Kelet-Magyarország, 1976. január (33. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-17 / 14. szám

2 KELET-MAGYARORSZÁG 1976. január 17. A Nyíregyházi Cipőipari Szövetkezetből a napokban indították útnak az első exportszállítmányt Csehszlovákiába. A mokaszin eljárással készült cipőkből az üzem teljes termelését tőkés és szocialista exportra készíti. Felvételünk: a felsőrészkészítő szalagról készült. (Elek Emil felvétele) KÖZÉPISKOLÁS FOKON Vasutas-utánpótlás Záhonyban Záhony hosszú távú fejlő­dése megköveteli, hogy a vasútforgalom számára után­pótlásról gondoskodjanak. Már csak azért is, mert Deb­recenben megszűnt ez a ta­gozat. Két évvel ezelőtt nagy meglepetést váltott ki, hogy Záhonyban vasutasoktatás folyik — középiskolai szin­ten. — Valóban folyik, de milyen körülmények kö­zött?! Közösen az általános iskolával. Igaz szép, mo­dern ez az épület, de az ál­talános iskolások részére is éppen csak elegendő lenne, így még kénytelenek a hat szakközépiskolai osztálynak is helyet szorítani. öt tanulócsoporttal indult az eiső évfolyam. Az idén hat csoportot oktatnak. Akik itt kezdtek, azok már az új szakközépiskolában fognak ballagni! De a jelen­legi helyzet nagyon nehéz. Üzem és iskola A vasút ideiglenesen kol­légiumot adott a volt Bocs­­kai-laktanyában, de ez na­ponta három kilométer „in­gázást” jelent a diákoknak. Eleinte kerékpárral jártak be, most viszont már a vas­út szállítja őket busszal. A vasút segített a pedagógu­sok letelepítésében is azzal, hogy biztosította a szolgálati lakásokat. Huszonhat pe­dagógus végzi az oktatást. Ebből tíz „vasutas-óraadó”. Két mérnök-tanára is van az iskolának. A fiatal igaz­gató, Czégény Miklós maga is vasutasdinasztiából szár­mazik. Édesapja és nagyapja is vasutas volt. Úgy látszik, jó kezekben van az iskola irányítása, az eddigi tapasztalat legalábbis ezt bizonyítja. A vasút nagyon sokat se­gít az iskolának. A gyakor­lathoz szükséges tárgyi fel­tételeket biztosítják. Kap­csolatukat szocialista szer­ződésekkel teszik szorosab­bá. Akik ebben az iskolában végeznek, kétezer forinton felül is keresnek majd. Háromféle oktatás egy iskolában Tavaly — az első évben — 151 diák kezdte el a ta­nulást; ebből 36 volt a szak­középiskolások száma. Ugyanis Mándokon meg­szűnt a gimnázium és jelen­leg közösen tanulnak a gim­nazisták a szakközépiskolá­sokkal, itt, az általános is­kolában. Az idén már 92 fia­talt képeznek, ebből har­minchat a lány. Felnőttokta­tás is folyik az épületben, hét osztály végzi „levelezőn” az iskolát. Hogy az iskola ne legyen nagyon egyhangú, kirándu­lásokkal tarkítják a diák­éveket. Tavaly karácsony előtt Budapestre utaztak, hogy közösen menjenek színházba. A 30 éves év­fordulóra a salgótarjáni em­lékműhöz (Nógrádi Sándor szobrához) látogattak el. Mátrai János a legfőbb szer­vezője az utazásoknak, akit mint oktatót is nagyon ked­velnek a gyerekek. 