Kelet-Magyarország, 1976. január (33. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-14 / 11. szám

1976. január 14. KELET-MAGYARORSZÁG 3 REFLEKTORFÉNYBEN AZ V ÖTÉVES TERV O S. Elosztás munka szerint Az ötödik ötéves terv a szocialista nagy­üzemek fő feladataként a hozamok erőteljes növelését határozta meg. Ennek érdekében célszerűbben kell hasznosítaniuk a meglévő technikai bázist — a gépeket, gazdasági épü­leteket, vegyi anyagokat —, termelési lehető­ségeiket. Ha valahol igen, a mezőgazdasági üzemekben lehet számolni a takarékosságban rejlő lehetőségek kihasználásával is. A vegyi anyagok, üzemanyagok, a takarmány felhasz­nálása, a szállítási veszteségek csökkentése, a termőföld és a melléktermékek jobb haszno­sítása milliárdos értékeket rejt. MEGKÜLÖNBÖZTETETT FICTYELMET KELL FORDÍTANI a szocialista nagyüzemek­nek a szarvasmarha-állomány, elsősorban a tehénállomány gyarapítására, a tejtermelés növelésére, a zöldség-, a gyümölcs- és szőlő­­termesztésre, s hazai termeléssel fedezni kell az ország cukorszükségletét. A mezőgazdaság élenjáró szocialista üzemei, állami gazdaságok és termelőszövetkezetek folytatják a magas színvonalú termelési rendszerek elterjesztését. Alapvető cél, hogy a jól gazdálkodó terme­lőszövetkezetek tovább növeljék teljesítmé­nyeiket, a közepesek egyre inkább zárkózza­nak fel hozzájuk, a gyengék pedig a termé­szeti adottságaiknak jobban megfelelő terme­lési kultúra kialakításával érjék el a közepes szintet. A mezőgazdasági nagyüzemek továbbfej­lesztik kiegészítő tevékenységüket, elsősorban a mezőgazdasági termékek feldolgozása, va­lamint a lakosság szolgáltatási igényeinek ki­elégítése érdekében. A terv számol a háztáji es a kisegítő gazdaságok további fejlődésével is. Intézkedések segítik majd, hogy a tehén­tartás csökkenő üteme mérséklődjön, a vágó­sertés-termelés az utóbbi évek magas szint­jén maradjon, a baromfi- és kisállattenyész­tés pedig növekedjék. Az erdőgazdaságban telepítések mellett a kitermelés növelésére és faipar felhasználásának fokozására orien­tál a terv. Ez utóbbi érdekében megkezdődik a fűrészipar rekonstrukciója. A korábbi évekhez hasonlóan az ötödik ötéves terv a közlekedés további fejlesztését irányozza elő. A szállítási teljesítmény a nép­gazdaság szükségleteivel, s a nemzetközi szál­lítási igényekkel összhangban 33 százalékkal növekszik. Folytatódik a közlekedésben kulcs­szerepet betöltő vasút rekonstrukciója, a fő útvonalak és csomópontok korszerűsítése, az átállás a villamos és dieselvontatásra. A közúti közlekedésben jelentős erőfeszí­tések történnek a fő útvonalak bővítésére, korszerűsítésére, a főbb csomópontok áteresz­tő képességének növelésére. A terv kiemelt feladatnak tekinti a tömegközlekedés fejlesz­tését, főként a fővárosban és az öt nagyváros­ban. Előirányozza a budapesti metró további építését. A hírközlésben a rádió és televízió műsorvételének javítása, a telefonellátás fej­lesztése, korszerűsítése, bővítése a cél. Folyta­tódik a távhívás rendszerének bővítésé. GAZDASÁGI ELŐREHALADÁSUNK EGYIK KULCSKÉRDÉSE lesz, miként ala­kulnak nemzetközi gazdasági kapcsolataink. A terv a nemzetközi munkamegosztásban való részvételünk további dinamikus növekedésé­vel számol. Milyen eredményekkel jár a nem­zetközi munkamegosztásban való részvétel fo­kozása? Egyszerű példával élve: a KGST-or­szágok közül Magyarországon a legköltsége­sebb a széntermelés, geológiai adottságaink miatt. A Német