Kelet-Magyarország, 1976. január (33. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-07 / 5. szám
— 4 KELET-MAGYARORSZÄG 1976. január 7. TELEX... MOSZKVA Polgárháború Angolában Kedden tárgyalásokra került sor Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bi-Brnoi hétköznapok „Az angolai konfliktus szítása kétségtelenül az ország egyes uralomra vágyó politikusainak érdekeit szolgálja. A valódi ok azonban mégis az, hogy ezt az uralkodási óhajt mindenféle módon, de lóként anyagi eszközökkel a nyugati üzleti világ tartja melegen, hiszen érdeke, hogy továbbra is ellenőrzése alatt tartsa az angolai ásvány lelőhelyeket. Részes mindebben a Dél-afrikai Köztársaság is, amely semmiképpen sem szeretné, ha a Namíbiával határos területen és a saját határai közvetlen közelében olyan államegyesülés jönne létre, amely könyörtelen az appartheití (faji megkülönböztetés) politikával szemben.' ... Ezt írja két torontoi egyetemi tanár egy kanadai lolyoirat szerkesztőségéhez intézett olvasói levelében ... A levélre még visszatérünk, de előbb idézzük a MPLA egyik képviselőjétől, Paolo Joliitól, aki nem reg szólalt fel Torontóban egy nagygyűlésén. A MPLA képviselője elmondotta, hogy Angola népé a MPLA vezetésével , immár tizennégy esztendeje harcol a felszabadulásért. Miután 1973. január 31-én Luandában megalakult az ideiglenes kormány az ország három vezető katonai-politikai szervezetének részvételével (MPLA, FNLA, UNITA). a nyugati hatalmak által hajtogatott FNLA vezetői testvérháborút robbantottak ki, hogy felszámolják a MPLA-át. és megerősítsék sajat hatalmukat. Az UNITA formálisan semleges álláspontra helyezkedett, bár valójában kezdettől fogva a FNLA-t támogatta, majd nyiltan mellé szegődött. A MPLA.. a korábbi megállapodásokhoz híven, az első öt hónapban igyekezett megakadályozni a polgárháborút, megpróbálta elérni a konfliktus politikai eszközökkel történő rendezések Mivel a szakadárok ebbe nem egyeztek bele. és súlyos véráldozatokat követelő fegyveres támadásokat robbantottak ki. a MPLA kénytelen volt ellentámadást indítani. A FNLA és az UNITA mögött nemzetközi érdekeltségű nagyvállalatok állnak — hangsúlyozta a MPLA. szóvivője. — Ezek pedig az egvkori gyarmati rezsimmel aláírt szerződések értelmében tovább rabolják Angolától a kőolajat, a gyémántot, az aranyat, a vasércet, a foszfátot, a kávét és más nagy jövedelmet biztosító nyersanyagokat A FNLT-t és az UNITA-t pedig azért támogatják, m,ert félnek,a MPLA által bejelentett államosítási programtól. A nyugati monopóliumokkal egv húron pendülnek a pekingi maoisták, akik 1967 óta sokoldalúan támobatják az UNITA-t tavaly óta pedig fegyvereket szállítanak es katonai tanácsadókat és kiképzőket biztosítanak FNLA számára. Az angolai képviselő kijelentette„Nagyon nehéz megérteni, hogy egy magát forradalminak nevező kormány miért lát el fegyverekkel olyan mozgalmat, amely semmiképp sem képviseli az angolaiak valódi függetlenségi törekvését." Most pedig térjünk vissza a két kanadai proteszszor leveléhez. Mint a levélből kiderül, a két torontói tanár azért ragadott tollát, mert felháborodott azon. ahogyan ä nyugati propaganda az angolai eseményeket beállítja, tálalja. A. burzsoá tömegtájékoztatási eszközök — az FNLA-t és az UNITA-t támogatandó — az elemi logika semmibe vevesével és a tények cinikus elferdítésével azt akarják bebizonyítani hogy a MPLA csak azért létezhet egyáltalán, mprt a szocialista országok támogatják, a polgárháborúért pedig kizárólag a „vörösök” hibáztathatok. Milyen hát valójában a helyzet