Kelet-Magyarország, 1976. január (33. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-22 / 18. szám

4 KELET-MAGYARORSZÄ3 1976. január 22. Ülést tartott a Rákóczi-emlékbizottság Állásfoglalás az évforduló megünnepléséről „1976. március 27-én lesz II. Rákóczi Ferenc születé­sének 300. évfordulója. II. Rákóczi Ferenc a független­ség és a haladás eszméit megtestesítő, kiemelkedő személyisége a magyar tör­ténelemnek. Felismerte és megalkuvás nélkül vállalta a 18. század elején a Magyar­­ország fejlődését szolgáló történelmi feladatokat, az önálló állam megteremtését és a feudális társadalom korszerűsítését. Rákóczi a felkelő jobbá­gyok élén bontott zászlót az ország függetlenségéért és a fegyvert fogott jobbágyokat felszabadította a földesúri hatalom alól. A nemességre támaszkodott és a vitézi rendre, de bevezette a köz­teherviselést és korlátozni kívánta a feudális előjogo­kat. Arra törekedett, hogy fej­lessze az ipart és a kereske­delmet, megteremtse az ál­landó hadsereget, korszerű­sítse a közigazgatást és ter­jessze a műveltséget. Küz­dött azért, hogy minden tár­sadalmi erőt összefogjon, a szabadságharcban biztosíta­ni tudta az akkori Magyar­­ország területén élő- külön­böző népek együttműködé­sét, türelmi politikájával pedig kiküszöbölte a vallási ellentéteket. Széles körű külpolitikai tevékenységet folytatott, tudva azt, hogy egyedül egyetlen nép sem képes kivívni önállóságát és nem tud a társadalmi hala­dás útjára lépni. A szabadságharc elbukott a külső segítség hiánya, a belső gazdasági nehézségek és a nemesi-rendi ellenzék árulása miatt. A küzdelem ennek ellenére nem volt hi­ábavaló, hatással volt az egész későbbi fejlődésre. Rákóczi és a szabadságharc emlékét megőrizték nem­csak a magyarok, hanem a hajdani Magyarország más népei is. Nevét zászlajukra tűzték a nemzeti független­ség és a társadalmi haladás elkötelezett harcosai a ja­kobinusok, Petőfi, Ady End­re a haladó politikai és tár­sadalmi célkitűzések jelké­peként tisztelték és őt idéz­ve léptek fel az uralkodó osztály torz nemesi naciona­lizmusa, illetve arisztokra­tikus nemzeti közömbössége ellen. Társadalmi haladás és nemzeti érdek, emberség és magyarság megbonthatatlan egységének programja volt számukra Rákóczi neve. Haladó hagyománynak te­kinti Rákóczi tevékenységét a magyar forradalmi mun­kásmozgalom és a szocia­lista Magyarország is. Emlé­ke tiszta és éltető forrása a mai szocialista hazafiságnak és internacionalizmusnak, a közösségért való tenniaka­­rásnak, a tántoríthatatlan haza- és népszeretetnek. E gondolatok jegyében ünne­peljük II. Rákóczi Ferenc születésének 300. évforduló­ját” — hangzik a Rákóczi­­emlékbizottság állásfoglalá­sa. Miért harcolnak a szakadárok Angolában ? Január 13-án az Addis Abeba-i Afrika Hallban dön­tés nélkül ért véget az Afri­kai Egység Szervezet (AESZ) Angolával foglalkozó rendkí­vüli csúcsértekezlete. A sza­vazáson 22 afrikai állam szi­lárdan kitartott az Angolai Népi Köztársaság MPLA ala­kította kormányának teljes elismerésére, az FNLA és az UNITA szakadár tevékenysé­gének elítélése mellett. Ennek a 22 országnak a területe az AESZ-tagorszá­­gok területének 56,5, lakossá­gának 51,0, illetve az afrikai kontinens területének 49,8 és és lakosságának 45,7 százalé­kát adja. Ugyancsak 22 állam foglalt állást a „nemzeti megbéké­lés” mellett. A csúcsértekez­lettel egyidőben minden fronton tovább folytatódott az Angolai Népi Köztársa­ság hadseregének sikeres tá­madássorozata, az imperia­lista érdekeket védelmező FNLA, UNITA, valamint a dél-afrikai és más külföldi (portugál, amerikai, belga, francia stb.) zsoldosok ellen Az imperialista beavatkozás célja megőrizni a monopó­liumok pozícióit Angola gaz­dasági és politikai életében. Az 1 246 700 km3 területű, 5,8 millió lakosú Angolában az egy főre jutó nemzeti jö­vedelem 333 USA-dollár (1973). A