Demokratikus Köztársaság­ban, Csehszlovákiában, illetve Lengyelország­ból lényegesen kisebb munkaráfordítással ér­tékesebb szenet lehet felszínre hozni. Ugyan­akkor nálunk a mezőgazdasági termékek ter­meléséhez kedvezőbbek a feltételek. Nyilván­való, hogy a munka hatékonyságát növeli, ha a kedvezőbb termelési előfeltételekkel ren­delkező országokból növeljük az energiahor­dozók és villamos energia behozatalának ará­nyát és olyan termékekre koncentráljuk erő­forrásainkat, amelyeket mi tudunk kedvezőb­ben előállítani, értékesíteni. A nemzetközi munkamegosztás tehát lehetővé teszi a ren­delkezésre álló nyersanyag és munkaerő gaz­daságosabb hasznosítását, a munkaráfordítá­sok csökkentését, a belföldi termelés gazdasá­gosságának fokozását. Ugyancsak a nemzet­közi együttműködés, a nemzetközi munka­­megosztásban való részvételt teszi lehetővé, hogy lépést tartsunk a gyorsuló műszaki fej­lődéssel. A kutatási feladatok megoszlása elő­segíti, hogy szűkítsük az általunk folytatott kutatások körét és szellemi, anyagi erőforrá­sainkat a számunkra legkedvezőbb területek­re irányítsuk. Ugyancsak jelentős előny szár­mazik abból is, hogy a nemzetközi kapcso­latok lehetővé teszik a nagyobb szériákban történő termelést és ezzel természetesen a rá­fordítások csökkentését. Fö CÉLUNK AZ ÖTÖDIK ÖTÉVES TERV IDŐSZAKÁBAN is a szocialista nem­zetközi gazdasági együttműködés fejlesztése, az ebben rejlő lehetőségek kihasználása. Szá­munkra a KGST keretében megvalósuló együttműködés nyújtotta és fogja nyújtani a jövőben is hazai építőmunkánk szilárd, nem­zetközi támaszát. Erőteljesebben munkálko­dunk a KGST komplex programjának meg­valósításán, a szocialista gazdasági integráció ddiginél gyorsabb ütemű fejlesztésén. Szé­lesítjük a termelési együttműködést, a koope­rációt, a kereskedelmi kapcsolatokat, a sza­kosodást a szocialista országokkal, mindenek­előtt a Szovjetunióval. Részt veszünk azoknak a célprogramoknak a megvalósításában és kidolgozásában, amelyek arra irányulnak, hogy hosszú távra megalapozzuk a szocialista közösség nyersanyag- és energiaszükségleté­nek kielégítését. Részt veszünk a Szovjetunió területén a celluloid, azbeszt, foszforit, vas­­érckoncentrátumok és forrótötvözetek gyártá­sát szolgáló kapacitások kiépítésében, az oren­­burgi gázvezeték kiépítésében. Az ötödik ötéves terv során, az előző öt­éves terv összforgalmúhoz viszonyítva a KGST-országokkal több mint 40 százalékkal növekszik külkereskedelmi forgalmunk, ezen belül a gépkereskedelem 60 százalékkal Ki­alakulóban vannak a gépiparban azok a fő termékcsoportok, amelyekre anyagi és szelle­mi erőinket koncentrálva a technikai haladás követelményeinek megfelelhetünk. Ide tarto­zik például a fényforrásgyártás, a vákuum­­technikai gépgyártás, a nehéz híradástechni­kai berendezések gyártása, az orvosi műszer­­gyártás, az automatikai és telemechanikai be­tende zések, valamint az autóbuszok és egyes járműegységek gyártása. Mintegy 60 százalékkal növeljük az ener­gia és energiahordozók behozatalát, döntően a Szovjetunióból. A vegyipari termékek im­portja 30—35 százalékkal emelkedik, amely­nek jelentős része szakosítási kooperációs, il­letve termékcsere megállapodásokon alapul. Az egyéb anyagok behozatala 28 százalékkal növekszik. Erősítjük gazdasági kapcsolatainkat a fej­lődő országokkal, mindenekelőtt azzal, hogy az eddiginél nagyobb mértékben bekapcsoló­dunk gazdaságfejlesztési programjaikba. A BÉKÉS EGYMÁS MELLETT