Kelet-Magyarország, 1976. január (33. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-16 / 13. szám
4 KELET-M AGYARORSZÁG 1976. január 16. NDK: Irányelvek az NSZEP IX. kongresszusára A Neues Deutschland csütörtökön nyilvánosságra hozta a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottsága irányelveit a párt IX. kongresszusára. A dokumentum az NDK népgazdaságának 1976—80 közötti fejlesztésével foglalkozik. A 12 teljes újságoldalnyi terjedelmű irányelvek bevezetőből és 12 fejezetből állnak. A bevezető hangsúlyozza, hogy az NDK dolgozói az NSZEP VIII. kongresszusa határozatainak megvalósítása során kiemelkedő eredményeket értek el. A most véget ért ötéves tervidőszak folyamán a népgazdaság teljesítményemelkedése minden eddiginél nagyobb volt. A szocializmus előnyei mind világosabban megmutatkoztak. A direktívák felsorolják az 1971—75-ös évek népgazdasági fejlődésének fő eredményeit és az 1976—80-as évekre vonatkozó fő népgazdasági célokat. Ezek szerint az NDK- ban a nemzeti jövedelem 127—130 százalékra növekszik, s 1980-ban eléri a 182— 185 milliárd márkát. Ebben az időszakban az NDK-ban 550 000 új lakást építenek, további 200 000-et modernizálnak. Lényegesen nagyobb lesz a bölcsődék, az óvodák, az orvosi rendelők és szakrendelők és más szociális létesítmények száma. LIBANON: Folytatódtak a harcok Szerda éjszaka a libanoni fővárosban tovább folytatódtak a harcok. A beiruti rádió csütörtök reggel közölte, hogy a fővárosban és környékén egyetlen útvonal sem biztonságos. Nincs változás a három palesztin tábor környékén: a Dbayeh tábort változatlanul a jobboldali fegyveresek tartják megszállva és a másik két menekülttábor lakóinak sem sikerült kitörni az őket körülvevő ellenséges gyűrűből. Jasszer Arafat, a PFSZ vezetője a Dbayeh tábor megszállása következtében kialakult helyzetről tanácskozott Kamal Dzsumblattal, a haladó szocialista párt vezetőjével, a palesztin forradalom támogatására alakult összarab front főtitkárával. Ez a szervezet a baloldali arab erőket tömöríti. Arafat és Dzsumblatt a megbeszélésen arra a következtetésre jutott, hogy küszöbönáll a döntő csata a jobboldali erőkkel szemben. Zulfikar Ali Bhutto pakisztáni miniszterelnök szerdán felajánlotta, hogy közvetítő szerepet vállal a libanoni válságban. Izraeli levél a Biztonsági Tanácshoz Chaim Herzog, Izrael ENSZ-nagykövete szerdán levelet intézett a Biztonsági Tanács, soros elnökéhez, Salim A. Salim tanzániai nagykövethez. A levél Izrael első hivatalos állásfoglalása a Biztonsági Tanács közel-keleti vitájának kezdete óta. Izrael, amely a PFSZ részvétele miatt bojkottálja a BT vitáját, távolmaradását próbálja indokolni. A levél anélkül, hogy kitérne a palesztin nép helyzetére, vagy a PFSZ-nek e jogok helyreállításáért folyó harcban játszott szerepére, megismétli azt a korábbi állítást, hogy „a PFSZ néhány terrorista csoport fedőszervezete” és idézeteket ragad ki vezető palesztin személyiségek nyilatkozataiból annak bizonyítására, hogy a PFSZ célja nem a békés rendezés, hanem a háború. ' TELEX... HAVANNA Omar Torrijos panamai kormányfő kubai hivatalos, baráti látogatásának programja keretében vidéki körúton tartózkodik. Útjára elkísérte Fidel Castro, a Kubai Kommunista Párt KB első titkára, a forradalmi kormány miniszterelnöke. LONDON A brit kormány továbbra is ellátja a Pinochet-rezsimet hadifelszereléssel — jelenti a Times csütörtöki száma. A lap beszámol arról, hogy indulásra készen áll egy hadihajók alkatrészeit és berendezéseit tartalmazó nagy szállítmány* A hadiszállítások ellen fellép az angol közvélemény, a munkáspárt balszárnya és a szakszervezetek. A diákszövetség levelében követelte az angol—chilei diplomáciai kapcsolatok