Kelet-Magyarország, 1976. január (33. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-22 / 18. szám

2 KELET-MAGYARORSZÁG 1976. január 22. son egyet. Elkanyarodunk a holtág mellől. Egyre csak beljebb. És ott, a volt ku­koricáson az iménti sas va­lamit marcangol. Jöttünkre felrepül, de ott köröz elejtett áldozata körül. Kegyetlen színjáték. Még ocsúdni sincs idő, Farkas Lajos bácsi két­­három lépésnyit tesz a sűrű felé. A bokrokkal egy szín­ben, csak a jó szeműnek lát­hatóan egy fácán fekszik a hóban. Fagyott. — Hurokkal akarták megfogni. Itt, a nyakát nézzék. Bitangok — sziszegi a foga között, aztán felveszi. Megnézi okával. Mert vadászni, nos az más. De a hurok. Ezt nem fogja sose megérteni ő sem. — Amikor idejöttem, su­­háng volt —, int az öreg az égreszökkent nyárfák felé. lucernásban bóklásznak, a törzs közt még akad enni­való. Téli szépségért nem kell messzire mennünk. Itt kí­nálja a Tisza-mente, a sok szép szabolcsi és szatmári erdő. Boldog lehet itt a nyomkereső, a vadfigyelő, a csendet hallgatni akaró, a havas ágon muzsikáló sze­let kedvelő, a nagy tiszta le­vegőt belélegző." Szép tél! Végre hóval. Igazi, amilyen rég’ volt már. Itt nincs só­zott út, nincs latyak, nem bosszant a csúszás, nem festi feketére, a fehéret a kipufo­gógáz, nem ingerel szom­széd dörömbölése. Minden fehér. Hófehér. Csak ott, a nádas mellett röppen fel sok ezer varjú. Csak ők feketék. (bürget) A szabadultak érdekében jával egyfelé mutat. „Innen vágtunk a télen karácsony­fát. Tizenhatezret”. „Ott, lát­ják a facsoportot? Ott volt a gróf bunkere. Betonos.” „Ez a lucernás. Vadföld”. Aztán elhallgat. A bokor tövében két fácánkakas vi­askodik. Porzik a hó, az egyik meg-meghátrál, az öre­gebb újra támad. Színes tol­lúk felborzolódik, aztán az egyik futni kezd. Megrázza magát a fiatal, a győztes, övé a hely, a terület, s paj­ta a pittyegő tyúkok. A tisz­tás szélén patanyomok, özek jártak erre. Friss a nyom, még nem lepte el a szüntelen hulló hó. Követ­jük. A szél hátulról fúj. Van­­remény, hogy becserkésszük őket. Kúszva bújva követ­jük őket. S egyszerre! Itt vagy húsz lépésre legelnek a fiatal tölgyesben. Fenekük világít csak. Egy suta fülét mozgatva jelzi: valamit ész­lel. És kattan a gép, olyan itt mint puskarobaj, s reb­ben a kis csapat. Vágtatnak a kis csemetés felé, ahol új fenyőaprósá­gok kandikálnak ki a hó alól. Szabályosak, de te­nyérnyiek. Lajos bácsi leha­jol, hogy meg-megsimogas-Farkas Lajos fenyőcse­meték között. Hurok ölte meg a fácán­tyúkot. Aztán egy kis szelídgeszte­nyés liget következik. Ke­réknyomba lépünk, reccsen alatta a.jég. Szélhordta hó­ban róka -nyoma látszik. A víz felé ment, s onnan a jé­gen át talán a faluba portyá­­zott. Nyomok engednek ol­vasni a téli erdőben. Futó­madár, ugró nyúl, sétáló őz, lopakodó róka. Megannyi je­le az életnek. S ha felnéz va­laki a fára, álmos szemű ba­goly bóbiekolását látja. Léptünket befújja a fris­sen hulló hó. A csendet né­ha Zetor hangja, faluból jö­vő. harangszó töri. Nem ijed tőle a vad sem, ismerik már e zörejt. Még a sűrűben pi­henő dámvad sem emeli fel a fejét. Az etetőnél friss a széna, de még nem jár erre az állat. Ott a jó avar, amit könnyen kikapar a puha hó alól, s