Kelet-Magyarország, 1976. február (33. évfolyam, 27-51. szám)
1976-02-19 / 42. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1976. február 19. KONFERENCIA CIPRUSRÓL BECSBEN. A bécsi Hofburgban kedden megnyílt a ciprusi két népcsoport képviselői tárgyalásainak ötödik fordulója. A képen: Rauf Denktas, a ciprusi török közösség vezetője, Kurt Waldheim ENSZ-főtitkár és Glafkosz Kleridesz, a ciprusi görög közösség vezetője. (Kelet-Magyarország telefotó) A NATO-válság új szakasza KOMMENTÁR Egy dekrétum margójára Miközben Kissingermo6t kezdődött látogatása nyomán a nemzetközi figyelem a szokásosnál is fokozottabban fordul Latin-Ameri ka felé, a szubkontinens második legnagyobb országában aggasztó mértékben növekedett a feszültség. Nem vitás, hogy a szélsőjobboldal fokozódó elégedettséggel szemléli a dolgok alakulását, és kész terve van egy reakciós előjelű „kibontakozásra”. Pontosan ez a veszély az, amire az Argentin Kommunista Párt több ízben figyelmeztetett. Fernando Nadra, a párt végrehajtó bizottságának tagja a legújabb hír szerint Buenos Aires tartomány p ártkonferenciáján éberségre intette a haladás erőit. Mindent el kell követni — hangoztatta —, hogy sikerüljön megakadályozni egy államcsínyt, amely nem lehetne más, mint a véres polgárháború nyitánya. A hang drámai, a körülmények sem kevésbé azok. Isabel Perón elnökaszszony ugyanis államfői dekrétummal bezáratta az argentin kongresszus rendkívüli ülésszakát. A döntés előzményei a következők: Bizonyos, elsősorban jobboldali politikai körökben már régóta követelik a választások előbbre hozását, amely eredetileg október közepén lett volna esedékes. A jelenlegi felzaklatott közegben aligha lett volna értelme a szenvedélyek olyan újabb felszitásának, amely a jelek szerint úgy sem hozhatott volna megnyugtató megoldást. Ezért Isabel Perón arra a józan tanácsra hallgatott, hogy inkább az alkotmányt kellene módosítani, mint a közeli jövőben a veszélyes választási viharnak kitenni Argentina amúgyis hányódó hajóját. Ezért hívták össze a kongresszus rendkívüli ülését. Csakhogy közben az üzletemberek és gyárosok megpróbálkoztak a magák kétségtelenül „chilei” típusú sztrájkjával. tomoly veszélye volt annak, hogy a demagógia hullámai átcsapnak a törvényhozás falain és a rendkívüli kongresszus az alkotmány módosítása helyett azzal foglalkozik, hogy „vádat emeljen” az elnökasszony ellen. Érmek a veszélynek a felismerése nyomón vonta vissza Isabel Perón a rendkívüli kongresszus összehívására vonatkozó rendeletét. Kapkodás ? Kétségtelenül. De még mindig jobb, mint a törvényhozásiban is utat nyitni a káosz kísértetének, egy jobboldali puccs fenyegető rémének. Különös kettősség fifigyelhető meg az utóbbi hetekben a NATO és ezen belül az Egyesült Államok külpolitikájában. Ez a kettősség azt tükrözi, hogy az atlanti blokk régóta húzódó válsága új formákat ölt, új szakaszba lépett. Az alaphangot a kettősséghez Kissinger külügyminiszter adta meg legutóbbi nyilatkozataiban. Két, egymásnak ellentmondó vonal jellemzi őket. Az egyik: általánosságban az amerikai külügyminiszter védi a nemzetközi enyhülés politikáját, hangsúlyozva, hogy a stratégiai fegyverek ügyében, tehát a SALT-tárgyalásokon kompromisszumos megegyezést kell elérni a Szovjetunióval. Természetellenes hang Az ellentmondás: Kissinger legutóbbi beszédeiben ismételten felbukkan a Szovjetunió „visszaszorításának” követelése. A „visszaszorítási” politika — amelyet annak idején az amerikai külpolitika egyik hidegháborús ideológusa, Kennan dolgozott ki — természetesen szöges ellentétben áll a nemzetközi enyhülés, a gazdasági és politikai kapcsolatok