Kelet-Magyarország, 1975. november (32. évfolyam, 257-281. szám)

1975-11-11 / 264. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1975. november 11. Hitetek és feltételek A KÖZÖS PIAC ismét elhúzta a mézesmadzagot | Portugália előtt. A nehéz i gazdasági helyzetben lé- ! vő országnak hitelt ígér­tek — kerek 180 millió i dollárt. Ám — tették j hozzá az EGK vezető po- I litikusai, nem kis őszin- I teséggel — a hitelt poli- I tikai feltételektől teszik függővé. Egy kevéssé diplomatikus , politikus nyíltan kijelentette: „A Közös Piac pénzén nem fogunk balos forradal­makat finanszírozni!”. A hitel zsarolásjellege tehát kommentárt sem érde­mel. Melyek a portugáliai gazdaság válságának ere­dői? A legfőbb ok nyil­vánvaló: a fasizmus kö­zel ötvenéves uralma, s a csaknem másfél évtizedes gyarmati háború. Az af­rikai gyarmatokon 1961- ben megindult felszaba­dító harcok letörésére Lisszabon óriásira duz­zasztott expediciós sere­get küldött. A hetvenes évek elejére a hadikia­dások már elérték az ál­lami költségvetésnek csaknem felét! AZ EGYMÁST KŐVE­TŐ DIKTÁTOROKNAK (Salazar és Caetano ere­detileg a közgazdaságtan egyetemi tanárai voltak) némi bűvészkedéssel si­került egyensúlyban tar- taniok a fizetési mérle­get. Az idegenforgalom­ból származó kemény va­luta volt az államkassza egyik legfontosabb bevé­tele. A másik forrás: a Nyugat-Európába kény­szerült munkanélküliek seregének, a vendégmun­kásoknak a hazaküldött jövedelméből szárma­zott. A tavaly április 25-i fordulat után minden területen radikális vál­tozás történt. A gyarma­tokról hazatért az expe­diciós erők javarésze; Nyugat-Európa bojkot- tálta a portugáliai turiz­must s végül a vendég- munkások kerültek a propaganda kereszttüzé­be, hogy ne küldjék ha­za megtakarításaikat. Mindezekhez járult még a nyugati monopóliumok portugáliai leányvállala­tainak szabotázsa, az el- bocsájtások és a szélső­balosok által sokszor megtévesztett dolgozók olykor irreális bérköve­telései. A sokasodó ne­hézségeket tetézve az Angolából már visszate­lepültek 300 ezer fős se­rege, akik munka, lakás nélkül tengődnek az „anyaországban”. Nemrégen a kormány­fő drámai hangú beszéd­ben ecsetelte az ország előtt a gazdaság helyze­tét. Szavai szerint az idei év költségvetési deficitje meg fogja haladni a 30 milliárd escudót. A GAZDASÁGI HELY­ZET SŰLYOSSÁGA nem ismeretlen a politikai pártok előtt sem. Azon­ban ki-ki természete sze­rint a valós megoldáson töpreng, vagy éppen po­litikai tőkét kíván ková­csolni belőle. A haladó baloldal további refor­mokat és belső erőre tá­maszkodó fejlődést, igaz­ságosabb elosztást köve­tel. A szocialista párt vi­szont — s ebben Nyu­gati ól támogatják — ig> ekszik olyan erőként feltüntetni magát, mint amelyik egyedül képes kölcsönöket szerezni. A hatodik ideiglenes kormánynak még nem kevés fejtörést fog okoz­ni, hogy „tűzoltómunká­val”, gyors kölcsönökkel próbálja-e betömni a ré­seket, vagy a társadalmi- gazdasági átalakulás út­ját választja. M. L. Hétfőn az utolsó portugál csapatok is elhagyták a ma függetlenné váló Angolát. A képen: a Mignei-erőd harckocsijai behajózásra várnak. (Kelet-Magyaror- szág telefotó) BANGLADES: Tüntetési és sztrájktilalom, hadseregtoborzás A PTI indiai hírügynökség a daccai rádióra hivatkozva arról tájékoztat, hogy Bang­lades elhatározta: újabb to­borzásokkal erősíti hadsere­gét. A rádió ezenkívül beje­lentette, hogy az országban gyülekezési, tüntetési és sztrájktilalom van érvény­ben. Kína de facto elismerte az új daccai vezetést. A Zsen- min Zsipao hétfői számában az Uj Kína hírügynökségre hivatkozva jelentette, hogy Ziaur Rahman, a hadsereg vezérkari főnöke „sikeresen megbuktatott egy katonai puccskísérletet”. A jelentés­ből egyértelmű, hogy