megszakítását, valamint a kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok megszüntetését. BONN „Csendes puccsal” kereszténydemokrata miniszterelnököt választott csütörtökön dr. Ernst Albrecht személyében az alsószászországi tartomány gyűlés. A tartományt — egy mandátumos többség birtokában — eddig az SPD—FDP- koalíció kormányozta. Kubel tartományi miniszterelnök (aki kétéves megszakítással 1946 óta állt a tartományi kormány élén) előrehaladott kora miatt kedden leköszönt tisztségéről. Utódául a szociálliberális koalíció Helmut Kasimier tartományi pénzügyminisztert, a jobboldali CDU pedig Emst Albrechtét jelölte. A 155 tagú tartományi gyűlés szerdán tartotta meg az első szavazást, de egyik jelölt sem kapta meg az abszolút többséget. A csütörtökön megtartott második szavazás viszont Albrecht 78 szavazatos abszolút többségét hozta, míg Kasimiernek csak 74 szavazat jutott (három érvénytelen szavazattal). Más szóval: négy koalíciós képviselő elárulta az SDP—FDP-szövetséget, és közülük egy a jobboldali jelöltre adta voksát. SZIBÉRIA TÁJAIN (3.) A jövőt tervezik A területi párt- és tanácsszékház Irkutszkban. Most pedig vegyük újságírói vándorbotunkat és látogassunk egyetlen terület, Irkutszk megye legérdekesebb tájaira! Az irkutszki terület (nálunk megye) akkora, mint Franciaország, Hollandia, Belgium, Ausztria, Svájc és Dánia együttesen. Irkutszk városa Kelet-Szibéria központja, 65 kilométernyire van az Angara folyó eredetétől, annak két partján, a Bajkáltavat övező hegyek nyúlványainál fekszik. Jelenleg több mint féimilliónyian lakják és a városban hetvennél több nagy ipari üzem dolgozik. Gépgyárai készítik a hatalmas kotróhajókat, az arany- és gvémántbányászok számára, de gyártanak bányagépe}, kardántengelyeket, szerszámgépeket, ólom-, réz- és alumíniumöntő gépeket. Borisz Arszenyevics Latisev, az Irkutszk Területi Tervbizottság elnökhelyettese sok érdekességet mondott el a még mindig eléggé kiismerhetetlen földrészről. Ezen a hatalmas területen a fő figyelem a nyersanyag-kitermelő iparágak irányába fordul. Egyelőre a félkészárut Nyugat-Szibéria kohászati vasműveibe szállítják, majd a kész fém egy hányadát visszakapják. Ez azonban nem olcsó, hiszen az ezer kilométeres szállítási távolság megdrágítja a készterméket. Latisev elvtárs elmondja: a KGST keretében már felvetődött, hogy összefogással, helyben fejlesztik a vaskohászatot. Az ipar a terület 2 millió 400 ezer lakosából 380 ezret foglalkoztat, évi 800 millió rubel új értéket állítanak elő. Az iparral függ össze, hogy a lakosság 76 százaléka városban él. Falun viszonylag kevés az ember. A mezőgazdaságban összesen százezer ember dolgozik, fele az állami gazdaságokban, fele pedig a kolhozokban. A mezőgazdaság bruttó termelési értéke 500 millió rubel, annak ellenére, hogy a földterületnek mindössze 3 százalékát művelik meg. A kedvezőtlen éghajlati körülmények ellenére a gazdaságok kivétel nélkül jövedelmezők. A szemes termék-előállításra és az állattenyésztésre szakosodott üzemek közül a szovhozok tavaly 17 millió, a kolhozok 7 millió rubel nyereséget adtak. A mezőgazdaság számára kedvezőtlen feltételek jellemzésére el kell mondani, (és ez bizonyosan feltűnik a hazai mezőgazdászoknak), hogy az évi középhőmérséklet mínusz 5—6 fok (délen mínusz 0,9, északon mínusz 8 fok), s bár egész éven át mindössze 400 milliméter a csapadék, a terület a legfontosabb mezőgazdasági termékekből teljesen önellátó. A szakértők szerint még sok, mezőgazdaságilag megművelhető területet lehet elhódítani a tajgától, ami a terület 90 százalékát borítja, az azonban modern technikát és ezzel együtt természetesen, nagy befektetést kíván. Szibériának ez a keleti területe sok-sok tervre ösztönöz. Közöttük