lakosság túlnyomó része ma is az egyszerű áru­termelés körülményei közölt él, mivel a kitermelő és fel­dolgozó ipar, a mezőgazdaság és az energiaipar javarészt idegen kézben van. Amerikai monopóliumok ellenőrzése alatt áll az ország évi 9 mil­lió tonnás kőolajtermelése Angola déli részén az ame­rikai Texaco kénlelőhelyeket aknáz ki, de jelentős ameri­kai tőke van a gyémántter­melésben is. Az amerikai Betlehem Steel a vasércter­melésben, a Rockefeller-cso­­port a foszfortermelésben, más tőkés társaságok az urán- és mangánbányászat­ban érdekeltek. A világrang­lista 3. helyén álló angolai gyémántbányászat legjelentő­sebb cége az 1912-ben alapí­tott, 208 lelőhelyet ellenőrző Eya Az MPLA-t Angola törvényes kormányának ismeri el-CABINDA] —Cabindi CarmoÍM c 1 !•> \ ÉSZAK \ JCUANZA \ • Müssende ^ ’LisboaJ* / É‘ ZAMBIA Uhuimé; IMocSmedi •Ruacana/f/, NAMÍBIA­'uhanpo. Vasút ÍMPLA EZ2FNLA ra UNITA E3 Ä'IA és EÜ£3 DÉL-AFRIKA Diamant, amely dél-afrikai, brit és belga monopóliumok tulajdonában van. Cassinga nagy vasérctelepeit nyugat­német, francia, dél-afrikai és brit tőkével működő Compa­­nhia Mineira do Lobito ellen­őrzi. A társaság kutatási és ki­termelési engedélye 200 000 km!-re szól. Huila és Moca­­medes körzetekben a vasérc­termelést a Campanhia Mi­neira do Curene társaság végzi, az utóbbi időben azon­ban a japán tőke is részt vesz a kitermelésben. Huila, Benguela és Huambo körze­tekben amerikai, nyugatné­met, dél-afrikai, brit és fran­cia monopóliumok radioaktív ásványokat termelnek ki, az itt található arany- és rézér­cet amerikai, japán és svájci társaságok hozzák a felszín­re. A kitermelő iparon kívül jelentős külföldi tőke van a villamosenergia-ellátásban, de a monopóliumok kizsák­mányolása a mező- és erdő­­gazdaságban, valamint a fel­dolgozó iparban is jelen van. Az ország mezőgazdasági ex­portjában — kávé, gyapot és szizál — francia, belga, nyu­gatnémet és brit vállalatok érdekeltek. HÍRÜGYNÖKSÉGEK JELENTIK: London: Az angolai népi felszabadítási mozgalom rádió­közleményben jelentette be, hogy a szakadár szervezete­ket támogató Zaire területé­ről vasárnap három vadász­bombázó Cazombo és Lum­­bala angolai városok fölé repült és bombákat szórt le. A támadásnak két halálos áldozata volt. A' közlemény a továbbiak­ban az MPLA csapatainak az ország különböző területein elért újabb sikereiről számol be: az északi fronton elfog­lalták Sanza Pombo városát, az Ambriztól keletre fekvő területen szintén visszavo­nulásra késztették az ellenség * erőit, Luandától délre pedig birtokba vették Cela, Santa Comba és Amboiva városát. Könyvsiker, egy elmaradt vita helyett Találkozás a szerzővel Magyar újságírótól hallot­tam Párizsban, hogy az ott kiadásra került könyvek át­lagpéldánya háromezerre te­hető. Jacques de Bonis, a France Nouvelle-nek, a Fran­cia Kommunista Párt hetilap­jának szerkesztője 1975 tava­szán interjúsorozatot készí­tett Aczél György elvtárssal, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagjával, a Miniszter­­tanács elnökhelyettesével a szocializmus magyarországi építésének kérdéseiről, melyet Párizsban ez év nyarán könyvalakban kiadtak. Sike­rére jellemző, hogy már a L’Humanité őszi ünnepségéig több mint háromezret eladtak belőle. Jacques de Bonissal novem­berben Párizsban, a France Nouvelle szerkesztőségében beszélgettem. A nagysikerű könyv szerző­jétől érdeklődtem, hogy mi­lyen körülmények között ké­szült az interjúsorozat, véle­ménye szerint mi váltotta ki ezt a nagy érdeklődést? — A könyv egy elmaradt párbeszéd helyett jött létre, melynek 1974-ben a francia és a magyar televízió nyil­vánossága előtt kellett volna lefolynia Aczél György és Alain Peyrefitte, az URD ak­kori főtitkára között, 1972 egyik estéjén a francia televí­zióban Georges Marchais, a Francia Kommunista Párt fő­titkára és. Alain Peyrefitte álltak egymással