ÉLÉS ELVÉBŐL KIINDULVA a nemzetközi mun­kamegosztás lehetőségeire építve fejlesztjük kapcsolatainkat a tőkésországokkal. Tervek szerint 60 százalékkal növeljük tőkésországok­ba irányuló exportunkat, s 40 százalékkal az importunkat. Ez utóbbi jelzi azt is, hogy az ötödik ötéves tervben fokozott erőfeszítéseket teszünk a tőkés import helyettesítésére. A tőkésországokkal folytatott gazdasági kapcso­lataink bővítése lehetővé teszi, hogy megte­remtsük a termelés tervezett bővítéséhez szükséges — és más forrásokból be nem sze­rezhető — energiát és nyersanyagot, valamint gépeket és technikai berendezéseket. Továbbra is kiemelt feladatként szerepel középtávú tervünkben a tudományos kutatás és fejlesztés magasabb színvonalra emelése. A felszabadulás előtt tudományos intézetként mintegy ötven intézményt tartottak számon hazánkban. Ezek többsége is csupán néhány szakemberrel dolgozott. Főként mezőgazda­­sági és élelmiszeripari kutatásokat folytattak. Az egyetemeken valamivel több, mint 100 tan­széken végeztek tudományos munkát. Egyéb helyeken — például a termelési szférában — alig volt tudományos kutatás, összességében 1938-ban mintegy másfél ezer ember dolgozott Magyarországon kutatási, fejlesztési munka­körben, s a kutatásra fordított összeg nem ér­te el a 100 millió forint értéket. A felszabadulást követően szocialista ál­lamunk mind jelentősebb anyagi és szellemi energiát fordított a tudományos kutatómun­ka fejlesztésére. Ma már mintegy 1500 kuta­tó- és fejlesztési intézmény tevékenykedik ha­zánkban. Dolgozóik száma 1938-hoz viszonyít­va 44-szeresére nőtt, s ma már eléri a 78—80 ezer főt, a kutatási-fejlesztési ráfordítások tel­jes összege pedig eléri az évi 11—14 milliárd forintot, a nemzeti jövedelem 3 százalékát. AZ ÖTÖDIK ÖTÉVES TERV KUTATÁS­RA ÉS FEJLESZTÉSRE a továbbiakban is a nemzeti jövedelem 3 százalékát irányozza elő. Tudományos kutatásban és műszaki fejlesz­tésben rendelkezésre álló anyagi és szellemi erőforrásokat az eddiginél racionálisabban használjuk fel a társadalmi termelés haté­konyságának fokozását eredményező felada­tokra. Erőteljesebben hasznosítjuk a nemzet­közi kutatási és fejlesztési eredményeket, fo­kozzuk az együttműködést a szocialista orszá­gokkal, különösen a Szovjetunióval. A terv számol azzal is, hogy egyrészt gyorsul a hazai kutatási eredmények hasznosítása a termelés­ben, illetve szélesebb körűvé válik a licen­­cek és gyártási eljárások átvétele, meghono­sítása. Gazdasági munkánk fejlesztésének fontos feltétele, hogy minden szinten tovább javít­suk a gazdaság irányítását. Közel nyolc esz­tendő tapasztalatai igazolják, hogy a gazda­ságirányítási rendszer továbbfejlesztése helyes és szükséges volt. Teljesültek a megfogalmazott fő célok: tovább erősödött szocialista rendsze­rünk, meggyorsult a szocialista társadalom építése, fejlődtek a szocialista tulajdonviszo­nyok és a termelőerők, növekedett a szocia­lista vállalatok önállósága, az egész gazdaság­ban javult a tervszerűség, fejlődtek a szocia­lista tervgazdálkodás korszerű módszerei. Vál­tozatlan célunk a szocialista tervszerűség ér­vényesítése. Ennek érdekében tovább kell folytatnunk a központi irányítás hatékonysá­gának növelését, a népgazdasági és vállalati tervezés színvonalának emelését, a tervek végrehajtásának, a gazdasági fegyelem meg­tartásának ellenőrzését. (Folytatjuk) Exportra termelnek A Vörös Október Férfi­­ruhagyár nyíregyházi gyárában a munkaszala­gokról