Kelet-Magyarország, 1976. január (33. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-04 / 3. szám

2 KELET-MAGYARORSZÁG 1976. január 4. ÉPÍTÉS HELYETT MAGYARÁZAT Kérdőjelek a Malomkertben A Vöröshadsereg útján a megyei kórházzal szemben lebontott családi házak, s a mögülük kibontakozó új ABC-áruház adja tudtunk­ra, hogy ott — a Vöröshad­sereg, Kert, Szántó Ko­vács János, valamint az Ady Endre utcák által közbe­zárt területen — városunk­nak egy új lakónegyede van kialakulóban, melyet a régi malomépületről Ma­lomkertnek, hivatalosan pe­dig XIX-es lakókörzetnek neveznek. A beépített terv szerint a lakóházak részben célcsopor­tos beruházásként valósul­nak meg. Az ötödik ötéves terv végéig 690 lakás (évi 200) lakásépítő szövetkezet szervezésében, társasházak formájában fog megépülni. Csúszó határidők A MÉSZÖV lakásszövet­kezet titkársága még 1973- ban kezdte meg e körzetben épülő lakásokkal kapcso­latos tagszervezést. (Azért a MÉSZÖV, mert ekkor Nyír­egyházán nem volt önálló szövetkezet, amely e feladat­ra vállalkozhatott volna, csak amikor 1973 júliusában megalakult a Váci Mihály Lakásépítő- és Fenntartó Szövetkezet, amely tevé­kenységi körébe vonta az építés, fenntartás munkája mellett a tagszervezést is.) Akik 1973 júliusában lép­tek a lakásszövetkezet tag­jai sorába — mellyel ter­mészetesen együtt járt, hogy a 30 ezer forint, úgyneve­zett sajáterő előleget be kellett fizetniük — a lakás­­szövetkezettől szóbeli ígére­tet kaptak, hogy 1974-ben a Malomkertben lakáshoz jut­nak. Ezt később előkészí­tési nehézségekre hivatkoz­va a szövetkezet 1975-re mó­dosította. De ezt a határidőt sem tudják betartani.. Nap­jainkban is még csak az első 33 lakás alapozását kezdte meg a kivitelező vállalat. Érthető tehát, hogy az érdekelt családok türelmet­lenek, hiszen megoldatlan lakáskörülményeik miatt vállaltak ^ komoly anyagi ál­dozatot. Ennek ellenére, még ma is albérletbe kénysze­rülnek és fizetniük kell a magas albérleti díjat. Leg­többen gyermekekkel, lehe­tetlen körülmények között élnek. Joggal tartják ennyi várakozás után még azt is számon: vajon a lakásépíté­sek és azok átadásának sor­rendje követi-e a tagfelvé­telek sorrendjét? Számos panasz érkezett emiatt szer­kesztőségünkhöz is. A le­endő .lakótelep helyén csa­ládi házak vannak. A lakók elhelyezése és a nagy mennyi­ségű épület kisajátítása ko­moly feladat. A terület át­adásának elhúzódása is mutatja, hogy nem megy zökkenőmentesen. A MÉ­SZÖV annak idején a tag­­szervezést arra az ígéretre alapozta, hogy 1973-ban a Malomkertben egy bizonyos részt építkezés céljára megkapnak. De végered­ményben ez a határidő 1975 márciusára kitolódott, ami­­koris 264 lakásnak megfele­lő területet készített elő a városi tanács. Késett a terv A terület átadása körüli bi­zonytalanságok késleltették a tervkészítést is. Gondot je­lentett az is, hogy Nyíregy­házán nem vállalták a terve­zést. Ezért kénytelen volt a lakásszövetkezet a Budapesti SZÖVTERV-et felkérni. A SZÖVTERV is késett ugyan a tervekkel, végrered menyben azonban a lakókörzetben első ütemben épülő 224 lakás be­építési terve és a közműta­nulmány lényegileg a terület előkészítésével egyidőben készült el. A Kert utcai fronton meg­­keidődtek a bontási munkák és mögötte — a magánlaká­sok udvarai helyén — pedig az ÉPSZER vállalat meg­kezdte az A/3-as 32 lakásos épület alapozását. E lakások átadási határideje 1976. de­cember 31. Mellette lévő te­rületen felépülő nyolcvan la­kásra vonatkozó kiviteli szer­ződés megkötésére pedig elő­reláthatólag a jövő év elején sor kerül. A lakások tehát olyan sorrendben épülnek, ahogy a terület átadásra ke­rül, s amint azok építését a kivitelező vállalja. Ez által valóban előfordulhat, hogy akik később léptek a szövet­kezeti tagok sorába, néhány hónappal hamarabb jutnak lakáshoz és fordítva. A lakótelep