előkelő helyet foglal el az -energiatermelés, illetve az energiaigényes iparágak fejlesztése. Irkutszk körzetében készül a világ legolcsóbb alumíniuma, amely iránt nagy az érdeklődés elsősorban Japánban és a skandináv államokban. Latisev elvtárs arról is tájékoztatott, hogy a jelenlegi hatalmas energiabázisok még nem elégítik ki a feldolgozóipar igényét, évente 50 milliárd kilowattórát termelnek, felét egyedül a bratszki erőmű adja. A gondot az uszty-ilimszki, 1977-ben elkészülő új erőmű fogja enyhíteni, de tulajdonképpen ennek a kapacitása is már teljes egészében le van kötve. Weither Dániel (Következik: A föld ékessége) BIHARI KLÁRA: z a Vilma az oka mindennek — mondta a fiatalasszony morcosán. Alacsony, barna homloka mégjobban elsötétült. — ö csalta fel magát Pestre. Addig jó volt anyámnak otthon is. Most meg csak ez a Pest. Csak itt tud meglenni. Bajóné az ágya végében, a rácsos támlának könyökölt, s nézte a lányát, aki egyenes háttal, támaszkodás nélkül ült a felkínált széken. — Ne hibáztassátok ti Vilmát, nincs annak semmi köze az én dolgomhoz — mondta azután. — Csak éppen a pesti címeket adta meg, hová forduljak, hol kapok munkát, meg lakást. A fiatal nő tekintete egyik ágyról a másikra ugrott a munkásszállás szobájában. — Ez kell anyámnak? — kérdezte. — Hogy hatodmagával háljon? öt idegennel? Otthon velünk lehetne. A lányaival meg az unokákkal. Vénségére lett ágyrajáró? — Nem mindenki idegen, akivel nem vagyunk rokonságban, Ilus — mondta. — Meg azután otthon sem aludtam én soha egyedül, Erzsinél. — Mert szűkén voltak — felelt a lánya. — Abban is a gyermekekkel szorultam össze — mondta az asszony. — Julikéval még egy díványon is. Ilus megint az anyjára nézett, sötét megbántottságot csillantó szemével. — Hiszen gyermekekkel nincsen máskép — morogta. Nyelt egyet, mintha ingerülten kikívánkozó szavakat nyomott volna vissza. Azután mégis kimondta: — Az semmi, hogy megkapott minden szükségest? Hogy gond nélkül élt? Az anyja megint tűnődve járta be pillantásával keserűen szemrehányó arcát. Szerette volna megmagyarázni, hogy igenis mindig hiányzott neki valami, azon túl, hogy fedél volt a feje fölött, hogy eleget ehetett a tulajdon főztjéből, s hogy időnként új ruhát, cipőt kapott idősebb lányától és vejétől. Majdnem harminc esztendeig hallgatott az iszákos, szertelen, verekedő ura mellett és hallgatott azután is az idősebb lányánál. A folyosóra nyíló ajtó hevesen feltárult. Hátrakötött fejű, fiatal, szőke nő szaladt be, papucsban, hosszú fürdőköpenyben, amit félkézzel fogott össze a melle alatt. Amikor a vendéget észrevette, megtorpant: — Én csak azért, Marika néni.., nem akarok sokáig zavarogni... de Zsófi szeretné tudni, befizet-e a vasárnapi autóbuszkirándulásra. Mert, hogy sok a jelentkező és éppen azért... — Befizetek, hogyne fizetnék be — felelt az asszony. A szőke nő zajtalanul húzta be az ajtót, mint aki tudja, hogy egyikük számára most a szoba külön életén túl lüktető valóság jelentkezett, s azzal egyedül kell szembenézni. Bajóné felfogta ezt a tapintatot s ő is elfordult, hogy jelezze: csakugyan így áll a dolog. Pillantása a szatyorra siklott, amit lánya a széke lábához támasztott, s amit jól megtömtek, mert az oldala kidudorodott, s vászonnal letakart domború teteje a fogók közepéig nyomult. „Nekem hozott hazait. Vajon ideadja-e?” — gondolta Bajóné. — Hát ez... ez kell anyámnak, nem az unokái — szólalt meg Ilus keserűen. — A kirándulás, mozizás, meg a jóég tudja még mi. — Dehogy Is... Csakhát itt adódik az ilyesmi... — mondta az asszony. Ha úgy akarom, megyek, ha úgy akarom, nem. Lánya szemrehányóan nézett rá, mintha valami eddig rejtett, s most napvilágra kerülő bűnét ismerte volna meg. — Hát