Kelet-Magyarország, 1976. január (33. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-21 / 17. szám

1976. január 21. KELET-MAGYARORSZÄG 7 POSTABONTÁS Lacika Nincs olyan hét, hogy ne kérnének segítséget asszo­nyok, mert a volt férj nem fizeti a gyermektartásdíjat, vagy nem tudnak egyezség­re jutni, kinél maradjon a gyerek. Emiatt nézeteltérés támad közöttük, mert az egymás iránti gyűlölet sok­kal erősebb, mint a gyere­kekhez való ragaszkodásuk. Sz. I.-né öt gyermeket ne­vel. Férjétől három éve vált el. Az asszony csak a válás óta dolgozik (férje maradi gondolkodása miatt előbb nem vállalhatott munkát). Fizetése a plusz vállalások' kai alig több, mint másfél­ezer forint. Ebből, — de ha még hozzzáadjuk a családi pótlékot is — bizony egy hattagú család csak igen szűkösen tud megélni. A bí­róság ugyan 1200 forint tar­tásdíjat megítélt, de a férj hol fizeti, hol nem és in­kább az utóbbi történik. Mivel egyéni gazdálkodó, a letiltás nem járható út. Je­lenleg is több ezer forinttal tartozik családjának, ezért járja a bíróságot Sz. J.-né, s jó ha hónapokkal később hozzájut a pénzhez, egy idő után pedig kezdődik minden elölről. Törvényeink biztosítják, hogy a gyermek a házasság felbomlása után is kapcso­latban maradhosson a tőle különélő szülőjével. Ez ér­deke a gyereknek is, és ál­talában a szülő érzelmi igé" nyének is megfelel. A lát­hatás jogának érvényesítése felett a gyámhatóságok döntenek, általában tárgyi­lagosan. A szülőkön azután a sor, hogy azt megtartsák, elsősorban pedig a gyerme­kük érdekében. Elvakult szülői szeretet, vagy inkább a házastársak egymásiránti gyűlölete teszi? Nem lehet tudni, mi magyarázza B. La­cika esetét. A gyámhatóság elrendelte, hogy Lacika édesanyja min­den második vasárnap egy meghatározott helyen és időben adja át édesapjának. Az anya eleget is tesz köte­lességének, de minden egyes alkalom komoly idegi meg­rázkódtatást jelent számára. Az apa ugyanis nem azon igyekszik, hogy a gyerek és saját maga számára kelle­messé, emlékezetessé tegye az együtt eltöltött órákat, hanem, hogy a gyereket az anyja ellen bíztassa, amit még azzal is tetőz, hogy soha nem viszi időben visz­­sza a gyereket. Néha órákat késik vele. A gyerek min­den egyes alkalom után, úgy viselkedik mintha ki­cserélték volna. Komisz, go­nosz az anyjához. Micsoda ártó szeretet ez? Jogosan vetődik fel a kér­dés ilyen esetek hallattán: nincs arra hivatott szerv, amely megérttetné az ilyen apákkal, hogy mi az a tör­vény? Vagy amely megma­gyarázná nekik, hogy mi­lyen sokat ártanak saját gyermeküknek azzal, ha megingatják őket az any­jukba vetett hitükben. És végül még egy kérdés: mi­ért nem lehet erélyesebben kényszeríteni az apákat a tartásdíj rendszeres fizeté­sére? Soltész Ágnes Elrozsdásodtak... Nyíregyházán, a Petőfi té­ren lévő gombalámpák tar­tóoszlopainak vasajtói el­rozsdásodtak, ezáltal a ve­zetékhez bárki hozzáférhet. Félteni kell elsősorban a kí­váncsi, minden után érdek­lődő gyerekeket, hiszen ők is könnyűszerrel elérik. A földtől, mindössze 50—60 centiméternyi magasságban vannak ezek az ajtók. Ami­att is gyors intézkedést ké­rünk, mert ez a balesetve­szély a gyerekek által sokat látogatott játszótér közelé­ben van, — kérik levelük­ben a Petőfi utcai szülők. Eltűnt „csemegék” —Mint háziasszonyt mindig érzékenyen érint, ha valami­lyen megszokott „csemege" vagy kedvelt ételféleség el­tűnik az üzletekből. Az idén például nagyon hiányolom a csomagolt, vagy kimérve áru­sított gesztenyét. Eltűnt az üzletekből, mint a mirelitké­szítmények közül a szilvás­gombóc, és a burgonyasodra­­lék, — teszi szóvá levelében Király Istvánná Nyíregyháza jósavárosi lakos. Segít a házi­asszonyoknak örömmel tapasztalom, hogy • a MÉK zöldségboltjaiban megjelent a tisztított zöldség, mégpedig — úgymond egy le­vesbe való — előrecsomagol­va. Meggyorsítja a kiszolgá­lást, és ami szintén nagyon lényeges, hogy a háziasszo­nyok munkáját is. A dolgozó nők, a háziasszonyok nevé­ben teszem szóvá az elisme­résre méltó törekvést, melyet reméljük újabbak fognak kö­vetni. — jegyzi meg levelé­ben Szigeti Miklósné nyíregy­házi olvasónk. Megsüllyed A Kinizsi és a Derkovits utca kereszteződésében — a csatornázási munkák óta — az úttest rendszeresen meg­süllyed. Már legalább három­szor kijavították, azonban je­lenleg is balesetveszélyes. Ügyszintén közlekedési aka­dály van a gumigyár előtt, ahol korábban hasonló mun­kák folytak, és az árok he­lyén az úttest megsüllyedt. A közlekedés biztonsága érde­kében kérjük e hibák mielőb­bi kijavítását, — javasolja le­velében Németh Lajos nyír­egyházi olvasónk. „Tessék leülni!” Egyik szombat délután, Nyíregyházáról a 14,45-kor induló vonattal utaztam ha za. Szombat lévén, nagyon sok volt az utas. Nehezen, de mégis csak sikerült feljut nőm, előbb a peronra, majd a kocsi belsejébe, és ekkor váratlan dolog történt. Egy fiatal kislány az ablaknál felpattant a helyéről és fe­lém intett: „Tessék bácsi le­ülni”. Mielőtt a napkori ál lomáson leszállt volna meg tudtam, hogy Támba Margit a Nyíregyházi Gyors- és Gép író Iskola tanulója volt. Le hét, sokan mo6t úgy véle kednek, miért kell ezt meg­írni, hasonló esetben más is ezt tette volna. Szerencsére, ma már a többségében igen, de amíg egyetlen ellenpélda is akad, érdemes szóvá tenni a figyelmességet és az ud variasságot — jegyzi meg Sztráda István, Nyírjákó Petőfi utca 36 szám alatti olvasónk. Megoszlik az érdem A közelmúltban cikk jelent meg az encsencsi—piricsei— nyírpilisi közös énekkarról, melynek én vagyok a vezető­je — írja Csiha András En­­csencsről. Az írásból talán úgy tűnik, mintha az énekkar megalakulásáért, sikeréért az érdem kizárólag engem illet­ne. Szeretném kiegészíteni, hogy én a tanévre vállalt énekkari óráim keretében tartom a foglalkozásokat, és munkámhoz jelentős támoga­tást nyújtanak az iskolák igazgatói, tanárai: Vincze Ist­ván, Földesi István. Vadon Mihályné és Polgár Tamás. Ök is elkísérik a tanulókat az összpróbákra. Mindezt az igen jelentős tanítási óraszám mellett vállaljuk, amely tu­lajdonképpen meghatározza az énekkar jövőbeli fennma­radását is, hiszen mindany­­nyiunk számára elsődleges az oktató-nevelő munka. Kerékpárút hóakadályokkal Oros—Nyíregyháza közötti utat mindennap kerékpárral teszem meg. Az időjárás és az útviszonyok határozzák meg, hogy mennyi idő alatt érek a városba. Az előbbi ellen nincs mit tenni, de hogy az út jár­ható legyen és ne csússzon, az ellen lehet és kell is tenni. Ezt — tapasztalatom szerint — az utóbbi időben elmu­lasztják az illetékesek. A ke­rékpárutat a hótól nem taka­rítják és nem sózzák, szinte lehetetlen rajta közlekedni. Már arra gondoltunk, hogy a fő közlekedési utat választjuk. Azért jó lenne, ha mégsem ezt kellene tennünk, hiszen ha szabálytalanságért felelős­ségre vonnak, nem veszik mentő körülménynek a ke­rékpárút j árhatatlanságát, — panaszolja Bárány András Oros Körte utca 24. szám alatti olvasónk. Áz illetékes válaszol Diafilm „Mesefilm — csak a mesé­ben” címmel közölt cikkre elmondjuk, hogy Nyíregyhá­zán nemcsak vállalatunk áru­sít diafilmeket. Decemberben Nyírfa Áruházunk a TRIAL Sport-, Játék-, Hangszerke­reskedelmi Vállalattól a kért 3600 darab helyett 700-at, a Zrínyi Ilona utcai játékbol­tunk pedig 2000 helyett csak 300 diafilmet kapott. A hi­ány tehát a rendelés és szál­lítás közötti differenciá­ból adódott. Szabolcs-Szatmár megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat Posta 1975. december 24-én Ko­vács Béláné jósavárosi lakos levelét „Postát kérünk” cím­mel tették közzé. Tájékozta­tásul elmondhatjuk, hogy már a korábbi években fog­lalkoztunk ennek a gondola­tával. Azonban