47 milliéért Záhony fejlődését figye­lembe véve, az oktatás kor­szerűsítéséért megkezdődött a 47 millió forintos beru­házással a korszerű vasutas szakközépiskola építése, a je­lenlegi közvetlen közelében. A költséget a megyei tanács és a KPM fedezi. Speciális tervezése az országban egye­dülállóan biztosítja a szak­­irányításnak legjobban meg­felelő tárgyi feltételeket. Nyolcosztályos iskola, 150 tanulót befogadó kollégium, mosdóval felszerelt négysze­mélyes szobák, 200 szemé­lyes ebédlő, tornatérén^, mű­helyek épülnek. Ez egy lépés ahhoz, hogy Záhony valamikor város legyen... P. v. KINCS A FÖLD ALATT Termálvíz — minden mennyiségben Egy most elkészült tanul­mány szerint Szabolcs-Szat­­már termálvizei olyan meny­­nyiségben fordulnak elő, és olyan minőségűek, hogy nyu­godtan jelenthetik egy kor­szerű fürdőhálózat kiépítésé­nek alapját. Ha az itt talál­ható vizek megvizsgált kút­­jait és lelőhelyeit tudomá­nyosan elemzik, akkor kide­rül, hogy ásvány- és gyógy­vízben rendkívül gazdagok vagyunk. Plusz 68 fok A megye területén találha­tó termálvizek szakszerű elemzését elvégezte Nagy Gé­za laboratóriumvezető ve­gyész a megyei KÁJÁLL-nál. Eszerint Nyíregyházán, a Sós­tón három, a megyei kórház­ban és a városi fürdőben egy­­egy kút található. Igen jelen­tősnek mondható a kisvárdai két kút, valamint a máté­­szalka és tiszavasvári lelő­hely is. A legtöbbjük — a ti­szavasvári kivételével — ivó­kúrára is kiválóan alkalmas. Különösen emésztőszervi meg­betegedések, anyagcsere-bán­talmak gyógyítására alkalma­sak. Rendkívül érdekes, hogyan alakul a megyei termálvizek hőfoka. A nyíregyháziak 39 és 44 fok között mozognak, a kisvárdaiak között már 53, a mátészalkai meg 58 fokos. A rekordot a tiszavasvári tart­ja, mégpedig 68 fokkal. A megyei gyógyvizeknél is je­lentkezik a nagy jelentőségű hatás, ami a hidrosztatikai nyomásban nyilvánul meg. Ez azt jelenti, hogy a vízbe merülő test súlyának egy ti­zedére csökken. Ebből már ki is derül, hogy a mozgás­­szervi megbetegedések gyó­gyítására alkalmas, mert ke­vesebb izommunkával hozha­tók mozgásba a beteg testré­szek. A kiváló vegyi össze­tétel ugyanakkor azt is biz­tosítja, hogy a bőrön keresz­tül az ásványi anyagok a szervezetbe kerüljenek, és ott fejtsék ki áldásos hatásukat. Hasznosítsuk! Igen nagy kincsünk tehát ez a gyógy- és ásványvíz, melyet korántsem használunk ki teljes egészében. Tekin­tettel arra, hogy ebben az év­ben országosan komoly ter­veket dolgoznak ki, szüksé­ges lenne, hogy megyénk is jelentkezne a fejlesztésben való részvételre. Elgondol­koztató ugyanakkor, hogy mi­ként lenne meggyorsítható az ásványvizek palackozása és forgalomba hozása. A gyó­gyító funkciók mellett vég­telen energiatartalékot is je­lent a hévíz, mely alkalmas lenne arra, hogy bizonyos te­rületeken ezek segítségével alakítsák ki a melegházakat, gyorsítva a zöldségtermesztést is. Egyes vélemények szerint a hőforrások és gyógyvizek hasznosítása komoly pénzt igényel. Egy azonban biztos, hogy o befektetés gyorsan is térül. így az-egészségügyi ve­zetésen a sor, hogy megfelelő előkészületek után kérje a vizek minősítését, és ezt kö­vetően állítsa azokat a gyó­gyítás szolgálatába. Ez a me­gye 600 ezer lakosának is ér­deke, de ezen