Kelet-Magyarország, 1975. november (32. évfolyam, 257-281. szám)
1975-11-05 / 260. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG 1975. november 5. Szakma vagy hivatás?l NYOLC DOLGOZÓ VÁLASZOL Manapság gyakran használjuk a „szakma” megjelölését a diplomás pályákra is. Ugyancsak gyakori eset, hogy a fizikai munkás azt mondja, hivatásszerűen végzi a munkáját. Van-e határ valahol a szakma és a hivatás elnevezések között? Vagy egyszerűen csak szójáték és felcserélhetők? A KÉPERNYŐ ELŐTT A szovjet kultúra napjai Filmsikerek a mozik műsorán A filmszínházak országszerte, így Szabolcs-Szatmár megyében is, a szovjet kultúra napjai alkalmából számos olyan alkotást tűznek műsorukra, melyek művészi értékeikkel, szépségükkel nagy közönségsikerre számíthatnak, illetve ismétlésként bemutatva új nézőket hódíthatnak meg. A legnagyobb eseménynek ígérkezik a nyíregyházi Krúdy filmszínházban november 6 és 10 között műsoron szereplő Front szárnyak nélkül című kétrészes film, melynek főszerepét Vjacseszláv Tyihonov, a Strlitz alakját megszemélyesítő nagy művész alakítja. A másik jelentős filmbemutató a Béke moziban lesz, ahol az Égő hó kerül vetítésre. A fesztiválfilmek közül Oroson a Túsz c. filmet játsszák. A szovjet filmsikerek közül a szovjet kultúra napjai idején 28 normálmoziban és csaknem minden keskeny- filmszínházban műsorra kerül szovjet film, elsősorban olyan, amely a közönség igényeivel találkozik. Ebben a hónapban ezenkívül több új szovjet mű is a vászonra kerül, így a Lányok az aknamezőn, ami szintén egy második világ- háborús film. A fesztiválra a moziüzemi vállalat szép és igen jól tájékoztató kiadványt bocsát a látogatók rendelkezésére, ami megkönnyíti a választást. GARIBALDI ZÁSZLÓJA Garibaldi egykori zászlóját kapta meg nemrég-a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának történelmi intézete. A zöld-fehér-piros sávos lobogó középső csíkján alpesi lövész egyenruhában, . előretartott kézzel, a lovon ülő Giuseppe Garibaldit ábrázolták. A ló patái alatt a legyőzött ellenség hever. A zászlót hosszú éveken át a közép-oroszországi Ivanov városban a múlt század 60-as éveinek egyik forradalmára, V. Saganov családja őrizte. Az utódok szerint a zászló az orosz forradalmi mozgalom egy másik résztvevőjétől, N. Nozsin biológustól került a családhoz. A szóban forgó események idején Nozsin külföldön, főként Olaszországban tartózkodott — itt találkozott Garibaldival, s valószínűleg tőle kapta a zászlót. — Mondják, hogy egyesek csak a pénzért választanak bizonyos pályát. Dr. Soltész János körzeti orvos: — Minden szakma pénzkérdés is egyben, de nem az az elsőrendű, hogy mennyit fizetnek. Szemák Mihályné eladó, Nyírfa Áruház: — Mindig kereskedő akartam lenni. Eszembe sem jutott, hogy a pénz miatt más pályát válasszak. Dr. Juhász Barnabás ügyvéd: — Akik csak nagy pénzt akarnak keresni, hamar itthagyják a pályát. Idén például kilenc ügyvéd ment el a megyében az állásából. A pénzkereset vágya kevés. Szűcs Illés géplakatos, konzervgyár: — Pályakezdés elején nem nagyon gondol a pénzre az ember. Illés Andrásáé tanár, 2. sz: gyakorlóiskola: — Köztudomású, hogy a tanári pálya nincs megfizetve. Ide senki nem jön a pénzért. Hanuscsák József kubikos, SZÁÉV: — Nem volt pénz a továbbtanuláshoz, elmentem dolgozni. így igyekeztem viszonylag jó fizetésért munkát találni. Pivarnyik András villamos- mérnök, TITÁSZ: — A pályát szeretem, másodlagos, hogy mennyit fizetnek érte. Bármennyit fizetnének, ezt csinálnám. Jávor-Ágnes, a nyíregyházi rádió kplső, munkatársa— Próbálja meg valaki, ha a pénzért akarna csak