Kelet-Magyarország, 1975. november (32. évfolyam, 257-281. szám)
1975-11-06 / 261. szám
4 KELET-MAGYARORSZAG 1975. november 6. Ezt az oldalt testvér- lapunk, a Kárpáti Igaz Szó munkatársai állították össze. Öt gazdag év Á Határőr Kolhoz helytállása Képünkön: Popovics Pál, a téglagyár raktárno- ka átadja az alagcsöveket Lázár Katalinnak. (Kovács Alfréd felvétele) Azon a bizonyos napon a gazdaság búzamezejét elhagyta egy tehergépkocsi, amely a kombájntól elszállította az ötéves tervfeladathoz hiányzó utolsó rakományt. Ezzel a Határőr kolhoz tagjai eleget tettek annak a fő feladatnak, amelyet a XXIV. pártkongresszus tűzött ki a mezőgazdaság előtt a szemes termények termelésének jelentős növelésére vonatkozóan. Ezt követően még sok ezer mázsa búzát arattak le a Tisza menti földeken. És így vannak ezzel a többi termék esetében is. Sok ezer mázsa burgonyával, szőlővel, zöldséggel szállítottak már többel az átvevőhelyekre, mint amennyit az ötéves terv előirányzott. Ez a helyzet az állati termékekkel is. Már a négy és fél év mérlegén csaknem 6,5 ezer mázsa hús, kevés híján ötezer mázsa tej, 227 mázsa gyapjú és 863 ezer darab tojás szerepelt az ötéves tervfeladaton felül. Nem voltak könnyű évek ezek — foglalja össze az elmúlt, immár csaknem öt év tapasztalatait Bíró Andor kolhozelnök. — Az időjárás jobban próbára tette erőnket és képességeinket, mint bármikor ezelőtt. És mégis, a több éves átlagot figyelembe véve, lényegesen növekedtek a terméshozamok minden növényből. Minek a révén? Az elnök az első helyen a gépesítés további fejlődését említi. Ma már 58 traktorral rendelkeznek. A tervidőszak elején 36 volt. De több és jobb minőségű, többet „tudó” más gépe és berendezése van most a kolhoznak, mint öt évvel ezelőtt. Ezáltal lett az utóbbi években az ősziek után a kukorica és a burgonya is a gépesítés növénye. Több mint ezer hektáron végezték el a kolhozban az utóbbi években az alagcsövezést. És csaknem ugyanolyan területen tették lehetővé az öntözést. Több mint négymillió rubel beruházást eszközölt a kolhoz az ötéves terv évei alatt. Ennek az összegnek nagy részét szociális-kulturális objektumok építésére fordították. A jövőre vonatkozó tervek még nagyobb szabású középítkezéseket helyeznek kilátásba. A gondoskodás középpontjában ezúttal is a gyermek, a felnövekvő nemzedék lesz. Számukra épül fel három bölcsődei-óvodai kombinát, új iskola és félmillió rubel beruházással egy sport- komplexum, melyhez a többi között két úszómedence is tartozni fog. A Határőr Kolhoznak az a közel négyszáz tagja, aki a segédüzemekben dolgozik, egy új, átmeneti társadalmi réteg, lépcsőfok a szovjet népnek, mint szociális tekintetben új közösségnek a kialakulásához. Ehhez a réteghez kapcsolódik a csaknem másfél száz főt kitevő gépkezelői gárda, a más munkaterületeken dolgozó műszakiak. Együttvéve a kolhoz tagságának több mint egyharma- dát képezik már. És számuk állandóan növekszik, jelezve a további fejlődés irányvonalát. És egy másik folyamatot is nyomon követhetünk a kolhozban. Danku Ilona a konzervgyár technológusa. Ez az első munkaszezon a számára. Akárcsak barátnője, Derbák Irén, a kolhoz ösztöndíján tanult az élelmiszeripari technikumban. A gazdaságban ma 13 főiskolai és 28 szakközépiskolai végzettségű szakember dolgozik. Sokan levelező hallgatóként tökéletesítik szakképzettségüket. Mindez tükrözi a kolhozparasztság, a munkásosztály és az értelmiség közeledései, s példázza egyúttal azt is, hogyan tűnnek el fokozatosan a lényeges különbségék a város és a falu, a szellemi és a