bővülésével. E régi politikai vonal új körülmények között történő felélesztésével párhuzamosan Kissinger arra is figyelmeztette Nyugat-Európa országait: az Egyesült Államok számára „tűrhetetlen lenne”, ha a kommunista párt bármelyik NATO-országban bekerülne a kormányba. Ez nyílt beavatkozás ezeknek az országoknak a belügyeibe. A nemzetközi erőviszonyok és ezen belül a NATO belső helyzetének változásai miatt az amerikai külpolitika olyan ellentmondó és tarthatatlan „vonal” meghirdetésére kényszerül, hogy a SALT ügyében az enyhülés és a Szovjetunióval való megegyezés politikáját kell követnie, más vonatkozásban azonban kemény magatartást tanúsít. Brüsszel új taktikája A NATO brüsszeli központja, élén Luns főtitkárral, a jelek szerint már arra is vállalkozott, hogy kidolgozza az atlanti blokk új taktikáját. A három leglényegesebb megnyilvánulás ezzel kapcsolatban a következő volt: 1. Luns nyilatkozata, amely leszögezte, hogy az európai NATO-tagországoknak fokozniok kell a fegyverkezési kiadásokat és nagyobb erőfeszítéseket kell fordítaniok a hagyományos fegyverzet növelésére. 2. A nyugatnémet kormány által kibocsátott Fehér Könyv az NSZK hadseregének fejlesztéséről. Alapvető mondanivalója az: „a NATO-nak nem szabad túlbecsülnie az enyhülés útján elért első sikereket. Nem csökkentheti katonai erőfeszítéseit, és a NATO európai tagállamai nem mondhatnak le az atomfegyverekről”. 3. Callaghan brit külügyminiszter nyilatkozata, amely szűkebb francia—angol-nyugatnémet „direktórium” kialakítását javasolta a Közös Piacon belül. Amerikai kommentárok (például a New York Times vezércikke) nem titkolták, hogy ez csak látszólag gazdasági kezdeményezés. Valójában magva lehet az európai NATO-tagállamok körén belül kialakítandó hármas direktóriumnak. NATO-ék aggodalmának másik alapja továbbra is az atlanti blokk „déli peremének” társadalmi-politikai válsága. A görög és török konfliktus továbbra is korlátokat szab Athén katonai részvételének az atlanti blokkban és általában korlátozza az amerikai katonapolitika mozgási szabadságát a NATO délkeleti szárnyán. Ingó latin társadalmak Olaszország súlyos és állandó társadalmi-politikai válsága ma már nem oldható fel a kommunisták aktív részvétele nélkül, tekintet nélkül arra, hogy ez a részvétel a kormányba való formális belépést jelenti-e, vagy sem. Spanyolországban Washington óriási erőfeszítéseket tesz, hogy Madridot minél gyorsabban beléptesse a NATO-ba. A belső politikai erőviszonyok azonban — és mindenekelőtt a spanyol kommunisták és a szocialisták várható befolyásnövekedése, a vállalkozás hatásosságát erősen kérdésessé teszi. Portugáliában a jobboldali előretörés formailag egyelőre megmentette a NATO pozícióit. A legszélesebb értelemben vett baloldal súlya azonban továbbra is rendkívül nagy. Szó sem lehet tehát arról, hogy a NATO stratégái úgy számolhassanak Portugáliával, mint azelőtt. Az atlanti blokk belső válsága szülte a katonai keményedés szándékát, amelyet számos nyugati államférfi új nyilatkozata tükrözött. Az elgondolás igen veszélyes, bár leküzdhetetlen gyengesége: a társadalmi-politikai folyamatok haladását nem lehet felületi, katonai-szervezkedési eszközökkel megakadályozni. Az SZKP XXV. kongresszusa A tizedik ötéves terv 2. A példák sokaságát lehet felsorakoztatni, hogyan fogadják a kommunisták, a szovjet nép az SZKP KB 1975. december 14-én nyilvánosságra hozott kongresszusi irányelvtervezetét, a szovjet népgazdaság 1976—1980. évi fejlesztésének fő irányait. A moszkvai Iljics Gyár dolgozói például, amikor munkásgyűlésen megismerték a tizedik ötéves terv célkitűzéseit, elhatározták: garanciát