Kelet-Magyarország, 1976. február (33. évfolyam, 27-51. szám)
1976-02-18 / 41. szám
2 K ELET-M AG Y A RO RSZ ÁG 1978. február 18. TÖRLESZTÉS: 2010-IG „Kényelembe kerülünk...“ Közel 500 lakást osztottak szét az igénylők között 1975 decemberében Nyíregyházán. A lakók egy része már beköltözött. A jósavárosi 82-es és 83-as jelű épületekben február végén tartják a kulcsátadást. Az újdonsült tulajdonosok jelentős része kisgyermekes, fiatal házaspár. Sokuk talán éveket várt erre a jelentős pillanatra. Köztük örül Hámornyik József is, aki negyedmagával veszi birtokba új otthonát. Tanyai vasárnapok Régi jó szokást elevenítenek fel ezekben a hetekben, hónapokban a megyei és városi művelődési intézmények. Egész napos kulturális műsorral felkeresik a tanyák népét, hogy a zene, a vers, az ismereteket gazdagító szó és kép erejével szórakoztassák, műveljék az elszórt településeken élő lakosságot. Mondhatjuk, az egyébként megyei közművelő•dési feladattervben szereplő programot szóvá téve, hogy ezt már az ötvenes évek elején feltalálták. Az idősebbek még emlékeznek a falutanyajáró kulturális brigádokra. Most is valami ilyenről van szó, csak korszerűen, számolva az eltelt évtizedekkel, a tévé, a rádió, az újságok, a könyvek térhódításával, a tanyai és külterületi emberek fejlődésével. De, hogy most is szükség van a közvetlen élményt nyújtó, emberközelségben zajló rendezvényekre, azt nemcsak a tanyai, hanem a városi tapasztalatok is igazolják. Ezért üdvözöljük, hogy február 29-én elkezdődik a jobb híján általunk tanyai vasárnapoknak nevezett kulturális rendezvénysorozat amelynek során egész napos műsorral érkeznek Virányosra, illetve Kisfástanyára a megyei művelődési központ csoportjai, bábjátékosok, versmondók. fúvósok, kamara képzőművészeti kiállítást vivők. A tanyák népe egész nap válogathat a műsorokban reggeltől estig érdeklődése, ízlése, szabad ideje szerint. Több, mint egy szimpla esemény ez, nyitánya egy sokat ígérő, és reméljük igényes vállalkozásnak, amely mondjuk meg, nem külön kegy, inkább kötelesség a tanyán és külterületen élő emberek művelődésével, nevelésével kapcsolatban. Hehéz évek Hámornyikék 1971-ben kötöttek házasságot. Lakásigénylésüket egy évvel később nyújtották be. 1972 februárjában. Nem sok jóval biztatták őket, hiszen a 25 ezer forintos beugró sem volt együtt. A fiatal pár egyből a lány szüleihez költözött, a Nyírfa utca 19. szám alá. Azóta is ott élnek — de már nem sokáig. Két szobában és egy udvari, deszkából épített konyhában — heten. — Nehéz évek voltak — kezdi a fiatalasszony. — Amint összeházasodtunk, egyből elkezdtünk gyűjteni. A barátokkal akkor szakadt meg a kapcsolatunk. Még egy-egy mozira is ritkábban jutott. Ez a ház már kezdetben szűknek bizonyult, hiszen szüléimén kívül a bátyám is itt lakik. Azóta megszaporodott a család. 1973-ban született meg Józsika, a kis Mónika pedig most kéthónapos. Kemériy takarékosság A nemzedékek együttélése sokszor ellentmondásokat szül. Hámornyikék talán szerencsés kivételek, egyetértésben élnek az „öregekkel”. A férj szülei zöldséggel, gyümölccsel segítik a fiatalokat, a lány édesanyja pedig helyet biztosított számúkra. Kis kuckójukban nyugalom és a békés otthonok melege uralkodik. — Pénzünk soha nem volt sok — veszi át a szót a férj. — Én a Nyíregyházi Konzervgyárban dolgozom autószerelőként. Feleségem szintén szakmunkás, cipőfelsőrész-készítő a Nyíregyházi Cipőipari Szövetkezetben. A fizetés minden hónapban közös kasszába megy. Az első két év alatt sikerült is összespórolnunk 20 ezer forintot. Aztán jöttek a gyerekek, engem katonának vittek. Marika 1973- tól nem dolgozik, gyermekgondozási segélyen van. Természetes, hogy mindenre kevesebb jutott. 