Kelet-Magyarország, 1976. január (33. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-22 / 18. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG 1976. január 22. son egyet. Elkanyarodunk a holtág mellől. Egyre csak beljebb. És ott, a volt kukoricáson az iménti sas valamit marcangol. Jöttünkre felrepül, de ott köröz elejtett áldozata körül. Kegyetlen színjáték. Még ocsúdni sincs idő, Farkas Lajos bácsi kéthárom lépésnyit tesz a sűrű felé. A bokrokkal egy színben, csak a jó szeműnek láthatóan egy fácán fekszik a hóban. Fagyott. — Hurokkal akarták megfogni. Itt, a nyakát nézzék. Bitangok — sziszegi a foga között, aztán felveszi. Megnézi okával. Mert vadászni, nos az más. De a hurok. Ezt nem fogja sose megérteni ő sem. — Amikor idejöttem, suháng volt —, int az öreg az égreszökkent nyárfák felé. lucernásban bóklásznak, a törzs közt még akad ennivaló. Téli szépségért nem kell messzire mennünk. Itt kínálja a Tisza-mente, a sok szép szabolcsi és szatmári erdő. Boldog lehet itt a nyomkereső, a vadfigyelő, a csendet hallgatni akaró, a havas ágon muzsikáló szelet kedvelő, a nagy tiszta levegőt belélegző." Szép tél! Végre hóval. Igazi, amilyen rég’ volt már. Itt nincs sózott út, nincs latyak, nem bosszant a csúszás, nem festi feketére, a fehéret a kipufogógáz, nem ingerel szomszéd dörömbölése. Minden fehér. Hófehér. Csak ott, a nádas mellett röppen fel sok ezer varjú. Csak ők feketék. (bürget) A szabadultak érdekében jával egyfelé mutat. „Innen vágtunk a télen karácsonyfát. Tizenhatezret”. „Ott, látják a facsoportot? Ott volt a gróf bunkere. Betonos.” „Ez a lucernás. Vadföld”. Aztán elhallgat. A bokor tövében két fácánkakas viaskodik. Porzik a hó, az egyik meg-meghátrál, az öregebb újra támad. Színes tollúk felborzolódik, aztán az egyik futni kezd. Megrázza magát a fiatal, a győztes, övé a hely, a terület, s pajta a pittyegő tyúkok. A tisztás szélén patanyomok, özek jártak erre. Friss a nyom, még nem lepte el a szüntelen hulló hó. Követjük. A szél hátulról fúj. Vanremény, hogy becserkésszük őket. Kúszva bújva követjük őket. S egyszerre! Itt vagy húsz lépésre legelnek a fiatal tölgyesben. Fenekük világít csak. Egy suta fülét mozgatva jelzi: valamit észlel. És kattan a gép, olyan itt mint puskarobaj, s rebben a kis csapat. Vágtatnak a kis csemetés felé, ahol új fenyőapróságok kandikálnak ki a hó alól. Szabályosak, de tenyérnyiek. Lajos bácsi lehajol, hogy meg-megsimogas-Farkas Lajos fenyőcsemeték között. Hurok ölte meg a fácántyúkot. Aztán egy kis szelídgesztenyés liget következik. Keréknyomba lépünk, reccsen alatta a.jég. Szélhordta hóban róka -nyoma látszik. A víz felé ment, s onnan a jégen át talán a faluba portyázott. Nyomok engednek olvasni a téli erdőben. Futómadár, ugró nyúl, sétáló őz, lopakodó róka. Megannyi jele az életnek. S ha felnéz valaki a fára, álmos szemű bagoly bóbiekolását látja. Léptünket befújja a frissen hulló hó. A csendet néha Zetor hangja, faluból jövő. harangszó töri. Nem ijed tőle a vad sem, ismerik már e zörejt. Még a sűrűben pihenő dámvad sem emeli fel a fejét. Az etetőnél friss a széna, de még nem jár erre az állat. Ott a jó avar, amit könnyen kikapar a puha hó alól, s csábító csemege a fiatal tölgyes is. Estefelé a Tél a tiszadobi erdőn ÚJ STÁTUS A HEGYEI BÍRÓSÁGON A börtönvlselt emberektől általában félnek, vi■zolyognak a munkaügyi osztályok dolgozói. A munkahely szűkebb közössége nem szívesen fogadja be őket, lakás, vagy albérlet szerzésénél sem a legjobb a börtönből hozott ajánlólevél. Éppen ezért (persze nemcsak ezért) hozott egy törvényerejű rendeletet az Elnöki Tanács, amelynek értelmében január 1-től a megyei bíróságokon hivatásos pártfogókat állítottak munkába. Feladatuk a börtönből szabadultak utógondozása. A megyei bíróságon ketten töltik be a pártfogó tisztét: Tóth Péter, aki pedagógiai szakos tanár volt és Kontér Gábor, aki gyakorlatot tanított egy általános iskolában. Tőlük kaptunk információt a tvr. lényegéről, valamint az utógondozás várható hasznáról. A megyei bíróság elnöki hivatalához tartozó pártfogók — elsősorban önképzéssel — bővebb jogi és pszichológiai ismereteket szereznek, hogy munkájukat szakszerűbben végezhessék. Elkészítették