Kelet-Magyarország, 1975. december (32. évfolyam, 282-305. szám)
1975-12-06 / 286. szám
1975. december 6. KELET-MAGYARORSZÁG 3 A vásárlások hava A napokban véget ért a KST-betéték kifizetése is és a százasok vágy- ezresek birtokában már szabadabban szárnyal az emberek képzelete: tervezgetik, mivel is kedveskedhetnének szeretteiknek, ismerőseiknek a karácsonyi ünnepen. Jó néhány kereskedelmi vállalat — az előző esztendőkön okulva — már november elején, közepén megkezdte a osúcsforgal- mi előkészületeket. A nagyközönség — városban és falun egyaránt — szívesen veszi a segítséget, hiszen nem lehet mindenki egyformán jártas az ajándékvásárlás berkeiben, s nem is tudhatja, hogy milyen újdonságokkal készül fel a helyi kereskedelem a téli Vásárlási csúcsra. Mert nem lehet vitás: december az ajándékozások, a vásárlások hava, a kereskedelem csúcsforgalmi Ideje. Az előzetes jelzések szerint a kereskedelem megfelelő raktárkészletekkel várja a vásárlók ostromát. Az egész évben kiegyensúlyozottnak mondható élelmiszer-ellátás decemberre is bíztató, az édesipar néhány újdonsággal kedveskedik az ünnepekre, lesz déligyümölcs, s jobb a ruházati és tartós fogyasztásicikk-ellátás is. Mégsem mondhatjuk, hogy egyszerű, zökkenő- mentes dolog a kedvünkre valót vásárolni. A felkészülést elemezve mintha ellentmondás lenne a kereskedelem beszámolói és a vásárlók egyéni tapasztalatai között. Igaz, akad jó néhány hiányzó árucikk, de a vevők ilyenkor úgy érzik, mintha a valóságosnál több lenne. A panasz sok esetben jogos, máskor csak vélt, hiszen nehéz mindén egyes ember ízlését kielégíteni. Sőt, mondjuk meg: lehetetlen is. Ez persze nem mentesítheti a kereskedelmi vállalatokat, hogy a hátralévő hetekben ne tegyenek meg mindent a folyamatos ellátásért, a kapós, de kifogyóban lévő árucikkek utánrendeléséért. S talán még időben érkező figyelmeztetés: ne csak drágább árukkal igyekezzenek megtölteni a kirakatokat és a polcokat. Több olcsó cikkre van szükség, hiszen az embereknek sem egyforma a költekezési lehetőségük. Ezekben a hetekben megerőltető munka vár a tanácsi kereskedelmi vállalatok, a szövetkezeti boltok, áruházak dolgozóira. Bírni, tűrni kell naphosz- szat a vásárlók ostromát, türelmesen, kedvesen válaszolni kérdéseikre, tanácsokkal segíteni a bizonytalanokat, s közben nehéz terheket cipelni a raktárból a pultokig. Azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a kereskedelemben dolgozók túlnyomó többsége nő, így nekik is megvan a bevásárlási gondjuk, a családon belüli ünnepi készülődéssel kapcsolatos feladatuk. Talán könnyebb lesz a helyzetük, ha a vásárlók figyelmesebbek, türelmesebbek, körültekintőbbek lesznek bevásárlásaiknál. A családi vásárlási tervek többnyire elkészültek. Mindenki a legkellemesebben szeretné eltölteni az ünnepeket és köszönteni a közelgő újévet. Ezüst- vasárnapig, aranyvasárnapig sok mindent ki lehet pipálni a karácsonyra előjegyzett vásárlási listáról. Kívánjuk, hogy minél kevesebb legyen a bosszúság és több a sikeres vásárlás feletti öröm. Kapalyag Imre Az áruszállítás, a tömegközlekedés jövűje Szabolcsban Beszélgetés Zilahi Józseffel, a megyei tanács osztályvezetőjével A közlekedés — elsősorban a motorizáció rohamos fejlődése miatt — technikailag és arányaiban egyaránt a legdinamikusabban fejlődő ágazatok közé tartozik, a gyors fejlődés pedig tudományos megalapozottságot követel. Ezért vált kormányprogrammá 1968-ban a közlekedési koncepció, amely 