érdemlik ki csupán. Egy-egy új és modern konyha természetesen akad, de ez korántsem oldja meg a város valamennyi gondját. A jövőt illetően jó és szép tervek vannak, többek között egy új, 1500 személyes központi konyha építése is, ezek azonban az anyagi lehetőségektől függő ütemben valósulnak meg. Különösen érdekes gondkét jelentkezik a Jósavárosban most épülő 24 tantermes iskola várhatóan 5—600 főnyi napközisének étkeztetése. A 15-ös iskola ezerszemélyes konyhája már most is többre főz, mint a lehetősége, így innen aligha lehet ellátni az új iskolásokat. Számításba jött az 5-ös általános konyhája, amely 600 adagos, de az idén átlagban naponta 700 gyermeket lát el. Mindenképpen nehéz a helyzet, jóllehet van a közelben egy szabad lehetőség: 250 adag a kereskedelmi és vendéglátó szakközépiskola konyháján. A város politikai és gazdasági vezetőit mindez nagy gond elé állítja, hiszen a gyermekek egészséges, higiénikus körülmények közötti táplálása ellátása olyan nagy közegészségügyi felelősségvállalást tételez fel, mely kizárja az elhamarkodott döntéseket. Éppen ezért tartjuk fontosnak, hogy a fejlesztésért, oktatásért és közegészségügyért felelős szakemberek a jelen egészséges vitáiban alakítják ki a minden mást háttérbe szorító, a legkisebbek egészségét szolgáló megoldásokat. Kedvezményes OFOTÉRI-vásár Hétfőtől, febr. 23-tól március 13-ig tavaszi vásárt rendez az OFOTÉRT Vállalat, a vásár keretében az arra kijelölt különböző fotócikkek árát 20 százalékkal olcsóbban kínálják. A tavaszi vásárban fényképezőgépek, dia- és filmvetítők, nagyítógépek, távcsövek és egyebek között motorszemüvegek várják a vásárlókat. A gazdag választékban az olcsó Certo-SL 110 típusú gyorskazettás fényképezőgép éppúgy megtalálható, mint az igényesebb, nagy teljesítményű fényképezőgépek, mint például a Practica különböző típusai. A vásár egyik slágere várhatóan a Rusz-Duál normál filmvetítőgép lesz. A tavaszi vásár termékeit az OFOTÉRT- szakboltokon kívül az áruházak, az iparcikk kiskereskedelmi vállalatok és az ÁFÉSZ kijelölt boltjai is árusítják. Megszűnt egy szabolcsi népbetegség 780 darab „Szatmár 5” szekrénysor készül az első negyedévben Mátészalkán. Képen: kézi szerszámokkal vasalják az ajtók sarkait. (Hammel József felvétele) A VÍZ NEM JÖN VÁRATLANUL Jégvédelmi gyakorlat a Tiszán Nyíregyházán február 18- án ülést tartott az ár- és belvízvédelmi területi bizottság. Az ülésen a minden évben szokásos tavaszi árvízvédelmi készülődésről, a védekezési munkák megszervezéséről volt szó. Elöljáróban elmondták, hogy a szabolcsi folyók nem éppen szelídek, de aggodalomra nincs ok, mert a védekezésnek megteremtették a személyi és a technikai feltételeit. A szervezett védekezésre és az előkészítő munkákra most különösen szükség van, mivel a Tiszán és a Szamoson december óta egyfolytában „beállt” a jég. Hasonló • jelenségre, illetve ilyen hosszú folyamatra évtizedek óta nem került sor. A hirtelen keletkezett jégzajlás veszélyes lehet. A Tisza felső szakaszán, vagyis a Kárpátok 700 méter magas hegyvonulatán átlagosan 50 centiméter a hóréteg vastagsága. Ennek a hótömegnek a birtelen^elolvadása 140 milliméter esővíz lezúdulását jelentené. Romániában, a Szamos és a Kraszna vízgyűjtőjében 25—30 centiméter a hóréteg vastagsága, az itteni hirtelen olvadás mintegy 80 milliméter esővíz értékével lenne egyenlő. Kedvezőtlen időjárás esetén tehát veszélyessé válhatnak a szabolcsi folyók. A területi bizottság éppen ezért intézkedési tervet dolgozott ki az esetleges veszély elhárítására. A Felsőtiszai Vízügyi Igazgatóság állandó kapcsolatot létesített a Borsod megyei, valamint a szomszédos szovjet és román vízügyi szervekkel. Ideiglenes vízmércéket helyeztek el a Tiszán és a Szamoson. A szakaszvédelmi vezetők soron kívül ellenőrzést tartanak és tapasztalataikról tájékoztatják a helyi tanácsokat. A szabolcsi vízügyi igazgatóság felvette a kapcsolatot a Budapesti