Kelet-Magyarország, 1976. február (33. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-17 / 40. szám

2 KELET-MAGYARORSZÁG 1976. február 17. Foglalkozása: üzemmérnök Ki, hogyan jelentkezhet a Könnyűipari Műszaki Főiskolára? Öbuda egyik legszebb pont­ján, római korból származó műemlékek közelében, a Má­tyás-hegy lejtőjén épült fel 1972-ben a Könnyűipari Mű­szaki Főiskola, ahol érettségi után üzemmérnöki diplomát szerezhetnek a fiatalok. — Az üzemmérnökök — kellő gyakorlat után — szer­vezik, irányítják, ellenőrzik a termelést. A csoportvezetői beosztástól kezdve a főmér­nöki szintig is eljuthatnak, különösen olyan területeken, ahol speciális egyetemi kép­zés Magyarországon nincs. Kevesebb általános műszaki tudást kell elsajátítaniok, mint az egyetemistáknak, de minden összefüggésben, ala­posan megismerik a bőrfeldolgozó (cipő, bőr­díszmű, kesztyű), a nyom­da, (nyomtatás, kötészet, formakészítés) a papír, a ruha, (gyártáselőkészítés, modellszerkesztés) vagy a textil (fonás-szövés, kötés­­hurkolás) készítés tech­nológiáját. A főiskolára a középisko­lák utolsó éves tanulói és a 35 éven aluli érettségizettek jelentkezhetnek. Felvételi vizsgát matematikából és fi­zikából kell tenni, de aki ugyanarra a szakra jelentke­zik, amelyből szakközépisko­lai érettségit tett, az fizika helyett szaktárgyából is fel­vételizhet. így sok olyan jó képességű törekvő fiatal ke­rülhet be a Könnyűipari Mű­szaki Főiskolára, aki a sok­szoros túljelentkezések miatt egyetemi felvételében nem igen reménykedhet. A tanulmányi idő a nappa­li tagozaton három év. Az üzemmérnöki oklevélért ke­ményen meg kell dolgozni. Egyes olyan tárgyak mel­lett, amelyek valamennyi könnyűipari ágazatban szük­ségesek (matematika, kémia, fizika, világnézet és közgaz­dasági ismeretek stb.). a vá­lasztott ágazat technológiájá­val, berendezéseivel, gépei­vel, műszereivel foglalkoz­nak a hallgatók. Az órák 40- 50 százaléka általános alapo­kat ad, 50-60 százaléka szak­mai jellegű. Az élméleti oktatáson kí­vül a főiskola modern épüle­tében korszerű gépeken, mű­szereken, illetve a legfejlet­tebb gyárakban gyakorlatok folynak. Manapság, amikor a nemzetközi kapcsolatok egy­re fontosabbá válnak, nél­külözhetetlen a nyelvtudás és a külföldi partnerekkel a tapasztalatcsere. Ezért a Könnyűipari Műszaki Főis­kola hallgatói nemcsak a ha­zai üzemeket látogatják meg, hanem a baráti országok gyárait, felsőoktatási intéz­ményeit is. A könnyűipari üzemek szí­vesen adnak a rátermett fia­taloknak társadalmi ösztön­díjat. A főiskola 150 fős diák­otthona felveszi a leginkább rászorulókat, a diákjóléti bi­zottság pedig anyagilag is ösztönzi az eredményes ta­nulást. A diákélet mazgalmas, élénk: a KISZ megszervezte a klubot, az irodalmi színpa­dot. a film- és fotószakkört, a kórust, a sportéletet. Szép eredményekkel büszkélked­het a tudományos diákkör, ami nagyrészt annak köszön­hető, hogy a nemzetközileg elismert tanszékvezetők irá­nyításával zömmel fiatal ok­tatói kar törődik a hallgatók előmenetelével, az egészsé­ges közösségi magatartás ki­alakításával. Az utolsó év­ben, a diplomamunka készí­tésekor, a legjobbak már a tudományos kutatómunkába