a kí­nai vezetők támogatják Abu Mohammed Szajem államfőt. Emlékezetes, hogy Kína 1971-ben szembeszállt Bang lades megalapításával, 1972 ben vétójogával élt, hogy megakadályozza az ország ENSZ-be való felvételét. El határozását csak két évvel később változtatta meg, ami­kor Pakisztán elismerte Bangladest, de diplomáciai kapcsolatot nem létesítettek. Ezzel szemben a Mudzsibur Rahman elnökségét augusz­tusban megdöntő Khandakar Mustak Ahmed kormányát azonnal elismerték Peking ben. ENSZ: Egyre többen állnak ki a szov­jet békeindítványok mellett Az ENSZ-közgyűlés 1. szá­mú — politikai — bizottságá­ban folyó vitában egyre töb­ben sorakoznak fel a fegy­verkezési hajsza beszüntetését célzó szovjet békeindítványok mellett. Üdvözölték és támogatásuk­ról biztosították a szovjet ja­vaslatokat Mongólia, Auszt­rália, Törökország, Katar és más államok képviselői. Törökország képviselője ki­emelte az új tömegpusztító fegyverfajták és fegyverrend­szerek gyártásának és kidol­gozásának betiltását indítvá­nyozó szovjet javaslat fontos ságát. Nigéria delegátusa az atom fegyverek további elterjedése ellen szólva, országa és más afrikai államok nevében ko moly aggodalmát tolmácsolta a Dél-afrikai Köztársaság és az NSZK közötti nukleáris együttműködés bővülése mi att. Jó ütemben fejlődnek a magyar—olasz kapcsolatok A MAGYAR—OLASZ KAPCSOLATOK fejlődése hosszú ideig elmaradt a le­hetőségektől, bár a két or­szág érdekei a gazdaság, a kultúra és az élet egyéb te­rületein az együttműködés bővítését indokolták volna. A legalapvetőbb nemzetkö­zi kérdésekben az olasz kor­mány a NATO és a Közös Piac országainak egyeztetett álláspontját képviseli. A nemzetközi enyhülés azon­ban az olasz politikában is érezteti hatását, s erősödik az a felismerés, hogy politi­kai és gazdasági megfonto­lások egyaránt indokolják Olaszország és a szocialista országok, így hazánk közöt­ti kapcsolatának fejlesztését. A kedvező külpolitikai irányzat különösen a 60-as évek végétől kezdett ér­vényre jutni, s éppen Aldo Moro kormányfő nevéhez Eűződik, aki 1968-ban vette át ismét a külügyek irányí­tását és jelenleg miniszter- elnökként is kezében tartja a külpolitika vezetését. Az országaink közötti po­litikai érintkezés — az álta­lános nemzetközi enyhülés hatására is — gyorsabb ütemben fejlődött, rendsze­resebbé vált. Kölcsönös lá­togatások jelzik — különö­sen 1970-től — a politikai érintkezés élénkülését. A külkereskedelmi miniszte­rek megbeszélései nyitották meg a sort, majd 18 minisz­teri szintű találkozó, illetve miniszterelnök-helyettesi látogatás következett. A külügyminiszterek három­ízben tárgyaltak, maga Aldo Moro külügyminiszterként tavaly járt Budapesten. Mindkét részről egyöntetű a vélemény, hogy a külügy­miniszteri találkozások, s a miniszterek kölcsönös láto­gatásai kedvező irányban befolyásolják a politikai lég­kört, a két ország közötti kapcsolatok további fejlő­dését. AMI A GAZDASÁGI EGYÜTTMŰKÖDÉST IL­LETI, fejlett tőkés gazdasá­gi partnereink között Olasz­ország hosszabb idő óta a második helyet foglalja el. Az Olaszországba irányuló magyar export áruszerkeze­tére, kiváltképp a mezőgaz­dasági termékek kivitele volt mindig a jellemző. Az ismeretes importzárlat bevezetéséig olaszországi ki­vitelünknek több, mint fe­lét a vágómarha és a mar­hahús tette ki. Az Olaszor­szágból származó cikkek listáján • főleg vegyipari, textil- és gépipari, valamint mezőgazdasági termékek, továbbá- hengereltáruk sze­repelnek. A kétoldalú gaz­dasági kapcsolatok tovább­fejlesztése szempontjából változatlanul alapvető fon­tosságú meglévő nehézségek — főleg az élőmarha- és a marhahúsexportunk tilal­mából eredő problémák — áthidalása. Ez elsősorban a mezőgazdasági területen