Kelet-Magyarország, 1975. december (32. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-30 / 304. szám

4 KELET-MAGYAHORSZÄG 197S. december 30. Hazaérkezett Kínából a I TELEX... szovjet helikopter személyzete Görög isteneit — görög emberek Két estém Athénban Poszeidon Hétfőn reggel véglegesen lezárult három szovjet kato­natiszt huszonegy hónapos, kényszerű kínai raboskodása. Az AEROFLOT menetrend- szerű Peking—Moszkva jára­tán elhagyta Kínát annak a szovjet helikopternek a sze­mélyzete, amelyet a kínai ha­tóságok 1974. márciusában, egy szándékolatlan behatolás közben tartóztattak fel kínai területen. Kurbatov repülő­gépparancsnok, Uszkov had­nagy és Bucselnyikov alhad­nagy majd két évig volt kénytelen várni, amíg a kínai állambiztonsági szervek va­lósnak ismerték el a kínai ha­tár véletlen átlépéséről szóló nyilatkozatukat. Szombaton adták át őket Vaszilij Tolsz­A moszkvai Lomonoszov Egyetem Radó Sándor egye­temi tanárnak, az Országos Földügyi és Térképészeti Hi­vatal főosztályvezetőjének ki­emelkedő tudományos, kar­tográfiai munkássága elisme­réséül tiszteletbeli doktori cí­met adományozott. Az erről szóló oklevelet V. J. Pavlov, a Szovjetunió budapesti nagykövete hétfőn a nagykö­vetségen adta át. A diplomát Kürti András: Csókol: 20. Télen is üzemelteti a strandot, kiutalja a kabino­sok, úszómesterek fizetését, fagylaltot akar készíttetni a a cukrászüzemekben, folya­matosan küldi a szükséges nyersanyagokat és így to­vább. Olyan egyedi automa­táknak tekint bennünket, amelyekről neki kell a leg­célszerűbben gondoskodnia. Külön-külön és együttvéve. Valamint az Omnisap gyár érdekeiről. A népművelési tanácsnokunkkal a minap közölte, hogy hány „darab” és milyen képesítésű tech­nikust, mérnököt, önálló ku­tatót és feltalálót igényel tyikov pekingi szovjet nagy­követnek, helikopterük egy későbbi időpontban kerül vissza a szovjet fél birtoká­ba. A hétfő reggeli hazaindu­lásnál a három tisztet kínai részről Jü Hung-liang, a külügyminisztérium szovjet és kelet-európai ügyekben il­letékes osztályának helyettes vezetője, valamint a külügy­minisztérium több vezető be­osztású munkatársa búcsúz­tatta. Szovjet részről Vaszilij Tolsztyikov nagykövet és a pekingi szovjet kolónia szá­mos tagja intett búcsút a tá­vozóknak. Hétfőn hazaérkezett Moszk­vába a szovjet helikopter sze­mélyzetének három tagja. átnyújtva szólt a kitüntetett professzor tudományos mun­kásságáról, internacionalista helytállásáról, tevékenységé­ről a fasizmus elleni harcban a II. világháború idején. Az átadásnál jelen volt dr. Garamvölgyi Károly oktatási miniszterhelyettes, és Ham­mer József mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhe­lyettes. az év végére a végzős diá­kok közül a gyár számára. De hát nem is untatom to­vább ezekkel a históriákkal, az egészben az a legkeserve­sebb, hogy valószínűleg na­gyon gyorsan és minimális munkával kiküszöbölhetnénk mindezt a Törpe prakszisá- ból. Némi átprogramozás, pár ezer algoritmikus gátló áramkör beépítése, folya­matos ellenőrzés... — És miért nem teszik? Ki akadályozza meg önöket eb­ben? — Maga a Törpe. Tökéle­tesnek tartja magát, így, ahogyan