fizikai munka között. A legalaposabb, a legnagyobb gonddal és hozzáértéssel kodolgozott tervek sem valósulhatnak meg az emberek tudatos, odaadó munkája nélkül. A kolhoz 156 tagja részesült kormánykitüntetésben, négynek a legmagasabb kitüntetést, a Lenin- rendjelt adományozták. Köztük van a párttagok zöme. Aki először jár a gazdaságban, aligha kerüli el a művészi kivitelezésű dicséret- táblát. Ott láthatjuk rajta Fóris Károlynak, az élenjáró 3. sz. brigád vezetőjének, Balogh Dániel csoportvezetőnek, Sárközi Ilona fejőnőnek és több más termelési élenjárónak a fényképét. Tisztelet és megbecsülés övezi a kolhoz veteránjait. Hatot közülük ünnepélyes külsőségek között tiszteletbeli kolhozistákká nyilvánítottak, átnyújtva nekik a kolhoz raktáraihoz való jelképes kulcsokat. Lusztig Károly Siker a francia mintavásáron Export 63 országba 1966 óta, azóta, hogy az első nemzetközi kiállításon bemutatta a gyár termékeit, majd később a bolgár, a jugoszláv, s tavaly a franciaországi mintavásáron sokan megismerkedtek a mukacse- vóiak gyártmányaival, állandóan növekszik az export- szállítmányok terjedelme, a megrendelő országok száma. Az ügyfelek listáján szerepel a szocialista országokon kívül Algéria, Irán, Irak, Törökország. Finnország, Uganda és sok más állam. Külön osztályt hoztak létre a külföldi megrendelések teljesítésére és külön csomagolóhelyet jelöltek ki, hogy az egyes országok éghajlati viszonyainak megfelelően készíthessék elő a szállítmányokat. Az ötéves tervidőszak elején havonta 18 gép indult útnak gyárunkból, most pedig több, mint 40. A megrendelők elégedettek az itt készült gépekkel, reklamáció nélkül dolgozunk évek óta. Mi több: az idén az egyik gyártmányunk, a 3622—D modell elnyerte az állami minőségi értékjelt A szereidében egyszerre háromféle modell van munká- bari. De sorozatban nyolcféle változatot gyártanak műszakonként. Évente 23-féle gép kerül ki a gyárból a megrendeléseknek megfelelően. Vannak programvezérlésű automatáink is. A mi vállalatunk kapta az első ilyen modern gépeket területünkön. De nemcsak ezek a gépek lettek termelékenyebbek. Az üzemrészben az ötéves tervidőszakban 40 berendezést cseréltek ki. Ez tette lehetővé, hogy 3 modell helyett műszakonként nyolcat gyártanak, anélkül, hogy ez a minőség rovására menne. A konstruktőrök az ötéves, tervidőszakra előirányzott feladataikat már teljesítették: 15 új modellt készítettek. Ugyanennyi kísérleti példányt fejlesztettek ki. Ma már terven felül dolgoznak: a szuperkemény fémek eszterga- kései megmunkálására terveznek egy új típusú köszörűgépet. Elkészítik a műszaki okmányokat a 3626 E és a 3622 E modellek sorozatgyártásának jövő évi beindításához. A gyár kollektívája az új ötéves terv küszöbén áll. A felkészülésből már sok mindent sejteni lehet. Az esztergályosok két minőségi értékjeles termékről beszélnek. Azok, akik az áruértékesítéssel foglalkoznak, az export 10 százalékos növekedését várják. Jelenleg a világ 63 országában találhatók azok a gépek, melyeken ott van a gyár emblémája. A jövőben még több helyre eljutnak termékei. Szerepelnek minden jelentős hazai és külföldi kiállításon. A vállalat kollektívája arra törekszik, hogy az ott , gyártott gépeket világszínvonalra emeljék. Réthy András, a mukacsevói Kirov Szerszámgépgyár igazgatóhelyettese , Jó terméseredményt -én el Derceni Bertalan bri- gádvezelő a területi mező- gazdasági kísérleti állomás Lenin-barátságkerijében. A gyümölcstermés hektáronként meghaladja a 200 mázsát. Különösen szép a termés Petrás Teréz, az USZSZK Legfelsőbb Tanácsa