Vízügyi Igazgatósággal, így a budapestiek „meleg” helyzetben személyi és technikai segítséget nyújtanak. A védelmi anyagok a megfelelő mennyiségben a helyükre kerültek, a veszélyes helyekre az előírtnál is több védő anyagot szállítottak. Az országos tartalékból a biztonság kedvéért a területünkön van 35 ezer darab homokzsák. Március elején szabolcsszatmári területeken a vízügyi szervekkel közösen öszszevont jégvédelmi gyakorlatot tartanak. A gyakorlat robbantásokkal jár, így a kijelölt területeken a jég megindulására lehet számítani. A „haditerv” alapján a vízügyi dolgozók eligazítása megtörtént, hamarosan az érdekelt helyi tanácsok is elkészítik intézkedési, illetve védekezési tervüket. (n. 1.) Üjsághír: A megyei tanács a legutóbbi ülésén hozott határozattal a kocsordi tüdőgyógyintézet profilját általános kórházi tevékenységre változtatta, a továbbiakban a 135 ágyas intézményt a mátészalkai kórház kihelyezett részlegeként működtetik. A HfR ÖNMAGÁBAN IS JELENTŐS, nagy dolog, ha 135 ággyal növekszik egy kórház. Ennyi ágyon évente mintegy 3000—3500 beteget részesíthetnek kórházi gyógykezelésben. A hír másig tartalmát nem a jövő, a múlt adja, ehhez kívánkozik néhány gondolat. A felszabadulás előtt a tuberkulózis Szabolcs-Szatmárban -«épbetegség volt. E pusztító betegség gyógyítását sem a társadalmi, sem az egészségügyi viszonyok nem tették lehetővé. Népi államunkra várt az a feladat, hogy e súlyos örökséggel szemben felvegye a küzdelmet. A kezdeti időben igen nehéz körülmények között, kevés tüdőgondozói ágyon néhány lelkes orvos és ápoló szinte emberfeletti munkája indította el a rendszeres gyógyítást. A népi hatalom a volt kizsákmányolok elhagyott kastélyaiban rendezte be az első TBC- szanatóriumokat. Ahogy az ország anyagi helyzete megengedte, ahogy a tárgyi, személyi feltételek javultak, úgy lett szervezettebb, hatékonyabb a gyógyítás. A megfeszített küzdelem ellenére is a felszabadulás után egy évtizeddel még igen súlyos helyzetről vallanak a statisztikai adatok. 1955-ben 7035 beteget tartottak nyilván, ebből a gyermekek száma 990. Ekkor még az évi megbetegedések száma megközelítette a kettőezret. A KŐVETKEZŐ ÉVTIZED MÁR a biztos győzelem jegyében telt el. 1965-re már megszűnt népbetegség lenni a tuberkulózis. A rendszeres szűrés nyorrián idejében gyógyító kezekbe kerültek a betegek. A nyilvántartott betegek száma ugyan még mindig jelentős volt, megközelítette a hatezret. Óriási eredmény volt azonban, hogy akkor már csupán 73 gyermek volt tbc-s beteg. Az évente felderített új betegek száma a tíz év előttinek mintegy 40 százaléka volt. A harmadik évtized végére, 1975-re mondhattuk el igazán: Szabolcs-Szatmárban többé nem fenyegető betegség a tuberkulózis. A nyilvántartott betegek száma mindössze 1790, a gyermekbetegeké pedig 6 fő. Az új betegek száma pedig mindössze 370. Ezek a megbetegedések többsége vigyázatlanságból, gondatlanságból, nem pedig a rossz körülményekből, a gyenge táplálkozásból erednek. Megyénkben egy évtizeddel ezelőtt még öt intézményben — Baktalórántháza, Kocsord, Mándok, Nyírbéltek, Nyíregyháza — gyógyították a tbc-s betegeket. 'Már korábban megszüntették a gacsályi intézetet, majd azóta megszűnt a mándoki, a nyírbélteki, most pedig a fejlődés a kocsordi intézetet szabadította fel más célra. A teljes képhez hozzátartozik, hogy a nyíregyházi tüdőkórházból is ötven ágyat belgyógyászati profilúvá alakítottak át. Jelenleg a Nyíregyházán és Baktalórántházán lévő 535 ágy teljesen elegendő a betegek szakszerű kezelésére, az évente várható néhány 6záz új beteg fogadására. A TBC-S BETEGEK FELDERÍTÉSÉBEN, majd gyó-FOTÓPÁLYÁZATUNKRA ÉRKEZETT TAVIRÓZSAK Fotó: Szabó Péter, Nyíregyháza, Körte u. 43. Húszkilós jelentés Óvodastatisztika 1,50 kiló, munkaerőgazdálkodási terv 1.20 kiló, szemléltetőeszköz-rendelés 1,10 kiló, oktatási költségvetési beszámoló 1,25 kiló, személyi anyagok felmérése 7.20 