van. Ez is emberi vonás. Annak a különálló la­boratóriumi épületnek ajtói, ablakai, amelyben a Törpe áll, speciális zárakkal van­nak ellátva. Csak Orsted professzor ismerte a szám­kombinációt, amellyel nyit­hatók. Hirtelen halt meg, nem közölhette velünk. A Törpe maga kinyithatja az ajtókat. Ha akarja. De nem akarja. Világosan megmond­ta, hogy ő rajta már szük­ségtelen mindenfajta szere­lés, javítás, ő elérte a fejlő­dés tetőpontját. Mit tehe­tünk? Elhallgat, nyomkodni kez­di a pisze orrát. Úgy látom, a fülhuzigálás nála a gondolkodás velejáró­ja, az orrnyomkodás a ta­nácstalanságé. — Azt meg se kérdezem — mondom, amikor már A Phnom Penh-i rádió hétfőn Bangkokban lehall­gatott adásában bejelentette, hogy Norodom Szihanuk kambodzsai államfő több ázsiai, európai és afrikai or­szágban tett baráti látogatása, befejeztével december 26-án Pekingbe érkezett. A köruta­zás célja a meglátogatott or­szágok és Kambodzsa közötti kapcsolatok erősítése volt. A rádió egyben közölte, hogy Teng Hsziao-ping kínai miniszterelnök-helyettes fo­gadta a kambodzsai államfőt és kíséretét. VIENTIANE Továbbra is le van zárva a laoszi—thaiföldi határ. A lao­szi fővárosból érkezett hírek szerint több külföldi képvise­let kérésére hétfőn meg kel­lett volna nyitni a forgalmat, hogy biztosíthassák a vientia- nei nagykövetségek ellátását, erre azonban valószínűleg csak január 5-én kerül sor. MOSZKVA Hétfőn hazautazott Moszk­vából az a jordániai hivata­los küldöttség, amely Abdel Moneim Rifai szenátor veze­tésével kölcsönös érdeklődés­re számottartó kérdéseket vi­tatott meg a szovjet külügy­minisztérium képviselőivel. BEIRUT A hétfőre virradó éjszaka hosszú idő óta a legcsende­sebb volt a libanoni főváros­ban. A szembenálló felek fegyveres alakulatai a legfel­sőbb koordinációs bizottság ülésén született megállapo­dásnak megfelelően megkezd­ték a kivonulást a főváros központjából, a külvárosok­ban azonban továbbra is hall­hatók szórványos lövöldözé­sek. Libanon más körzeteiben ugyancsak viszonylagos nyu­galom uralkodik. Az ország vezető politikai köreiben foly­tatódnak a válság rendezését célzó konzultációk. ALGÍR Huari Bumedien algériai elnök hétfőn Hassi Messaoud- ban, ismét találkozott Moha­med Kadhafival. Diplomáciai körök szerint Algéria Líbia támogatását szeretné meg­szerezni a Spanyol-Szahara ügyében Marokkóval támadt konfliktusához. Más források szerint az algériai—líbiai csúcstalálkozóval egyidőben Algéria csapaterősítéseket küldött a marokkói határra és behívták a hadsereg tarta­lékosait. kezd kínossá válni a csend —, hogy miért kezelik bi­zalmasan ezt az ügyet. Ér­tem már, hogy a taxisnál, aki tegnap éjjel behozott, miért faggatóztam hiába. Az Omnisap gyár termé­keinek kelendőségétől függ itt mindenkinek az egzisz­tenciája, ha elterjedne ennek a fiaskónak a híre, süthet­nék meg a világpiacon az automatáikat. Nyilvánvaló az is, hogy miért nem hatol­nak be erőszakkal a Törpe rezidenciájába és végzik el azt a bizonyos átprogramo­zást. Nyilván az a veszély fenyeget, hogy ebben az eset­ben a Törpe azonnal leállít­ja a kibautrendszer egész működését, megáll az élet a gyárban, a