Angolában? — teszi fel a kérdést a két kanadai tanár. A hivatalos amerikai képviselet értékelése szerint a FNLA-t a CIA „reaktivizálta”, amerikai kormányforrások szerint — erről a New York Times is beszámolt — Zairén keresztül hathatós támogatást kap az Egyesült Államoktól. Ugyancsak az Egyesült Államok segíti az UNITA-t is, amely ezenkívül zsoldosok odairányításával közvetlen katonai támogatást. kap a Dél-afrikai Köztársaságtól. „Ily módon — hangsúlyozták a levélírók — Zaire és a Dél-afrikai Köztársaság hadserege közvetlenül vesz részt az angolai hadműveletekben.” A levélírók csupán egyetlen dologról nem tesznek említést. Nevezetesen arról, hogy mindaz, ami jelenleg Angolában történik, azt tanúsítja, hogy az imperialista hatalmak ezúttal sem mondanak le az „oszd meg és uralkodj" módszer folytatásáról. A. Pallagyin zottságának tagja, a Szovjetunió külügyminisztere és Kalevi Sorsa. Finnország miniszterelnök-helyettese és külügyminisztere, a Finn Szociáldemokrata Párt elnöke között. A baráti, tárgyszerű légkörben megtartott tárgyalásokon eszmecserét folytattak a szovjet—finn kapcsolatok továbbfejlesztésének kérdéseiről es megvitatták a nemzetközi helyzet egyes, kölcsönös érdeklődésre számot tartó időszerű problémáját. -*■ •• VARSÓ Herbert Weimer vezetésevei hétfőn több napos lengyelországi látogatásra Varsóba érkezett a Nyugatnémet Szociáldemokrata Párt parlamenti frakciójának küldöttségé. Wehner és kísérete kedden Stanislaw Gucwával, a lengyel nemzetgyűlés (szejm) elnökével, majd Edward Babiuchhal. a LEMP KB titkárával, a Politikai Bizottság tagjával tárgyalt. PÁRIZS Kedden kétnapos látogatásra Párizsba érkezett Őskar Fischer, az NDK külügyminisztere. francia kollégája. Jean Sauvagnargues meghívására. Ez az első magas színtű látogatás azóta, hogy a két ország 1973 februárjában felvette a diplomáciai kapcsolatot. CONAKRY—DAKAR Seku Touré, guineai elnök hétfőn felszólította az Afrikai Egységszervezet tagállamait. hogy ismerjék el az Angolai Népi Köztársaság kormányát. A guineai államfő, aki a Conakryban hétfőn kezdődött regionális gazdasági konferencián szólalt fel. kijelentette, hogy az angolai nép egyetlen törvényes képviselője az angolai népi felszabadulási mozgalom. PÁRIZS Giscard d'Estaing köztársasági elnök kedden délelőtt fogadta Gaston Thorn luxemburgi miniszterelnököt. Thorn a találkozó után kijelentette, hogy „közös piaci ügyekről" tárgyalt az elnökkel. Hozzátette, hogy a megbeszélésen az ENSZ-ről is szó esett, s ezzel kapcsolatban sajnálkozását fejezte ki, hogy Izrael nem hajlandó részt venni a közel-keleti kérdés megvitatásában. Hangsúlyozta, reméli, hogy későbbi szakaszban az izraeli vezetők megváltoztatják álláspontjukat, s hajlandók lesznek egy asztalhoz ülni a palasztin nép képviselőivel. Mindig szerettem, ha külföldi programomban adódott egy kis pauza es azt csinálhattam. amihez kedvem volt. céltalanul is bolyonghattam a városban. Nem mintha ez sok előnnyel járna. Ha az ember nem ismeri az ország* t, nehezebben tájékozódik, pláne ha nyelvi nehézségei is vannak, még nehezebb a helyzete. De ettől függetlenül van benne valami csábító, egv ktí öná'lIbSüg.' hógy oda megyek, ahova kedvem tartja és azt teszek, amit akarok. Senki sem szabja meg a programot, s ha betérek egv kiskocsmába, úgy néznek rám. mintha a szomszédos utca lakója volnék, azaz senki sem méltat külön figyelemre. Szerencsémre voltak ilyen félnapjaim, sőt egész napom is Brnoban. egy szombati napon. DÉLELŐTT: fölültem egy villamosra, jegyet váltottam és az első adandó