kiló, óvodai béremelési kimutatás 6,40 kiló, kulturális költségvetési beszámoló 1,20 kiló. összesen 19 kiló és 85 deka nyomtatvány. A tanulságos mérési adatokat Ruff Géza, a kisvárdai járási hivatal művelődési osztályának gazdasági főelőadója mondta el. Hozzátehetjük nem panaszként. Csupán a január 1-től február 15-ig a felettes szerveknek továbbított jelentések, beszámolók, kimutatások súlyát érzékeltette. S ebben nincs benne egyetlen „közönséges” ügyirat sem. Másfél hónapról van szó és egyetlen járási osztály, egyetlen előadójáról. Ki sem merjük számítani, mennyire rúg ez a megyében összeségében... Kérdésünk: nem lehetne néhány dekával, esetleg néhány kilóval kevesebb? (pg) gyításában óriási szerepe volt és van a rendszeres, az egész felnőtt lakosságra kiterjedő röntgen szűrővizsgálatoknak. Megyénkben évente mintegy 400—420 ezer lakost vizsgálnak meg a szűrőállomásokon. Ma márolyan jól működő erős szervezet a szűrőállomások rendszere, hogy a közelmúltban Nyíregyházán a röntgenvizsgálat mellett megkezdték a cukorbetegséget felderítő szűrővizsgálatot is. A négy tüdőszanatórium megszüntetése mellett a szűrőállomások szélesedő tevékenysége is azt példázza: megyénkben a társadalmi, gazdasági és szociális helyzet megváltozásával együtt fejlődő egészségügyi hálózat jól küzdött a volt szabolcsi népbetegség ellen. Cs. B. A TÁRGYALÓTEREMBŐL Nem tudták, hogy hol a határ... A következő bűnügy főleg azért érdemel említést lapunkban, mert Szabolcs-Szatmár megyében sajnálatosan növekszik az orvvadászok száma. Nemcsak az orvul elejtett vadak, de a megsebesített vadak is tetemes kárt jelentenek az államnak. Mindezeket figyelmen kívül hagyta két lónyai fiatalember: Lengyel László és a fiatalkorú B. András. Egy őszi reggel magukhoz csalták agárkutyáikat — hármat! — és elindultak nyúlvadászatra. ‘ Nehéz bizonyítani, hogy akkor először, vagy már sokadszor... Az tény, hogy nem az agárkutya a legalkalmasabb a házőrzésre. A fiúkat hosszú barangolás után sem kísérte a vadászszerencse, pontosabban az orvvadászszerencse. A magyar—szovjet határ közelében húzódó erdőben és annak környékén csatangoltak, amikor a kutyák végre „szagot fogtak”. Egy nyúl nyomába eredtek, de mily furcsa : a nyúl az országhatár felé menekült, üldözői már csak szovjet területen tudták elfogni. Az agarak nem olyan „okosak”, mint a vizslák, a zsákmányt nem voltak hajlandóak áthozni, illetve visszahozni a határ innenső oldalára. Erre a fiúk átlépték a határt, magukhoz vették a szerencsétlenül megténázott nyulat, s mintha jól végezték volna dolgukat, elindultak. És mint a mesében áll: hazavitték, megsütötték, megették... Az éber határőrök — igaz, csak messziről — mindent láttak és a helyszínre siettek. (A magyar és a szovjet határőrök szinte egyszerre intézkedtek a vizsgálat megindítása miatt.) Az orvvadászoknak valószínűleg nem nagyon ízlett a finom pecsenye, mert hamar megkezdték felelősségrevonásukat. A bűncselekmény a Felső-tiszai Erdő és Fafeldolgozó Gazdaság területén kezdődött, ezért a gazdaság képviselői követelték, hogy a tettesek fizessék meg a gazdaságnak az élő nyúl árát, ami nem kevesebb mint 510 forint. A kért összeg még a tárgyalás előtt meg is érkezett a gazdaság kasszájába. Az ügyet a Nyíregyházi Járásbíróság dr. Szabó Péter tanácsa tárgyalta. A vádlottal^ előbb azzal védekeztek, hogy nem vették észre a határkövet és a határ pontos vonalát sem tudták felmérni. Később aztán beismerték, hogy a kutyáknak eredménytelenül megálljt parancsoltak, amikor a nyúl a határhoz közeledett. A bíróság bűnösnek mondta ki őket társtettesként elkövetett tiltott határátlépés, és társtettesként elkövetett lopás vétségében. Lengyelt 2500 forint pénz büntetésre ítélték, B. András büntetése kettőezer forint. A fiúk egyébként jól dolgoznak, magatartásuk általában nem kifogásolható, így remény van arra, hogy a büntetés után nem ismétlik meg kalandos vadászatukat. N. L.
