Kelet-Magyarország, 1975. november (32. évfolyam, 257-281. szám)
1975-11-15 / 268. szám
4 KELET-MAGYARORSZÄG 1975. november 15. W^MlR£ÍMÍI,ai Két hír Pekingből Lassan földrajzi helyzetre és pártállásra való tekintet nélkül minden megfigyelő egyetért abban, hogy valamennyi Pekingből keltezett hivatalos hírnek, bármiről szóljon is, van egy alapvető közös vonása: a szov- jetellenesség. Hogy a kínai vezetésnél mennyire ez ural mindent, arra szemléletes példa a két legutóbbi, a kínai fővárosból származó jelentés. Az egyik annak a bejelentése a kínai lapokban, hogy Gerald Ford, az Egyesült Államok elnöke „december elseje és ötödiké között” látogatást tesz a Kínai Népköztársaságban. Maga a tény nem új, Ford év végi pekingi utazása régen elhatározott, gondosan mérlegelt döntés. Ami viszont új és érdekes: a pekingi közleményben megjelölt időtartam. Ez nyilvánvalóvá teszi, hogy a látogatás nem hatnapos lesz, ahogy eredetileg tervezték, hanem csak négy. önmagában ez sem lenne különösen jelentős, ha nem tudnánk, mi a kurtítás háttere. Peking fokozta erőfeszítéseit, hogy Washington „keményebb” politikát folytasson a Szovjetunióval szemben. Kínában alig titkolják, hogy ha tőlük függne, szívesebben látnák Henry Jacksont vagy úszító társait az elnöki székben. Legutóbbi hetedik útja során Kissinger sem részesült a megszokott meleg fogadtatásban — nyilvánvalóan azért, mert szembeszállt a szovjet—amerikai viszony megrontásán munkálkodó hatalmi klikkel, amelynek egyik vezetője az Egyesült Államok hadügyminisztere volt. Ezt a minisztert azóta Ford menesztette és csaknem biztos, hogy Peking ezt a lépést a maga módján értelmezte... A másik pekingi hír, hogy Kína — a Zsenmin Zsi- pao vezércikkének formájában — „állást foglalt” Angola ügyében. Az állásfoglalás kifejezés ezúttal valóban idézőjelet igényel. A vezércikk tartalma ugyanis nem Angola, hanem a szovjetellenes rágalmak fantasztikus tárháza. Annyira az, hogy egy „apróságról”, az ezernyi gonddal küzdő haladó luandai kabinet elismeréséről Peking el is feledkezett... A két egymástól elütő témájú hír tehát újra bizonyít. Peking számára a Fehér Háztól Angoláig egyetlen alapvető szempont szabja meg országok, emberek, események elbírálását: a valósággal monomániás szovjet- ellenesség. Csehszlovák küldöttség utazik a Szovjetunióba November második felében csehszlovák párt- és kormányküldöttség hivatalos, baráti látogatást tesz a Szovjetunióban, az SZKP Központi Bizottsága, a Legfelsőbb Tanács elnöksége és a szovjet kormány meghívására. A delegációt Gustav Husik, a CSKP Központi Bizottságának főtitkára. a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnöke vezeti. ENSZ-KÖZGYULÉS: Hollai Imre felszólalása a ciprusi vitában Hollai Imre nagykövet, a New York-i magyar állandó ENSZ-képviselet vezetője felszólalt az ENSZ-közgyűlés ciprusi vitájában. Megállapította, hogy egy év telt el a ciprusi rendezésről szóló közgyűlési határozat egyhangú elfogadása óta, de a helyzet nem változott. Hangoztatta: olyan körök részéről folytatódik a Ciprusi Köztársaság belügyeibe való beavatkozás, amelyek aláírásukkal is ígéretet tettek az európai biztonsági konferencián, hogy a vitás kérdések rendezése során elutasítják a katonai módszereket. A szigetország önálló fejlődésének lehetővé tétele — mondotta a magyar ENSZ-képviselő — a nemzetközi viszonyok további javulása szempontjából is fontos. Mindenki előtt nyilvánvaló, hogy a feszültséggel terhes közel-keleti térségben ennek külön jelentősége van. A magyar kormánynak állásfoglalását ismertetve Hollai Imre rámutatott: „Azt kívánjuk, hogy Ciprus lakói minden idegen beavatkozástól mentesen