első féléves munkatervüket, amelynek értelmében szoros munkakapcsolatot alakítanak ki a megyei tanáccsal, az SZMT-vel, a Hazafias Népfronttal és a KISZ mégyei bizottságával. A nagyobb vállalatokat a szabadultak munkába állása miatt keresik meg, a helyi tanácsokat pedig letelepedésük miatt. Alapvető feladatuknak tekintik még a rabkeresettel nem rendelkezők segélyezését, esetleg hivatalos kölcsönt intéznek számukra. Párválasztásukat, tanulásukat nemcsak kötelességszerűen, de szívesen is segítik. Feladatuk lesz még a társadalmi pártfogók munkájának szervezése és irányítása. Bírói döntés alapján ugyanis társadalmi pártfogó felügyelete alá helyezik azt a szabadultat, akinek visszaesésétől tartani kell, aki további bűnözésre különösen HOZZÁSZÓLÁS Üvegezésügyben Helyesbítést kérő levél érkezett szerkesztőségünkbe — január 18-án, vasárnap megjelent egyik tudósításunk néhely mondatát kifogásolja a Nyíregyházi Kárpitos és Üveges Ipari Szövetkezet. „Tavasszal 210 család költözik című cikkükre válaszoljuk az alábbiakat: Szövetkezetünknek sem az elmúlt évben, sem jelenleg nincs megállapodása a nyíregyházi lakásszövetkezettel üvegezések lebonyolítása vonatkozásában. A fentiek miatt kellemetlenül érintette szövetkezetünk dolgozóit a megjelent újságcikk. Szövetkezetünk vezetése feltétlenül örömmel veszi a bíráló újságcikkeket is, ha az a közös cél előbbre vitelét szolgálja. De jelen esetben a megjelent cikk téves információn alapult, amelyet feltétlenül kérünk a nyilvánosság előtt is korrigálni” — hangzik a levél a szövetkezet elnöke aláírásával. Megjegyzésünk: A reklamáció valóban helytálló anynyiban: a két szövetkezet között nem volt és nincs szerződés az üvegezési munkákról. Ellenben egy lényeges momentum kimaradt a levélből: az, hogy az üvegesszövetkezet mégis csak dolgozott a múlt évben a lakásszövetkezet által fenntartott épületekben! Ügy, hogy az Állami Biztosító — mivel minden lakás biztosított üvegtörés ellen — a kitört üvegek pótlását 1975. április 1-től már nem a lakásszövet kezet karbantartó részlegével csináltatta meg (mivel ott megszűnt az üvegezés), hanem a kárpitos- és üveges szövetkezettel. És ezekre a munkákra érkezett több panasz a lakásszövetkezethez — elsősorban amiatt, hogy a lépcsőházak és alagsorok ab lakait hosszú hónapok után csinálta meg a szövetkezet Márpedig a hideg beálltával a fűtött lépcsőházú és alag sorú épületekben a lakók is megérezték a törött ablakok okozta hőmérséklet-csökke nést... hajlamos. A társadalmi pártfogók a munkahelyen, vagy a lakóhelyen segítik elő az említett emberek jó útra térését. Nemcsak segítségükre sietnek, de fegyelmezik is őket saját szavukkal és a bírói döntés érvényre juttatásával. A bíróság ugyanis elrendelheti számukra, hogy kötelezően munkát vállaljanak, vagy hogy csak egy meghatározott helyen' tartózkodjanak. A családtagok érdekében és a tervszerű életmód kialakításának érdekében mód van arra is, hogy az ilyen veszélyes emberek fizetésének egy részét letétbe helyezzék a bíróságon. A letétből — az egyébként szabad emberek — csak akkor kapnak, ha a pártfogók a pénz kivételét indokoltnak találják, például szeptember, vagy karácsony előtt. A szabadultak felügyelete minimum egy, maximum három évig terjed. A társadalmi pártfogók munkájának összehangolása tehát nem lesz könnyű feladat. A hivatásos pártfogók hivatala a megyei bíróság épületében található, segítségért bekopogtathat hozzájuk az a szabadult is, aki nem áll felügyelet alatt, sőt a hozzátartozók is kaphatnak tanácsokat, vagy konkrét segítséget. A pártfogók segítik a börtönviselt emberek beilleszkedését, talpraállását. Dolgos, törvénytisztelő állampolgárokat akarnak nevelni belőlük. Persze munkájuk csak altkor hozza meg a. várt eredményt, ha a pártfogoltakban is van jó szándékú akaraterő. Máris vannak rossz tapasztalatok az utógondozottakról. Az egyik például a nyíregyházi gumigyárban verekedett. Egy másik 800 forint segélyt kapott a városi tanácstól, elköltötte, majd újabb segélyt követelt mondván: „Adjanak pénzt, mert nem tudok munkába állni, a harmadik munkakönyvemet csak 600 forintért adják ki”. A nyíregyházi ÉPSZER vállalatnál jók a tapasztalatok. A börtön után munkába