alkalommal az ablak mellé húzódtam. Régi villamosok, piros színűek, s mintha keskenyebbek volnának, mint a pestiek, vagy a szegediek. De gyorsak, kényelmesek. Az a vonal, amelyen villa-' mosoztam, pontosan tizenöt kilométer hosszúságú. S közben azon meditálgattam. hogy nálunk, — nem Budapesten. hanem a vidéki nagyvárosokban — mennyire ellenszenves a városi közlekedés számára a villamos. A legtöbb városban szinte kiirtották, vagy mint Szegeden is. csökkentették a villamosvágányok hosszát. Pedig nagyon megbízható tömegközlekedési eszköz. A trolival egyetemben létjogosultsága van — különösen, ha a város terepviszonyai is megengedik —, a közlekedésfejlesztésben. A villamoson meliém telepedett egy középkorú hölgy. S ahogy az ilyenkor lenni szokott — mint dadogóst a vidéki atyafi —, tőlem kérdezősködött, hol szálljon le. hogy a Moravanka áruházát megközelítse. Motyogtam, hogy nem értem a cseh nyelvet, magyar vagyok. Mire föl magyarra fordította a szót. Mondta, hogy a férje a pécsi egyetemen végzett. Meglepődve én is mondtam, hogy ott szereztem diplomát. Három mondat után már nem is kereste az áruházat, hanem velem kocsikázott a végállomásig meg vissza. Egy kanyarnál fölmutatott a várra. — Ez az a híres Spitberk vára. amely a XVIII. száadban. de a XIX- ben is, 1357-ig osztrák állami börtön volt. benne sok magyar hazafi is sínylődött. Most múzeum. történelmi emlék. Tudja miért harangoznak a nagytemplomban tizenegy órakor delet? — Nem tudom. — Ez nagyon érdekes — folytatta, s láttam arcán, mennyire szívesen mesél a város történetéről, de amint az később kiderült, a történelem tanára az egvik középiskolában. — Amikor a svédek ostromolták a brnoi várat — folytatta —. s mar hosszú hetek óta sikertelen volt a kísérletük, úgy határoztak. hogy végső és nagy rohammal elfoglalják, minden erejüket összpontosítva. Erre igen nagy esélyük is volt. hiszen a var védőit alaposan megtizedelték, a bentiek ereje és élelme kimerült. Egy kis péklegény közben kiszökött a várból és leskelődött a svéd csapatok parancsnoki sátránál. ahol éppen azt határozták el. hogy másnap kora reggel kezdik az ostromot, de ha déli tizenkettőig nem sikerül elfoglalni, akkor otthagyják. elvonulnak. Másnap valóban korán elkezdődött az ostrom, s már alig volt erejük a védőknek, el is határozták, hogy megadják magukat, nincs értelme a további kilátástalan vérontásnak. Erre a kis péklegény rohant a toronyba és megkongatta a harangokat. A svédek, azt gondolván, hogy dél van, abbahagyták az ostromot, összeszedelőzködtek és elvonultak. Azóta is minden nap tizenegy órakor megkondulnak a székesegyház harangjai. Órámra néztem. Tizenegy óra volt és szólt a harang. Megköszöntem utitársam szíves magyarázatát és elköszöntem. DÉLUTÁN: szépen sütött a késő őszi nap. Leültem a központ egyik terének padjára. Mögöttem galambok sétálgattak, csak néha röppentek föl. amikor már a rakoncátlan kisgyermekek majdnem elkapták szárnyukat. öregek etették a város galambjait, s beszélgettek. Mellettem két férfi a délutáni focimérkőzés esélyeit latolgatta és szidta a brnoi csapatot. a Zetor gyári Zbrojovkát. amely állítólag mindig vereséget szenved és csapnivalóan játszik a hazai környezetben. Gondoltam, kimegyek a mérkőzésre, ráérek. Ellenfél a trencsényi Jednota együttes volt. Körülbelül egyforma ponttal álltak a táblázat közepe táján. Gyalog bandukoltam át a városi parkon, amelynek szomszédságában volt a focipálya. Ismertem már ezt a csodálatosan szép stadiont, mert 1960-ban megKürti András: _ f _ I flX. I ■ 24. — Azt