élhessenek, és a két közösség tagjai egyetértésben oldják meg közös belső ügyeiket. Fejleszteni akarjuk velük kapcsolatainkat éppúgy, mint a térség többi államával, köztük Görögországgal és Törökországgal. Ezért támogatjuk a ciprusi kérdés mielőbbi teljes és igazságos rendezését és ítélünk el minden ún. katonai megoldást.” Pullai Árpád látogatása a XVI. kerületben Pullai Árpád, az MSZMP Központi Bizottságának titkára pénteken a XVI. kerületbe látogatott el Závori Lászlónak, a budapesti párt- bizottság osztályvezetőjének társaságában. A vendégeket a kerületi pártbizottságon Szkokán Ferenc, a pártbizottság első titkára és Szávó Béla, a kerületi tanács elnöke, Zalázs József és Tömpe János, a pártbizottság titkárai fogadták. Pullai Árpád részt vett és felszólalt a kerületi pártbizottság ülésén, amely a tagkönyvcserével kapcsolatos feladatokat és a XI. kongresz- szus határozatai feldolgozásának tapasztalatait tárgyalta. Ezután találkozott a kerület állami, társadalmi szervezeteinek vezetőivel. Ellátogatott ezt követően a Budapesti Finomkötöttárügyárba, ahol Tihanyi Miklós, az üzemi pártbizottság titkára, Bárány István vezérigazgató ismertette a vállalat legfontosabb politikai, gazdasági eredményeit, céljait. Pullai Árpád megtekintette a kötőüzemet, beszélgetett a dolgozókkal, a szocialista brigádok vezetőivel. Az üzemlátogatás után aktivistákkal találkozott, ahol nőpolitikái kérdésekre válaszolt. Kállai Gyula Irakban Munkatársunk libanoni helyzetjelentése (4.) Nincs béke a cédrusok alatt A kikötői negyedben véget ér a pompa. (A szerző felvétele) Bagdadban megkezdődtek a tárgyalások a Hazafias Népfront és az Iraki Nemzeti Haladó Front küldöttségei között. A magyar tárgyaló delegációt Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke, az MSZMP KB tagja vezeti, az iraki küldöttség élén Naim Haddad, a Nemzeti Haladó Front főtitkára áll. A felek megvitatják a két szervezet közötti együttműködés fejlesztésének kérdéseit. A Hazafias Népfront küldöttségének tagjai Szaid Hai- darral, az Iraki Baath Párt vezetőségének tagjával az MSZMP és a Baath Párt közötti kapcsolatokról tárgyaltak. Fogadta a magyar delegációt az Iraki Országos Béke és Szolidaritási Bizottság főtitkára, Aziz Serif is. Nyilvánosságra hozták az angolai kormány névsorát Luandában csütörtökön nyilvánosságra hozták az Angolai Népi Köztársaság kormányának összetételét. Agos- tinho Neto elnök Lopo de Nascimentot nevezte ki miniszterelnökké. Nascimento, aki az MPLA-nak megalakulása óta tagja, tevékenyen részt vett a függetlenségi harcokban és már az átmeneti kormányban is a miniszterelnök:! tisztséget töltötte be. Az Angolai Népi Köztársaság első kormányának fontosabb tárcáit a következők kapták. Külügyminiszter: Jósé Eduardo, az MPLA külkap- csolatokkal foglalkozó eddigi titkára; hadügyminiszter: Iko Car- rieiro százados, a FAPLA vezérkari főnökségének tagja, az MPLA Politikai Bizottságának tagja; tájékoztatásügyi miniszter: Jean-Philippe Martinis, a lisszaboni Angola-ház egyik vezetője; belügyminiszter: Nito Alves, az MPLA Központi Bizottságának tagja; tervezési és pénzügyminiszter: Carlos Rochas, áz MPLA Politikai Bizottságának tagja. Kerekes Imre: vakáció tör* tó sie te 25. Még egyszer körberohanjuk az éjszakát, bevágódunk a talponállóba. Aztán azzal fejezzük be a napot, hogy kikötünk a hivatalomnál. A parkon át keresztben suhan egy árny, az Elvi Salamon, a bokrok azon a részen alaposan megnőttek, olyan rajta az orkánkabát, mintha saját árnyékát hordaná. Az öregék is befutottak. Megnőttél, mondják nekem. Nekik én ezt nem mondhatom. Semmit nem mondhatok. Az öreg egészen megőszült, jól