állók előlegezett ebédjegyet, kölcsönpénzt és utazáshoz szükséges bérletet kapnak. Itt már többen is rászolgáltak az előlegezett bizalomra. A hivatásos pártfogók bíznak a börtönből szabadultak többségének nevelhetőségében. Munkájuk azonban csak társadalmi segítséggel lehet igazán eredményes. Az említett törvényerejű rendelet ugyanis nemcsak az utógondozottak védelmét szolgálja, hanem a társadalom védelmét is. Mert mindnyájunk érdeke, hogy a szóban forgó emberek ne kövessenek el újabb bűncselekményt, hogy hasznos állampolgár vallj ék belőlük. (nábrádi) DÖNTÖTT A LEGFELSŐBB BÍRÓSÁG Egy palack formalin Egy községi vágóhíd vezetője és munkatársai a helybeli tsz négy marháját levágták, másnap pedig — a szövetkezet által fizetett díjazás ellenében — feldarabolták, hogy a tagok részére kimérhessék. A tsz a vágóhídi dolgozók részére jutalmul, fogatos palackokban 5 liter bort küldött. A vágóhíd vezetője, abban a hiszemben, hogy az egyik borosüveget megtalálta, ivott belőle. Rögtön roszszul lett. Kórházba szállították, és másnap meghalt. Mint kiderült, formaiint tartalmazó üvegből ivott. A SZOT Társadalombiztosítási Igazgatóságának illetékes kirendeltsége az elhunyt özvegye és árvája részére megállapított nyugdíj 8 évi öszszegének: 350 ezer forintnak megtérítéséért a községi tanács ellen fizetési meghagyást bocsátott ki. A határozat hatályon kívüli helyezéséért a tanács pert indított. A járásbíróság, majd fellebezésre a megyei bíróság ellentétes ítéletei után, törvényességi óvásra, az ügy a Legfelsőbb Bíróság elé került, amely a tanácsot 175 ezer forint megfizetésére kötelezte. A határozat indoklása szerint: tény, hogy a baleset nem az elhunyt munkaviszonyából származó kötelességei teljesítései közben történt. Ellenben a tanács az általa fenntartott vágóhídon súlyos mulasztásokat követett el, amelyekkel a baleset összefüggésben van. Az ott dolgozók ugyanis balesetvédelmi oktatásban nem részesültek, nem magyarázták meg nekik a vegyi anyagok kezelését és tárolásának módj4t. A formaiint tartalmazó palackon nem volt feltüntetve a benne lévő anyag megnevező se és mérgező hatása. Nem lezárt helyen (szekrényben vagy ládában) tartották. Megfelelő ellenőrzés sem volt. Tehát a balesetért a tanácsot felelősség terheli, és így a fizetési meghagyás kibocsátásának törvényes alapja van. A munkáltató óvórendszabálymulasztása miatt fennálló felelőssége esetén nincs jelentősége annak, hogy a dolgozó nem az utasításoknak, előírásoknak és az óvórendszabályok rendelkezéseinek megfelelően végezte munkáját, és ezzel maga is közrehatott a baleset következtében. Jelentősége van azonban annak, hogy az elhunyt súlyos mulasztást követett el, mert mint a vágóhíd vezetőjének, kötelessége lett volna a mérgező hatású, tehát veszélyes vegyszer tárolására vonatkozó óvórendszabályok és intézkedések megtartása. Ezért felróható közrehatása miatt, ami 50 százalékra tehető, a tanács a fizetési meghagyásban kibocsátott összeg felét köteles megtéríteni. (h) Ágas-bogas tölgy szönt a hídnál. kö-Csak állt rendületlenül a holt Tisza jegén a négyszögletes lék előtt a horgász. Keszegezett. Lába hóba süppedt. Mindez ott volt Tiszadobon, ahol a kis híd visz a Szigetre. Annál a fánál, amelyhez hajdan, mielőtt szabályozták volna a folyót, a hidast kötötték. Az öreg Benke, aki akkoriban errefelé volt fácánbojtár, még emlékszik erre. Hintázott is a gallyon, amelyik ma a vízbe ér, -s deréknyi. A fát csak „nyomorékénak hívják manapság. Ágain — micsoda bonyodalmas kusza szövevény! — mint vattapólya köti a régi sebeket a hó. Már nem zörren az avar, nem reccsen az ág, ha az ember az erdő útját tapodja. Riadunk, ha fácán rebben, olyan a hangja mint egy kis motoré. Arrébb magányos réti sas ül az ág csúcsán, gubbasztva, de figyelőn. Csoda hát, ha a kis nyúl fürgénijedten ugrik el, s rejtőzik ott, hol sűrű a gaz? A Mogyóshát és a Csemetekert, a Tófüzes erdei minden percben újat kínálnak. Itt fenyőcsoport, ágait húzza a hó. De régen is érezte ezt?! Farkas Lajos bácsi, aki huszonkét évig rótta itt az erdőt a természetben nőtt ember halk szavával magyaráz, néha uj-A holt Tiszában léknél toporog a horgász. Avarban legelész az őz. (Elek Emil felvételei)