is bekapcsolódhatnak. Könnyűipari üzemek or­szágszerte működnek. A ta­nulmányok befejeztével Ma­gyarország bármely táj­egységén könnyen talál ál­lást és könnyen verhet gyö­keret egy nyomda-, papír-, ruha-, textil- vagy bőripari üzemmérnök és válogathat­nak állami, szövetkezeti vagy tanácsi vállalatok közül. A legtöbb helyen meglehetősen gyors az előmenetel és elég­gé kedvezőek a jövedelmek. A Könnyűipari Műszaki Főiskolára (1034 Budapest, Doberdó utca 6.) a felvételi kérelmeknek március 31-ig kell beérkezniük. Az űrlapo­kat a középiskolák igazgatói továbbítják, vagy akik ko­rábban érettségiztek, azok a helyi nyomtatványellátó vál­lalattól szerezhetik be egye­temi-főiskolai jelentkezési lapot, amelyet munkahelyi javaslattal maguk küldenek el a fenti címre. A nagykállói járási könyvtárban szépen beren­dezett hírlapolvasó terem várja az olvasókat. (Elek Emil felvétele) Úttörő-vetélkedő Kemeesén Az utazással kezdődik... Zsúfolt busz — gyengébb munka Az elmúlt napokban Ke­­mecsén, az általános iskolá­ban rendezték meg a nyír­egyházi járási tudományos — technikai úttörőszemlét. A szemle gyakorlati és elméleti versenyből tevődött össze. A gyakorlati pályamun­kákból a községi ifjúsági ház nagytermében kiállítást rendeztek. A kis alkotók nagy sikert arattak munká­ikkal, melyeket a KISZ KB „Alkotó ifjúság” pályázati felhíváshoz kapcsolódóan ké-Irodalmi délelőtt Vasárnap délelőtt mintegy kétszáz jelenlé­vő hallgatta nagy érdek­lődéssel azt az irodalmi beszélgetést, amelyre a Szabolcs-szálló presszó­jában került sor. Ratkó József József Attila-dí­­jas költő találkozott ol­vasóival. Az irodalmi délelőttnek külön aktu­alitást adott a költő kö­zelmúltban megjelent Törvénytelen halottaim című kötete. A megyei művelődési központ versmondó műhelyének tagjai adtak elő verse­ket a kötetből, ezt köve­tően fejtette ki a költő álláspontját saját költé­szetéről, az irodalom fe­lelősségéről, társadalmat segítő szerepéről. Ez a vasárnap délelőtti iro­dalmi presszó a tizedik ilyen jellegű összejöve­tel volt, s bizonyította a kezdeményezés életké­pességét, az iránta meg­nyilvánuló fokozott ér­deklődést. szítettek. A 255 nyolcadikos pajtás szaktárgyi versenyen vett részt. A helyezések sorrendje: Az irodalombarát és nyel­vészverseny eredménye: Tóth Éva Tiszalök, Papp Tünde Tiszavasvári I., Nagy Ágnes Kálmánháza. Történe­lemkutatók: Kiss Júlia Ti­szalök, Kocsis Erzsébet Ke­­mecse. Fizikusok: Papp László Tiszaeszlár, Hódi Gá­bor Kótaj, Kulimán János Kótaj. Matematikusok: Deb­­rovszki Borbála Kemecse, Tóth Ferenc Rakamaz, Hor­váth Sándor Kótaj. Termé­szetkutatók: Harmati Ilona Tiszavasvári, Varga Katalin Tiszabercel, Tamás Éva Bak­­talórántháza. Világjáró úttö­rők: Biró Sándor Apagy, Gál Miklós Tiszavasvári. Varga Tibor Kék. Vegyészek: Do­bos Tibor Tiszavasvári, Tóth Ildikó Búj, Markóczi Ibolya Tiszávasvári. Orosz nyelv és irodalom versenyben a hetedik osztá­lyosok is indultak. Eredmények, hetedik osz­tály: Vatamány Márta Leve­lek, Mezei Klára Kemecse, Rácz Tibor Baktalórántháza. Nyolcadik osztály: Fabato­­vics Katalin Tiszabercel, Ka­­rajz Gabriella Tiszavasvári Jakab Anna Oros. Az első hat helvezett