képviselőjének csoportjában. Kovács Alfréd felvételén a csoport tagjait látjuk az alma válogatása közben Kusnyicai szőttes A szovjet emberek ezekben a napokban a népgazdaság minden ágazatában egyre kiválóbb eredményeket érnek el Azon fáradoznak, hogy munkasikereikkel fogadják pártunk XXV. kongresszusát. A kongresszus tiszteletére indított szocialista verseny szervezésében nagy szerep hárul a nép választottjaira, a képviselőkre. Örömmel kell megállapítanom, hogy községi tanácsunk képviselői ott vannak minden munkaszakaszon, s eredményesen mozgósítják a dolgozókat. Igyekeznek kivenni részüket a termelési győzelmekből, de éberen vigyáznak arra is, hogy jó ütemben haladjanak a kultúrjóléti intézmények építési munkálatai, a községrendezés. Szükség esetén segítő kezet nyújtanak a vállalatok, a gazdaságok vezetőinek a felmerülő problémák megoldásában. Kusnyica, akárcsak az irsavai kerület más községei, évről évre szépül, városiasodik. Fejlett kereskedelmi és vendég- látóipari hálózata, jól működő kultúrjóléti intézményei vannak. Mindez azonban kevés. A képviselők a választók utasítását követve javasolták, hogy építsenek egy 120 férőhelyes körzeti kórházat. A tanácsnak, a helyi erdőkombinátnak és kolhoznak eleinte nem volt elegendő pénze ahhoz, hogy saját erejükből építsék az objektumot. De a község lakossága készségesen sietett az építők segítségére. Minden felnőtt családtag 5 napot dolgozott a kórház építkezésénél. Most a közművesítést végzik, vakolják a falakat. Az építők és a község lakosai vállalták, hogy a XXV. pártkongresszus megnyitásának napjáig átadják rendeltetésének a kórházat. Az elmúlt évben a községben elkezdték egy 960 férőhelyes középiskola építését. A kezdeti munkálatokat jóformán társadalmi alapon végezték a kusnyicaiak. A Kommunizmus Hajnala Kolhoz és az erdőkombinát szállítóeszközöket bocsátott rendelkezésükre, s csaknem 600 köbméter kőzúzalékot szállítottak ide díjmentesen a község lakosai. Már elkészült mind a két épületszárny alapja, sőt a főépületnél megkezdték a falak rakását is. Egy év leforgása alatt az iskola építésénél 28 önkéntes munkaszombatot, illetve vasárnapot szerveztek a képviselők. Egyidejűleg a pedagógusok számára is épül egy 8 lakásos ház. Elkészültek a műszaki okmányok egy 140 férőhelyes óvoda építéséhez is, folyamatban van az utcai világítótestek szerelése. A képviselők nagymértékben segítik elő az erdőkombinát és a helyi Kommunizmus Hajnala Kolhoz termelési győzelmeit is. Céljuk becsülettel teljesíteni a kilencedik ötéves terv feladatait, méltó munkasikerekkel fogadni pártunk XXV. kongresszusát. Borka Ilja, az irsavai kerületi Kusnyicai Községi Tanács elnöke A hamutartó már tele volt cigaretta- csikkel. A szobában terjengő savanyú füstszag kaparta tüdejét, csípte a szemét, amint az előtte heverő táblázat adataira tévedt tekintete. Nem sok vigasztalót olvashatott le róla. Az évi fejésátlag 34 literrel maradt el a vágyott 3000 mögött! — Tehenenként 1 decivel kellett volna csak több tejet fejnünk naponta, nem állnánk most itt így, tanácstalanul — bosz- szankodott Kész Géza, a Lenin Kolhoz párttitkára. — Annál is inkább, mert több fejőnő ért el 3 ezer liternél magasabb fe- jésátlagot! Tekintete vádlón meredt Bocskai Istvánra, a főzootechnikusra, aki mentegetőzve tárta szét karjait. — Az állomány ugyanaz, a takarmány sem különbözik, nem tudom, min múlhat. Előttük a fejőnők névsora. Nagy Katalin vezet 3511 kg-os átlaggal. Az idén? Hathavi teljesítménye: 2 liter híján kétezer liter tej tehenenként. — Látjátok, Nagy Kató