12—15 éves távlatra jelölte ki a közlekedés fejlesztésének fő irányait. A megvalósításról, a megyében elért eredményekről és gondokról beszélgettünk Zilahi Józseffel, a megyei tanács vb építési, közlekedési és vízügyi osztályának vezetőjével. — Mi tette szükségessé a távlati tervek kidolgozását? — A vasúti szállítás több mint ötszörösére, az áruszállítás több mint hatszorosára, a közúti személyszállítás tizenhétszeresére, az áruszállítás pedig tizenkétszeresére nőtt az elmúlt negyedszázad alatt. De a fejlődést jellemzi, hogy míg 1950-ben 65 ezer személy- és tehergépkocsi közlekedett az ország közútjain, addig az idén már csaknem másfél millió. E rohamos fejlődést alapul véve a távlati elképzelés az utazási igények 60—70 százalékos, az áruszállítások 100 százalékos növekedésére számít, így a fejlesztést ezekhez a számokhoz kellett igazítani. — Milyen feladatokat ró ez a fejlődés a tanácsokra? — Feladataink sokrétűek lesznek az V. ötéves terv folyamán. Közre kell működnünk a tervek végrehajtásában. ami olyan feladatokat jelent, mint a kis forgalmú, gazdaságtalan vasútvonalak megszűntetése, közútra terelése, a vasúti áruforgalom további körzetesítése. Megyénkben az eddig megszüntetett baktalórántházi és jánkmajtisi vonal után továbbra a KPM terve marad a Nagykálló—Nyíradony, a Nyírbéltek—Debrecen és a nyírvidéki kisvasút megszüntetése, a Mátészalka—Zajta, a Görögszállás—Ohatpusztakócs közötti vonalak körzetesítése. Ezt az elképzelést mi csak akkor támogatjuk, ha a közútra terelés minden feltételét megteremtettük, hiszen a tanácsok feladata elsősorban a megye lakóinak érdekeit képviselni. — A tanácsok feladata a tömegközlekedés szervezése. — Tevékenységünk nem merülhet ki abban, hogy évente egy alkalommal menetrend-egyeztetéseket tartunk, még akkor sem, ha itt ismerjük meg legközvetlenebbül a lakosság igényeit. Munkánk legfontosabb része itt a vasúti és közúti közlekedés jobb összehangolása Sajátos helyzetben vagyunk: a hét eleje és a hét vége túlságosan zsúfolt. A munkás- vonatok zsúfoltságán enyhíteni kell, tarthatatlan a Mátészalka környéki közlekedés helyzete —, hogy csak a legfontosabbakat említsem. Aztán szorosan ide tartozik a városi közlekedés, amelyet nem lehet leszűkíteni a sole típusú, elhasznált állapotú autóbuszokkal rendelkező Volán problémájára. Bár nincs megoldva a forgalom- irányítás, az öt év alatti 20 százalékos járműállomány- növekedés nem sokat enyhít a csúcsidők zsúfoltságán. Ezért január 5-től néhány helyen megváltozik a munkaidő kezdete, így mintegy 3000 dolgozó nem 7 és 8 óra között utazik munkahelyére. — Az úthálózatban még ennél is nagyobb az elmaradás. A KPM-nek 2050 kilométer útja van megyénkben, ennek 39 százaléka belterületen van. Ami pedig a fejlesztést, a korszerűsítést illeti: az összes pénzből csupán 8 százalék jutott belterületi utakra, pedig ennél arányosobban kellett volna elosztani. Ezért legfontosabb feladat a belterületi utak korszerűsítése, a vasúti kereszteződések megszüntetése. Ami gond: a belterületi utak nagy részét — 5000 kilométert — a tanácsok kezelik, lényegesen szűkösebb anyagi lehetőséggel. Arra azonban jobban figyelni kell, hogy ezt a pénzt ne csak új utak építésére, hanem a régiek felújítására is fordítsák. — Ez év áprilisától tanácsi hatáskörbe került a forgalomszabályozás. Milyen változásokat terveznek? — A forgalomszabályozás új, nagy feladat. Kezdeti eredményeink Nyíregyházához kapcsolódnak: egyirányosítottuk