Kelet-Magyarország, 1975. december (32. évfolyam, 282-305. szám)
1975-12-25 / 302. szám
6 kelet-magyarország 1975. december 25. Lehet jókedvvel is... ZUHANÁS. Tizenhat méter magasból zuhant, fejjel a föld felé. Aki látta, sohasem felejti el. — Holló Janival történt, Nyíregyházán, a jósavárosi építkezésen. A darukosárban szerelt, amikor a felvonótag megugrott és kiütötte. Mintha parittyából röpítették volna. Zuhanás közben egy kifeszített gumikábellel találkozott össze A kábel fordított egyet rajta és lefékezte a zuhanást. így maradt életben, most is ép, egészséges ... — Hogy hol van? Most éppen karácsony előtti szabadságon. — De szaltózott már Béla, a brigádvezető is ... — írja elébe, hogy Ecsegi Tóth ... — ... a pesti fiú. — Az úgy történt, hogy jöttünk hazafelé a Zsukkal a Derkovits utcában. Ott ültem a sofőr mellett. Már előztünk egy gépkocsit, amikor az is kivágta az indekszet. A vezetőm oldalra húzott és már vágtam is a szaltót a szélvédő üvegen keresztül. Nagy baj nem történt. Egy kicsit összezúztam magam ... — Meg utána nem tudott lőni?! — Valóban. Másnap lövészverseny volt. Csak a második hely sikerült.., BEUGRÓ. — Még mindig jobban járt, mint Milák Pista, aki a kutyaféket húzta be az igazi helyett. — Nem úgy volt az egészén. A barátomnak javítottam az MZ-motorját. Aztán, amikor elkészültem, kimentem az utcá'-a vele. Hát alig megyek 10 métert, elibém ugrik egy kis patkányfogó kutya. Beszorult a Bérhányó és a kerék közé. Ugv leblokkolt a szerencsétlen motor, hogy átrepültem a kormányon. A bukósisakot is csak a kórházban tudták levenni. Három napig voltam eszméletlen, aztán meg több, mint két hónapig táppénzen . .. — A kutya meg azóta is vígan él . . . — Mégis szerencsés veit ez az esés. mert másként nemigen került volna a brigádba. Ez volt a „beugrója”. — Az úgy történt, hogy hiányzott akkoriban egy emberünk. Kértük, egészítsék ki a brigádot, mert sok a munkánk. Hát ide adták a táppénzes Milák Pistát... ZÁRLAT. — Hogy ki legyen a következő? A Szakállas Peller! Ne hallgasson rájuk. Az én nevem Varga Imre, azt a nevet csak rám ragasztották, mert szakállam van és egy Peller nevű kisiparosnál tanultam ... Előfordul, hogy megtréfálják az embert. Tudták például, hogy tériszonyom van, de mindenképpen fel akartak küldeni a daru harmincméteres gémjére. El is indultam, de tíz méter magasból vissza kellett jönnöm. Na, gondoltam, nem jártok túl az eszemen, mert gyanítottam, hogy szándékosan elállítottak valamit. A rengeteg vezetékek közül kikerestem a felmenő, zárlatos szálat, elővettem a bicskámat, hogy elvágom, kiiktatom. Mindjárt megszűnt a hiba. Előkerült az a kétforintos, amellyel a zárlatot csinálták. Ez volt az első ismeretségem a nehézgépekkel. OLA.TFŰROÓ. — Nem jártál úgy, mint Gurzó Pista a hidraulikával. — Valahol el kell kezdeni. Ha másként nem, hát olajfürdőt vesz az ember. Na, de komolyra fordítva a szót, az úgy történt, hogy aki a hidraulikát javította, szabadságon volt, de a gépet sürgették, valakinek meg kellett csinálni. Rám esett a művezető választása. Hát akkor történt az az olajfürdő. Leemeltem az olajcsövet, aztán húztam ki a hidraulikaszárat, az olaj meg mind rám. Még a hajamat is sokáig kellett mosni, nem csak a ruhát. — Majd lesz már, aki mosson rád ... — Még csak az eljegyzése lesz. Karácsonykor. — De már így sem jön velünk röplabdázni ebédidőben Helyette a lánnyal tölti az idejét.. . — Itt dolgozik a Kosa Pista felesége is, s nem húzza ki magát a közös programokból. — Tudja, nem csak a munkában univerzális ez a brigád Varga Imre például munkásőr. Aztán képviselve van a párt, a KISZ, még vezetőségi tag is van közülünk, aztán szb-tag is van. Béláról, a lövészünkről nem is beszélve. Amikor a feleségével megjelenik a versenyen, már mondják is a többiek, hogy