naponta 2455 da­rab, különböző anyagból készülő, többféle fazonú zakó és nadrág érkezik a végső ellenőrzéshez. A MEO bélyegzője után történik a csomagolás, s aztán irány a külországok boltjai. A szovjet fél öltönyöket és szólónadrágokat ren­delt. Hollandia részére nadrágok készülnek. Ter­mészetesen a hazai üzle­tekben is nagy választék­ban találhatók a VOR gyártmányai, öltönyök és korátron nadrágok egy­aránt. Egy-egy vállvasaló berendezés segítségével 3N zakót vasai­nak. A ftaunkaszalagoknál minden évben több fiatal szakmunkás foglal helyet. Saját tanműhe­lyükben nevelik az utánpótlást. Korszerű sikragasztó gépen történik a fazon felépítése. A végső ellenőrzést Márkus Józsefné és Szilágyi János vég­zi. (Hammel József felvételei) A £gy New York-i magazin tízezer dollárt tűzött ki egy olyan rövid filmnovella díjazására, amely az orvostudománynak még századunkban várható fejlő­dését illusztrálja utópisztiku­sán, fantasztikus és frappáns módon. A tekintélyes pálya­díjat az alábbi történet szer­zője nyerte. A New York-i Metropolitan Múseum antropológiai osztá­lyán 1995 decemberében meg­jelenik egy sovány és szokat­lanul magas, de kissé gör­nyedt testtartású férfi, ma­jomra emlékeztető járással: rogyadozó térddel és furcsán lóbált karokkal. A különös lá­togató egy speciálisan készült, két méternél is hosszabb, kes­keny bőröndöt cipel magával. — Enoch Adams vagyok, Chicagóból — mutatkozik be. — Önök 1935-ben, vagyis hat­van esztendővel ezelőtt hat­ezer dollárért megvásárolták a csontvázamat, tekintettel 245 centiméteres testmagas­ságomra. A pénzt természe­tesen előre megkaptam. Ak­kor 35 éves voltam, jelenleg tehát a -45. életévemben já­rok. Az orvosok szerint azon­ban különlegesen erős és szí­vós a szervezetem, valóságos NOVELLA orvosi csoda vagyok: a szí­vem és a vérkeringésem akár egy negyvenévesé. Még elhúz­hatom 20—25 évig is. A csa­ládtagjaim már mind elhal­tak, leszármazottaim nincse­nek. Már régóta lelkifurdalá­saim vannak, mert világéle­temben korrekt üzletember voltam. A múzeum jóhisze­műen előre kifizetett egy ko­moly összeget, amelyet én kamatmentesen használok. Illetve a pénzt már régen feléltem. Időközben felajánl­hatják más, még nálamnál is magasabb termetű egyénnek a csontvázukat eladásra. Ép­pen ezért pár hónapja elvé­geztettem egy műtétet, , a csontvázamat teljes egészében kioperálták, s mücsontvázat kaptam helyébe. Ez a proté­zis persze még nem egészen tökéletes, de azért eléggé jól megvagyok vele... Tessék, eb­ben a bőröndben elhoztam a valódi csontvázamat. Az antropológiai osztály fő­­múzeológusa meghatottan szo­rított kezet a különös jöve­vénnyel. — Gratulálok, Mr. Adams — mondotta. — Ön talpig gentleman. A csontvázat át­vesszük, s ön ezek után a le­hetőségeihez képest emelt fő­vel távozhat. — Pardon — felelte a mű­csontvázas aggastyán —, még kapok kettőezer dollárt. Itt a dr. Rill chicagói sebészpro­fesszor magánklinikájának számlája, ennyit fizettem a műtétért. ddig a történet. A lap kifizette a tízezer dol­lár tiszteletdijat a sztori írójának, azzal indo­kolva döntését, hogy az or­vostudomány várható fejlődé­séhez képest húsz év múlva ugyan egy ilyen csontvázmű­tét már semmi szokatlant és meglepőt nem jelenthet, de az, hogy egy amerikai orvos­­professzor potom kétezer dollárért vállalkozzon egy ember kicsontozására, ma még annyira hihetetlenül hangzik, hogy a történet méltó a pályadíjra. Heves Ferenc

Next

/
Oldalképek
Tartalom