okle­velet és tárgyjutalmat ka­pott, amit Hargitai Ilona já­rási úttörőelnök adott át. A legjobbak a márciusi me­gyei döntőn képviselik isko­lájukat, illetve a nyíregyházi „Szinte egy órába telik, míg lecsillapodnak a kedélyek, és a dolgozó teljesen a munká­jára figyel...” — mondta a gumigyárból érkezett asz­­szony, az üzemi szakszerve­zeti bizottság megbízottja. Aztán még hozzátette: „Ezt nem hallomásból tudom: jó­magam is a kilences busszal járok, épp olyan gyakran szi­dom!” Késések, kimaradások Záporoztak a kérdések-pa­­naszok az SZMT nőbizottsá­gának ülésén a Volán válla­lat képviselője felé. A sok nődolgozót foglalkoztató üze­mek szakszervezeti bizottsá­gainak megbízottjai ülték körül az asztalt, hogy a ma­gukkal hozott véleményeket, javaslatokat fölvessék. A gu­migyár, a papírgyár, a ruha­gyár, az UNIVERSIL, asszo­­nyait-lányait képviselték Nyíregyházáról, az Alkaloida, a HÓDIKÖT, a MEZŐGÉP- gyáregységek nődolgozóit vi­déki városokból-községekből. Meghallgatták a Volán kép­viselőjének beszámolóját, örömmel vették tudomásul, hogy nem kozmetikázott ér­tékelést mondott el a válla­lat szb-titkára. A panaszok azonban, melyek sok száz dol­gozótársuk panasza is, nem maradtak bennük: sorolták a késéseket, a kimaradásokat, az udvariatlanságokat, a rosszul szervezett járatokat... Zárt ajtók előtt... Természetesen nemcsak a nődolgozók számára rossz a zsúfoltság, a késés, a bosz­­szankodás a buszon — az említett üzemekben azonban arányuk magas a létszámhoz viszonyítva. Nem véletlen hát, hogy a nőbizottsági ülés napirendjén szerepelt a tö­megközlekedés, a munkásszál­lítás. A korán kelő anyák, a hat-héthónapos terhesen au­tóbuszra szálló kismamák, az otthoni műszakba induló asz­­szonyok gondjait sokszorossá teszi a rossz közlekedés — ez tűnt ki szavaikból. Hogyne okozna bosszúságot, ha a reg­geli nagy hidegben a rég bent álló busz . mellett fa­gyoskodnak, mert zárva van­nak az ajtók az utolsó per­cig, vagy elviselhetetlen zsú­foltságban utaznak a munka­helyükre. Hiszen nem kevés köztük az olyan, aki három­kor kel, hogy műszakkezdés­re a gyárban lehessen — és joggal bosszantja, ha gyor­sabban beér községéből a vá­rosba, mint itt az üzemig ... A buszról hozott feszültség S ekkor jön a már említett „lecsillapodási idő”. A munka sínyli meg, a teljesítmény, ezzel párhuzamosan a bér. Gyakori az ideges sírás, az apróságra felcsattanás, a munkahelyi légkör feszültsé­ge. S mindez a közlekedés miatt, a tömeg miatt, a ro­hanás-tülekedés miatt. A megoldás? Nem tűnik közelinek. Világosan érthető volt a Volán képviselőjének szava: kevés az autóbusz, kö­zöttük is sok a selejtezésre érett, belátható időn belül nem lesz arányban az utazók száma és az autóbuszpark... Nemcsak panaszkodtak vi­szont az asszonyok a nőbi­zottság ülésén — javaslato­kat is tettek a menetrend ésszerűsítésére, javítására. Másrészt pedig kijelentették: a meglévő autóbuszparkkal is lehetne jobb a közlekedés. Ebben a Volán dolgozóinak és vezetőinek van tennivaló­juk — a szervezés, a fegye­lem, a jó munka révén ja­vulhat a tömegközlekedés színvonala. Örömmel látták, a vállalat utóbbi néhány hó­napos munkáját — mint