fucgs nekik az első, meg a második hely ... — A múltkor is öt versenyszámban ^kilenc díjat hoztak el. Alig győztem elrakni... — Aztán van nekünk egy ügyészünk is. Horváth Miklós. Róla se feledkezzünk el... — A feleségem végzett jogot. Még gimnazista korunkban ismerkedtünk meg. Aztán én otthogytam az iskolát és elmentem ipari tanulónak. Később érettségiztem, az estin. De én már csak megmaradok a szakmámnál: műszerész és autószerelő. Megvan ennek is a maga szépsége. Hogy egy kicsit olajos? Ez nem zavárja a házasságunkat. Sőt. Szívesen segít a feleségem, ha valamelyik brigádtagnak van valamilyen felvilágosításra szüksége. — Hogy el ne felejtsem, van egy újítónk is, Török István. — Nem nagy dolog, de büszke vagyok rá. Kaptam érte hatszáz forintot. Ipari tanuló koromban vettem egy segédmotort, azon kísérleteztem.. Most már megvan a hivatásos jogosítványom és egy Trabantom. Gurzó Pistának is az van. Igaz, Varga Wartburggal. Gurzó meg Skodával jár, de a Trabant a legjobb kocsi, elárulhatom ... — Látja, ilyen vitáink vannak. Az a lényeg, hogy egyet akar itt mindenki: menjenek a gépek. A múltkor is tönkrement az egyik autódaru. Nagy volt a kétségbeesés. Nekiug- rottunk, délre elkészültünk. Az építésvezető nem akart hinni a szemének. ★ A brigád neve: „Váci Mihály”. Tagjai az építő és szerelő vállalat nehézgépszerelői. Tóth Árpád Vádlottat padján: AZ ALKOHOL „FÉLSZ AZ ASSZONYTÓL...?” Nem pillanatnyi elkeseredésből származnak a következő sorok, melyet az egyik szerkesztőségünkhöz érkező levélben olvastam: „...Ha ki tudná valaki a férjemet gyógyítani, bíznék az életben, hogy 44 évesen nem kell elpusztulni idegbetegségben. Megértő embereket keresek. Nemcsak magamért, ezrekért, higgyék el. Legszebb 1 cél lenne, ha valakinek eszébe jutna ennyi embert a sírból kihúzni.’ Rendőrök, ügyészek, bírák, idegorvosok a megmondhatói, hány asszony küzd ezzel a gonddal. „Gyáva vagy ? ” Idézet egy másik levélből: — Házasságunk kezdetén nem ivott a férjem. A baj akkor kezdődött, mikor rossz társaságba került. Munka után társai becsalták a kocsmába. Bíztatták: igyál! Gyáva vagy? Félsz az asszonytól? — hangzottak a megjegyzések. Szinte erőszakkal itatták, és később már nem kellett biztatni.A kevés is megártott neki, s ha hazajött, mindig botrányt csinált. így kezdődött J. F.-né férjének italozása, amely tipikus példája annak, hogy már egyetlen pohár ital is megárthat. Hatására elveszti ítélőképességét, brutális cselekedetekre képes, különösen, ha nem áll meg az egy pohárnál, mint legtöbbször. „Félünk tőle, most már a gyerekek is. Rossz emlék egy éjszaka — emlékszem nagyon hideg volt — az ágyból vert ki bennünket és vasvillával kergetett, míg szüleim házát el nem értük, s ott találtunk menedéket...” — íme egy másik asszony panasza. Sok eset bizonyítja, hogy a férj italozásába a hozzátartozók is belebetegednek. Főként a gyerekek, akiket az apa viselkedése szorongással, szégyenérzettel, haraggal és nem ritkán halálvággyal tölt el. Szégyelli az apját... P. M.-né sírva jött panaszkodni: „Tizenkét éves kislányomtól már nem először hallottam, hogy elpusztítja magát, szégyelli az apját, már nem tudja nézni, mennyit szenvedek. Máskor azzal vígasztál: csak nőjön meg, kenyér legyen a kezében, nem hagy engem bántani. Velem éreznek. Tudják, hogy egy idegroncs vagyok, hogy hónapokig voltam kórházban miatta. S. M.