áll neki, az anyámnak pedig valahogy egész más lett a járása ebben a midiszoknyában. Otthon is úgy megy, mintha a víz partján húzná a csíkot. Családi fotó. A néném olyan fekete, hogy frankón beutalót kaphatna Kongóba. Akadt egy krapekja, nagy dolog. Csak suttognak erről, az apám meg vonogatja a válSok minden bebizonyosodott már azóta. Igazuk lett azoknak, akik a helyzet romlására figyelmeztettek. Nem egyszerűen nyugtalanság, hanem már igazi háború dúl Bej rútban is, más városokban is. A belső feszültség nőtt, a falangisták minden fegyvernyugvást törékennyé tesznek. Gyermekek kezébe is fegyver került, ágyúk lövik a Földközi-tenger partvidékének gyöngyét.^ Lángoló házak Él-e még barátom, Dzsemül? És áll-e még az épület a csodálatos pálmával a Rue de Rome elején? És a hegyre kapaszkodó utcán miként kerüli az aknakrátert az egyes busz? El Jehet-e még jutni a Rue de Independence — a függetlenség utcája! — felől a Nida szerkesztőségébe? Vajon hová menekültek a macskák a hullámpalatetőről, ahová reggelente ráláttam ébredés után? Olvassa az ember a híreket, nézi a képeket, és még kevésbé tud közömbös maradni a közeli múlt élményei utgn. Főleg, ha végiggondolja a sort, és tudja: a gyökerek ott rejlenek a hajdani francia gyarmatosítás korában, hogy Libanon történelmébe idestova 40 éve mindig beleszól a 163 bank, a hazai és a nemzetközi tőke, hogy az esztelen pusztítás és rombolás ma nem más, mint az imperializmus poziciójá- tékának kegyetlen következménye. Vajon hová bújtak a vízipipázó örmények, hol lapul kordájával az ananászárus, hogyan fél és reszket gyermekével a menekülttábor palesztin asszonya? Megannyi, már-már személyes kérdés, a lángoló házakról szóló képek, a harcokról tudósító írások mögött mindig ott rejtőznek az ismerősök, a jól megjegyzett házak, utcák. Egy libanoni lap tulajdonosával beszéltem a nyáron Bagdadban. Amikor országáról esett szó, ez a különben lát, minek árulja el nekik, link ez az egész férfi galeri. Az anyám valamit állandóan magyaráz a nénémnek, aki nem csak hallgatja, de még riszálja is magát. Jól helyezkedjen, aki mostanában be akar jutni a fürdőszobába. A lakás egyébként rendben, senkinek egy szava nem lehet. ök nem tudják, honnan is tudhatnák, hogy tegnap fél délután takarítottunk itt az Angélával, szívtuk a port, mostuk az ablakot, tisztítottuk a kilincset, keféltünk, mert a parkett már olyan volt, mint egy vasúti váróterem a csúcsforgalomban. Az öregnek is van még néhány napja, ilyenkor nyaralás után senki nem harapja a munkát, ö is átadja magát a semmittevés tanulmányozásának. Nagy tudomány. Nem szólok, nem feladatom, hogy neveljem az öreget. Ahogy végignézek most magammal együtt ezen az egész famílián, olyan rendezettnek tűnik nekem a család, mint az időjárás és a mező- gazdaság kapcsolata. Szóval, akárhogy is kerülgetem, a suli a láthatáron. Rohannak a napok, a fiúk kuporognak a korláton, mint bazilikán az angyalok. Bevonul közénk a Kelemen hölgye is. Jól kirittyentette magát. Talpig érő kockás szoknya, öv, szasszon fejét frissen csinálta a fodrász. Nem tudom érzik-e, én frankón érzem, ahogy múlik a délután, valami szétóvatos politikus azt mondta: „A mi tragédiánk abban van, hogy az arab világot megosztották. Libanon egyetlen kártya csupán, amivel hazárdírozni lehet. Ha úgy hozza a sors, bedobnak minket”. Ami akkor hihetetlennek tűnt az ma a valóság. Sajnos, Libanon mai helyzete igazolás azoknak, akik előre látták, hogy az amerikai megosztó politika miként szül feszültséggócot itt, a hajdani Fönícia amúgy is puskaporos földjén. — Tudja, uram — mondta az egyik taxisofőr —, már cédrusunk sincs, békénk se lesz. Csőd