gondjaiként kell megemlíteni, hogy a többszintes épületeknél a közművek egyidejű elkészíté­se nem nélkülözhető. Ese­tünkben a közművek a kör­nyező utcákban bár adottak, .de bővítésük, a lakókörzetben való megépítésük komoly feladat. A közműtervet a ter­vezőnek módosítania kell, s csak ha ez megtörténik, az­után tudja a lakásszövetkezet a munkát a KEMÉV vállalat­tól megrendelni. Mindenki „mossa kezét" Amint a fentiek igazolják, minden érdekelt szerv, ható­ság a maga oldaláról magya­rázatot tud adni az elhúzódó munkákra, de ez a lakókat nem elégíti ki. ök a pénzü­kért lakást várnak, immár évek óta. Türelmetlenségü­ket az sem-csökkenti, ha azt mondjuk: az építkezés elkez­dődött és ez biztató jel. A holtponton való átlendülés gyorsabb ütemet ígér. A te­rület további átadásával re­mélhetőleg nem lesz problé­ma, és 1976-ban az ÉPSZER mellett a TÖVÁLL is bekap­csolódik a kivitelezők sorába. Mint ismeretes a jogsza­bályok jelentős kedvezményt biztosítanak a lakásépítők­nek. Az egyéni, anyagi vál­lalás ugyanakkor jelentős te­hertől kíméli meg az államot, helyes volna tehát, ha ezt a vállalkozást súlyának és je­lentőségének megfelelően 'ke­zelnék az illetékesek. Soltész Ágnes Baleset — szülés előtt A kótaji Vass István éle­tében először ült motorke­rékpárra, alig tett meg né­hány száz métert és máris halált okozott. A halálme­netben a motorkerékpárt nem csupán az üzemanyag hajtotta, hanem a fiatalem­ber vagánykodása. Hajtott azután a buta virtus — és az alkohol. A mindenre ki­terjedő rendőri jelentés sze­rint a tragédia Kótaj bel­területén történt tiszta idő­ben, valamivel dél előtt. Az úton semmilyen jármű nem közlekedett, ami Vasst za­varhatta volna a vezetésben. Csak két ember ment az út jobb oldalán: Hankó János és Hankó Jánosné. Az asz­­szonyt kapta el a motor kor­mánya... Az oda sereglő já­rókelőknek a hangjuk is el­akadt: a még szenvedő ál­dozat magzata megmenté­séért könyörgött... A mentő korán jött még­is elkésett. A várandós ma­ma meghalt. Háborogtak a felbolydult falu lakói. Nos, bármennyi­re is fáj, tanulságképpen muszáj leírni, hogy a bal­esetért az elhunyt is felelős. A bűnügyi aktában fényké­pek, rajzok és tanúvallomá­sok bizonyítják, hogy a széles járda ellenére a há­zaspár az úttesten közleke­dett, s ezzel megszegték a KRESZ 41. paragrafusában foglaltakat. Ök szabálysér­tést követtek el, a bűn a 19 éves fiatalember lelkét ter­heli. Ki is ez a fiatalember? A 110. sz. Szakmunkásképző Intézet harmadéves tanuló­ja. A bűnüldözők kérésére az intézet jellemzést adott róla, ami szintén lesújtó. A Centrum Áruház az intézet­ben feljelentést tett a fiú, el­len két magnókazetta ello­pása miatt. Az osztályfőnö­ki véleményből csak né­hány szó: „Hanyag, rossz tanuló, fegyelmezetlensége miatt többször ki kellett küldeni az óráról, több tan­tárgyból elégtelen.” A fiú­nak már nem él az apja, édesanyja beteges. Baráti köre szintén elégtelen. A baleset napján Vass szintén „jó” társaságban italozott, majd — vallomása szerint — a kétes hírű barátjától el­kérte a motor sluszkulcsát, hogy úgymond gyufát vá­sárolhasson. A felelőtlen ba­rát átnyújtotta, vagy el­vinni hagyta a kulcsot, a baleset indítóját. A jogosít­vány nélkül, ittasan gázoló fiút a bíróság dr. Demeter Ferenc tanácsa három év szabadságvesztésre ítélte. Nábrádi Lajos MINDENKI ÖRÖMÉRE! Tárlat a megyei múzeumban A nyíregyházi Jósa András Múzeumban az elmúlt esztendőben több ezer látogatóval nőtt azok száma, akik kíváncsiak voltak az értékes gyűjteményre. Szerepet játszott ebben az is, hogy a múzeum vezetése kereste a kapcsolatot az üzemekkel és iskolákkal, és így olyanok is el­jutottak a kiállítótermekbe, akik korábban csak hallottak az érdekes anyagról, s legfeljebb csak újsághíradásból értesültek az országosan is érde­kes látnivalókról. Mindez arra serkentette a