Kelet-Magyarország, 1975. december (32. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-25 / 302. szám

16 KELET-MAGYARORSZÁG 1975. december 25. SZEGEN A CIPŐ A vérbeli labdarúgó — főleg, ha végig csatárt játszott — elsősorban a játék leg­szebb mozzanatára, a góllövésre emlékszik vissza. így .volt ezzel Eszenyi Dénes, a Nyíregy­házán, de megyeszerte ismert és a szurkolók jó emlékezetében megmaradt labdarúgó is. A népszerű Dimó, mert ez volt a focista beceneve — nosztalgiával, de tárgyilagosan emlékezett vissza játékos pályafutására. — Ha valakit, engem is sokat kárhoz­tattak annak idején a szurkolók. Főleg azért, mert sokat cseleztem. Igaz, hogy gyakran hi­báztam is. Viszont előretolt csatárt játszot­tam mindig. Állandóan „testőrrel” a nya­kamban, s a védők már akkoriban is eléggé ütöttek. Egyrészt tartanom kellett a labdát, másrészt egyedül lévén elől, kapura kellett törnöm. Volt bőven hibalehetőség. — Azért a góllövéssel sem voltak alap­vető bajok. — Sajnos én annyira szerettem focizni, hogy a játék örömében semmilyen statisz­tikát nem vezettem. így azt sem tudom meg­mondani, hogy NB-s játékosként hozzávető­leg hány gólt lőttem. Csak arra emlékszem, hogy általában sikerült „beütnöm” egy-két gólt az ellenfeleknek. Talán nem túlzás, ha azt mondom, hogy mérkőzésenként átlag egy-két gólt lőttem, idényenként pedig 14—15 gól volt az átlagtermésem. A read kedvéért — mert különösebben nem kell bemutatni — fussuk át Eszenyi Dénes pályáját. Tősgyökeres nyíregyházi, mindig is Nyíregyházán futballozott. Guszev téri fiú volt, akkoriban a környéken jócs­kán nyílt lehetőség a grundokon focizni. Ját­szott is, de viszonylag későn, 1959-ben, 17 éves korában került a Nyíregyházi Munkás ifjúsági csapatába, Pokrovenszky Pál edző keze alá. Egy év után a felnőtt csapat tagja lett, majd bajnoki évadonként lépett előre a csa. pattal a megyei I. osztályból az NB III-ba, majd az NB II-be. 1964 tavaszán az akkor NB I B-s Nyíregyházi Spartacushoz igazolták át Gajdos Gáborral együtt. A stadion lelá­tójáról nézte végig — már Spartacus-játé- kosként a Budafoktól itthon elszenvedett öd­es nagy meglepetést okozó vereséget. Két hét múlva mutatkozott be az NB I B-ben a Ganz-MÁVAG ellen, szintén itthon. Bár 2:1- re vesztett a csapat Eszenyinek ment a já. ték. Négy évet futballozott NB I B-ben, majd a kiesés után az NB II-ben a Spartacusban, egészen addig, míg abba nem hagyta. Ez idő alatt tagja volt egy ízben az országos szövet­kezeti válogatottnak is egy lengyelországi túrán. Varsóban és Lodzban négy mérkőzé­sen öt gólt lőtt, a torna gólkirálya lett. Aztán két súlyos térdsérülés is beütött, két porcműtét. Elsősorban ezek miatt hagyta abba a játékot 1971-ben. Az emlékek? — Minden olyan mérkőzés szép emlék, amelyen nyertünk, s amelyen gólt tudtam lőni. Különösen egy Perecesen, a Borsodi Bányász ellen játszott mérkőzésre emlékszem vissza szívesen. 0:1-ről 4:l-re nyertünk, s mesterhármast rúgtam, — mondta. — Játé­kostársaimmal és az edzőkkel mindig jól kijöttem. így kellemetlen élménynek csak az számított, ha itthon veszítettünk. Na­gyon nem szerettem, ha Nyíregyházán ki­kaptunk. — 1971-ben vége lett. Most viszont jó passzban lévő edző? — Akkor a Nyíregyházi Spartacus-Pető- fi serdülőcsapatának lettem az edzője — még játékosként segédedzői minősítést szereztem —, s egyik napról a másikra Dimó bácsi let­tem. Nagyon szerettem a gyerekeket, mégis ez év nyarán megváltam tőlük, amikor az NYVSC megyei II. osztályú felnőtt csapatá­hoz hívtak. — Őszi első a csapata. — Csak jobb gólkülönbséggel. Nehéz ta­vaszi idény vár ránk. Nagyon örülnénk, ha tavasszal fel tudnánk jutni, de nem ez az