biztosan teljesíti vállalását — szólt kissé méltatlankodva Simon János kolhozelnök. — A többi nem képes ugyanerre ? A kérdés jogos volt. Hiszen a Lenin Kolhoz szép eredményeket ért el az állat- tenyésztés terén: 17 jószággondozó kapott kormánykitüntetést és négyen tűzhették kabáthajtókájukra az országos kiállítás érmeit. A tehenek már mind leellettek. Most adják a legtöbb tejet — naponta 12—13 litert tehenenként. Ezt, ezt a színvonalat kellene tartani. Mint azt Nagy Katalin teszi. Csoportjában naponta 15 liternyi a fejésátlag! — Megtanítok én erre bárkit — szólt közbe a fejőnő, aki figyelemmel kísérte az asztalnál folyó vitát. — Csak csinálják úgy, ahogyan mutatom. Szovjet élet—szovjet emberek KATIKA Kijelentését pár pillanat csend követte. Majd az elnök kinyújtott karja lendült felé. — Kezet rá! Keményen szorították meg egymás kezét. Érezték, hogy nem pillanatnyi hevület hatása alatt fogadkoznak. Komolyan gondolták, amit mondtak. — Kit vennél gopdjaidba? Nem kellett sokat gondolkodnia Nagy Katalinnak. Bodor Lenkét! Gyermekeik nap mint nap együtt játszanak. A két kisfiú — az övé és a Lenkéé — egykorú, hatéves. A lányok már nagyobbacskák, de legalább van kire bízni a Lenke 4 éves kislányát ... Köztük jószomszédi a viszony. Igaz: egy útkereszteződés választja el őket. De teheneik a jászolnál egymás mellett állnak. A munkahelyi szomszédság pedig erősebb, mint a telkek szomszédsága. Ezért gondolt rögtön rá. — Amúgy is együtt járok vele a farmra, nemegyszer be is segítünk egymásnak — vélekedik a fejőnő. — Egyszerre kaptuk az országos verseny győztese címet is... Persze, Nagy Katalinnak ez nem egyetlen kitüntetése. A Tisztelet Jele-rendjel és a Munkadicsőség-érem bizonyítja jó eredményeit és azt a megbecsülést, amellyel a párt és a kormány méltatta teljesítményét. Nagy szeretettel beszél a gondozott tehenekről. — Melyik a kedvence? — A Daru! — Mivel érdemelte ezt ki? — Azzal, hogy sok tejet ad, s azt is könnyen — mondja nevetős arccal. — Egy fejés: egy vödör. De nem rosszabb a Sárga vagy a Kedves sem. — A kedvencekkel kivételezni szoktak. — így igaz. Mindig a javát adom nekik a fejadagból. Megérdemlik. Bár nagyon ki van a takarmány mérve. Kilóra, literre. Ennek a Sárgának például egy egész vederrel adok. Az ott pedig szárazon áll. Csak annyit kap, hogy meg ne kívánja... — Teljesítmény szerint? — Ügy van — mosolyog a fejőnő. — A javát jobban kell becsülni, óvni. Úgy vagyok velük, hogy hajnalban, amikor felkelek, hiába készítem az embernek, a gyerekeknek a reggelit, máris rájuk gondolok, ezekre a jól tejelő tehenekre. Nem történt-e valami bajuk? Hogy érzik magukat? Adnak-e majd annyi tejet mint tegnap? Erre a gondolkodásra, aggódásra tanítja elsősorban a fejőnő szomszédját, Lenkét. — Mert ezek kényesebb jószágok — mondta nemegyszer pártfogoltjának. — Jobban akad bajuk is. Óvni kell őket. Érteni hozzájuk. Figyelni, elég volt-e nekik a takarmány? S ez pedig fogas kérdés. Mondhatnánk úgy is, hogy a jószágtartás művészetének, vagy tudományának a felső foka. Mert a tehén nem tud szólni. A fejőnőnek kell azt meglátnia. Vagy inkább megéreznie. — Azt mondják, erre születni kell — mondja játékosan. — De aki szereti a jószágot, az egykettőre megtanulja. Reggel hatkor kezdődik a munka a tehenészetben. Ö már fél órával előbb ott van. — Ilyenkor már nem tudok nyugodni. Az első, körüljárok mindent. Minden tehenet megnézek, hogy nincs-e valami baja — magyarázza mozgalmas munkatempóját. — Beadom a jászolba a takarmányt. Majd megalmozok. Ezután tisztába vágom magam ... Andor György