el­hangzott: ez az ülés is azt bizonyítja, hogy a Volán is többet akar tenni az eddigi­eknél ... (tgy) járást. Csonka Ottó Az „ötvenes tinédzser ## Fotópályázatunkra érkezett Fotó: Iklódi László Nyírmada Gárdonyi utca. GONDOS FELKÉSZÜLÉS Botrágyi István, a Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalat művezetője ötvenöt éves. Haja ezüstösen csillog, de gondolkodása, be­széde és öltözéke fiatalos. Nemrégiben a KISZ KB első titkára Budapesten a Hotel If­júságban az Ifjúságért Érdemérem kitüntetést nyújtotta át a mesternek. — Volt egy kőművesta­nuló, aki rakoncátlankodott és a vizsgán meg is bukott. Erre leszóltak nekem a szakoktatók: „Vedd már a kezed alá és próbáld jó út­ra téríteni. Idehelyezték z fiút, egy év múlva levizs­gázott és azóta is jó kő­műves, mert talpra állítot­tam.” — A múltkor itt hógolyóz­tak a tanuló fiúk az ablakok alatt. Mondom nekik, hogy ha kitörik valamelyik ablakot, akkor a szüleiknek zsebbe kell nyúlni. Kértem őket, menjenek inkább a nagy udvarra, ott tágasabb. El is mentek szó nélkül és jó kedvvel hancúroztak to­vább.” Parányi művezetői irodá­ban beszélgetünk. Az ala­csony falat egy bekeretezett oklevél teszi barátságosab­bá. Rajta a felirat: „25 évi eredményes szakszervezeti munkájáért.” Az oklevél a szakszervezeti bizalminak szól, a csillogó pecsétgyűrű a hűséges és szorgalmas szakembernek. A negyed­­százados munkáért kapott aranygyűrűt most is az uj­­ján hordja. Alapító tagja volt a vállalat jogelődjé­nek 1948-ban. Milyen volt a saját fiatal­sága? Tőzsgyökeres nyíregyházi vagyok, mindig a munkás­­negyedekben laktam. 1938- ban fejeztem be a tanonc éveimet, aztán a város leg­jobb kőműveseinél dolgoz­tam. Persze, hogy nem nyit­hattam ki a számát. Volt olyan segéd, aki eltakarta az állványt, nehogy ellessem a technikáját. így több idő és több erő kellett, míg a szak­mát elsajátítottam. — A régi nagy posta épít­kezésén is részt vettem. Mi építettük a megyei tanács előtti kis állomást. (Már le­bontották.) Az állomást egyedül raktam körül Klin­­ker-téglával. — Bejártam szinte az egész megyét. Dolgoztam a sóstói strand, a kótaji vízmű, a nyírmadai sertéskombinát építkezésein. — Három féle, különböző beállítottságú fiatalsággal dolgozott eddig. Hogyan tu­dott „átállni”? — Értek a nyelvükön, tu­dok alkalmazkodni hozzájuk. Soha nem ragaszkodtam mereven a szabályokhoz. Munkaidő alatt is elenged­tem őket, ha láttam rá nyo­mós indokot. Valamint va­lamiért. Erre ők is köze­­lébb kerültek hozzám, né­ha rávertünk munkaidő után is, vagy ha kellett, szombaton. Nem hóbortból, kíváncsiságból néha megfor­dulok a KlSZ-klubban is. Néhány fiúnk az építők csa­patában focizik, időnként kimegyek az edzésükre, vagy a meccsükre és biztatom őket. Persze legtöbbet szak­mai téren segítek nekik. Alapító tagja vagyok a' mun­kásőrségnek, a fegyveres tes­tületben is sok fiatallal tar­tom a kapcsolatot. Otthon két fiatal vesz körül. A lá­nyom huszonkettő, a fiam tizenöt éves. Az ősz hajú, de fürge moz­gású mester olyan mint a mágnes: szinte vonzza maga köré a fiatalokat. Aki hozzá hasonlóan él és dolgozik, az sokáig fiatal marad... Nábrádi Lajos

Next

/
Oldalképek
Tartalom