elsődleges és mindenáron való cél. A jövő csapatát kovácsoljuk a Vasutasnál, nagysze­rű kollektív szellemben. — Játékos volt, most edző: mi a véle­ménye a szabolcsi labdarúgás színvonalá­ról? — Volt jobb. Magánvéleményem szerint a Nyíregyházi Spartacus-Petőfinél kellene igazi minőséget megteremteni. Sokkal több összefogással, nagyobb türelemmel. Több bi­zalom a mindenkori edzőnek és szilárdabb sportegyesületi vezetés kellene ehhez. S csak a szabolcsi tehetségekre lenne szabad építeni. Edzőként is addig szeretne működni, amig használni tud a mégye labdarúgásának. Min­dig azok közé a sportemberek közé tartozott, akikkel soha nem voltak munkahelyi prob­lémák. 1958 óta dolgozik mai munkahelyén, a Nyíregyházi Építő- és Szerelő Vállalatnál, ahol megbecsült tmk-szerelőként ismerik. Két gyermek boldog apja. A másfél éves Krisztina még az első lépéseknél tart, de a kis Dimóról, a hétéves Dénesről azt mondja, jobb focista lehet belőle, mint az apja volt. S árulkodjunk is. Dimó ma is nagyon tud örülni a gólnak. Ha csapata, az NYVSC be­talál a hálóba — edzőség ide, vagy oda — Dimó bizony minden esetben boldogan fel­ugrik a kispadról, mintha ő lenne a gól­szerző. Bézi László Futni, tornászni... Az elmúlt félévszázadban Thália templomában végleg polgárjogot nyertek a színé­szektől magas fokú fizikai képességet is igénylő alkotá­sok. A legutóbbi évtizedben pedig, elsősorban a zenés mű­fajok, a musicalek által tel­jesen tért hódított a világ színpadjain a mozgás. Lehoczky Zsuzsával, a Fő­városi Operettszínház tagjá­val, az egyik nyíregyházi fel­lépése alkalmával arról be­szélgettünk, hogy hazánkban miként ségíti a sport, a test­nevelés, a színház művészeti kifejezési eszközeik gyarapí­tásában. — A korszerű színjátszás — szükségképpen — korsze­rű eszközökkel dolgozik. — Napjaink egyik legfőbb törekvése, éppen az, hogy az ember megőrizze természeti jellegét. E küzdelem egyik alapvető eszköze az élet min­den területén a mozgás. Ügy vélem, s mindnyájunk örömé­re, színházunk igazgatósága is íg vélekedik, a jövőben még inkább érvényt kell sze­reznünk a már egyébként ko­rábban kialakult színházi törvénynek: legyen a test legapróbb porcikája is kifeje­zési eszköz. A Fővárosi Ope- réttszínházban a művészi tor­na órákor kívül, a speciáliis gyakorlás is bizosított, alkal­manként, ha ézt egy darab megkívánja. — Ne gondolja viszont, hogy kezdeményezésükkel egyedül állnak. A Vígszínház fiataljai a Képzelt riport egy popfesztiválról bemutatása előtt igen komoly fizikai fel­készítésen vettek részt. S so­rolhatnám még a példák so­kaságát ... Mit teszek én a magam részéről ennek érde­kében? A budai hegyekben rendszeresen szoktam futni, emellett a színház udvarán a társulat tagjaival gyakran tollaslabdázom, no és a tévé tornagyakorlatait, ha nincs fellépésem, mindig végrehaj­tom. . , — A színművészek többsé­ge túlterhelt. Frissítő hatásá­nál fogva enyhít-e ezen a sport és a testnevelés, miként lehet a művészek érdeklődé­sét felkelteni ez iránt? — Minden színész önmaga energiájával gazdálkodik. So­kan könnyelműen elpazarol­ják energiájuk java részét. Holott egy színésznek, nagy­fokú ökonómiával kell élnie. A fegyelmezett, szigorú, ki­egyensúlyozott életmód is je­lentős akaraterőt követel, de a sportolás, a rendszeres test­nevelés méginkább. Felnőtt értelmiségi embert lehetetlen­ség az uszodába, a tornate­rembe, a sportpályára kény­szeríteni. Mindenki önmaga dönti el, hogy építi-e a szervezetét. Vagy rombolja. A színpadon könyörtelenül ki­derül, hogy ki milyen erőn­léttel rendelkezik. Egyébként a fizikai gondok inkább az idősebb művészgeneráció tagjainál jelentkeznek, a fizi­kai képzés számukra