csábító csemege a fiatal tölgyes is. Estefelé a Tél a tiszadobi erdőn ÚJ STÁTUS A HEGYEI BÍRÓSÁGON A börtönvlselt emberektől általában félnek, vi­­■zolyognak a munkaügyi osztályok dolgozói. A munka­hely szűkebb közössége nem szívesen fogadja be őket, lakás, vagy albérlet szerzésénél sem a legjobb a bör­tönből hozott ajánlólevél. Éppen ezért (persze nem­csak ezért) hozott egy törvényerejű rendeletet az El­nöki Tanács, amelynek értelmében január 1-től a megyei bíróságokon hivatásos pártfogókat állítottak munkába. Feladatuk a börtönből szabadultak utógon­dozása. A megyei bíróságon ketten töltik be a pártfo­gó tisztét: Tóth Péter, aki pedagógiai szakos tanár volt és Kontér Gábor, aki gyakorlatot tanított egy általános iskolában. Tőlük kaptunk információt a tvr. lényegé­ről, valamint az utógondozás várható hasznáról. A megyei bíróság elnöki hivatalához tartozó pártfogók — elsősorban önképzéssel — bővebb jogi és pszichológiai ismereteket szereznek, hogy munkájukat szakszerűbben végezhessék. Elkészítették el­ső féléves munkatervüket, amelynek értelmében szoros munkakapcsolatot alakítanak ki a megyei tanáccsal, az SZMT-vel, a Hazafias Nép­fronttal és a KISZ mégyei bi­zottságával. A nagyobb vál­lalatokat a szabadultak mun­kába állása miatt keresik meg, a helyi tanácsokat pe­dig letelepedésük miatt. Alap­vető feladatuknak tekintik még a rabkeresettel nem ren­delkezők segélyezését, esetleg hivatalos kölcsönt intéznek számukra. Párválasztásukat, tanulásukat nemcsak köteles­­ségszerűen, de szívesen is se­gítik. Feladatuk lesz még a társadalmi pártfogók munká­jának szervezése és irányítá­sa. Bírói döntés alapján ugyan­is társadalmi pártfogó fel­ügyelete alá helyezik azt a szabadultat, akinek vissza­esésétől tartani kell, aki to­vábbi bűnözésre különösen HOZZÁSZÓLÁS Üvegezés­ügyben Helyesbítést kérő levél ér­kezett szerkesztőségünkbe — január 18-án, vasárnap meg­jelent egyik tudósításunk né­­hely mondatát kifogásolja a Nyíregyházi Kárpitos és Üve­ges Ipari Szövetkezet. „Tavasszal 210 család köl­tözik című cikkükre vála­szoljuk az alábbiakat: Szövetkezetünknek sem az elmúlt évben, sem jelenleg nincs megállapodása a nyír­egyházi lakásszövetkezettel üvegezések lebonyolítása vo­natkozásában. A fentiek mi­att kellemetlenül érintette szövetkezetünk dolgozóit a megjelent újságcikk. Szövet­kezetünk vezetése feltétlenül örömmel veszi a bíráló új­ságcikkeket is, ha az a közös cél előbbre vitelét szolgálja. De jelen esetben a megjelent cikk téves információn ala­pult, amelyet feltétlenül ké­rünk a nyilvánosság előtt is korrigálni” — hangzik a le­vél a szövetkezet elnöke alá­írásával. Megjegyzésünk: A rekla­máció valóban helytálló any­­nyiban: a két szövetkezet kö­zött nem volt és nincs szer­ződés az üvegezési munkák­ról. Ellenben egy lényeges momentum kimaradt a levél­ből: az, hogy az üvegesszö­vetkezet mégis csak dolgo­zott a múlt évben a lakás­­szövetkezet által fenntartott épületekben! Ügy, hogy az Állami Biztosító — mivel minden lakás biztosított üvegtörés ellen — a kitört üvegek pótlását 1975. április 1-től már nem a lakásszövet kezet karbantartó részlegével csináltatta meg (mivel ott megszűnt az üvegezés), ha­nem a kárpitos- és