ezért... — morogta megbántottan. Igen, hát ezért. Ezért is. Hogy mehessen, ha kedve támad és maradjon, ha úgy tetszik. Milyen kár, hogy Ilus ezt nem érti. Harminchét évig nem ismerte ezt az örömet. Meg azt, hogy saját pénze van és arra költi, amire akarja. Erről sem lehet már lemondani. — Szeretem én az unokáimat, hogyne szeretném — kezdte lassan. — Csak hát belefáradtam. Ötöt dajkáltam végig. Mert a tieidre is vigyáztam én, most már... — A téglacipelésbe nem fáradt bele? — vágott közbe izgatottan, robbanó indulattal Ilus. — Hidegbe-melegbe, szélbe-esőbe ... abba nem fáradt bele? — Az más — felelt az anyja — az egészen más. Hogyan fejezze ki, miért más? Maga se tudja pontosan. De az, ahogyan kötelességévé vált a hajnaltól hajnalig tartó családi szolgálat, ahogyan aggódva igyekezett lányának, vejének kedvére tenni és minden percet kihasználni — olyan volt, mint egy prés, ami egyre tűrhetetlenebbül nyomta, szorította a testétlelkét, — Az más... — ismételte meg sóhajtva attól a tehetetlenségtől, hogy nem képes belső érzéseit, gondolatait pontosan kifejezni. — És éppen most — kezdte ismét a lánya, aki nem a hangra, hanem csak a szavakra és még inkább a tulajdon gondjára figyelt. — Éppen most, amikor mi is építeni akarunk, és... — Csak nem vagy megint állapotos? — kérdezte az asszony. Tekintete a kardigán széthúzó szárnyai között emelkedő domborulatot tapogatta körül. — A harmadik hónapban vagyok — válaszolt Ilus az iménti megbántottsággal szemében és nagy, barnán fénylő arcán. — Meg építünk is. Erzsinek eldajkálta mind a három gyerekét, hogy dolgozhasson az új házon nyugodtan. Nekem miért nem? Én alábbvaló vagyok? Nekem miért nem teszi meg? Két év se kell és készen lesz a házunk. Anyámnak is öröme lesz belőle. Hát ez az. Gyerek, építkezés. Először az ura sodorta el a maga zaklatott, ijesztő életével. Azután Erzsi meg a veje azzal a nagy, lélegzetet elfojtó sietséggel. Három gyerek, munka szakadásig, a filléres takarékosság, azután az építkezés, az új, nagy ház, az új bútorok. Most meg Ilusék rohannak amazok nyomában, örökké az ő lihegő előretörésük szelében élni, tartani a lépést, az egyensúlyt anélkül, hogy vágyna erre a rohanásra. Mégis őrá, az ő háztartásvezető, gyereket gondozó munkájára terveztek el mindent. Még két esztendőt kívánnak tőle. Ezért utazott ide Budapestre, a munkásszállásra, Ilus. — Nem lehet — ingatta a fejét — nem lehet Amit abbahagyott az ember, azt már nem igen lehet újrakezdeni. Amit bírtam, megtettem. Most már... a többi a ti dolgotok. A szenvedés, a düh és az értetlenség fintora lánya arcán megfájdította a szívét Mégsem mondhatott egyebet. Mint aki véglegesen döntött egy végtelenül fontos dologban, s érzi, hogy a döntést semmiképpen nem lehet megmásítani. — Tudtam, tudtam. Erzsit mindig jobban szerette nálam. Pedig az ő ura, meg az enyém — ég és föld. Nálunk haláláig megmaradhatott volna. De náluk? Ki tudja. — Ne haragudjál... — mondta az aszszony. — Dehogy is szeretem én Erzsit nálad jobban. Csakhát... Csakhát. .. haláláig most már élni akar. Ezek a furcsa szavak tolultak a szájára, de resteilte őket kimondani. Bolondságnak érezte ezt a gondolatát, de valahogy mégis annyira igaznak, hogy el kellett mosolyodnia. — Hát szervusz. Isten áldjon — mondta a felcihelődő Húsnak. — Csókolok mindenkit. Nemsokára hazalátogatok és viszek valami szép ajándékot a gyermekeknek. R ! p Megölelte a lányát, jobbról-balról megcsókolta kitüzesedett arcát. Ilus, haragtól és gondtól sötéten, csukott szájával éppen csak megérintette az övét. Azután kezébe fogta a szatyrot és nyomában az anyjával, nehéz, kemény léptekkel elindult az ajtó felp. Úgy lépett ki a folyosóra és úgy ment rajta végig, hogy egyszer sem fordult vissza.