szemben, aki a szocialista Magyaror­szágot durván megrágalmaz­ta. — Ekkor született az a terv, hogy nyílt vitában beszéljen a két ország és lakosainak helyzetéről Aczél György elv­társsal. Mint ismeretes Pey­refitte ezt vállalta, de később visszalépett a televíziós vita elöl. Pedig a vita iránt nagy volt az érdeklődés, hiszen Peyrefitte akkoriban jelentős szerepet vállalt a kommunis­taellenes kampányban, a szo­cialista országok rágalmazá­sában. Ha létrejött volna a televíziós adás, az nagy ese­mény lett volna. Többen úgy gondoltuk, hogy elmaradását, az érdeklődést pótolhatja egy ilyen interjúkötet is. — A könyv megjelenése önmagában sikernek tekint­hető, mert sokféle reagálást váltott ki. Elsősorban a bal­oldali és demokratikus lapok figyeltek fel rá, s méltatták tartalmát. Nem tudott elzár­kózni a jobboldal sem. ezt igazolja, hogy nemrégiben a Le Monde „A szabadság a szo­cializmus jelene és jövője” címmel éppen abból az alka­lomból közölt beszélgetést Aczél György elvtárssal, hogy az interjúkötet bemutatása­kor Párizsban járt. — Ez az interjú olyan idő­szakban jelent meg, amikor a francia burzsoá sajtóban újra sűrűsödtek az antikom­­munista támadások. Igaz ugyan, hogy a könyvet nem lehet minden könyvesboltban kapni, csak azokban, melyek­ben haladó szellemű kiadvá­nyokat is árusítanak, de a baloldal, az FKP politikai harcának köszönhető, hogy mégis sokan ismerik, olvas­sák. Pártunk most nyíltan vitában küzd a jobboldal el­len, elősegítve a szabad gon­dolkodást, a véleménycseré­ket. Már a L’Humanité ünnep­ségén is rendeztünk vitát a könyvről, azóta több helyen vettem részt olyan beszélge­tésen, amelyeken a mi orszá­gunk nehéz, sok gonddal teli gazdasági helyzetéből kiindul­va, vitatkoztunk mindarról, ami Magyarországon van, ahogy fejlődik gazdasági éle­tünk, javulnak a dolgozók életkörülményei. Szükség van az ilyen vitákra, mindazok megértetésére és magyarázá­sára, melyekről a könyvben szó van. — A könyv olvasása során kiderül, hogy Aczél elvtárssal találkozásaik során nagyon sok kérdésről beszélgettek. Az olvasók érdeklődését figye­lembe véve melyik kérdéscso­portokat tartja a legjelentő­sebbeknek? A Le Monde nagy feltűnést keltő interjúja Aczél György elvtárssal. En direct avec un dirfgeant hongrois : György Aczél »« JAcou** m lom» (Edition« Soctoto«) Discussion mu* <m«nu»t t finitetton «t «, atmocrW. la »** quoftdiann* ot t* communittn«, I#« poytoo* *t lM < bourgool* rougoo t. **c... Pendant Phi* d* vtngt h*ur*# Jocqo*» 0« Bon* q ,M*rrog# ßvorQy Acral. vteo-pr*«fet*m <ju Consort rt** mfnwtre«. o« bufoou pom «cue du Pom So ctoliste Ouvrter Mengroi« ta régle du m Óvott ét* <**• ,,n<* écnong* é chatud. IWMh QéiQff GOCJ é lőné. Mén 0 »«houetif nt de cHHmnrl. m un !vo« d .merrognson eurgl d»e préoccupatton* dun. porti* d* mentőn puttftqu* trónt»**# Fű* o été "nmet** d* m* me one lo décteton d'édtt*r *i­­muttoném*«! e* Inrr. en Frone* •t en Hongri» pont- * detitna-****** o«**i bum de« citoven« bongrt»* *u* troncot* i*. ioet*.,r* a#« déu* ps>* iwvmtnt-é* do»» Vfm e*r. Egy a könyvről megje­lent recenziók közül. — Elsősorban azokat, ame­lyek kapcsolatban állnak a francia közvéleményt foglal­koztató problémákkal. Nem­régiben a kormány hivatalo­san beismerte, hogy az or­szágban másfél millió mun­kanélküli van. Mindenki érzi nálunk az infláció, az áremel­kedések súlyos következmé­nyeit. Ilyen körülmények kö­zött sokakat érdekel, hogy milyenek az életkörülmények a szocialista országokban, hogyan tudnak ellenállni an­nak a hatásnak, mely rájuk nehezedik a kapitalista orszá­gokban jelentkező gazdasági gondok következtében. Széles rétegeket érdekel az is, ho­gyan érvényesülnek a sza­badságjogok a szocialista or­szágokban? Az FKP számára is fontos kérdés ez. A burzsoá politikusok és újságok szán­dékosan elhallgatják a kü­lönbségeket, melyek a