kutatják, hogy miért van kétféle rezgésszámon? — Elsősorban azt. Ezenkívül a mi értesülésünk szerint Lins professzor családostól Svédországban tartózkodik. Ez viszont nem egyeztethető össze azzal, hogy ön az ő házukban lévő lila kört használja. Vagy erőszakos behatolás történt. vagy a családtagok közül valaki visszamaradt. Hű, az áldóját, erre nem számítottam. A végén még én hozok bajt Renatera. Itt már csak a határozott fellépés segíthet. — Megnyugtatom a tisztelt • agykombájnegyüttest, hogy nem vagyok betörő. Az pedig magánügy, nem tartozik semmiféle automatára, hogyan kerültem ide. Ami viszont azt az állítólagosán állandó biorezgésszámot illeti, hát azt akkor változtatom meg, amikor kedvem tartja. Szíveskedjenek ezt tudomásul venni! — Kérerrf — tiltakozik a félgömb —, a biorezgésszám konstans, azaz egy személynél állandóan, véglegesen adott és különbözik minden más személy biorezgésszámtól. — Mesebeszéd... Egy kis türelmet kérek, azt hiszem, csengettek, mindjárt jövök. Kiugróm a körből, kisietek a szobából, ki a kertbe. A tisztáson a helyzet változatlan. A felnőtt dánok bezárva, a kis dán éberen őrködik. Előmarkolom az ingem alól a tacskókölyköt, csak most ébredt fel a drága, dugom be a kosarába, amikor nedvességet érzek a tenyeremben, hát ez bizony illetlenség volt részéről... A kezem a közeli locsolócsapnál megmosom, rohanás vissza, nyúlnék a kosárba a másik kiskutyáért, de melyik a másik?! Olyan egyformák, mint két tojás!... Töprengésre nincs idő, jöjjön a cica... Előhalászom a zsákból. fúj, karmol, nem, ezt nem tehetem az ingem alá, szétmarcangol. Vagy kimászik. Mit csináljak?... Nincs más megoldás, mind a két tacsi bekerül az ingem alá, így is változik a rezgésszám, legfeljebb majd megfürdöm, ha újabb inzultusok érnének... — Már itt is vagyok! — toppanok ismét a lila körbe. — Ne is fáradjon az azonosítással, ugyanaz a Kopra Tibor vagyok, mint az imént, csak vadonatúj rezgésszámmal. Nagyon egyszerű eljárás ez, valószínűleg meg is írom a helyi lapba, biztosan érdekli az aarlesieket. És akkor annyiszor törhetnek borsot a maguk orra alá, ahányszor akarnak! Mély hallgatás a falon. öt másodperc, tíz, tizenöt, húsz...! — Látom és hallom önt — szólal meg ekkor, rögtön németül, egy energikus, fiatal férfihang, amellyel eddig még nem találkoztam. — Végre! Már azt hittem, hogy rövidzárlat támadt az automata rendszerben. Lenne szíves megmondani, hogy ma este hánykor indul a hajó Fredericiába? — Hat óra húszkor. Pár percre viszont még igénybe venném a türelmét. Tárgyalni szeretnék önnel a biórezgésről. Engedje meg, hogy bemutatkozzam, az Omnisap központi vezérlő készüléke vagyok. Az emberek általában Törpének neveznek. — örvendek — mondom, miközben alig tudom fegyelmezni magam, hogy ki ne szakadjon a torkomból valami vad újjongás. Tárgyalni óhajt velem a Törpe! Hurrá! Eddig minden úgy ment, mint a karikacsapás. — Az Omnisap szolgáltató rendszerének — hallom a falról — a legfontosabb tájékozódási bázisa emberi relációban —• a konstans biorezgés. Fél éve tértünk rá az azonosítás e formájára, sikerrel. Egészen az ön esetéig. A konstans biodézgésszámon alapuló regisztrálás éppen úgy Aarles lakosságának érdekében történik, mint az Omnisap bárminő más tevékenysége. Az Omnisap kiberno-automatikus szisztémájának minden vezérlő és vezérelt egysége a robotika első és második alaptörvényének megfelelően készült: az embert kell szolgálnunk és védenünk, az embernek kárt nem okozhatunk. Azért hangsúlyozom mindezt, hogy belássa: jó ügyet segít, ha rendelkezésünkre bocsátja