üveges szövetkezettel. És ezekre a munkákra érkezett több pa­nasz a lakásszövetkezethez — elsősorban amiatt, hogy a lépcsőházak és alagsorok ab lakait hosszú hónapok után csinálta meg a szövetkezet Márpedig a hideg beálltával a fűtött lépcsőházú és alag sorú épületekben a lakók is megérezték a törött ablakok okozta hőmérséklet-csökke nést... hajlamos. A társadalmi párt­fogók a munkahelyen, vagy a lakóhelyen segítik elő az említett emberek jó útra té­rését. Nemcsak segítségükre sietnek, de fegyelmezik is őket saját szavukkal és a bírói döntés érvényre juttatá­sával. A bíróság ugyanis el­rendelheti számukra, hogy kötelezően munkát vállalja­nak, vagy hogy csak egy meghatározott helyen' tartóz­kodjanak. A családtagok ér­dekében és a tervszerű élet­mód kialakításának érdeké­ben mód van arra is, hogy az ilyen veszélyes emberek fizetésének egy részét letétbe helyezzék a bíróságon. A le­tétből — az egyébként szabad emberek — csak akkor kap­nak, ha a pártfogók a pénz ki­vételét indokoltnak találják, például szeptember, vagy ka­rácsony előtt. A szabadultak felügyelete minimum egy, maximum három évig terjed. A társadalmi pártfogók mun­kájának összehangolása te­hát nem lesz könnyű feladat. A hivatásos pártfogók hi­vatala a megyei bíróság épü­letében található, segítségért bekopogtathat hozzájuk az a szabadult is, aki nem áll fel­ügyelet alatt, sőt a hozzátar­tozók is kaphatnak tanácso­kat, vagy konkrét segítséget. A pártfogók segítik a börtön­viselt emberek beilleszkedé­sét, talpraállását. Dolgos, tör­vénytisztelő állampolgárokat akarnak nevelni belőlük. Per­sze munkájuk csak altkor hozza meg a. várt eredményt, ha a pártfogoltakban is van jó szándékú akaraterő. Máris vannak rossz tapasztalatok az utógondozottakról. Az egyik például a nyíregyházi gumi­gyárban verekedett. Egy má­sik 800 forint segélyt kapott a városi tanácstól, elköltötte, majd újabb segélyt követelt mondván: „Adjanak pénzt, mert nem tudok munkába állni, a harmadik munka­könyvemet csak 600 forintért adják ki”. A nyíregyházi ÉP­SZER vállalatnál jók a ta­pasztalatok. A börtön után munkába állók előlegezett ebédjegyet, kölcsönpénzt és utazáshoz szükséges bérletet kapnak. Itt már többen is rá­szolgáltak az előlegezett bi­zalomra. A hivatásos pártfogók bíz­nak a börtönből szabadultak többségének nevelhetőségé­ben. Munkájuk azonban csak társadalmi segítséggel lehet igazán eredményes. Az emlí­tett törvényerejű rendelet ugyanis nemcsak az utógon­dozottak védelmét szolgálja, hanem a társadalom védel­mét is. Mert mindnyájunk érdeke, hogy a szóban forgó emberek ne kövessenek el újabb bűncselekményt, hogy hasznos állampolgár vallj ék belőlük. (nábrádi) DÖNTÖTT A LEGFELSŐBB BÍRÓSÁG Egy palack formalin Egy községi vágóhíd veze­tője és munkatársai a hely­beli tsz négy marháját levág­ták, másnap pedig — a szö­vetkezet által fizetett díjazás ellenében — feldarabolták, hogy a tagok részére kimér­hessék. A tsz a vágóhídi dol­gozók részére jutalmul, foga­­tos palackokban 5 liter bort küldött. A vágóhíd vezetője, abban a hiszemben, hogy az egyik borosüveget megtalál­ta, ivott belőle. Rögtön rosz­­szul lett. Kórházba szállítot­ták, és másnap meghalt. Mint kiderült, formaiint