Kelet-Magyarország, 1975. november (32. évfolyam, 257-281. szám)

1975-11-14 / 267. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1975. november 14. Walter Scheel Taskentben A De Gaulle-sétány Bejrutban, ahonnan kiköltöztették a külföldieket. (A szerző felvétele) Á barikád két oldala Walter Scheel, az NSZK elnöke csütörtökön Taskent- be, Üzbegisztán fővárosába érkezett. A nyugatnémet ál­lamfő a Legfelsőbb Tanács elnökségének meghívására hivatalos látogatáson tar­tózkodik a Szovjetunióban. Laoszban ezekben a napok­ban országszerte megválaszt­ják a népi hatalmi szerveket, a községi, körzeti és tarto­mányi forradalmi bizottságo­kat. Vientiane és Luang Pra- bang tartományban a válasz­tások már november 4-én megkezdődtek és azóta befe­jeződtek. Mint Tern Devongsza, a vientianei népi forradalmi adminisztratív bizottság he­lyettes elnöke elmondotta, TELEX... BONN Hans-Dietrich Genscher nyugatnémet külügyminisz­ter, aki Walter Scheel, az NSZK elnöke kíséretében há­rom napig Moszkvában tar­tózkodott, csütörtökön haza­érkezett Bonnba a szovjet fő­városból. CANBERRA Dr. Kázmér Zsigmond, ha­zánk ausztráliai nagykövete átadta megbízólevelét sir John Kerrnek, Ausztrália fő­kormányzó j ának. Perczel László, a Magyar Népköztársaság brüsszeli rendkívüli és meghatalmazott nagykövete végleg elutazott állomáshelyéről. A nagykö­vetet -búcsúlátogatáson fogad­ta Baudouin belga uralkodó. Perczel László elutazása előtt látogatást tett Leo Tinde- mans miniszterelnöknél és Renát van Elslande külügy­miniszternél. A nagykövetet, akinek megbízatása kiterjed a luxemburgi nagyhercegség területére is, csütörtökön fo­gadta Jean luxemburgi nagy­herceg. BEIRUT Ismét összetűzésekről érke­zett hír a libanoni főváros-' ból. Csütörtökön délelőtt a biztonsági szolgálat erői rövid tűzharc után ártalmatlanná tettek két fegyverest, akik a beiruti nemzetközi repülőté­ren automata gépfegyverrel és kézigránátokkal felszerelve próbáltak betörni a Pan Ame­rican amerikai légitársaság hangárjába. Mindkét támadó életét vesztette. Rövid időre lezárták a repülőtérhez veze­tő utakat. Szórványos lövöl­dözésekről érkezett hír a li­banoni főváros más részeiből is. POZSONY' Jedlik Ányos, a neves fi­zikus születésének 175. évfor­dulója alkalmából szülőfalu­jában. a csallóközi Szimöben a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövet­sége megemlékezést tartott. hogy ezekben a tartóméi nyokban, a választók több mint 90 százaléka járult az urnákhoz. Az új hatalmi szervekbe a nép igazi képvi­selői, munkások, parasztok, a forradalmi közigazgatás al­kalmazottai kerültek. Vien- tianeban a képviselők 25 szá­zaléka nő. A Laoszi Hazafias Front egységes listáján indult jelel­tek megkapták a szavazatok túlnyomó többségét. A kommunista párt lapjá­nak szerkesztőségében Tawi elvtárs, a főszerkesztő fogad. A Nida helyiségei nem pom­pásak, szerény szobák egy bérház első emeletén. Az egyikben csomagolják a la­pot az aktivisták, a másik­ban tükröt rajzol egy szer­kesztő. Van valami hősi kor­ra emlékeztető a hangulat­ban. Tawi fiatalember. Nem egyszerű vallásháború — Maga is hallotta a Bel- fast-teoriát? Nos, tetszetős, mert valóban így is lehet osztályozni az erőket: ke­resztények — mohamedánok. De ma már nem ilyen egy­szerű. Amikor a maroniták „lejöttek a hegyekből” — ahogy erre mondják a gazda­sági szintre lépésüket — még többségben voltak a keresz­tények. Ma már megválto­zott a tényleges helyzet. A kialakult politikai és társa­dalmi képlet konzerve az 1943-i Íratlan alkotmány. Csakhogy ezen túl vagyunk. És ami a fő: Karami kormá­nya is kénytelen volt elis­merni, hogy a vallási hata­lommegosztás a hadseregben belül nem tartható, hogy tár­sadalmi reformok kellenek, hogy a