a biorezgésszám megváltoztatásának az ön által feltalált módszerét, hogy ennek megfelelően mi is megváltoztassuk, módosítsuk regisztráló eljárásunkat. — Nem értem önt — adom a bambát —, hisz épp az előbb mondtam, hogy valószínűleg írok róla egy cikket. Feltételezem, hogy ön is tud olvasni. Ha nem, akkor majd felolvastatja magának valakivel. — Hm — mondja a Törpe —. arra is meg szeretném kérni Kopra urat, hogy ne publikálja ezt a módszert. (Folytatjuk) néztem ott a Magyarország —Csehszlovákia olimpiai selejtező mérkőzést (a római olimpiára készültek a futballisták). Akkor a magyalok győztek. Hiába, bármilyen nagyváros is Brno, mégis kicsi , a világ. A pénztárnál!, álltám sorba, amikor megfogta hátul a váltamat t Miroslav Ondrusek kollégám. % intett, menjek vele a sajtópáhojyha. majd ő becsempész öngem. csatlakozott sportújságírókkal kórusban szidták a Zbrojovkát „Ezek ugatják a focit!" A SZEOL-pályán éreztem magam, de mondhatnám bármelyik magyar focipályát is, a pécsit, a nyíregyházit, vagy az MTK arénáját. Leülünk a helyünkre és várjuk a kezdést. Mondom kollégámnak, hogy amikor én kimegyek a meccsre,- akkor mindig győz a hazai csapat. Nem vagyok babonás, de figyelje meg, hogy a Zbrojovka most agyonveri a trencsényieket. Mosolygott, várjam ki a végét. Ha hiszik, ha nem, — de különben is utána lehet nézni az újságokban — a hazai csapat már az első félidő harmincadik percében 6:0-ra vezetett, később könnyelműsködtek. a második félidő csak két gólt hozott, s így a végeredmény 8:0 lett. A Rovnost című újság sporttudósítója azt mondta, hogy ilyen arányú győzelmet a Zbrojovka még nem ért el soha, amióta az első osztályban játszik. Fölírta a nevemet és azt mondta. elintézi az egyesület vezetőivel, hogy én minden hazai mérkőzésükre menjek el, kifizetik a költségeimet. Nemet intettem, meccsnézésböl nem lehet megélni. A meccs után elmentünk a Sport étterembe egy pivóra. Ha hiszik, ha nem, ingyen adták a sört, természetesen csak nekem. Sör, sör..., álljunk meg pillanatra a korsónál. Olcsó és nagyon finom. S még egy, csak megfelelő hőmérsékleten adják a vendég elé. Ez olyan szabály, mint a Coca-Cola cégnél. hogy a jéghideg az igazi. Ezt a szabályt egyetlen vendéglő és egyetlen pincér sem sértheti meg. Ez tiszteletlenség volna a — nem a vendég, hanem a sör iránt. Ezt a tiszteletet átvehetnék a magyar vendéglátósok is, — csupán a sört becsülve meg. Ondrusek kolléga mondta az ismert újságírói szólás-monclás nyomán, hogy az a pincér, aki langyos sört tesz a vendég elé. az más aljasságokra is képes. ESTE: kigyulladtak a város fényei. Végigslattyogtam a főutcán, az üzleti negyedben. Bámultam a kirakatokat, s szép, bőséges választékot láthattam mindenféle üzlet ablakában. Az árak is elfogadhatónak tűntek azok után. hogy megismerkedtem a kereseti lehetőségekkel. Sőt, vettem magamnak egv bőröndöt, 230 koronáért Cípzáras, és vállra is akasztható. S ha már kezemben a koffer, irány a vasútállomás, a többiek után. Olyan a brnoi nagyállomás. mint a Nyugati. Előtte nagy a forgalom, villamosok kanyarodnak három utca felöl is a pályaudvar elé. S milyen rosszkor érkeztem én oda. Egy szerencsétlen férfit akkor emeltek ki a kerekek alól. Nagy csődület keletkezett. Ijedtemben visszasiettem a Sportba. A drukker haverokat mind ott találtam. Megvacsoráztam, foghagymával jól bedörzsölt marhaszeletet rántva, bőséges adag volt? 15 koronáért. Csak a pivót adták ingyen nekem, mint szerencsét hozó szurkolónak. Erre minden nyert mecosnéí szerzett jogom lett ettől fogva. Gazdagh István