kissé szokatlan, a legtöbben ide­genkednek is ettől. A fiata­labb nemzedék képviselői már a főiskolán belekóstolnak a mozgás, a sport, a testnevelés örömteli ízeibe. Kitűnő szak­emberek irányításával — a színpadi mozgásfoglalkozáso- kon — gimnasztikái, akroba­tikus és modern táncképzés történik. A fiatalok fakultatív módon két sportág: az úszás és a lovaglás közül választ­hatnak kedvükre valót. Ezen­kívül mód nyílik atlétizálás- ra is. A főiskolai hallgatók olyan alapokat kapnak, amelyre később, egész pálya­futásuk idején, bízvást épít­hetnek. —• Véleménye szerint tud­nak-e a művészek segíteni abban, hogy a sport még nép­szerűbb és vonzóbb legyen? — Egész színészképzésünk­nek egyik nagyon lényeges mozzanata, hogy felismerte a testnevelés, a sport, a mozgás oktatásának fontossságát és kellő teret biztosított ennek. Ez is az egyik nagyon lénye­ges, alapvető feltétele annak, hogy az elkövetkező korok SZÁZÉVES EMLÉKEK „Jégig érő ruhákban ropták a táncot..." 1875. Az okmány, amely magá­ban foglalja az alapítás szö­vegét, magán viseli az idők múlásának csalhatatlan jele­it. Nem csoda. Kerek egy évszázad halványította szür­kére az írást, és az eltűnt évek sárgára vénítették a jegyzőkönyv papírját. A régi dokumentum nem más mint a Nyíregyházi Korcsolyázó Egylet születési bizonyítványa. Az alapítóle­vél dátuma: 1875. Száz esz­tendő. Nagy idő. Generációk nőttek fel, emberek szület­tek, éltek, haltak. Lássuk hát hol, hogyan született az el­ső nyíregyházi sportegylet? Kik ringatták bölcsőjét? Mi most 100 évvel ezelőt­ti emlékeket hívunk életre. Konkrét időpontok megha­tározására nem is vállal­kozhatunk, csupán papírra vetjük az elszabadult él­ményeket. Bevallom, átla­poztam levéltári anyagokat, könyveket, újságokat, hogy megtudjam, mi is történt akkor száz évvel ezelőtt. „Nyíregyháza 22' ezer la­kosával akkor a vármegye legnagyobb helységei Hatfe­lé ágazó vasútvonalai által, nagy vidék központja. Kul- túrális intézményei is a vár­megye legnagyobb városává teszik. Hatosztályú gimnázi­uma, 32 elemi iskolája, saj­tója, három hetilapja, szín­háza van. Jótékonysági és közegészségügyi intézmé­nyei, kórháza, nőegylete, árvaháza, sóstói fürdője előkelő színvonalon állanak. Iparát és kereskedelmét, há­rom ’pénzintézet támogatja. Áruforgalma jelentékeny méreteket ölt. A város Sza­bolcs vármegyének egyet­len, a fejlődés minden kel­lékével rendelkező, polgá­rosodást terjesztő központ­ja.” Egy évszázaddal ezelőtt ezek jellemezték Nyíregyhá­zát. A sport szerte a világon ezekben az években ringat­színművészei magas hőfokú előadásokon, maradandó él­ményt nyújtsanak a nézők­nek. A sportpolitikát nem a színházban csinálják, az a szakemberek dolga. így van ez a lehetőségek megteremté­sében, az igények felkeltésé­ben is. Mégis, talán elmond­ható, hogy a művészek is te­hetnek valamit ennek érdeké­ben. Ahogy Krúdy írta pél­dául a levesekről, velős­csontokról, pörkölthúsokról — gusztust csinálva, étvágyat gerjesztve, így a magunk módján mi is népszerűsíthet­jük a színpadon a mozgást, a testnevelést, a sportot. Pauwlik György ták bölcsőjét. A távoli sze­lek eljutottak ax Nyírség központjáig. A városban élő néhány lelkes tornatanár — vagy üzletember — a lecsa­polt Bujtoson jégpályát ho­zott létre. A várostól távol­eső helyet sokan látogatták. Kik lehettek az első vendé­gek? Gazdagok gyerekei, kisasszonyok, dámák, ficsu- rok, akik a technika akkori találmányával, vaskorcso­lyával rendelkeztek. S a hangulat? A nők jégig érő ruháikban, lovagjaik kísére­tében a katonazene pattogó hangjára járták a táncot a jégen. A szegényebbek? Ők is voltak néhányan. Egy-két élelmes gyerek szakadt