palesztinokat is meg­illetik az állampolgári jogok, hogy új államhatalmi rend­szer szükséges. És ez a felis­merés egyben azt is mutatja: a mai küzdelem a vallási hát­tér mellett osztályharcos vo­násokat is tartalmaz. S arra is választ kell adni: Liba­non közösséget vállal-e az arab üggyel? A jobboldal A libanoni nagytőke és a vele szoros kapcsolatot tartó — vagy éppen az azt irányí­tó — nyugati tőke számára kínos a színvallás. A titkos és néha nyílt szövetséges fa- langista előretolása mindig alkalmas arra, hogy kirob­bantsa a belső harcot, hogy elterelje a figyelmet a való­di gondokról, kipróbált módszerekkel lehetetlenné tegye a palesztinokat, és mindezzel egyidőben gyen­gíti a haladó erők kilátá­sait. — Ma Dzsumblatt a leg­jobb alternatíva — mondja Tawi. — ö áll a Haladó Erők Frontja élén, ez a mohame­dán progresszió ereje. Ide tartozik a mi pártunk is. Nem véletlen, hogy velünk van­nak azok, akik Nasszer isko­láján nőttek fel; Szadr imám is, aki Irakban vált a síiták vezetőjévé, támogatja ezt a erőt. A Haladó Erők Front­ját nehéz lenne csak vallási formulának felfogni. Vilá­gos, hogy a jobboldal így nem csak számbelileg, de eszmeileg is komoly ellen- felett kapott. Nem lehet vé­letlen, hogy az imperializ­mus erőfeszítései egyre ag­resszívebbekké válnak. Ezért nem egyszerűen Belfast ma Bej rút. Rendezni kell a hallottakat. Egyre könnyebb, hiszen a tengerpart, a belváros, a vil­lanegyed és a külvárosok képének puszta egymás mel­lé rakása segíti az eligazo­dást. Bármennyire tetszetős is a keresztény—mohamedán megosztás, nem lehet meg­maradni mellette. Itt a mélyben osztálygyökerek rejlenek. Az a séma sem igaz, hogy minden keresz­tény gazdag és minden mo­hamedán szegény. A Ham- rán, ezen a Váci utcaszerű nyüzsgő forgatagban pró­bálok egy kávéház teraszán rendet teremteni a friss új­ságok hírei és hallottak dzsungelében. Tűzszünet A tűzszünet órái a teljes békét idézik errefelé. Za­vartalan a bevásárlás, a taxik űzik egymást, szép barnára sült vállak vonják el a szemet, új krimi és hor­ror reklámját szerelik a mo­zi bejárata fölé. Az üdítő­árus kínálja a leveket, a pénzváltó egykedvűen, de szemében levantei ravasz­sággal váltja be a csekket. A bankok előtt szorgos kis- katonák javítgatják a ho­mokzsákbarikádokat. Acél- sisakjuk alól folyik a verí­ték. És, hogy teljes legyen a kép, egy arab kamasz lép mellém, és egy csomó újság közül kínálja tört francia- sággal': — Libanoni pornó, uram, a legfrissebb. Csak Bejrútban kapja... Bürget Lajos II Portugál Kommunista Párt PB nyilatkozata A Portugál Kommunista Párt Politikai Bizottsága csü­törtökön nyilvánosságra ho­zott nyilatkozatában a leg­utóbbi események alapján elemzi az országban kialakult helyzetet. A nyilatkozat rá­mutat : — Éleződött a katonai-po­litikai válság, fokozódott a néptömegek elégedetlensége amiatt, hogy több intézmény­nél a jobboldali elemek hatá­rozzák meg a politikát. — A válságból kivezető utat a baloldali erőknek sür­gősen meg kell találni politi­kai és katonai hatalmi szer­vekben lévő pozíciói megerő­sítésével, az összes forradal­mi erők egységének megszi­lárdításával, az MFA átszer­vezésével, az MFA-n belüli (Folytatás az 1. oldalról) A nemzetközi helyzet meg­ítélésében hazánk és az Olasz Köztársaság véleménye csak­nem valamennyi kérdésben megegyezik, vagy nagyon kö­zel áll egymáshoz. Utal rá a közös nyilatkozat, hogy mind­két fél „nagy jelentőséget tu­lajdonít a leszerelés érdeké­ben tett további erőfeszíté­seknek, abból a célból, hogy a politikai enyhülést katonai enyhülés egészítse ki”. Mind­két ország azonos módon íté­li meg az ENSZ céljait és el­veit, amelyeket teljes támo­gatásáról biztosít. A közel- keleti probléma békés rende­zésében ugyancsak