1975 októberében szereltem le. Az elmúlt pár hónap alatt sikerült összedobnunk a hiányzó 5 ezer forintot, s végül tudtuk fizetni a beugrót. — A kiutalást ez év január első napjaiban kaptuk kézhez. Nagy öröm volt — mosolyog a fiatalasszony. — Egy plusz kettes szövetkezeti lakás, a Jósavárosban. Címünk: Ungvár sétány 7, hatodik emelet 20. Belül még nem láttam új otthonunkat, de azért tudom, hogyan fogom berendezni. Az egyik kisszoba a gyerekeké, a másikban aludni fogunk. Úgy tervezem, hogy a nagyszobát nappalinak használjuk majd. Ott kap helyet a televízió és a piros bőrgarnitúra, amit már korábban megvásároltunk. De már van mosógépünk és centrifugánk is, s ez nagy könnyebbséget jelent. Ha nagyobb lesz Mónika... A kiadások bizony nagyon megnőnek most. A többi bútort OTP-kölcsönből vásárolják. Emellett szükség van hűtőszekrényre, új ruhákra. Az első évek nehezek lesznek — a sok részlet miatt. Csak a lakásért 420 forintot kell fizetnünk havonta. A 226 ezer forintos vételárat így is csak ;2010-re törlesztik le. Ha egy kicsit nagyobb lesz Mónika, Marika újra dolgozni megy. Ha semmi nem jön közbe, már a 3 éves gyermekgondozási segély letelte előtt munkába áll a szövetkezetben. — A négyéves várakozás megérte — summáz a férj. — Anyósoméknak is könnyebb lesz, mi is kényelembe kerülünk. Segítségük szinte megfizethetetlen. Nélkülük talán nem sikerült volna ilyen hamar megkapnunk a lakást. Házi Zsuzsa Már a műsorlap előzetes tájékoztatása felcsigázta érdeklődésünket egy olyan szovjet színdarabról készített magyar tévéjáték iránt, melyet egy esztendeje rendkívüli sikerrel játszanak Leningrádban. Alexandr I. Gelman „Egy értekezlet jegyzőkönyve” c. vitadrámája egy prémiumosztás visszájára fordításával valóban érdekes, húsba vágó és felettébb tanulságos termelésszervezési, gazdasági hatékonysági problémákat nyagyított ki, nemesen izzó, jobbító szenvedéllyel. A vállalati sovinizmus ütközése a tényleges népgazdasági érdekekkel azonban csak a dráma alapsíkja volt. Sokkal fontosabbnak hatott, hogy az objektiv okokként álcázott szervezetlenség nemtörődömség, tehetetlen lustaság mögött személyes szemléleti és jellemhibák tárultak föl a játékban. A keretet egy építőipari vállalat rendkívüli pártbizottsági ülése adta, amelyen megvizsgálták annak a megdöbbentő ténynek a hátterét, hogy Filipov betonozó brigádja megtagadta a negyedéves prémiuma átvételét, mondván, hogy nem szolgáltak rá. Azt is kimutatták. hogy a rossz munkaszervezés miatti állásidők a prémiumösszegnél nagyobb keresetkiesét jelentettek számukra. De a vita során kibomló hatásos drámaépítkezés ettől még vaskosabb és jóval jelentősebb meglepetéssel szolgált, ami a cselekmény tulajdonképpeni magvát adta. A brigád ugyanis — megszerezve a szükséges adatokat, s a fiatal közgazdásznőben protenciális szövetségest nyerve — kiszámította és bebi-Űjabb rádiós vetélkedősorozat kezdődött el a múlt héten: a Könyvpárbaj, a .Szakszervezetek Országos Tanácsa és a Magyar Rádió irodalmi vetélkedője szocialista brigádok részére. A rádióban és a televízióban zajló versengéseknek nagy számú hallgatósága, nézőközönsége szokott lenni, mert az embert játékos természete együttjátszásra