nad­rágban, lyukas cipőben... Ez lehetett a kezdet. Va­— Nálunk nehéz kérdés! Tervünk: a Sóstói erdő út­jain szervezünk sítúrát, sí­futóversenyt. A téma célba ért. De pa­lackban maradt a szellem. A százesztendős kör ezennel bezárult. Karácsony. A minap az egyik iskolá­ban a tízéves srácok között közvéleménykutatást vé­geztem. Az eredmény: gyerekek mindegyikének van szánkója, kettő kivételé­vel mindnek van korcsolyá­ja (nem is akármilyen) ezen­kívül más téli sporteszkö­zök — hokibot, külföldi sl­lahogyan így történhetett. Ezt jegyzé fel a krónikás nagyapáink, dédapáink ko­rából. 1975. December van, hideg az idő az új lakótelepeken ..ko­pognak” a reggelek. A gyermekek legnagyobb örö­mére leesett az első hó. A tél, a hó, a jég egyben le­hetőséget kínál sportolásra, testedzésre. A korcsolya, szánkó, a síléc annyira hoz­zátartozik a tél hangulatá­hoz, mint az aláhulló hó- pelyhek. Napjainkban sokan kér­dezik: Nyíregyházán az idei télen milyen sportolási, ver­senyzési lehetőségek várha­tók? A kérdésre Bodnár Já­nos a megyei jégsport szak­szövetség elnöke válaszol. — Az előző évekhez ha­sonlóan rendelkezésre áll a stadionban lévő jégpálya. Ezenkívül két nyíregyházi iskola jelezte, hogy készít korcsolyapályát. — Nem kevés ez? — De igen! — Mi lenne a megoldás? — Az arra alkalmas tere­ken jégpályákat csinálni. — Hol? — A sportpályákon és az iskolák udvarain. — ön szerint az iskolák évek óta miért zárkóznak el ettől? — Nem tudom!? A körülmények ellenére a jégsportszövetséget moz­galmas téli sporttervek fog­lalkoztatják. — Milyen programot ter­veznek? — A téli szünidőben meg­rendezzük a városi-megyei gyorskorcsolyázó versenyt. A győztes úttörők eljut­hatnak Kőszegre az orszá­gos bajnokságra is. — Hosszabb távú verse­nyek? — Császárszálláson a tó jegén tervezzük! — Mi lesz a szánkósokkal? — Rájuk is gondoltunk! A szánkó úttörő-olimpiai ver­senyszám, így ideje nálunk is életre kelteni. A városhoz közel Nyírpazony mellett van egy magas domb, ahol januárban megrendezzük az I. városi szánkóbajnoksá­got. — A siléccel rendelkezők? léc — található birtokuk­ban. A 90 ezer lélekszámú Nyíregyháza iskoláiban több mint 20 ezer diák ta­nul. Hol „korizzon” a kinn­rekedt sok ezer gyermek? A korizás — ez a szép téli sport — valahol félúton van az illúzió és a valóság között. ...pedig ki ne emlékeznék vissza arra a felszabadult örömre, amellyel mi magunk cikkáztunk a jégen, akár öreg odaszíjazott korcso­lyákkal is. Ki ne tudná fel­idézni saját szüleinek örö­mét, amivel annak idején kipirult rózsás arcú gyerekeik hazatérését • fogadták, akik farkasétvággyal ültek a va­csora mellé, egészséges fá­radtsággal zuhantak az ágyba, pihenten ébredtek, nyugodtan ültek az iskola­padban és várták a délutáni folytatást a jégen... Miért csupán csak illúzió? Kovács György A Magyar Szocialista Mun­káspárt Szabolcs-Szatmár megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja Főszerkesztő: Kopka János \/ Szerkesztőség: Nyíregyháza, Zrínyi Ilona u. 3—5. Telefon: 10-003, 11-277 Telexszám: megyében 344, megyen kivül 73 344 Postacím: 4401 Nyíregyháza, Ff.: 47 i —i Kiadja a Szabolcs megyei Lapkiadó Vállalat Nyíregyháza, Zrínyi Ilona u. 3—5. Telefon: 10-150 Pf.: 25 Felelős kiadó: Mádi Lajos Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely pos­tahivatalnál. a kézbesítők­nél. Előfizetési díj egy hónapra 20 forint. Indexszám: 25 059 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem adunk vissza. Felvilágosítás hirdetés ügyben Iá—150 teleíonon NYÍRSÉGI NYOMDA Nyíregyháza, Árok utca 15.-F, y.: HoléCfli István Edző lett a gólkirály o O A régi korcsolyaház Lehoczky Zsuzsa

Next

/
Oldalképek
Tartalom