vállalnak termékeik minőségéért, s felhívással fordultak az ország valamennyi dolgozójához, kövessék példájukat. Eddig 300 gyár csatlakozott a moszkvaiak felhívásához. Egy építőipari komplex brigád röpgyűlésen jelentette be elhatározását: védnökséget vállal a beruházások határidőben történő megvalósítása felett. Elhatározásukból — miután azt a televízió nyilvánosságra hozta — országos mozgalom lett, s 1976. január végéig 300 ezer építőipari munkás csatlakozott hozzájuk. A sajtó hasábjain is folyik a kongresszusi irányelvtervezet megvitatása: csak a Pravdához 10 ezer olyan levél érkezett, amely a tizedik ötéves tervhez szól hozzá, tesz okos javaslatokat, észrevételeket, az SZKP KB-t biztosítja a célkitűzésekkel való egyetértésről. Minek köszönhető a nagyfokú érdeklődés? Magának a tervnek! A tizedik ötéves terv ugyanis új fontos szakasz a kommunizmus anyagi-műszaki bázisának megteremtésében, tökéletesítésében, a társadalmi viszonyok, az új ember kialakításának, a szocialista életmód fejlesztésében. Ez a terv arra hivatott, hogy biztosítsa a gazdaság egyenletes fejlődését, fokozza a hatékonyságot, fejlessze az ország védelmi képességét és a termelékenység javulását a további életszínvonal-emelésben is kamatoztassa. V. Beljanov, a közgazdasági tudományok doktora számadatokkal világítja meg a tizedik ötéves terv' nagyvonalúságát. A Szovjetunió nemzeti jövedelme 24—28 százalékkal emelkedik. Az ipari termelés 35— 39 százalékkal nő, ezen belül a termelőeszközök gyártása 38—42, a fogyasztási cikkeké pedig 30—32 százalékkal. Érdemes az egyes iparágak fejlesztésének néhány adatát is szemügyre venni. Az elektroenergetikában 1980-ban 1340—1380 milliárd kilowattóra villanyáram-termelést biztosítanak. A vaskohászatban az ötéves terv végére 160—170 millió tonna acélt és 115—120 millió tonna hengerelt árut állítanak elő. Olyan üzemek vannak — mondotta Beljanov —, ahol tizenhétmillió tonna acélt termelnek egy év alatt, háromszor annyit, mint például a Német Demokratikus Köztársaságban. A vegyiparban és petrolkémiában 60—65 százalékkal növelik a termelést úgy, hogy a kőolajtermelésnek nagyobbik hányadát fordítják e célra, mint a kilencedik ötéves tervben. Más szóval felülbírálták az olaj felhasználását, kevesebbet fordítanak fűtésre, újra „divatba” jön a szén. A gépipar és a fémfeldolgozás termékeinek gyártását öt év alatt 1,5—1,6- szorosára növelik, ezzel biztosítva a népgazdaság valamennyi ágazatának műszaki megújítását. A tizedik ötéves terv egyben a kapitalizmussal folytatott gazdasági verseny fontos szakasza lesz. A Szovjetunió már megelőzte az Amerikai Egyesült Államokat a beruházásban, az ipar ütemének fokozásában, most a hatékonyságon, a munka termelékenységén a sor. A Szovjetunióban is előbb-utóbb gond lesz a munkaerő. Erről csupán a következő összehasonlítást: az 1970-es években 10 millió volt a munkaerő-tartalék, ez a 80-as évekre 6 millióra csökken, a XI. és XII. ötéves tervben pedig elfogy. Hogy valóra lehessen váltani az ipar célkitűzéseit, gyorsítják az alapanyagtermelést. Ez a munka kétirányú. A már meglévő ásványi nyersanyagforrások kitermelését fokozzák, s az újonnan feltárt területeken is elkezdik a termelést. Hatalmas kőolaj- és földgázlelőhelyeket találtak Kelet-Szibériában, a Jakut Köztársaságban, Közép-Ázsiában és a tyumeni területeken. E lelőhelyek azonban messze, lakatlan területen vannak, így előbb vasutat kell építeni. Folyik tehát az „évszázad építkezése” — az őserdőn keresztül —, a gigászi Bajkál—Amur vasútvonalé, amely 1982-re felépül, s az elágazásokkal együtt összesen 4330 kilométer hosszú lesz. A Szovjetunió európai részében