biztatja, még ha ez csak részben valósulhat is meg. Hisz’ a hallgató csak passzív részt, vevő, ha a beleszólás, a valóságos részvétel lehetőségét, tényét nézzük; aktiv lehet viszont annyira, amennyire igyekszik — önmagának — megválaszolni a játékosoknak feladott kérdésekre. A versenyzők készülnek a vetélkedőkre a megadott témákból, irodalomból. Azt gondolom, még több szellemi hasznot hajtana ez a most elkezdődött nyilvános vetélkedés, ha a rádióhallgatók is ismernék azt „az olvasmányjegyzéket, amelyet a versenyre jelentkezett szocialista brigádok már a múlt év őszén megkaptak. Ha az érdeklődő hallgatók elolvashatnák a versenyzőknek megadott „kötelező irodalmat”, azokat a klasszikus és mai magyar műveket, amelyekhez a kérdések kapcsolódni fognak: még jobb kedvvel, még nagyobb figyelemmel, szinte az igazi részvétel izgalmával követnék a verseny minden mozzanatát. Meg kell adni a hallgatók felkészülésének lehetőségét is. Azt hiszem, még most sem késő. Talán a Rádió- és Televízióújság (vagy a Népszava mint a SZÓT lapja) vállalkozhatna az olvaszonyította a prémiumosztást lehetővé tevő tervleszállítás szükségtelenségét, ezért Filipov azt javasolta, hogy a teljes vállalati prémiumot vissza kell fizetniük azoknak is, akik már fölvették! A javaslat fölötti szenvedélyes vitában csaptak öszsze a többségükben élesen megrajzolt és jól megjelenített személyek, emberi szemléletek ép magatartásformák, miközben a dráma feszültsége újabb és újabb fordulatokkal nőtt ( a dramaturgia klasszikus elvei szerint) — bár az eredmény (a javaslat elfogadása) egy pillanatra sem lehetett kétséges. A negatív ellenpontozás erőtlenebb volta a kelleténél talán didaktikusabbá tette az „Egy értekezlet jegyzőkönyvé”-t, s a tévéjáték magyar szövegét sem éreztük mindenütt eléggé árnyaltnak, hajlékonynak. A vállalati fődiszpécser Fajansz (Márkus László alakította kitűnően) és a „renitens” brigádtag fia közötti konfliktus feloldódása is bővebb kifejtést érdemelt volna. De mindezzel együtt, a darabot tematikus érdekessége. frissesége és aktualitása, igazságra törekvő hevülete magasan kiemelte a szokványos tévéjátékok sorából. Zsurzs Éva rendezése magabiztos egyszerűségében volt rendkívül hatásos, Kocsis Sándor vezetőoperatör kamerája érzékényen követte a legapróbb jellemrezdüléseket. A szereplőgárdából az összetettebben megírt és eljátszhatott figurák életre keltői tetszettek a legjobban: Inke László (Batarcev), Kozák András (Ljubajev) és Nagy Attila (Ajzatullin). Merkovszky Pál mányjegyzé'k közlésére. Jó lenne minél előbb, hogy a hallgatók már a következő „összecsapás" alkalmával tájékozottabbak legyenek, még ha akkorra nyilvánvalóan nem is tudják (nem is lehet) elolvasni valamennyi megadott művet. De hisz’ van rá idő: most még az elődöntők folynak, szeptembertől kezdődnek a középdöntők, és csak a jövő év januárjában kerül sor a döntőre. Ez a lehetőség érdekeltté teryié a hallgatót is a játékban. ha nem is a zsűri előtt, de ,mégis játszhatna, úgy hogy fel is készülhet, és ellenőrizhetné önmagát, ő hogyan tudott volna megfelelni a kérdésekre. Ez az együttjátszási lehetőség bizonyoson megnövelné a vetélkedősorozat hallgatottságát, de ami ennél is fontosabb: a hallgatók olvasottságát gyarapítaná. Ez is egyik — ha nem is közvetlen — célja lehet e vetélkedőnek. Sokszor hangzói el: a tömegkommunikációs eszközök passzivitására szoktatnak a gondolkodásban, mert a kész ismeretek egyszerű