újságíró lenni. Nem fog menni. — Gyakran ' hangzik el: egyesek azért választanak egy szakmát, mert az divatos. Az orvos: — Kétségtelenül divatos ma ez a pálya, da csak azoknak, akik kívülről nézik. Az eladó: — Sokan lenézik a kereskedőmunkát. Aki szereti, annak divatos. Az ügyvéd: — Ma divatos pálya. Mikor én jelentkeztem, 1953-ban, az évfolyam kétharmad része máshová pályázott, onnan eltanácsolták őket és azt javasolták, menjenek talán jogra. A géplakatos: — Mikor volt divat géplakatosnak lenvolt a tanári pálya, ma nem az. A kubikos: — Nézze meg, hány fiatal megy ma kubikosnak. Hol áll ez a divattól?! A mérnök: — Mindig az idényszerűen hiányszakma a divatos. A riporter: — Népszerű pálya, de nem hiszem, hogy ezért jönne valaki ide. — Szakmának vagy hivatásnak tartja a munkáját? Az orvos: — Lehetetlen volna hivatástudat, felelősségérzet nélkül gyógyítani. Életet menteni a legszebb hivatás. Az eladó: — Ha szakma lenne, csak a vállalat érdekét nézném. Én önmagáért is szeretem a kereskedelmet, szeretek a vevőkkel foglalkozni. Többnek érzem, mint szakma. Az ügyvéd: — Ha negyedannyit keresnék is, ezt csinálnám. Megszállottként szeretem ezt a szép hivatást. A géplakatos: — Ha a nyolc órát dolgozzuk le, akkor csak szakma, ha ezen túl is, ha az alkotási vágy, az újítás is ösztönöz, akkor hivatás. A tanár: — Minden szakmát hivatásnak kellene tekinteni. A nevelésben, az oktatásban nincsenek szakmai fogások, minden gyerek más és más. Úgy jött ki, hogy míg a régi, gyűjteményes anyag Kisvárdán volt kiállítva, addig a nyíregyházi képcsarnoki 35 festmény 1975 év terméke. A két kiállítás folyamatosan összetartozik, különválasztva viszont érdekes bepillantást enged országosan legismertebb helyi művészünk műhelyébe. Szokatlan az a termékenység, egy nyár alatt ennyit emlékezet óta még senki nem festett. Helyi kritikánk mindig arra panaszkodik, egyes A kubikos: — Ezt tanulás nélkül is mindenki meg tudja csinálni, ehhez a szakmához csak erő kell. A mérnök: — Egyértelműen hivatásnak tartom. A riporter: — Ez az a szakma, amelyet csak hivatásszerűen lehet csinálni. — A mostani tapasztalatok birtokában is ezt a pályát választaná? Az orvos: — Ezt akartam csinálni. Az eladó: — Úgy érzem, kereskedőnek születtem. Az ügyvéd: — Szerencsés ember vagyok, az álmom megvalósult. A géplakatos: — Tizenhat év gyakorlat után nyugodtan mondhatom, hogy ezt a szakmát csak tanulni lehet, megtanulni soha. Mindig új, érdekes, a fantáziát megmozgatja. A tanár: — Szeretem a gyerekeket, ugyanezt választanám. A kubikos: — Ma már nem választanám ezt, nagyon nehéz munka. A mérnök: — Mindig mérnöknek készültem és készülnék ezután is. A riporter: — Újságíró és jogász szeretnék lenni. Az első már félig megvalósult. ★ Beszélgetőpartnereink közül a legtöbben elégedettek választott szakmájukkal. Szerencsésnek tartják magukat, hogy azt csinálhatják, amire mindig készültek. A géplakatostól az orvosig azt vallják, hogy ha lelkesedéssel, odaadással dolgoznak egy pályán, akkor az hivatás. * Rajtuk kívül sokan így gondolják és így is dolgoznak szakmájukban. Tóth Kornélia művészek sokszor sorozatosan ugyanazokat a képeket tálalják a közönségnek, vagy hogy X Y művész most nem állít ki. Pál Gyula most erre a kiállítására keményen dolgozott, és megfigyelhető az is, hogy ez az intenzív munka kellemesen ható, pozitív változásokkal járt. Az egész kiállítási anyagra rá van írva: „jókedvemben csináltam.” Vidámabb színek uralkodnak, az eddigi szinte szociológiai komolyságot némi mosoly árnyalja. Formavilága természetesebb, gazdagabb és változatosabb lett, tematikailag