beruházási hitelkeret, valamint erre a célra alkalmas helyiség hiá­nyában a postahivatal meg­nyitására nem kerülhetett sor. Átmeneti megoldásként a lakókörzet 84. jelű épületé­ben egy helyiséget tervezünk bérbevenni, ahol a postai el­látást biztosítani fogjuk. Debreceni Postaigazgatóság Elnézést... „Áthelyezték” címmel ja­nuár 7-én megjelent cikkben közölt észrevétel jogos volt. Valóban a posta és az alma­tároló előtti megállóknál utastájékoztatókat nem he­lyeztünk el. A lépcsőzetes munkakezdésről szóló döntés és a végrehajtás közötti idő­rövidség miatt történhetett ez meg. A változásról egyébként az újságban is értesítettük utasainkat, valamint a 12-es járat megváltozott menet­rendjét 6000 példányban ter­jesztettük. Most pedig az ér­dekelt megállókban elhelyez­tük a tájékoztatókat. A cikk­ben említett hiányosságért az utazóközönség szíves elné­zését kérjük. Volán 5. sz. Vállalat Nyíregyháza Szerkesztői üzenetek Borbély János rohodi, Pe­tő János nyíregyházi, Szarvas György magyi, és Rakoncza János mezőla­­dányi olvasóinknak levél­ben válaszoltunk. Boda Antal fényeslit­­kei, Kun András nyíregy­házi, id. Szabó Lajosné szamosújlaki, özv. Béres Lászlóné nagyhalászi, Szop­­kó József né berkeszi. Kecsmár Zoltánné domb­­rádi, Balogh Ferencnéven­­csellői, Erdősi Lászlóné túr­­istvándi, Kupecz Sándor­­né ófehértói, Orosz Imre demecseri, Balogh Imréné nyírbogáti, id. Balogh Bé­la lónyai, özv. Iszák Já­­nosné kisvárdai, Czine Jó­zsef jármi, Gelics József máriapócsi, Balázsi János­­né kótaji, Szabó Sándor tiszavasvári, Kalydi Géza fehérgyarmati, Szabó Lász­lóné demecseri, Szomjú Endréné jánkmajtisi. Gáti Mária budapesti lakosok ügyében az illetékesek se­gítségét kértük. Szarvas János tiszada­­dai, és Engel Katalin fe­hérgyarmati lakosok ked­ves köszönő sorait meg­kaptuk. Örülünk, hogy se­gíthettünk. Kiss Sándorné paszabi olvasónk családi pótlékra nem tarthat igényt, mivel szakmunkástanuló fia kol­légiumi elhelyezésben ré­szesül. A Krúdy lakótelepi ol­vasóink érdeklődésére kö­zöljük, hogy a körzet ellá­tását biztosító fűszer- és csemegeüzlet a Garibaldi és az Ószőlő utca sarkán fog megépülni, előrelátha­tólag 1976-ban. Kékese, Tiszakanyár és Dombrád községek lakói­nak kérésére a Volán 5. sz. Vállalat a Kisvárdáról 17,25-kor Dombrádra in­duló járat mentesítéséről, — úgynevezett rásegítő já­rattal — gondoskodott. Szilágyi Antal ópályi lakosnak a termelőszövet­kezet kifizeti az ígért ösz­­szeget, amennyiben a la­kást üresen átadja a tu­lajdonosnak. Kató Mihályné tiszaber­­celi olvasónknak — családi körülményeire való tekin­tettel — az idén is megadja a termelőszövetkezet a ház­táji földet. Treszkai Andrásné buji lakos a jutalomösszeggel korrigált munkabér utáni táppénzt kapja jelenleg, mivel betegsége a harminc napot meghaladta. Ugyan­is az 1975. július elsejével életbe lépett társadalom­­biztosítási törvény értel­mében a táppénz kifizeté­sénél a jutalmat csak ab­ban az esetben lehet fi­gyelembe venni, ha a táp­pénzes állomány időtarta­ma a 30 napot meghaladja. Köszönet a segítségért A nyírturai Zöld Mező Termelőszövetkezet Ságvári Endre szocialista brigádja a közelmúltban kommunista szombatot tartott, melynek értékét óvodánknak ajánlot­ták fel. Kétezer-kétszáz fo­rintból játékot vásároltunk, amely komoly gyarapodást jelentett az óvodának. Most azonban elsősorban a brigád nemes cselekedetére szeret­­retném a figyelmet felhívni, hiszen huszonöt anya áldoz­ta fel szabad szombatját. Se­gítségüket ezúton is köszön­jük és munkájukhoz továb­bi sikereket kívánunk, — ír­ja levelében Kiss Gáborné a nyírturai óvoda vezető óvó­nője. Epreskert utcai „tenger” Mi, az Epreskert utca és környékének lakói el va­gyunk keseredve az itt lévő útviszonyok miatt. Az új házak között a közlekedés a gyalogosok és a járműtulaj­­dosonok számára egyaránt lehetetlen. Nem is beszélve az édesanyákról, akik für­készve méregetik a sár vas­tagságát, a tócsák mélysé­gét, vajon át tudják-e a ba­bakocsit tolni, a legközeleb­bi járdára, vagy sem? Szép lakásokban élünk, de alig tudunk az utcára kilépni, hogy a cipőnk, csizmánk bo­káig ne merüljön el a sár­ban. Vajon mikor fog meg­szűnni környékünkön ez az állapot? — panaszolják az Epreskert és a környező ut­cák lakói. PARAGRAFUS Jogvita a szövetkezettel Kálmán János olvasónk egy mezőgazdasági szakszö­vetkezet tagja. A szövetkezetbe történt belépéskor szőlőte­rületét visszahagyták részére és az nem tekinthető szak­­szövetkezetbe bevitt területnek. Olvasónk szőlője teljes egészében csemegeszőlő telepítés és az évek során több esetben kaptak ajánlatot a szövetkezet részéről, hogy a szőlő értékesítését a szakszövetkezeten keresztül bonyolít­sa le. 1975-ben létre is jött egy ilyen megállapodás és az értékesítés folyamatosan és zökkenőmentesen történt. Az elszámolást mindig pontosan megejtették, kivéve a leg­utóbbi elszámolást, amikor olvasónkat 23 800 forint illette volna meg, azonban a szövetkezet 19 600 forintot fizetett ki részére, arra hivatkozva, hogy a megelőző kifizetések alkalmával többet fizettek részére, mint amennyi járt, így a szövetkezet részéről a túlfizetés 4200 forint. Miután a szövetkezet pénztára többszöri szóbeli felszólítás ellené­re sem volt hajlandó az összeget kifizetni, olvasónk a bí­rósághoz fordult, ahol nem voltak hajlandók ügyével fog­lalkozni, mondva azt, hogy az ügy nem tartozik a bíró­ságra. Olvasónk kétségbeesett hangú kérdése az, hogy ilyen körülmények között egyáltalán nincs lehetőség követelésé­nek érvényesítésére? Válaszunkat az alábbiakban tudjuk összefoglalni: A szövetkezetekről az 1967. évi III. törvény szól, me­lyet módosított az 1971. évi 34. sz. tvr. Ennek a törvény­nek a hatálya, figyelemmel a 2. paragrafus (1) bekezdésé­re, a szakszövetkezetekre is kiterjed. A törvény alapján viszont a szövetkezet, így a szakszövetkezet, általános ha­táskörű szerve a vezetőség. Olvasónk vitája tagsági vita, ugyanis az érvényes jog­szabályok értelmében tagsági vita akkor keletkezik, ha va­lamelyik tagsági jog, vagy kötelezettség érvényesítésével kapcsolatosan a termelőszövetkezet illetékes szerve által tett intézkedést, vagy annak elmúlasztását a tag magára nézve sérelmesnek tartja. Ugyancsak a fent hivatkozott törvény 93. paragrafus (1) bekezdés értelmében a szövetke­zet és a tagja között keletkezett vita eldöntése a szövetke­zeti döntőbizottság hatáskörébe tartozik. Ilyen körülmények között olvasónknak mindenekelőtt írásban fel kell szólítani a szövetkezet vezetőségét a ki nem fizetett összeg megfizetésére és a szövetkezetnek arra írásban válaszolni kell. A válasz a vezetőség álláspontjá­nak tekintendő és amennyiben az olvasónkra sérelmes, a szövetkezet döntőbizottságához fordulhat. A 46/1975. Korm. sz. rendelettel módosított 35/1967. Korm. sz. rendelet mondja azt ki, hogy a döntőbizottság előtti eljárás a vezetőség döntése, vagy mulasztása miatt, a döntőbizottsághoz benyújtott írásbeli kérelemmel, illető­leg fellebbezéssel indul. A döntőbizottság határozata nem végleges, az ellen mind a szövetkezet vezetősége, mind pe­dig a szövetkezet tagjai keresettel fordulhat a járásbíróság­hoz. A járásbíróság tehát olvasónkat nem azzal küldte el, hogy az ügy egyáltalán nem tartozik a bíróságra, hanem azzal, hogy még nem tartozik a bíróságra, mert mind ad­dig, amig a szövetkezeti döntőbizottság az ügyben nem ho­zott határozatott, pert indítani nem lehet, hisz a per indí­tása alkalmával a fél pontosan azt kéri a bíróságtól, de azt is kell kérnie, hogy a bíróság a döntőbizottság határozatát változtassa meg és reá nézve kedvező ítéletet hozzon. Dr. Juhász Barnabás

Next

/
Oldalképek
Tartalom