-ék két évvel ezelőtt OTP-kölcsönnel építettek házat. Tető alá került és azóta is úgy van. Nincs bevakolva, a lépcsőket kőtörmelék, korhadt gerendák pótolják. Nincs pénz, nincs gazda. A pénzt felemészti az ital. a részegség tehetetlenné teszi az embert. „Igaz, mióta a munkahely nekem küldi meg a fizetését, jobban boldogulunk. Ruhára persze nem jut. Amit a rokonoktól, ismerősöktől kapunk, abban járunk. A nagyobbak sokszor mondják: tőlünk minden meg van vonva, soha nem veszünk tejfölt, cukorkát, mint más. Milyen jó lenne egy televízió és egy rádió! Már csak nekünk nincs az osztályban — hányszor hallom őket emiatt sopánkodni. Pedig lehetne rá pénzünk. Férjem jó munkás — ha nem iszik. De sajnos, iszik, minden nap. Erre költi a mellékeseket és adósságokat is csinál. Az asszony azt kérte: küldjék elvonókúrára. De a férje nem megy. Megfenyegette a családot: úgy próbálják elvitetni, hogy megöli őket. Marad a hallgatás, a tűrés, ha csak a tágabb közösség nem segít. Hiszen nem lehet igaz az, hogy ami a lakásajtón belül' történik, amíg csak vér nem folyik, addig az magánügy. A férj mértéktelen italozása tovább rontja idegi és fizikai állapotát, csökkenti teherbírását. Az ördögi körbe- forgásból akaratereje már nem segíti kL Itt már csak a hivatalos szervek — a tanács, a rendőrség, az orvos — közbelépése segíthet. „Sem tanács, sem rendőrség? — fakadt ki levelében egy másik, szintén alkoholista férj mellett élő asszony. Húsz évi házasság után döntött úgy: nem tűri tovább férje kegyetlenségét. Hús'z éve retteg a család, a szomszédok, az egész utca. Ha iszik, kötekedik. verekszik. Megtámadja azokat is, akik a menekülő családot befogadják. Féktelen rohamában, az italtól megzavarodva tör, zúz. Széttépi a gyerekek ruháit. Előfordult már az is: eladta, hogy italt vehessen. „Védelmemre kelt a fiam...” — Míg férjem szülei éltek, tűrtem. Kérleltek: tűrjek neki, mert ha elhagyom, még jobban lezüllik. Hallgattam az idős, beteg emberekre, őket is sajnáltam. Ennek lettem az áldozata. Sajnos, nemcsak én, hanem a gyerekek is. Egyszer a nagyobbik fiam védelmemre kelt, azóta nincs megállása, be sem teheti a lábát a házba. Utoljára a múlt karácsonykor volt itthon. Nem tudok egy falatot lenyelni, hogy ne rá gondoljak ... O. P.-né nem tudja elviselni, hogy a gyerekek szétszéledtek- apjuk iszákossága miatt. Üj életet kezd, új otthont akar, de előbb gyógyulni szeretne. Hosszú évekig tűrte férje gyilkos szeszélyét. Próbálta kigyógyítani, de ehhez kevés volt csupán az ő igyekezete. Többször kérte a tanács segítségét. Valameddig mindig eljutottak, de a végső célig sosem. Elvonókúrának egyetlen egyszer sem vetette alá magát a férje. A hivatalos szervek gyengesége, vagy közömbössége miatt? Most már mindegy. Családi életük teljesen felbomlott. S ennek pontosan az a gyermek szenvedi a legnagyobb kárát, aki apja hibájából vesztette el a legdrágábbat: az egyik szeme világát. Nem magánügy! Hogy hol kezdődik? A reggelenként! „frissítőnél”, a ,-búfelejtőnél”, a „hamis férfiasságnál”, annál, hogy az ital „erőt” ad? Ezen is lehetne meditálni. ' Azon is, hogy hol folytatódik. De leginkább azon: hol végződik. Ennek a családokon kívül a munkahelyek, a rendőrség a tanácsok. az ügyészek, a bírák, és nem ritkán a börtönök a megmondhatói. Lehet eredményesen küzdeni az alkoholizmus ellen? Tudjuk: nagyon nehéz feladat. Bonyolult, legalább any- nyira, mint maga az ember. Nem szabad azonban tétlenül néznünk, hogy a mértéktelen italozásnak lépten-nyomon családok esnek áldozatul. Semmiképpen sem szabad megvárni, hogy az alkoholista e. betegség egy olyan súlyos fázisába kerüljön, amikor már nem jöhet más, csak kudarc. Tenni kell, ha másként nem, hát adminisztratív intézkedésekkel ! Soltész Ágnes Akinek aL széljvilágit Egy falusi feltaláló műhelyében Nincs villanyvezeték — mégis a kissé vársízerű, magányos épületben villanykörte világít. Ez az első meglepetés, amikor Nyirkátán, vagy ahogyan rég nevezték Gebén, a falu híres emberénél. Varga Kálmánnál bekopogunk. A falutól távol eső, erdős, almafás lapályon áll a ház. Itt él, egyedül a 45 éves, foglalkozását tekintve tüztfafűrészelő kisiparos. Nőtlen, özvegy édesanyja a faluban