visszajött a háttérbe szorult virágcsendélet. Valamikor, amikor a virágcsendéletnek a kiállításokon nem szívesen adtak falat, Pál Gyula szinte mást se festett. Aztán több, mint tíz évig csak egy-kettő állt elő. Most szinte elementáris erővel robbant ki a szebbnél szebb virágcsendéletek sorozata. Régi igazság az is, ha a művész jó műveket akar, ne másvalamire pocsékolja energiáját, ne mással foglalkozzék, ne sajátmagának pozitív és negatív eszközökkel való adminisztrálásába adja a tehetségét, hanem dolgoznia kell. Egyre inkább rá kell jönnünk arra is, hogy Pál Gyula képein ne mindig csak a^t nézzük, amit látunk, s ne csak azt lássuk, amit nézünk. Képei esztétikumán túl még mindig van valami. Házainak emberszemeik vannak, az emberek valami ősi szertartást végeznek, s portréinak arcvonásaiba eev PrY' bér sorsa van belepecsételve. Az új eredmények a régiekre épülnek, gazdagítják, teljesebbé teszik művészetét, mely igazán a szabolcsi földben gyökerezik. Koroknay Gyula Huszonöt évvel ezelőtt alakultak meg Magyarországon a közigazgatásban a tanácsok. A negyedszázados évforduló önmagában is ok lenne, hogy megemlékezzünk erről a közigazgatásban új korszakot kezdő eseményről, Nemcsak az történt, hogy a régi államigazgatási szervezet helyébe egy másikat hoztunk létre a választások eredményeként. A közügyek intézésének demokratizmusa szocialista rendünknek igen fontos alapvonása, mert általa is megnyilvánul a szocializmus humanista minősége. A közigazgatás azonban az életnek egyben olyan területe is, amelynek jó vagy kevésbé jó, esetleg elvetendő módszerei az ügyintézésben az egész rendszer megítélésének alapjául szolgálhatnak az emberek szemében. Ezért nem mindegy, kik és hogyan végzik itt munkájukat. Sokan vannak olyanok, akik már negyedszázada intézik a köz ügyeit a tanácsokban. Közülük mutatott be négy tisztségviselőt az Egy évszázad a köz szolgálatában címmel a televízió. Mi jellemzi őket? Azt hiszem, legjobban a közösség dolgai, igényei iránti igényességről, probléma meglátó készségükről lehet őket felismerni. S aztán arról is, természetesen, hogy — az adott lehetőségek határai között — a legtöbbször meg is tudták oldani nehéz feladataikat. És végül arról, hogy hivatásként végezték munkájukat, s teszik ezt ma is. Az a négy tanácsi vezető, akit a műsor készítői bemutattak, a közigazgatásban dolgozók számos értékes tulajdonságát reprezentálta. Ezáltal nemcsak négyüket, hanem az ezen a pályán dolgozó tízezreket is köszöntötte ezzel az adással a televízió, talán az egész ország nevében is. A közjót kell, más eszközökkel szolgálnia a művésznek, az írónak is, h'a használni akar annak a közösségKorábban elhangzott műsorokból, azok valamilyen témát sokoldalúan jellemző részleteiből is lehet jó, új műsort készíteni. Példa erre Lipovecz Iván szombaton elhangzott összeállítása a „Fo- , rog a pénz”. A régebbi gazdaság- és társadalompolitikai műsorok legjavából vett rövid, frappáns riportokat dúsította föl a szerkesztő szellemes és aktuális összekötő szöveggel, zenei átkötésekkel, igen szórakoztató tálalásban, bizonyságául annak, hogy a száraznak tűnő témák is élvezetessé tehetők. A „Forog a pénz” másfél órájában a PM és az OT illetékesei a közgazdasági szabályozórendszer finomításáról, ar vállalati gazdálkodás és a költségvetés jobb összhangjáról nyilatkoztak közérthető közvetlenséggel. A takarékos, gyorsan megterülő beruházásokról Bán Béla beszélgetett egy tsz vezetőivel. Szó esett arról, hogy a külföldi tőkés áremelkedéseket miért lehet csak növekvő exporttal ellensúlyozni. Izgalmasan jók voltak