városban. — Igen — bólint Rena —, sőt még azt is megteheti, hogy megváltoztatja a kü­lönböző rangú beosztott au­tomaták programját, letöri a memóriaegységekben tárolt tudományos, műszaki, gaz­dasági és egyéb adatokat, összekuszálja az egész bo­nyolult rendszert. Másod­percek alatt semmivé teheti két évtizedes kemény munka csaknem valameny- nyi eredményét... Orsted apó kiengedte a csodatevő szellemet a palackból és el­vitte szegényt a szívroham, mielőtt elárulhatta volna ne­künk a varázsigét, amelyre a szellem szót fogad. (Folytatjuk) z Akropolisz tövé­ben a hét minden napján nyitva tart a bolhapiac, Athén zsibvására. Divatos, csip­kés blúzok, hajdan volt népviseletek maivá for­mált változatai lógnak az utcára települt üzletek előtt. Selymek, csipkék, gyöngyök ragyogása közt szuvlakit, nyárson sült bárányhúst, lángosba cso­magolt hagymás, paradi­csomos húst áruló kicsi bódék. És mindenütt kí­nálják a gyöngyből fű­zött, morzsolható unalom­űzőt — csak férfiaknak. A Hephaisztosz utca ma is a kovácsoké. A sánta kovácsistenről, Zeusz egyik fiáról elne­vezett szűk sikártorban egymást érik a rézműve­sek műhelyei. Kávéfőzők, tálak, óriás edények, ko- lompak — görög motívu­mokkal mintázva. Vagy ötven üzlet, műhely egy­más mellett — az egyik­ben idős asszony a sze­münk láttára formázza, vési a réz karkötőket, ér­méket. A másikban a tu­lajdonos, hallván beszé­dünket, néhány magyar szóval kedveskedik. Ahogy egyre beljebb jutunk a bolhapiac szűk, girbe-gurba utcáin, egyre áttekinthetetlenebb, egy­re színesebb a kép. Az ajándéktárgyak, a szoká­sos szuvenírek mellé fel­sorakoznak a legkülön­félébb holmik. Régi köny­vek, szakadt újságok, használt ruhák, cipők. Egy kis téren megviselt rugójú fotelek, kibelezett matracok, rozsdás lába­sok, üres üvegek, fület- len bögrék, megírt képes­lapok, s ezernyi kacat várja sorsát. A gyümölcspiac és egy bizánci templom a vá­lasztóvonal. Eddig az ócs­kapiac. Innen nyílik az olcsó negyed, hogy aztán Athén legelegánsabb és legdivatosabb utcájába — az Ermouba — torkoll­jon. Az Ermouba, ahol butikok, fényes-kényes kirakatok kínálják a leg­újabb divatú cipőket, ru­hákat. A turistákat váró bazá­rok késő este is nyitva vannak. S jönnek az ut­cai árusok, néhány drah- máért horgolt gyapjúken­dőt, gyöngyöt árulnak. Este a Piakában fények gyúlnak, az egymást érő tavernákban, kiskocs­mákban, bárokban, népi táncos-zenés mulatókban. Vissza az „anyaországhoz”? Ciprusi török követelések Rauf Denktas, a ciprusi tö­tök közösség vezetője vasár­nap Famagustában elhangzott beszédében kijelentette: amennyiben Cipruson nem jön létre két különálló török és görög szövetségi állam, a ciprusi törökök számára nem marad más választás, mint egyesülés az „anyaországgal”, azaz Törökországgal. Denktas leszögezte: sem Törökország, sem pedig a ciprusi török közösség semmiféle enged­ményre nem hajlandóak az 1974-es török invázió idején megszállt ciprusi területekkel kapcsolatban. A ciprusi kér­dés — állította — csak úgy oldható meg, ha a görögök el­fogadják a jelenlegi de facto helyzetet és így ülnek a tár­gyalóasztalhoz. Turisták ülnek a hosszú asztalok mellé, nekik szól