az Egyház utcát, a Kálvin teret, a Zrínyi Ilona utcát. A megyében hétszázezer forintot költöttünk az idén új táblákra. Terveink között szerepel a Bukarest utca és a Moszkva utca egy- irányúsítása. A feladat: felülvizsgálni a jelenlegi közlekedési helyzetet és ahol indokolt, ott úgy változtatni, hogy az a balesetmentes közlekedést, a forgalom gyorsítását szolgálja. Továbbra is szoros kapcsolatot tartunk a forgalom irányítását és ellenőrzését ellátó rendőrséggel, tapasztalataikat a forgalom- szabályozásnál figyelembe vesszük. — Az említetteken kívül milyen feladatai vannak még a tanácsoknak? — Például igazgatási feladatok. A nagy forgalom miatt szigorúbban kell eljárnunk az engedély nélküli közterület-foglalókkal és azokkal az útfelbontókkal, akik nem megfelelően állítják helyre munkavégzés után az utakat. Júliusban csak Nyíregyházán 450 helyen foglaltak el területet engedély nélkül. A jövőben bírságokkal szerzünk érvényt a határozatnak. Ezen kívül az eddigieknél aktívabb szerepet kell vállalnunk a Közlekedésbiztonsági Tanács központi és területi testületéinek munkájában. a közlekedési morál javításában. Balogh József LEHETNE JOBBAN? Az MSZMP Központi Bizottsága 1974 decemberében határozatot hozott a gazdasági munka színvonalának javítására. Minden ember a maga területén tudja legjobban, hogy mi az, amin változtatni kell. Ezért kérdezünk meg sorozatunkban vezetőt és beosztottat, ipari és mezőgazdasági munkást: milyen területen lát eddig kihasználatlan tartalékokat. Aki válaszol: Dajka János, a demecseri Kossuth Tsz elnökhelyettese. — Ahhoz, hogy a válasz érthető legyen, néhány dolgot feltétlenül el kell mondanom abból, ahonnan három éve indultunk. Háromezer hektáros szövetkezetünk állóeszközértéke mindössze 12 millió volt, egy tízórás munkanapra 59 forint jutott, az erők szétaprózódtak a megszámlálhatatlanul sok növényféle termesztése és a háromféle állattartás között. — Ilyen előzmények után a legfontosabb feladatunk a mi rétközi területünknek legjobban megfelelő vetés- szerkezet kialakítása, majd ugyancsak az adottságok alapján a leggazdaságosabban tartható állatfajta kiválasztása volt. Természetesen olyan módon, hogy az összhangban legyen a hagyományokkal, a népgazdaság érdekeivel és a tagok foglalkoztatásában se legyenek gondjaink. —• Amit eddig tettünk, abban kell ezután is jobban dolgoznunk. A zöldségfélék — a sárgarépa, a káposzta — termelését kibővítettük a paprikával és póréhagymával, mert a 150 hektárból 500-ra nőtt területen lehet és érdemes gépesíteni: így kedvező az árbevétel és így tudunk folyamatos munkát biztosítani átlagosan 52 éves tagságunknak. Elsősorban emiatt termelünk póréhagymát, amelynek elő- feldolgozása egész télen és tavasszal könnyű munkát' ad a nőknek. — Igenám, csakhogy a gépesítés egy sor gondot is hozott. Az anyagi részt leszámítva, a tsz-nek egyszerűen ailg volt szakmunkása, akiket pedig ennek megszerzésére alkalmasnak tartottunk, soknak hiányzott az általános iskolai végzettsége. Három éve évente 18 —20 tagunk fejezi be a nyolcadik osztályt és évente 15—20 ember szerez alap-, vagy a korszerű gépek kezeléséhez, kiszolgálásához VÁLASZOL: Dajka János speciális szakmát és továbbképzésben vesznek részt a korábban szakmát szerzettek is. A tsz-nek azonban még több szakemberre van szüksége. — Nemcsak azért, mert tagjai vagyunk a burgonya zárt rendszerű termelési rendszernek, hanem mert a? idén beléptünk az ország 12 legnagyobb gyümölcstermelő