Petress István miniriportjai az áruhiány vámszedőiről, a szolgáltatások feketepiacáról, a borravalóról, s arról, hogy ......sok esetben az igénybevevők rontják el a szolgáltatókat”. Sorolhatnánk még a műsor érdekesebbnél érdekesebb komoly témáit a nyerészkedéstől az egész közösség érdekét szolgáló társa- ' dalmi munkáig, s ha még hozzátesszük, hogy a Harkányi Endre áltat előadott Karinthy Frigyes-karcolat a nek, amely adta őt. Különösen ezt teheti, ha mai témáról ír, az életet megszépítő dolgokról, vagy megkeserítő bajokról. Az igaz, hogy nem ilyen egyszerű a közügyek és a művészet közti összefüggés, de az is igaz, hogy a köznek művészi eszközökkel való szolgálata se könnyű, ha valóban művészit akar alkotni az író, ha a valóságos összefüggéseket szándékszik megmutatni. Galgóczi Erzsébet tévéfilmje, a Férfiak, akiket nem szeretnek, érvényes tanulságokat mutat fel azon a körön kívül is, amelyben játszódik. Gyönk Mihály tanácsi osztályvezető — annak ellenére, hogy a törvény szerint ártatlan — nem csupán a két tehén miatt veszti el a hitelét a közösség előtt, hanem azért, mert nem tudott szabadulni bizonyos régi beidegződésektől, s mert — ebből következően is — rosszul értelmezi a gyermeki hála és kötelesség formáit, határait. Galgóczi Erzsébet a magánemberi hibákat a hivatalos funkcióban elkövetett hibákkal egészíti ki, amelyeket — az általuk kialakult szituációban — Gyönk Mihály érzékeny lelkiismerete végül is nem tud elviselni. Tehetséges, alapjában tiszta ember bukik el, aki későn ismeri fel hibáit, ezért érezzük tragédiának bukását. Az író nagyon fontos erkölcs: kérdéseket vet fel ebben a filmben, az egyéni tisztesség és a közéleti tisztaság összefüggéseiben, s arról beszél, hogy a régi életvitel gondolkodásbeli maradványai miként hatnak mai cselekedeteinkre, s hogy ezek milyen végzetes következmény ekkél járhatnak. Szönyi G. Sándor rendező és a színészek — Szabó Gyula, Szilágyi Tibor, Szegedi Erika, Hores- nyi László — az ember és a közélet szoros kölcsönhatásának légkörét teremtették meg a képernyőn, maradandó élményt szerezve a nézőnek. magyar pénzhiány történetéről, nyelvészkedés a pénz- keresésről-csinálásról, etimologizálás a fukar szavunk „Fuggeri’-eredetéről, — akkor talán érzékeltethetjük a „Forog a pénz” hasznos és egyben szórakoztató voltát. A Rádiószínházban Mezei András dokumentumjátéka, a „Kivel porolsz öregember” hangzott el szombaton este. A „rapszódia az öregségről” voltaképpen nem dokumentumjáték volt, hanem nyugdíjasok szólaltak meg a mikrofon előtt. Megnyilatkozásaikban kétféle nyugdíjas magatartásforma tükröződött. Az egyik a feleslegességi érzésből keletkező apatikusság („...nem kellek én senkinek, kinek kell az én tanácsom?”), a másik — szerencsére gyakoribb — a ténykedés, az értelmes időtöltés igénye, az utazástól az olvasásig. A test megfáradása után a szellem frissessége is sok boldogságot adhat. Az öregedésről és öregségről, görcsei feloldhatóságáról és feloldásáról szóltak az igényes összekötő szövegbe (Dömök Gábor mondta el szép, melegséggel) iktatott Bodor Tibor által művészien tolmácsolt irodalmi szemelvények. Anakreontól He- mingwayig, a Mezei-versek- kel együtt. A „Kivel porolsz öregember” sugárzásának késői időpontja ellenére is bizonyára sok hallgatót vonzott a rádiókészülékek mellé, s nemcsak az érintettek közül, hiszen a témában mindnyájan „érdekeltek” vagyunk, leszünk. Merkovszky Pál A tanár: — Régen divatos FOTÓPÁLYÁZATUNKRA ÉRKEZETT j, Pál Gyula kiállítása a Benczúr-teremben Seregi István A RÁDIÓ MELLETT Korhadás és (FOTO: ANTALÓCZY TIBOR, NYÍREGYHÁZA)