mú­zeum vezetését, hogy az 1976-os évet úgy kezd­je, hogy a kedves látogató elé tárja azokat az újdonságokat, melyek valóban megérdemlik a figyelmet. Adományok, ajándékok Egy múzeum rangját az is bizonyítja, hogy hatóterüle­tén o lakosság milyen mér­tékben tartja vele a kapcso­latot. Sok értékes, múzeáli­­san gazdag anyag található ugyanis magánkézben, mely alkalmas arra, hogy gazda­gítsa egy kiállítás anyagát. Az elmúlt évben Léderer Er­vin antik szoborgyűjteménye került így a Jósa András Mú­zeum tulajdonába. Az ado­mányozók sorában kell ezen­kívül említeni Bocskai Sán­dort, valamint Erdei Tamást és Gyenes Tamás özvegyét. Azok a plakettek, makettek, melyeket a múzeumnak aján­dékoztak, igazi helytörténeti és művészettörténeti értékek­kel gazdagítják az anyagot. Nem lenne igazságos, ha nem említenők azt az ado­mányt, amelyet a sóstói mű­vésztelepen dolgozók hagyo­mányoztak volt a múzeumra. Igaz, művészi értékük külön­böző és vitatható is, de önma­gában az a tény, hogy egy, a Nyíregyházán időszakosan működő alkotó közösség mű­veiről van szó, a gyűjtemény értékét eleve, meghatározza. A látogató joga a döntés ar­ról, mi tetszik és mi nem. Sok kép, és sajnos kevés szobor mutatja, hogy a kies környe­zetben születtek maradandó művek is. Vétel A múzeum az elmúlt esz­tendőben azt a gyakorlatot követte, hogy vásárolt mind­azoktól, akik a magyar kép­zőművészetben jelentős sze­mélyiségek. Igaz, a gyűjte­mény korántsem teljes, de ezt befolyásolják az anyagi lehetőségek, nézetek és véle­mények is. Mindenesetre öröm, hogy a művek között találjuk Csiky Tibor alkotá­sát, valamint a hajdani Benczúr-tanítvány, Klimko­­vitis Béla műveit is. Erdei Dezső Barzó-portréja teszi Új tehén­takarmány Egy japán kísérleti állat­­tenyésztő telepen újfajta takarmánnyal etetik a tehe­neket. A takarmány alap­anyag fűrészpor, amelyhez paradicsomlét, vagy „ket­­chup”-ot kevernek. Az er­jesztés gyorsítására élesztőt is adnak hozzá. A tehenek jó étvággyal fo­gyasztják az új táplálékot, amely a hagyományos takar­mány árának mindössze 25 százalékába kerül. A kísér­leti telep vezetője Keito Tatebe elmondotta, hogy az újfajta takarmánnyal táp­lált tehenek jobb minőségű, kevesebb koleszterolt tartal­mazó tejet adnak. A telepen már 2 éve folyik a kísérlet. Februárban azt tapasztalták, hogy az új takarmányra fo­gott tehenek és ökrök lát­ványos módon meghíztak. Az új termék iránt nagy érdeklődést tanúsít Anglia Amerika és Kanada is. kellemes néznivalóvá a gyűj­teményt. Amint látható, a vásárolt alkotások valamilyen formában kötődnek Szabolcs- Szatmárhoz, így alapját "ké­pezhetik egy későbbi gyűjte­ménynek. Nem kevésbé jelentős a néprajzi szerzemények listá­ja. Ajaki második vasárnapi asszonyruha, millenniumi díszviselet szerepel az új anyagok között. És hogy a látogató igazi örömet érez­­zen: megtekinthetőek lesznek azok a művek is. amelyek eddig a raktárakban lapul­tak. Menyhárt József, az is­mert debreceni művész és restaurátor több olyan ba­rokk arcképet tett széppé, melyek bizonyára a képző­művészet iránt érdeklődők tetszését is megnyerik. Mindezt szükséges volt elő­rebocsátani akkor, amikor hírül érkezett, hogy a nyír­egyházi Jósa András Múze­umban olyan kiállítás nyílik január 18-án, ahol azok a művek kerülnek közönség elé, amelyek eddig ismeretle­nek voltak. Remélhető, hogy a múzeum, erőfeszítései, hogy a tárlatokat mind többen nézzék, eredményre vezet, és így az új szerzemények sokak okulására és örömére szol­gálnak majd. A tárlat egy hónapig tart nyitva, (b) Centenáriumi ipari vásár Szegeden Országszerte nagy ér­deklődés nyilvánul meg az 1976. évi Centenáriumi Szegedi Ipa­ri Vásár iránt. Az idén ün­nepli a Tisza-parti város az 1876. évi „Magyar Or­szágos Ipar-, Termény- és Állatkiállítás” megrende­zésének 100. évfordulóját. Az akkori országos jellegű