közös gazdasága által létrehozott termelési rendszerbe is. Az itt megkövetelt technológiát, a növényvédelmei csak jó szakemberekkel tudjuk elvégezni. — Bár a burgonyatermesztéshez vásárolt gépet az idén már a sárgarépabetakarításnál is hasznosítottuk, még további lehetőségeink vannak a gépek kihasználásában. Nem elsősorban az időbeni kihasználásra gondolok, hiszen a K —700-as 22 órát üzemel naponta és a többi gépünk is két műszakos, hanem a munkában történő jobb kihasználásra. Hogy ez változzon, ahhoz először a gépeken, vagy egyéb területén dolgozók tulajdonosi szemléletének kell megváltozni. Mert van még olyan, hogy 30 forinttal több keresetért valaki 20 ezres kárt csinál. — További lehetőségeink vannak abban, hogy minden területünkön talaj- vizsgálatokat végeztessünk és ennek alapján gondoskodjunk a tápanyag-utánpótlásról. Gyenge minőségű földjeinken ezután olyan takarmánynövényeket kél] majd termesztenünk, amely lehetővé teszi, hogy 3200 anyajuhállományunkat 10 ezerre növeljük, mert ezeken a területeken csak ráfizetéssel tudnánk más kultúrákat termelni. A továbblépés magja 11 szocialista brigádunk, de hogy a szervezés és irányítás tökéletes legyen, ahhoz még sok szakemberre van szükségünk. Az év folyamán mintegy 500 különböző modell “készült el bemutatásra a Rakamazi Cipész Szövetkezet tervezőinek asztalán. Képen: Szemen- gyák Béla újabb női cipő tervét készíti. (Hammel József felvétele) mtmintha természetelle- Iwt nesen nagyra nőtt w darazsak donganá- nak a dohánykórók fölött, úgy tűnt szemünkbe a két Balthes félautomata gép. Közel a földhöz, mégis magasan, kényelmesen szedték az asszonyok, lányok a méregzöld leveleket. Mondták, dicsekedtek, naponta száz mázsát leszednek, elégedettek, megvan a napszám: 160 forint. Megörökítette az emlékezet a 60 éves Elek Imrét is, aki egyedül férfi ott ült a lányok között a dohány- törö gép ülésén és hideg pipával a szája szögletében mondta a véleményét. — Régi dohányos vagyok, nem úgy mint ez a lány — Oláh Erzsébetre mutatott —, én tudom értékelni, mit ér ez a gép. Valamikor régen nagyon megszenvedtünk mi dohányosok a keresetért. Most úgy dolgozzuk a határt, hogy a földhöz sem ér a ZSURLÓ lábunk. Ez az igazi kényelem. Igaz és jó amit az öreg mondott. Csak az nem jó, hogy sók mindent elfeledtünk. Ott a nyírtassi határ Hermann-tagi részében őszi harmattól kövérre hízott gyomok népi nevét kérdezgettem a fiataloktól. Nem tudtak válaszolni. Meglehet, nincs is ezeknek ma már semmi jelentősége. Mert mire jó az, ha valaki tudja, hogy az egyik gyom libatop, a másik disznóparaj, a harmadik zsurló. Inkább azt kell tudni, hogyan és mivel lehet irtani őket. Csak idősebb emberek merengenek azon, hogy valamikor, amikor a nép a gyomok neveit adta a legtöbb gaznak még volt valami haszna. A disznóparajjal a süldőket, a kocákat etették, hátszámra szedték a földművelők és este vitték haza. A zsurlóra azt is mondhatnánk, az volt az ősidők mosogatószere; amolyan vadon termő ultra. Cselédek, napszámosok után a határba vitték az ebédet az asszonyok. A kiürült szilkéket, ételese- ket víz híján homokkal és marokra fogott zsurlóval mosták el. A hajdani pa - rasztasszony ha edényt tisztított még véletlenül sem nyúlt más gaz után, csak az érdes, vékony, ízelt szárú, tapadó zsurlót szedte. Mint a tükör, tiszta volt tőle az edény. Aratóknak, dohánytörőknek ma már lába sem éri a földet. A haszontalan gyom ma végképp haszontalan lett. Seres Ernő