túlmenően ha­tásos fürdőhálózat idegenfor­galmi kihasználását is jelent­heti. (bürget) NINCS AUDIOLÓGIAI ÁLLOMÁS A zajról — csendesen Egy Szabolcs-Szatmárban végzett vizsgálatsorozat tanú­sága szerint, amely közel sem terjedt ki valamennyi mun­kahelyre, megállapították; je­lenleg több, mint 3000 em­ber dolgozik olyan körülmé­nyek között, ahol a zajszint nagyobb a megengedettnél. *­A hír rövid, de meghökken­tő. Ha a részleteket nézzük, akkor kiderül, hogy az érin­tetteknek több mint a fele nő. Az összes nem megfelelő zaj­körülmény között dolgozó 10 százaléka fiatalkorú! Ismert és eleget nem hangsúlyozha­tó igazság: a zajt nem lehet megszokni. Tehát arról van szó, hogy ez a háromezernél több ember idővel olyan ká­rosodást szenved, amely el­érheti a nagyothallást. vagy rosszabb esetben a süketsé­get. Sajnos a megyében a KÖ­­JÁLL munkaegészségügyi cso­portjának nincs .zajvizsgáló részlégé. Se műszer, sé ember nem áll rendelkezésre, már­pedig zajügyben nem lehet csak „hallomásra” alapozni. Kisegítő megoldásként a haj­dú-bihariak segítenek időn­ként. Nem kell különösebben bizonygatni, hogy a megye ipari fejlődése, valamint az élet minden területén jelent­kező növekvő zajszint nem függhet egy ilyen esetleges­ségtől, Időszakos segítségtől. * Igaz, a megyei kórházban folynak audiológiai vizsgála­tok. Ezek száma azonban ke­vés. Elsősorban a kórházi betegek, a rendelőintézetben jelentkezők kerülnek a ké­szülékek mellé. Zajos munka­helyen dolgozót 1970 óta alig több mint ezret vizsgáltak meg. Ez szűrővizsgálat volt, hallásküszöböt eddig nem mértek. Sajnos, amíg napi kétórás rendelés van, nem megfelelő műszerezettség, ad­dig jobb eredményt aligha le­het várni. Időszerű lenne te­hát egy audiológiai állomás felállítása, mégpedig megyei hatáskörrel. Amikor az egészségügy fel­adatairól szólunk, azt is meg kell említeni, hogy az üze­mek is tehetnének egyet és mást. így a géptípusok ki­választásánál, új technológiák bevezetésénél körültekinthe­­tőbben járhatnának el. Az sem lenne kizárt, hogy több, olyan zajos üzem, ahol nagy létszámot foglalkoztatnak, a munkavédelem keretében korszerű, nem szükségigényt kielégítő zajszintmérő állo­mást szerelne fel közösen. Most, amikor a környezeti ártalmak, az embert lépten­­nyomon érő károsodások olyan nagy súllyal kerülnek szóba, igazán időszerű lenne ezt a kérdést úgy napirendre tűzni, hogy a helyzet megál­lapításán túl intézkedés is szülessék, (bürget) Egészség­­nevelés ’76 megyei egészség­­nevelési csoport kidolgozta és nyil­vánosságra hozta, milyen témákkal kíván foglalkozni ebben az év­ben. Januárban az egész­ségnevelés általános cél­jait, törekvéseit és Sza­­bolcs-Szatmár megyei fel­adatait összegezik. Febru­árban a beteglátogatás immár évek óta rendezet­len és vitatott témáját ve­szik górcső alá. Márciusban az emlőrák, áprilisban a vakság képezi a központi témát. Ez utóbbi az egész­ségügyi világnap kereté­ben külön is hangsúlyt kap. Májusban az örökle­tes betegségek, júniusban pedig az ugyancsak idő­szerű üdülési szabályok kerülnek terítékre. Július­ban — megyei tapasztala­tok nyomán — az üzemi bőrbántalmakat tárgyal­ják, míg augusztusban, éppen a tanévre készülő­dés jegyében a tanulás hi­giénéje a napirend. Szep­temberben rendezik meg a rétközi egészségnevelési napokat, melyek a koráb­bi hagyományokon alapul­va áttekintik megyénk egészének egészségügyi helyzetét. Októberben az alkoholizmus ártalmai, no­vemberben a fogászat és testápolás, decemberben pedig a gyógyszerfogyasz­tás alkotják a munka ge­rincét. Ezeket a témákat az egészségnevelési csoport havi kiadványában részle­tesen elemzi, de ezek szellemében készítik már most terveiket az üzemi és mezőgazdasági egész­ségnevelők is. Várható, hogy az eddigi, tapaszta­latok szerint a fontos, a közt' érintő' kérdésekkel kapcsolatban1 mind 'na-* gyobb társadalmi aktivitás nyilvánul majd meg, ez­zel is elősegítve a gyógyí­tásnál is fontosabb meg­előzési munkát. EGY OLVASÓNK ÍRJA Uj kiállítás a múzeumban A Jósa András Múzeum­ban Nyíregyházán január 18-án érdekes tárlat nyí­lik. Ez alkalommal mutat­ják be azokat a műveket, amelyek a közelmúltban ke­rültek az intézmény birto­kába és annak gyűjtemé­nyét gyarapítják. Két fő cso­portból tevődnek ezek ösz­­sze. Vannak művek, me­lyeket műpártolók ajándé­koztak, így szobrok és eddig ismeretlen, de értékes ké-Névváltoztatás Bizonyára többen emlé­keznek arra a bíráló írásra, mely csaknem egy évvel ezelőtt jelent meg az Élet és Irodalom című hetilapban a nyíregyházi Vá­ci Mihály Lakásszövetkezetről. A glossza a szövetkezet név­­választását kifogásolta, mond­ván: nem túlzottan illik egy költő neve egy lakásszövet­kezet cégtáblájára... A bírá­lat jogosságát a legtöbben nem is vonták kétségbe — néhány hét múlva a közgyű­lés úgy határozott: Nyíregy­házi Lakásépítő és Fenntar­tó Szövetkezetre változtatják a nevet, mivel a megyeszék­helyen az egyesülések után ez az egyetlen lakásszövetke­zet. A szövetkezet igazgató­ságának válasza is megjelent az ÉS-ben, — közük a név­­változtatást. De! Azóta is Vá­ci Mihály nevével esik szó a szövetkezetről, ez áll a cég­táblán is. S ennek csupán annyi az oka: a névváltozta­tás jóváhagyását kérő levélre még a mai napig sem kapott választ a szövetkezet a városi tanácstól... pék. A másik rész az elmúlt év vásárlásaiból tevődik össze. Igen jó törekvés, hogy a , 'Jósa András Múzeum gyorsan közönség elé tárja ezt az anyagot, amely bizo­nyára tetszésre is talál. Az egy hónapig megtekinthető tárlat, a megyei intézmény állandó kiállításaival együtt nagyon is érdemes arra, hogy azok is megtekintsék, akik már látták a jól ren­dezett gazdag anyagot. Szeneslapát* hiány Augusztus óta'járom Nyír­egyháza üzleteit, egy szén­­lapátért, de hiába, sehol nem kapható. Pedig bizo­nyára tudják az áruellátá­sért felelősek, hogy még na­gyon sok lakásban van ha­gyományos fűtési mód, vagyis cserép- és vaskályha. És hogy a szenet valamivel be kell rakni a kályhába — közli levelében Sz. J. nyír­egyházi lakos. (tarnavölgyi) FOTÓPÁLYÁZATUNKRA ÉRKEZETT SZÜLETÉSNAP. Bekfildte: Varga Géza, Fülpösdarói

Next

/
Oldalképek
Tartalom