a buzuki zene, nekik tán­colnak a szigetek népvi­seletébe öltözött táncosok, nekik mondja a műsorve­zető a világ minden nyel­vén — még magyarul is! — „Jó estét, hölgyeim és uraim! Örülök, hogy a vendégeink...” A Piaka csendes utcái­ban azért az athéniak is helyet kapnak. Ilyen ke­vésbé látogatott, de na­gyon hangulatos taverná­ba vittek egyik este athé­ni barátaim. S míg ettük a műszakát, ittuk a reti­nát (gyantás bort) a ven­déglő kertjével átellenben lévő köveket nézegettük. A ledőlt oszlopok, díszes kövek hajdani gimnázium romjai, az időszámítás előtti első századból. Most macskák bujócskáznak közöttük. Egy másik esténket Pi­reuszán, a kikötőben töl­töttük. A jachtokkal, ha­jókkal szegélyezett Zea- öbölben, ahol közvetlen a tengerpart mellé telepített könyvesbolt régi és újgö­rögökkel, ott sorakoznak Lenin és Marx művei is. Í zen az estén a régmúltról és je­lenről beszélünk. Arról, hogyan él­nek ők és hogyan mi — Magyarországon. Arról, Népviseletbe öltözött leány Athén zsibvására Kerthelyiségben helyi szokás szerint halféléket ettünk. Halféléket, mert nem egv-két ételt rendel itt a Zorba nevű taverná­ban a vendég, hanem 20— 25 féle kis tálat, amelyből az egész asztaltársaság kedvére válogathat. Csiga, kagyló, rák, tengeri füvek, ízes fűszerekkel, zöldsé­gekkel körítve. Egy három évvel ezelőt­ti estére emlékezem. Ak­kor is itt beszélgettünk, s akkor athéni barátunk panaszkodott: még Platon is indexen van, nem je­lenhetnek meg a görög klasszikusok. Most tele a hogy Görögországban az élet a katonai diktatúrá­hoz mérten most szaba­dabb, sokan vannak kom- munistaérzelműek, legá­lisan működik a kommu­nista párt. De tért hódí­tanak a maoista eszmék, s erős az amerikai hatás. Az egyik Mao-arcképes pla­kát az egyetemistákat szó­lította zászlaja alá. A gö­rög kommunistáknak ma sem könnyű a dolguk. Kádár Márta Eredménytelen a mentés Indiában Halottnak tekinthetők ? Nem járt eredménnyel a bihari bányaszerencsétlenség áldozatainak megmentésére tett kísérlet. Szakértők ború­látó nyilatkozatai Szerint úgyszólván lehetetlen, hogy akár egyetlenegy embert is sikerüljön kimenteni a vízzel elöntött aknákból. A bánya­igazgatóság szerint az aknák­ban a szerencsétlenség pilla­patában 372 ember tartózko­dott. Fegyveres összecsapás Nigériában Karácsonykor fegyveres összecsapás zajlott le kato­nák és parasztok között Ni­géria délkeleti részén. Az üt­közetnék 13 halottja és mintegy száz sebesültje volt, s több mint hétezren hajlék nélkül maradtak — jelentet­ték be vasárnap Lagosban. A nigériai kormány há­romtagú bizottságot küldött ki az összecsapás körülmé­nyeinek kivizsgálására. Szem­tanuk állítása szerint a véres incidens úgy kezdődött, hogy katonák rátámadtak egy te­lepülésre és felgyújtották a házakat. Feltehetőleg meg akarták bosszulni egy társuk halálát. A rend helyreállítására ki­vezényelt rendőrök őrizetbe vették a támadásban részt vett katonákat. Radó Sándor a moszkvai Lomonoszov Egyetem tiszteletbeli doktora A képen: Radó Sándor átveszi a díszoklevelet V. J. Pavlov budapesti szovjet nagykövettől. (Kelet-Magyarország — Telefotó) Á Renate

Next

/
Oldalképek
Tartalom