a szén- és érclelőhelyeket aknázzák ki. Fokozzák a kőolajtermelést az óceánok és tengerek talpazatain, Távol-Keleten pedig a színes-, ritka és drágafémek, s gyémánt kitermelését. Ugyanezeken a területeken gyorsítják a cellulóz és a papír alapanyagainak a kitermelését. A fában gazdag Szovjetunióban ma még viszonylag kevés papírt gyártanak. Ezen most változtatnak. A Távol-Keleten folytatják a kikötők fejlesztését és rekonstrukcióját, a kereskedelmi flotta felújítását, a Vosztocsnij mélyvízű kikötő építését. A tizedik ötéves terv mezőgazdasági fejlődését illetően az a feladat, hogy biztosítsák a termelés további növekedését és nagyfokú stabilitását, a magas szintű élelmiszer-ellátást, az ipar jobb nyersanyagellátását. Ennek érdekében a termelést az előző ötéves tervidőszakhoz viszonyítva 14—17 százalékkal növelik. Ehhez a feladathoz mért a 170 milliárd rubel értékű beruházás a tervidőszakban. A kolhozok és szovhozok 1 millió 900 ezer traktort, 1 millió 350 ezer teherautót, 538 ezer gabonakombájt kapnak. A betakarítandó gabonamennyiséget évi átlagban 215—220 millió tonnára növelik. Ennek érdekében meggyorsítják a hatalmas gabonahozamú rónák létrehozását. E rónák létesítésére kiválóan alkalmasak a kazányi, az ukrajnai területek. A gyapot termelését 1980-ra 9 millió tonnára, a cukorrépáét 95—98 millió tonnára emelik. Javítják a gyümölcs-, zöldségfélék hozamát is. A hústermelést vágott súlyban évi átlagban 15 millió tonnára, a tej termelését 94—96 millió tonnára, a tojástermelést 58—61 milliárd darabra növelik. A terv értelmében 4 millió hektár öntözött földet vesznek művelés alá, 4,7 millió hektár mocsarat csapolnak le. 1980-ban 115 millió tonna műtrágyát termelnek a mezőgazdaság számára. A tizedik ötéves terv időszakában — a hatékonyság és a minőségi fordulat időszakában — az ipari és mezőgazdasági termelés lehetővé teszi, hogy az egy főre jutó reáljövedelem 20—22 százalékkal növekedjék. A munkásoké és alkalmazottaké 16— 18, a kolhoztagoké 24—28 százalékkal. A társadalmi fogyasztási alapokból származó juttatások és kedvezmények 28—30 százalékkal emelkednek. Az ötéves tervidőszakban ismét több, mint 50 millió ember lakáskörülményei javulnak; emelik az öregségi nyugdíjakat; bölcsődéket és óvodákat építenek 2,5—2,8 millió gyermek számára. A kórházi ágyak számát 3,3 millióra emelik. Üj iskolák épülnek 7 millió tanuló részére. Az ötéves tervidőszakban 11 millió szakmunkást képeznek ki, több, mint 9,5 millió szakember kerül ki a felső és középfokú szakoktatási intézményekből. Nő az üdülők, szanatóriumok száma, javítják a közlekedést, kiterjesztik a filmszínházak hálózatát, a könyvkiadást. A tizedik ötéves terv magabiztosan jelöli meg a Szovjetunió valamennyi állampolgára számára a kommunizmus felé vezető utat. Felvázolja az elérendő célt, és egyber. a hozzá vezető utat is megmutatja. Ezt megértve döntenek úgy országszerte a szovjet dolgozók, hogy fokozzák munkájuk hatékonyságát, minden munkahelyen javítják a munka minőségét, takarékoskodnak. Több, mint 80 millióan kapcsolódtak be a szocialista munkaversenybe, s a legújabb tájékoztatás szerint a tizedik ötéves terv jól indult: a januári tervfeladatokat — a szokatlanul zord tél ellenére — teljesítették. Tehát nemcsak a több, mint 15 millió tagot számláló SZKP — az egész ország méltóan készül a kongresszusra. E tények mindegyike alátámasztja Leonyid Iljics Brezsnyev szavait: „Meggyőződéssel elmondhatjuk, hogy a soron következő kongresszus új, fontos színvonalakat fog megjelölni ama nagy célok felé vezető úton, amelyekért pártunk harcol, amelyeknek eléréséért minden erőnket latbavetjük.” Fodor László