sza­badságjog gyakorlásában a kapitalista és a szocialista or­szágok között vannak. Az in­terjúkötetben erről is átte­kintést kaphatnak az olvasók. — A könyv áttekintést nyújt a mai Magyarország életéről. Véleménye szerint a franciáknak milyen ismere­teik vannak hazánkról? — Közismert, hogy a ma­gyarok nagy érdeklődést ta­núsítanak Franciaország iránt. Ez kivált egy francia érdek­lődést is. Persze ez nem azt jelenti, hogy például nálunk is annyi magyar könyvet for­dítanak le, mint franciát Ma­gyarországon. Különböző idő­szakokban más-más a hely­zet, a francia lapok, a televí­zió leginkább csak nagy ese­mények kapcsán foglalkozik Magyarországgal. Mégis: kö­rülbelül két éve nálunk több szó esik az önök országáról, mint korábban. Mind többen ismerik el azt a fejlődést, melyet elértek. Persze a vé­lemények, az információk kü­lönbözők. A jobboldalnak az az éredeke, hogy elsősorban a szocialista országok prob­lémáit, gondjait tárja a közvé­lemény elé, az FKP a valós helyzet bemutatására törek­szik. Ezt segítette elő az in­­terjúkötet is, elsősorban a beszélgetés őszinte hangvéte­lével, a kérdések megvitatá­sának mélységével. Erről bár­ki meggyőződhet, aki a köny­vet végigolvassa. A francia kommunista sajtó nem nyu­godhat bele abba, hogy a jobboldali lapok egyoldalú, elfogult, hamis képet alakít­sanak ki Magyarországról. De ez igen nehéz feladat szá­munkra ... — Az életmód, az életkörül­mények, a megélhetés lehe­tőségeiről sok szó esett a be­szélgetés során. Milyen külön­bözőségeket tár a könyv az olvasó elé a két ország dolgo­zóinak helyzetével kapcsolat­ban? — A két nép életmódjá­nak különbözőségeit nehéz megfogalmazni. Régebben, viták során, direkt különb­ségeket akartunk tenni: ez itt jó — ott rossz, az ott jó és itt rossz... Nem lehet a két nép életkörülményeit, életmódját egyszerűen össze­hasonlítani, mint ahogyan egy nőt sem lehet összeha­sonlítani egy férfivel. Az alapvető különbségek a két társadalmi rendszer külön­bözőségeiből fakadnak. Szá­momra az igen fontos volt, hogy a beszélgetés eredmé­nyeként teljesebb kép ala­kuljon ki a magyar nép éle­téről, a szocialista társada­lom építése során elért eredményekről, azokról a vívmányokról, amelyekre a magyar dolgozók büszkék lehetnek. Aczél elvtárssal a beszélgetés során nem kerül­tük meg a kényes kérdése­ket sem, őszintén beszélget­tünk a gondokról, a problé­mákról is. — Azt igyekeztem a könyv­ben bemutatni, hogy a gon­dok, az ellentmondások kö­zepette egy szocialista or­szág dinamikus fejlődésének lehetünk tanúi. Megjelenése óta nekem is sokszor feltet­ték a kérdést: milyen kü­lönbségeket tapasztaltam? Mint mondottam nehéz erre válaszolni. Lehet, hogy ná­lunk magasabb az életszín­vonal, mint Önöknél, de én azt láttam, hogy Magyaror­szágon a fejlődés kiegyensú­lyozottabb, mint nálunk, na­gyobb a létbiztonság. — Egyenlő mérce nincs, hiszen nálunk, mint mond­tam, nem szabad megfeled­kezni a másfél millió mun­kanélküliről sem. Tizenöt éve gyakran járok Magyar­­országra. Azt tapasztalom, hogy a nehézségek, a gondok ellenére gyors a fejlődés, a gazdasági és társadalmi előrehaladás. Ezekről szólt őszintén Aczél elvtárs, s ezt akartam az interjúsoro­zatban sokoldalúan vissza­adni. Számomra nagy él­mény volt egy hétig, több mint húsz órát beszélgetni vele, majd ezt követően könyvbe foglalni mindazt, amiről szó volt. Kárpótlás az elmaradt vitáért! Mitzki Ervin Szerdán a Hazafias Népfront Országos Tanácsának székházában Kállai Gyulának, az Országos Tanács el­nökének elnöklésével ülést tartott a Rákóczi-end ékbi­zottság. Tagjai — történészek, művészek a politikai és , társadalmi töniegszervezetek képviselői — arról a sok­­színű, gazdag emlékező szemléltető programról tanács­koztak, amellyel a magyar történelem nagy alakja II. Rákóczi Ferenc emlékének adóznak. Az ülésen — ame-

Next

/
Oldalképek
Tartalom