fennálló kooperációkkal old­ható meg. Külön említést érdemel a gazdasági kapcso­lataink kétoldalú fejleszté­séhez alapot nyújtó tízéves gazdasági, ipari és műszaki együttműködési megállapo­dás, amelyet a múlt év má­jusában írtunk alá. A KÉT ORSZÁG KUL­TURÁLIS ÉS MŰSZAKI- TUDOMÁNYOS kapcsolatai a tíz évvel ezelőtt megkö­tött államközi egyezmények alapján fejlődnek. Az egyezmények és a végrehaj­tásukat szolgáló két-, illet­ve hároméves munkatervek megfelelő keretet adnak az említett területeken folyta­tott együttműködéshez. Az egyezmények megújítására ebben az évben kerül sor. Az eredmények közé sorol­ható, hogy valamelyest emelkedett az Olaszország­ban kiadott magyar irodal­mi alkotások, bemutatott színpadi művek, filmek, te­levíziós programok, képző- művészeti kiállítások száma, bár arányaiban alatta ma­rad az olasz irodalom és művészeti élet magyaror­szági bemutatásának. A tu­dományos együttműködés egyik leggyümölcsözőbb for­mája a kölcsönös kutatási témák kijelölése, s ezek alapján az együttes mun­kálkodás. Jelenleg hat konk­rét kutatást folytatnak kö­zösen, s a következő témák­ban dolgoznak együtt ma­gyar és olasz kutatóintéze­tek: szilárdtest fizika, sugár­biológia, vízgazdálkodás, villamoserergia-gazdálko- dás, gabonatermesztés, sző­lészet, korrózióvédelem, geo- technika, posta- és hírköz­lés, méréstechnika. A kölcsönös együttműkö­désre irányuló törekvést do­kumentálják az utóbbi évek­ben létesített különféle ál­lamközi egyezmények is. Ezek egyebek között közúti, személy- és árufuvarozási, vagyonjogi, gazdasági, ipari együttműködési kérdéseket szabályoznak. A legkiseb­bek közé tartozik az 1971- ben megkötött polgári légi- forgalmi egyezmény, s tár­gyalások folynak jogsegély- sgészségügyi, állategészség­ügyi, tengerhajózási, ide­genforgalmi és filmegyez­mények megkötéséről. SPAN YOL-SZAHARA: Hasszán király visszavonja a marokkói menetet Hasszán király vasárnap esti bejelentésének megfele­lően hétfőn megkezdődik a Spanyol-Szahara határ men­ti sávjába beözönlött több mint százezer marokkói visz- szavonulása. A menet meg­állítását kihirdető beszédé­ben a király jelezte, hogy tárgyalások útján kívánja rendezni Spanyolországgal a nyugat-szaharai problémát. A terület felszabadításáért küzdő Frente Plisario körei­ben a beszéd alapján feltéte­lezik, hogy Marokkó és Spa­nyolország között máris tit­kos megállapodás született a terület marokkói annektálá- sára. II. Hasszán bejelentését Madridban a spanyol diplo­mácia győzelmeként értékel­ték. A Spanyol Rádió és Te­levízió vasárnap este üdvö­zölte a marokkói döntést, s emlékeztetett rá, hogy a sza-- harai „incidens” idején Spa­nyolországnak és a spanyol hadseregnek „sikerült meg­őriznie tekintélyét és becsü­letét”. Kerekes Imre: vakáció története Már régen akarom mon­dani, itt a legfőbb ideje, hallgasson rám az olvasó és ismerje el, nem működik nálam rosszul a logikai be­rendezés. Ez olyan igaz, mint a panaszkönyvben írt sérel­mek. Szóval, ami a logiká­mat illeti, elárulhatom, szándékosan ugrálok, roha­nok a gondolatokkal, ide-oda, különben is tapasztalhatták, ez a természetem. Nem dí­jazom a higgadt szöveget. Nálam ez annyit ér, mint színházi látcső a csillag- vizsgálóban. Kerülöm a kö­tött formákat, rühellem az előregyártott szerkezetet, ala­posan tanulmányoztam ho­gyan lehet mindezt elkerül­ni. Szóval röviden, nem ese­tem a szabályos olvasmány. Legyen olyan, amilyen, pa­naszkönyv a kiadónál. Mód­szeremről még elárulhatom, időnként megvizsgálom ro­kon és ellenszenv kapcsola­taim, ennek különben is annyi lapja van az iroda­lomban, mint az általános udvariatlanságnak a gyakor­latban. Szóval sajnálkozá­somat fejezem ki, ha mind­ezek után nem tetszene az írásom. Ugyanakkor