azonos az álláspont: a legfontosabb fel­tétel az izraeli csapatok ki­vonása a megszállt arab te­rületekről és a palesztinai arab nép érdekeinek és tör­vényes jogainak elismerése. Magától értetődik, hogy a magyar és az olasz kövéle- mény egyaránt elsősorban a kétoldalú kapcsolatok alaku­lásában vár fontos eredmé­nyeket Lázár György és Aldo Moro eszmecseréitől, minisz­terelnökünk római látogatá­sától. A két-kormányfő tár­gyalásain megkülönböztetett figyelmet fordított erre a té­mára. Elégedetten állapítot­ták meg, hogy kapcsolataink „kielégítően fejlődnek”, de már a jelzőből is kitűnik, hogy javítanivaló még akad. Szóba került Rómában a Közös Piac diszkriminációja miatt nagy mértékben vissza­esett magyar marhahúsexport éppúgy, mint áruforgalmunk összetételének bizonyos aránytalansága. A közös nyi­különféle áramlatok közötti egyetértés kialakításával, az MFA-nak forradalmi erővé való átalakításával. ★ A PKP „nyíltan reakciós­nak” tartja a szocialista és a demokratikus néppárt által múlt vasárnap rendezett lisz- szaboni tüntetést és elítéli Azevedo kormányfőt azokért a kijelentéseiért, amelyekkel „egyenlőségjelet tett szélső- jobboldal és baloldal közé”, s összekeverte a fasiszta össze­esküvőket a jogos követelései­kért harcoló dolgozókkal, to­vábbá védelmébe vette a Renascenca-adó felrobban­tását — hangoztatja a PKP nyilatkozata. latkozat kilátásba helyezi, hogy országaink „különös fi­gyelmet fordítanak a külke­reskedelmi áruforgalom ki­egyensúlyozott bővítésére oly módon, hogy lehetővé teszik az árucsere magasabb szint­re emelését, a még meglévő akadályok fokozatos csökken­tése és felszámolása révén”. örvendetes, hogy a ma­gyar—olasz tárgyalások ered­ményeként a két állam kap­csolatai a kultúra, a művé­szetek, az oktatás, az egész­ségügy, az idegenforgalom és a sport területén tovább szé­lesednek. A Helsinki szellemében megtartott miniszterelnöki eszmecserék — sok olasz lap így kommentálta Lázár György látogatását — a kü­lönböző társadalmi berendez­kedésű országok szívélyes kapcsolatainak követendő példáját illusztrálják. Buda­pest és Róma — képletes ér­telemben — még közelebb került egymáshoz. Választások Laoszban Kerekes Imre: vakáció törté neie „Mi megérkeztünk. Itt la­kunk egy friss rom mellett. Tartózkodási helyünk ugyan­is pillanatnyilag Róma. Ré­szemről nagy az elidegene­dés. A Kolosszeumban nem találom nyomát az orosz­lánoknak. A Vatikánban nem láttuk a pápát, a szóda­víz drágább, mint a vörös­bor. Gyümölcsön élünk, ami nagyon egészséges, és itt is a piacon kapható. A romelta­karítás lassan megy. Évez­redes lemaradásukat nem tudják behozni. A Julius Caesar szobránál aláírtuk a nevünket, a Tevere sem­mi a Dunához, egyébként az autók a gyalogjárón, a nép az. út közepén. Eső nincs, pil­lanatnyilag hiánycikk a fel­hő. Maszeknál lakunk, a házigazdánk egy öreglány, olyan vén„ hogy szerintem izotóppal kell mérni a korát. Egyébként úgy együtt na­gyon kóser itt az egész, mindenki tegyen magának szemrehányást, aki még nem látta. Jelenlegi tartózkodá­si helyünkre könnyen el le­het jutni, ugyanis azt mond­ják, minden út ide vezet. Ál­lítólag itt ringott a kultúra bölcsője is, de a bölcsőnek sincs nyoma. Holnap kirán­dulunk a tengerre, ha igaz, van itt a közelben valami nyaralóhely. Odamegyünk holnap, csak az a baj, hogy a Lehel elvesztette a fürdő­nadrágját, valószínűleg va­lami gatyafélében fog fü­rödni. Üdvözlöm magyar is­merőseim”. Vannak még problémáink. Én például továbbra sem tu­dom megmagyarázni, miért nem szeretnek hazajárni az emberek. Továbbá, azt sem tudom elképzelni, hogy le­het beosztani a kosztpénzt? Ma ugyanis megkaptam. Né­hány sort is mellékelt hozzá az öregem, hogy kidumálja magát, szószerint, tanuljam