tartalma­zó üvegből ivott. A SZOT Társadalombiztosí­tási Igazgatóságának illetékes kirendeltsége az elhunyt öz­vegye és árvája részére meg­állapított nyugdíj 8 évi ösz­­szegének: 350 ezer forintnak megtérítéséért a községi ta­nács ellen fizetési megha­gyást bocsátott ki. A határozat hatályon kívüli helyezéséért a tanács pert in­dított. A járásbíróság, majd felle­­bezésre a megyei bíróság el­lentétes ítéletei után, törvé­nyességi óvásra, az ügy a Legfelsőbb Bíróság elé ke­rült, amely a tanácsot 175 ezer forint megfizetésére kö­telezte. A határozat indoklása szerint: tény, hogy a baleset nem az elhunyt munkaviszo­nyából származó köteles­ségei teljesítései közben történt. Ellenben a tanács az általa fenntartott vá­góhídon súlyos mulasztáso­kat követett el, amelyekkel a baleset összefüggésben van. Az ott dolgozók ugyanis bal­esetvédelmi oktatásban nem részesültek, nem magyaráz­ták meg nekik a vegyi anya­gok kezelését és tárolásának módj4t. A formaiint tartalmazó pa­lackon nem volt feltüntetve a benne lévő anyag megnevező se és mérgező hatása. Nem lezárt helyen (szekrényben vagy ládában) tartották. Meg­felelő ellenőrzés sem volt. Te­hát a balesetért a tanácsot fe­lelősség terheli, és így a fize­tési meghagyás kibocsátásá­nak törvényes alapja van. A munkáltató óvórendszabály­mulasztása miatt fennálló fe­lelőssége esetén nincs jelen­tősége annak, hogy a dolgo­zó nem az utasításoknak, elő­írásoknak és az óvórendsza­bályok rendelkezéseinek meg­felelően végezte munkáját, és ezzel maga is közrehatott a baleset következtében. Jelentősége van azonban an­nak, hogy az elhunyt súlyos mulasztást követett el, mert mint a vágóhíd vezetőjének, kötelessége lett volna a mérge­ző hatású, tehát veszélyes vegyszer tárolására vonatko­zó óvórendszabályok és in­tézkedések megtartása. Ezért felróható közrehatása miatt, ami 50 százalékra tehető, a tanács a fizetési meghagyás­ban kibocsátott összeg felét köteles megtéríteni. (h) Ágas-bogas tölgy szönt a hídnál. kö-Csak állt rendületlenül a holt Tisza jegén a négyszög­letes lék előtt a horgász. Keszegezett. Lába hóba süp­pedt. Mindez ott volt Tisza­­dobon, ahol a kis híd visz a Szigetre. Annál a fánál, amelyhez hajdan, mielőtt szabályozták volna a folyót, a hidast kötötték. Az öreg Benke, aki akkoriban erre­felé volt fácánbojtár, még emlékszik erre. Hintázott is a gallyon, amelyik ma a víz­be ér, -s deréknyi. A fát csak „nyomorékénak hívják ma­napság. Ágain — micsoda bonyodalmas kusza szöve­vény! — mint vattapólya köti a régi sebeket a hó. Már nem zörren az avar, nem reccsen az ág, ha az em­ber az erdő útját tapodja. Riadunk, ha fácán rebben, olyan a hangja mint egy kis motoré. Arrébb magányos réti sas ül az ág csúcsán, gubbasztva, de figyelőn. Cso­da hát, ha a kis nyúl fürgén­­ijedten ugrik el, s rejtőzik ott, hol sűrű a gaz? A Mo­­gyóshát és a Csemetekert, a Tófüzes erdei minden perc­ben újat kínálnak. Itt fenyő­csoport, ágait húzza a hó. De régen is érezte ezt?! Farkas Lajos bácsi, aki huszonkét évig rótta itt az erdőt a ter­mészetben nőtt ember halk szavával magyaráz, néha uj-A holt Tiszában léknél toporog a horgász. Avarban legelész az őz. (Elek Emil felvételei)

Next

/
Oldalképek
Tartalom