lakik, akit mindennap meglátogat... Mint egy lakatlan szigeten, a saját erejére, eszére és kitartására hagyat - kozva él és dolgozik Varga Kálmán. S amíg magyaráz, mutatja az ócskavasakból, kivénhedt motorokból eszkábált „találmányait”, folyton az jár a fejünkben: ilyenek lehettek, ilyeneknek kellett lenniük a régi korok nagy feltalálóinak, akik a legegyszerűbb megoldásokkal alkották a legnagyszerűbbeket... Távol a villanyvezeték? Befogom a szelet, majd fog világítani — ingyen. így töprenghetett Varga Kálmán, amikor egészen egyszerű, de kiválóan dolgozó szélmotort készített. A szélmotor áramot fejleszt, amikor gazdája úgy gondolja, hogy nappal se tétlenkedjen a szélventillátor, egy szíj segítségével pumpáltatja a vizet, végtelen folyamként az almafák alá. Búcsút mondott a fárasztó vízhúzásnak, elvégzi helyette a szél... Van egy öreg traktora, ami — ha gazdája úgy parancsolja — szintén áramfejlesztésre is kiválóan alkalmas. De ez hajtja a saját maga által szerkesztett fűrészgépet is. A mozgó fűrésze,- Jőmasinát, amivel házakhoz is eljár tűzifát vágni, legalább ötven-százféle idegen alkotrészből csinálta. Az 50 éves amerikai Fordson traktort és a cseh Ze- tort házasította össze, kiegészítve soksok, ócskavastelepekről összeszedett alkatrésszel. Legnagyobb kincsesbányának az ócskavastelepeket tartja és képes 50—100 kilométert is utazni egy-egy fogaskerékért ... Mutatja a különleges talajmarógépét, amit azért szerkesztett, hogy az almafák alját ne kézi hanem gépi erővel, traktorral lehessen megművelni. Érdekessége a masinának, hogy a traktor jobb oldalára kapcsolva, valósággal kinyúlik a gyümölcsfák alá, s anélkül, hogy a traktor az ágakban, a földben haladó marószerkezet pedig az almafagyökerekben kárt tenne, teljesen felkapálja a fák alját. Alig marad egy aktatáskányi füves kocka, közvetlenül a fa törzse körül... Nehéz munkától kíméli meg az embert — mondja a nyírkátai ezermester és nyomban magyarázza is a következő találmányát, amely vagy 8—10 éjszakájába került, amíg' kigondolta. Mindig a fejében születik meg az új masina, soha nem csinál rajzot. Amire talán a legbüszkébb, az almahámozó gép ... Erre is érvényes, hogy egyszerűségében van a nagyszerűsége: gépkocsiablaktörlőmotor hajtja a pengeszerű kést, árammal működik és fél óra alatt meghámoz egy hűtőláda almát. Az ember csak irányítja, a gép pedig végzi a dolgát, szaporán. A nagy almatermelő tsz-ek, állami gazdaságok nagy hasznát vennék, de jól jönne a háztáji gazdaságokban is, hisz konzervgyári előfeldolgozásra sok száz és ezer vagon hámozott almát szállítanak a falvakból. Vajon a feltalálók öröme és az elismerés nem hajtja ezt a technikai parasztzsenit? Elküldte néhány sorban az almahámozó rövid leírását a Találmányi Hivatalnak. Visszaírtak, juttassa el a műszaki leírást ennyi és ennyi forintos illetékbélyeggel... Varga Kálmán, aki száz és száz éjszakán töri a fejét, amíg kidolgozza masináinak működését, ettől már idegenkedett, nem küldte el az iratot. De felajánlotta a megyei tanácsnak, ha érdekli a megye mezőgazdaságát, foglalkozzanak az „almahámozó” ügyével. Min töri a fejét most? Már a fejében kész van egy almafametsző gép, amivel sokkal kisebb erőkifejtéssel dolgozhat az ember és eléri a távolabbi gallyakat is, nem kell folyton létrára mászni. A napokban vagonkirakó munkásokat látott, a pétisót rakták a vagonokból. Egy traktor gardántengelyére szerelhető átrakó szerkezetet akar esz- kábálni, könnyíteni a munkát. S van egy vágya, ami 10 éves kora óta gyötri. Azt mondja, nem bánja, ha megmosolyogják: fel szeretné találni az örögmozgó titkát... Egy letakart vasszerkezetet mutat, csak messzebbről, ez lenne az, csak nincs ideje foglalkozni vele. Nem hal meg addig, amíg valami nagyot fel nem talál — búcsúzott. Páll Géza