meg, hogyan lehet napidíjból megélni. Ez ugyanis neki még soha nem sikerült. De hát akad itt valaki, aki egy magamfajtának taná­csot tudna adni? Még a Ra­dies bácsi se tolja erre az orrát, az Elvi Salamon sem látható. Ami velem történt ezen a nyáron, nem kívánom a művelt társadalom egyet­len tagjának sem. Nem ne­kem találták ki a magányt, még a néném bölcs gondo­latait sem hallom. Hol is tart ez a világ! Az öreg hagyott itthon egy csomag cigaret­tát, azt szívom, már két hete. Ez is annyit ér, mint influ­enza az egészségügyi világ­napon. Megjött ugyan az Angéla, itt is volt nálam, de én na­gyon tartózkodóan bántam vele. Nem szeretném elha­markodni ezt a házasságot. Később ugyan megmutattam neki azt a könyvet, amit a néném holmijai közt talál­tam, címe a Kismamák ké­zikönyve. Nagyon családias. Olyan bánatosan ült egy széken, mint válogatott ke­rettag a kispadon. Szóval, nagyon lehangoló egy talál­kozás volt ez. Az öregék is írtak, fáznak a víz partján, esik. Senki nem mondta, hogy menje­nek. Ha nincs nap, biztosan megy náluk az ulti, meg a szöveg, az apám meg nem sokra tartja a vizet. A kádon kívül minden víz hideg neki. Minek megy az ilyen nyaralni? Az idén is azzal indult, majdcsak alakul va­lahogy, hátha szerencséje lesz. Itthon is esős a nyár, mit lehet tenni, ülünk a Rama- zuriban, majd elfelejtettem, itt van már a Mandel is, a Livi egész este fogja a hü­velykujját. Nem nagy szám ez a Ramazuri, csak a főnök miatt tartunk ki, jó fej, ed­dig még akármilyen babával jöttem, mindnek azt mondta, kisasszony. Megjött ma a Ke­lemen és a Weisz is, barnák és soványak, mint a kémény­seprő keféje. Mit tesz egy nyár, már olyanok, mint a férfiak. A Lakingertől vi­szont úgy érzem magam, mint aki lebukott. Eszembe jut a suli. Itt van a láthatá­ron. Az Angéla is megjelent, fogja a kezem, visz magá­hoz. Meredek ügy. Ahogy a lakásba lépünk, mondom neki, hogy minden nagyon modern, a képek a falon, meg minden. Vacsorát ké­szít, sört iszunk. Semmi iz­galom, közli velem, hogy helyezzem magam kénye­lembe. Sokszor magam sem értem, mitől idegesek a ma­mák. Még néhány nap, és már mindenki hazajön. Szóval, minden alakul, de semmi változás. Van még egy nagy esténk, ez a nyár is véget ér, méghozzá abban a pillanat­ban, ahogy kinyitják a suli­ajtót. Felhők mindenhon­nan. Légáramlás északról, hirtelen lehűlés, az egész földgolyó egy hűtőszekrény. Akkor hül ki, amikor akar­ják. Kinyitják a suliajtót, on­nan árad a hideg. Ezt miért nem jelenti a meteorológia? Van még egy nagy esténk, rohan elől a Mezei, ez a Zor- ba pofájú, meg az a lány, aki az emeleti ablakból kül­di a radarjeleket. Valami megszállt bennünket, valahol tanítják ezt a rohanást, csak azt tudnám, mi hajtja az embert így este. Délelőtt csak unatkozni lehet. Jelen mindenki, aki már hazajött. Van iram, nagy a hangulat, de az mindig csak úgy ma­gától jön. Nekivágunk a pusztaságnak, mert ilyen ez a város, rosszul világított mellékutcák, pislogó neonok, füstös presszók, a mozikban ócska előcsarnokok, itt te­remnek télen a huligánok, akik nyáron kivirágzanak a téren, stoppolják a parkok padjait, pumpálnak a lábuk­kal, mélyen a zsebben ke­verik a fillért.' Jönnek nyo­mukban a részegek, a lum­penek, a börtönviseltek, az eltévedt lányok, a URH-s ko­csik, a mentők, a fekete fu­varban lapulók,'az ittas ve­zetők, a szívbetegekhez ro­hanó orvosok. Van még egy esténk, és most nekivágunk a nagy széles utcáknak, a pasasok nézik a magányos nőket, a fényes kirakatok előtt. Átrohanunk a hídon, lelógatjuk a fejünket a kor­látról, benn a folyóban für­dik a sötét, világítanak a part fényei, mint egy modern lakás lámpái. Akárhogy csináljuk, jó ez az este. (Folytatjuk) 24.

Next

/
Oldalképek
Tartalom