befogadásának lehetőségét nyújtják. A vetélkedők az ilyen alkalmak számát még csak szaporítják. Ezért kellene a hallgatók aktívabb részvételének lehetőségét megteremteni. Már most. e vetélkedők alkalmával is és a jövőben minden olyan versengésben, amelyben erre alkalom kínálkozik, a téma, az irodalom előzetes közlése révén vagy más alkalmas módon. így lehetne tömegméretekben hatásossá, igazi művelődési formává tenni a vetélkedőket. Seregi István <P) Az ezredik húzás Ügy bizony, kedves olvasó: megyénk lottózó tábora egyakaraton van minden pénteken. Hazánkban lottózik az, akinek van sok pénze, és az is, akinek kevés a pénze.' A „lottónyertes” cím már tekintélyt kölcsönöz, de sokak által irigység övezi. Sajnálom, hogy sokak kárára csak most adhatom közre a lottóval kapcsolatos jótanácsaimat, de úgy vélem, lottózni tanulni még most sem késő. Ki tudhatná, hogy az a bűvös öt szám mikor lesz azonos a sajátunkkal. Lássuk csak a célravezető variációt, amelyet a hetedik héten meg kellett volna játszani. Egész egyszerű. Előttünk volt a nyerési lehetőség. A lottó öt száma hazánkban 1957. március 7-én került először húzásra. Azóta 999-szer forgatták meg a szerencsekereket azzal a bűvös 90 számmal és napjainkig igen sokszor 90 nyertes vette át boldogan a várt nagynyereményt. A lottó négytalálatos nagynyeremények tulajdonosaiból — ha őket egy helyre telepítenék — egy 50—60 ezer lakosú várost lehetne benépesíteni. Tehát: lássuk az utólagos jótanácsot. A lottó indulási évének egyes helyértékű száma 7-es, az első lottóhúzás március 7-én volt. A múlt hét 19 év után szintén 7. hét volt. Márpedig ha háromszor előfordul a 7-es, azt meg is kell játszani. A többi már gyerekjáték. Ugyanis a 999. húzás önként kínálja a lehetőségeket az ikerszámok megjátszására (ezt 341-en <. adták). Ha már a 7-est megjátszottuk — 99-et pedig nem játszhatunk —, marad a 88-as, amit megjelölhetünk a bűvös X-el. (A 77 nem kerülhet sorra, mert hetesekkel már játszottunk.) Mi marad? A 66-os, 55-ös 44-es. öt számot lehet megjátszani egy szelvényen, így a 33, 22, 11 nem is jöhet számításba. Ugye milyen egyszerű? E szisztéma szerint öt találatos is lett volna a 7. héten. Elvárhatnák ezt követően, hogy adjak prognózist a 8. heti számokra, amely egyben a lottó 1000. számhúzását jelenti. Itt a 10-es szám kihúzásának annyi a valószínűsége, mint a többinek. Viszont a 10 után következő iker nulla megjátszását senkinek sem ajánlom, bő választék kínálkozik a többi 89 számból. Ha ezek után valakinek mégis arra volna igénye, hogy a lottószisztémát megmagyarázzam, úgy azt a húzást követően szívesen megteszem. _ , v Porkoláb Miklós Áz ÁRION új száma Megjelent a Corvina Kiadó több nyelvű Nemzetközi Költői Almanachjának, az ARION-nak 8. száma. A kiadvány élén három szovjet költő — A. Tvardovszkij, O. Bergholz és L. Pervomajszkij — versei emlékeztetnek a felszabadulás 30. évfordulójára. A tanulmányokban neves szakemberek foglalkoznak többek között Miroslav Krleza írói pályájával, a modern — elsősorban a lengyel — színházi törekvésekkel, a kelet-európai művészek szerepével az európai avantgarde mozgalmakban, a magyar népi-szürrealista költészettel, Jancsó Miklós filmművészetével. Az ÁRION 8. — híven a hagyományokhoz — az előző év Robert Graves-díj nyertesének, Orbán Ottónak „Chile” című versét több nyelven is közli. FOTÓPÁLYÁZATUNKRA ÉRKEZETT PIHENÉS A STRANDON Fotó: Hajdú István Vásárosnamény. A RADIO MELLETT