és méretű szegedi rendez­vényt tekintik az első sze­gedi ipari vásárnak. Az érdeklődésre jellemző, hogy eddig több mint 250 hazai ipari vállalat, álla­mi gazdaság, termelőszö­vetkezet jelentette be rész­vételét. A Szabolcs megyei vál­lalatok közül a többi kö­zött jelen lesz a MEZŐ­GÉP Nyíregyháza, az Al­kaloida Vegyészeti Gyár Tiszavasvári és mások. Szívesen vesznek részt ezen a termékbemutatón, amelyet a jobb áruellá­tásért, a korszerű techni káért jelszó jegyében ren­deznek. Jól tudják, hogy a szegedi termékbemutató már évek óta lehetővé te­szi a felhasználóknak, a kereskedelemnek, a fo­gyasztóknak, hogy kedve­ző körülmények között tá­jékozódjanak a kínálatról. A július 23-tól augusztus 8-ig megrendezésre kerülő vásárt olyan fórummá kí­vánják tenni, amely a ma piacát tükrözi, a holnapi üzletkötés céljaira. Ez alkalommal nemcsak a magyar, hanem a kül­földi vállalatok, elsősorban Szeged testvérvárosainak üzemei nagy számban mu­tatják be termékeiket. Már az előkészületből is látható, hogy Szeged mél­tó módon emlékezik meg első ipari vására rendezé­sének 100. évfordulójáról. „Csak a felébe kerülhet1” — hirdette a szilveszteri műsort az aktualizált címe. Már most azt kellene eldön­tenünk, hogy vajon féláron kaptunk-e jó humort, vagy egyszerűen csak olcsóbbat? Netán előzetes mentséget jelzett a cím? THja, a ke­ret!. ..) Az a gyanúnk, hogy ezt is, azt is — már ami a humor minőségét, szilvesz­teri televíziós szórakozásunk hangulatát és hőfokát illeti. (Persze az utóbbiakat ki­­nek-kinek a külön, tévétől független hangulata erősen befolyásolhatta...) Nos, Arsene Lupinnek va­lóban sikerült néhány jó számot becsempésznie a szilveszteri műsorba, bár meg kell mondanunk, hogy kevésbé mulatságos elegan­ciával tette és ezúttal min­den neki sem sikerülhetett. Már maga az a nyitó blüett is erőltetett, mesterkélt volt. Régi ötletét (Majoros bá­csi!) újította, hangolta ze­nésre Komlós János, a tőle megszokottól sokkal kevés­bé szellemes, fáradtnak ha­tó konferanszában, párban Sas Józseffel, aki dalosajkú „untermann”-ként sehogyan sem tudott Madár „bácsi” lenni. Az idő előre haladtával azután csak-csak emelke­dett a szilveszteri hangulat. Már ezt jelezte Márkus László magánszáma is, de az első igazán újszerű, ki­tűnő alapötletű szám Bárdy György és Csákányi László kettőse volt a nemlétező londoni szálloda jó üzlet­menetéről a „praktikus” ki­küldetési elszámolásról. Al­fonso is alaposan besegített a hangulat felfelé ívelésébe brilliáns paródiáival, ame­lyekben a klasszikus paró­diaelemekhez társult, bizo­nyos utánozhatatlanul egyé­ni, derűsen fanyar alt'onsói stílus most sem maradha­tott hatástalan. Gálvölgyi János paródiái (Filléres fesz­tivál) ugyan hagyományo­sabb eszköztárúak voltak, de ő is felnőni látszott a műfaj csúcsaihoz. A kevéssé csat­­tanós villámtréfák és egy­két régebbi ötletű szám fel­­frissítése (ne essék most ró­luk külön is szó, hiszen a színészek sokban feledtet­ték a szöveg laposságait) sem rontotta meg a hangu­latot, mert Kellér Dezső is konferált és ismét új ötlet­tel rukkolt elő, az öregek tornájával. (Feleki Kamill, Turay Ida.) És a legriagyobb élmény: Day ka Margit. Olyan karaktere, színpadi levegője van, hogy bármit csinált ezen az estén is, az „kész kabaré” volt — a ki­fejezés nagyon megtisztelő értelmében. Miről még? Talán Hofi Gézáról, akinek a számáról voltaképpen azt lehet mon­dani, mint az egész műsor­ról: nehezen, döcögve in­dult, ám régebbi ötletek felfrissítései sem homályo­­síthatták el benne a való­ban újat, az aktuálist, a szellemest és a színészi tel­jesítmény, az egyéni varázs is megemelte. Végül — és tényleg a végén — kedve­sen derűs színfolt volt a tévébemondók házimulatsá­ga, egyik-másik betét (pl. Tamási Eszteré) még pro­dukciónak sem volt utolsó. Merkovszky Pál

Next

/
Oldalképek
Tartalom