ez, lassan leállíthatjuk a kocsit, nem lesz, aki idejöjjön. Keserű jóslata volt ez a sárga-drapp kocsi vezetőjének, akinek talán azóta már el is égett az autója, vagy benzin híján ott rostokol valahol egy méllékutcában. Hosszú kilátás- talanság Egy bejrúti újságíró kollega jut az eszembe, aki így fogalmazta meg pesszimista véleményét: árad, s ahogy este lesz, mindenki máglyát rak a mellében, égetjük magunkban a fiatalságot. Ettől olyan világosak az éjszakák, nem az Elektromos Művek lámpáitól, nem a higanygőz fényétől. Szerintem a fiatalságból világít valami. Talán az, amit akarnak, ahogy elsisteregnek otthonról, becsavarodnak, betintáznak, belelépnek a vulkánba és roman- tikáznak, mint elhagyott utcán a gázégő, s utálatosak, mint az életbiztosítás reklámja. Van, aki szakállt növeszt, van aki csövez, van, aki lenyomozza a titkosszolgálatot, egyszóval világítanak egymás mellett, mint az üzletsorok, sokkot kapnak, aztán kifekszenek a fénybe, s fölöttük ingyen működik a nagy dinamó. Valami nagy trombitából állandóan szól a jazz, valaki szünet nélkül fújja a szenvedést. Megjöttek a Bánickiék is, olyanok, mint az angyalfejű huligánok, a nap megszívta a fejüket, kinőtt a szakálluk, a hajuk a vállukon, combjukon világoskék nadrág feszül. Ez igen fiúk, olyanok vagytok, mintha most lépnétek ki egy betiltott filmből. A Kelemen hölgye nyitott szájjal és szívdöglesztően reménytelen pislogással figyeli őket. Olyanok most, mint a világ hét csodája, nem véletlen, hogy rájuk támaszkodik az élet. Van köztünk néhány tehetség, és bizony sietni kell, mert erősen hajt — Hosszú bizonytalanság és kilátástalanság, ez várható! Se részleges csapatszétválasztás, se alkudozás nem hozhat kibontakozást! Az arab ügy egyetemes szemlélete nélkül minden csak rontja a libanoni helyzetet is. Végtelen ülésezések, meghiúsult békéltetés, sikertelen közvetítés — jóformán minden hírnek ez a mottója. Libanonban nincs béke a néhány cédrus alatt. Üresen áll a repülőtér máskor oly barátságos, turistacsalogató előcsarnoka is. Talán csak a tenger csapdossa úgy a partot, mint régen, talán csak a vízre csapó sirályok nem érzik a változást. Kiégetten mered az égre a Luna-park óriáskerekének váza, és áramszünet miatt megvakult a világítótorony reflektora is Ázsia kapujában, a Közel-Kelet Svájcában, a foim- kok egykor virágzó országában a levantei gyors üzleti beszéd zsongító zsivaja helyett vagy ijesztő a csend, vagy fegyverzaj rémít 1975 őszén. Bürget Lajos az idő. Megfigyelésem szerint a művelt társadalom hamar belenő az olyan helyzetekbe, amikor már egész pozitívan lehet értékelni az élet lepra vonásait. Madárlátta konyakot iszunk, a fiúk olyan hangosak, hogy a parkban mindenki felemeli a fejét, a lerobbant csajok egyszerre úgy mozognak, mintha az atommal élesre töltött éjszaka üzemanyaga hajtaná őket. A hangulat ideges, mint egy mellbimbó, megy a duma az útról, sztorik az idegenforgalomról, a kozmoszról, és a csempészésről. Valami árad az éjszakából, s mi csak annyit érzünk, hogy vonul a nyár. Tanulmányt írok egyszer a kedv és forrásai címen arról, hogy hová jutunk ebben a szuperszonikus gépekkel és űrhajókkal koronázott világban? Szóval, nagy az öröm, megy a szöveg, hogy a Vatikánt is beleszámítva, tíz éve nem mozgott ott ilyen idegenforgalmi látványosság, mint amit ők nyújtottak. Többször értekezletre hívták őket a rendőrök, de mindannyiszor elnézést kértek, sikerük oly -nagy volt, hogy a pápa is fogadta őket a Julius Caesar pedig leszállt talapzatáról, hogy kezet fogjon velük. Személyiségük és látogatásuk összességében oly előnyösen hatott, mint bolha a maga egyszerűségében. (Folytatjuk)