biztos, ha meg tud cáfolni, tegye, olyan hiteles vagyok, akár egy természetvédelmi park a toronyház tetején. Megfi­gyelésemből arra következ­tetek, az a legnagyobb baj, hogy nem tudunk a múltról lekopni. A cikis ügy pedig szerintem annyit ér, mint a gyógyvíztartalék az alkoho­listának. Rohan az idő, siet a nyár, reklamálnak a halottak, min­denki élni akar. Portugáliá­ban kitört a szivarmunkások sztrájkja, Görögországban renoválják a börtönöket, a Közös Piac kiárusít. A Man- deltől képeslap érkezett, fűti a moszkvai babákat, az­tán egy aláírás, ujjlenyo­mattal. Frankón mocskos volt a keze, lehet, hogy ka­viárt evett, és a levlapba tö­rölte az ujjait. A posta ud­varias, ezt a lapot is elhozza, még portót se számít. A Bá- nickiék valahol már haza készülnek, a Mazura és a Mezei az Alduna felé csu­rognak, kék-fehér matrózing­ben, fehér nadrágban, ki­öltözött a flotta, ök is írtak, azon izgulnak, nyitva lesz-e a Vaskapu, amikor arra jár­nak. A kulcsot ugyanis itt­hon felejtették. Nagy a for­galom a parkban, ingujjban az esték, az Angéla a Bala­tonra utazott. Ezek szerint feltételezem, hogy már raj­tam kívül is vannak isme­rősei. így aztán jó az Edina a háznál. Minthogy a Kele­mennek stexe hiányzott az úthoz, a Weisz elúgratott egy rekamiét a hagyatékból. Szeressük egymást, és ma­gunkat, mert én is felkarol­tam a kezdeményezést, s részletre átvettem tőle egy százast. Pénzzel a zsebben még jobban mutat ez a park, már annak, aki elfér a pádon. A többinek a vas­korlát jut, szól a gitár, ilyen­kor engedelmesek a lányok, .szép az élet, csak hangulat kell hozzá. Akármilyen nagy a han­gom, mégis csak az az igaz­ság, hogy cikis dolog tíz után hazament. Pedig így történt. Az öreg azonnal ki akart tenni magáért, azzal jön elő, hogy mit is akarok én csinálni egész nyáron. Úgy teszek, mintha soha nem hallottam volna erről. Hadd kezdje elölről az egészet. Szóval azon túl, hogy vigyá­zol a lakásra, mert sok a be­törő köztünk, naponta ta­karíthatsz, a porszívó a kam­rában, a tévét óvatosan tö­röld, a frigóról olvaszd le a jeget, égve ne hagyd a gázt, inkább egyél hideget három hétig, inget ne vasalj, a telefont húzd ki, a sző­nyeget anyád felszedi, de azért a padlóra ne köpj: a szomszédok nem szeretik, ha éjfélkor rádiózol, kávét itt­hon ne főzz,' azaz óvakodj a robbanásveszélytől, minden nap mosogass, mert beköp­nek a legyek. Az öreg remek pofa, tűzbe jött. Aranyláz az ócskapiacon. Magam va­gyok az áldozat, makacs ha­lott. Nem szállók be a-párbe­szédbe. Mindig eredménye­sebb az egyszemélyes vita. Csak tudnám, hogy mit mű­velsz te itt egész nyáron? Ez nem fér a fejébe. Végül is már nem bírom, csak úgy ki- dumálok az újság mögül. Alapítványt létesítek, mon­dom, alakítom a jövő város­képét, valakinek ezzel is kell foglalkozni, feltaláltam az az injekciót romos lakások felújítására. A néném fino­man kacag, befogja az or­rát, az anyám csuklik, és ki­megy a szobából. Beleszúr­ják az injekcióstűt a padló­ba, és feltámadnak a falak, így zajlik egy este, vagyis, ami még abból hátra van. Csinálhatok, amit akarok, mindig én vagyok a köz­pont. Az öreg fűti magát, hátrateszi a kezét, úgy sétál. Még egy pillanat és bekö­vetkezik a legrosszabb for­dulat. Bírálat érkezett a címedre, folytatja, tavasz óta dumálok, töröld le a képeket, porosak, mint egy tavalyi színdarab. A néném anyám után megy, otthagynak az öreg­gel, úgy érzem magam, mint bárány a farkasbörzén. Csak­hogy kimentek, mondja az öreg. Annyi eszed nincs, hogy enni kérj, amíg készí­tik, addig is a konyhában vannak. Veszem a lapot, az történt ugyanis, hogy az anyám későn jött haza, bi­zony még ma is csinos asz- szony, mondják hasonlítóit rá. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom