Kelet-Magyarország, 1975. november (32. évfolyam, 257-281. szám)
1975-11-30 / 281. szám
6 KELET-MAGYARORSZÁG — VASÁRNAPI MELLÉKLET 1975. november 30. Vörösmarty Mihály Szabolcsban és Szatmárban Lukácsy-féle Vörösmarty-tmlékA könyvben Lukácsi Sándor—Balassa László: Vörösmarty Mihály. 1800—1855. Magvető Könyvkiadó. Budapest, 1955. 520. 1.) van szó a Vay család hagyatékából származó Csaná- I dyné Freyseisen Piroeka-albumról, melyI nek előadott története révén, sót már Gyulai Pál „Vörösmarty életrajza” óta tudott dolog, hogy nagynevű költőnk 1849 ószén, az 1848—49-es szabadságharc leverése után ■ Haynau fenevadjai elöl Aradról Szegeden j át Nagyváradra, onnan Mátészalkára, illet- t ve Szatmár megye elhagyatottabb vidékei- I re menekült, s négy hónapig nyújtott neki | védelmet szűkebb pátriánk. Vadász Miklós néven a különböző ál- | neveken bujdosó sógorával, Bajza József- | fel együtt az országnak e távoli vidékén | várta meg a féktelen terror lecsendesü- ® lését. Nem mi mondjuk (Gyulai Pál írta), I hogy ámbár ez idő alatt „Háltak a szabad | ég alatt, egy párszor erdészkunyhóba kel- | lett rejtőzniük s ... Gebén (ma Nyírkáta j — T. S.) Csanádi Jánosnál, mintegy három J hétig..megyénk földjén „Mindenütt Í vendégszerető menhelyre találtak: egyik birtokos a másikhoz küldötte őket, míg végre az üldözők nyomaikat vesztették”. Az sem egészen ismeretlen előttünk, £ hogy a reformkori haladó nemzeti mozga- . lomban és a szabadságharcban való aktív ■ részvétele miatt a remények meghiúsulását I követően hazájában álnéven bújdosni kényszerült Vörösmarty ekkor és itt irta , Csanádyné emlékkönyvébe „Emlékkönyvet be” című költeményét, s 1849. október 10- | érői keltezve ugyancsak innen szállt az : „Átok” — az ő szájából először költői so- rokba foglaltan — egy nemzet nevében | Görgey fejére. De a megyeiek emlékezetében fennmaradt még egy Vörösmarty által is hitelesíthető hagyomány. Az 1845. május 8-i, keltezésű Vörö6I I marty-levél és a Gyulai-írta Vörösmarty- életrajz 210—211. oldalán közölt adat felújításával újabban Margócsy József emlí- tette a ,,Megyénk irodalmi hagyományaiban, hogy négy és fél évvel azelőtt a kényszerű illegális „látogatás” előtt, 1845 májusában is járt errefelé Vörösmarty. Történt mindez akkor, amikor Deák Ferenc társaságában Zsibóra ment Wesselényi Miklós felkeresésére. A vendégségbe igyekvők útja ez alkalommal vidékünkön vezetett keresztül, s a Szabolcs megyei Téten betértek Bónis Samu barátjukhoz. Gyulai közlését azzal is kiegészíti, hogy tudomása szerint „Egyik délután az egész társaság 'a falu határába ment sétálni... Hazaindulásukkor előáll a tiszteletes úr és kéri Deákot és Vörösmartyt, hogy emlékül írjanak neki egy pár sort.. . "Szívesen» — p* mondá Deák egészen jó kedvvel; leült, ás S írt amint következik: «Alulírott több yár- I megyék táblabírája,-bizonyítom, hogy Vörösmarty Mihály ekkor s ekkor itt járván vadászott s egy lövésre hét szalonkát ejtett el». Ezzel átnyújtotta a tollat Vörösmarty- nak, aki azt vontatva vette át s ült le... Azonban olvasva Deák sorait, felvidult, egészen megkönnyebbülve ezt írta alája: «A fennebbieket én alulírott is bizonyítom, azon különbséggel, hogy nem egy lövésre ejtettem el hét szalonkát, hanem hét lövésre egyet». Azonban, ha a tiszteletes nem nyerhetett epigrammot Vörösmartytól, nyert ám Bónis. Midőn a szíves házigazda mindjárt megérkezésük után asztalhoz ültette vendégeit, némi kérkedéssel emlegette, hogy Szabolcsban^is terem jó bor, s Vörösmarty elébe tétetett egy palackot saját terméséből. «No, kóstold meg» — biztatá. Vörösmarty megkóstolta és egész komoly arccal | ezt mondta reá: «Víznek zavaros, bornak gyönge»”. Ferenczi Zoltán a „Deák élete”_£Ímű munkája első kötetének jegyzetében a Vasárnapi Újság 1876. évi kötetének 234. oldali közlésének felújításával a 452. oldalon ugyanerről a következőket írja: „Debreczenből kirándultak Tétre Bónis Sámuelhez s május 2-ikán áthívták Zoltán Jánost is Apagyról. Zoltán kocsin hozta magához Deákot május 3-ikán, míg Vörösmarty gyalog, vadászva ment át s lőtt egy szalonkát; de a mint Deák megvizsgálta tölténytáskáját, összesen kilencz lövést tett, miért Deák évődött vele. Apa- gyon ott volt az ev. ref. lelkész is és kérte Deákot, hogy írjanak neki emlékül va- 'f. lamit. Deák ezt írta: «Alább ért ezennel bizonyítom, hogy T. Vörösmarty Mihály úr, ki egyébiránt sokkal jelesebb költő, mint vadász, mai napon Tét és Apagy közt, kilencz lövésre egy szalonkát lőtt. Apagyon, május 3-ikán, 1845. Deák Ferencz.» Erre Vörösmartynak adta, hogy írja alá. ... Vörösmarty. . . ezt írta: «Alább is megírt Vörösmarty Mihály — .azon különbséggel, mint egy egyszeri ember, ki két órai esi- § holás után végtére kiütött s azt mondta: ejnye, be egyszerre kiütöttem! — s így az én szalonkám is egy lövésre, még pedig jó távolból esett el, 4- a fölebb előadottak valószínű részét nem tagadom. Kelt mint fentebb. V. M.»” S mo6t, midőn főhajtással emlékezünk meg Vörösmarty Mihály születésének 175. évfordulójáról, s most, midőn ismételten felelevenítjük emlékezetünkben költőnk megyénkbe tett egykori útjait, előkeressük szabolcs-szatmári kötődésének hajszálgyökereit, Erdélyi Jánossal együtt mi is hőn óhajtjuk, hogy ez ünnepi alkalomra való tekintettel egy pillanatra „Állítsa meg érted folyását az idő,/ Forduljon arcával még a régi felé:/ Mert mintha a múltban volna csak a jövő, /Te annyi szellemet raktál egykor belé".. Tidrenczel Sándor GIMNÁZIUM A TSZ-BEN HÁROM IGEN - HÁROM KÖZSÉGBŐL % „Még nem mindenütt sikerült megfelelően kialakítani a munkahelyi és a lakóhelyi közművelődési feladatokat, illetve, hogy a feladatokból, melyek azok, amelyeket a lakóhelyen és melyek azok, amelyeket az üzemben Jehet és kell megvalósítani. Tovább tart a vita abban is, hogy milyen szerepe van a termelőszövetkezetnek, az állami gazdaságnak a község közművelődési munkájának fejlesztésében...” (Idézet dr. Soós Gábor előadásából, melyet a közelmúltban tartott Nyíregyházán tsz-vezetők részére.) H árom község is szóhoz jutott a közművelődési megbeszélésen: Nyírlu- gos, Kemecse, Tarpa. Sok tekintetben eltérő sajátosságok szerint dolgoznak, mégis egyben megegyeznek: túl vannak a vitákon, s a gazdasági-termelési tennivalókkal csaknem egy „súlycsoportba” került a művelődés segítése. így látják a nyírlugosi Szabadság Tsz-ben, a Kemecsei Állami Gazdaságban, a tarpa— gulács—tivadari Esze Tamás Tsz-ben: Dr. Miklóssy Ferenc tsz-elnök: — Szövetkezetünk közismerten olyan kedvezőtlen gazdasági és kulturális környezetben gazdálkodik, ahol a szocialista termelés életre hívása mellett az ott lakó emberek kulturális fejlődésére, a közművelődés javítására is igen nagy munkát kellett fordítani. Hogyan láttunk munkához? Már a második tsz-törvény megjelenése előtt szakítottunk a régi módszerrel és külön oktatási és kulturális bizottságot alakítottunk a tsz-tagok és alkalmazottak oktatási és kulturális ügyeinek intézésére. Erre nagy szükség volt, mivel a mezőgazdasági termelés gyors ütemű megváltozásával nemcsak írni-olvasni tudó, hanem szakmunkásként dolgozó emberekre van szükségünk. Az elkészített oktatási terv alapján tanyatelepülésünkön az igen nagyarányú analfabétizmust igyekeztünk felszámolni. Jelentős megyei segítség folytán bővített, korszerűsített általános iskolánk pedagógusainak segítségével öt év alatt lényegében felszámoltuk az analfabétizmust. Minden 65 éven aluli felnőttet megtanítottunk írni, olvasni, a 45 éven aluli tsz-tagokkal, alkalmazottakkal pedig elvégeztettük estin az általános iskolát. Kicska Antal igazgató: — Abból indultunk ki, hogy a közművelődési határozat végrehajtása minden vezető munkaköri kötelessége. Ez érvényes a kisebb közösségekre, így a brigádok vezetőire is, ugyanis a művelődést elsősorban a szocialista brigádokra alapoztuk. Gazdaságunkban tizenöt szocialista brigád dolgozik 416 taggal, s ez a dolgozók 94,6 százalékát teszi ki. Nagy szerepük van a közművelődési határozat megvalósításában. Az általános iskola nyolc osztályát 24 dolgozó vállalta, végzi, hatvanan szakmai tanfolyamon vesznek részt, a politikai oktatásban 240-en. Előadóművészeket hívtunk és hívunk meg gazdaságunkba, író-olvasó találkozókat szer- „ veztünk. — A kemecsei KISZ-székház építéséhez 50 ezer forint értékű társadalmi munkával járultunk hozzá. Igyekszünk minden dolgozónkkal megértetni, hogy a munkások tanulásának, művelődésének ügye, nemcsak kulturális vagy szakmai, hanem politikai kérdés is, mert a munkásosztály vezető szerepének érvényesítését elősegítő törekvésekről van szó. Faggyas Jenő tsz-elnök: — Tarpán közel 1800 dolgozó neveléséről, szakmai és általános műveltségének gyarapításáról kell gondoskodni. E feladatok megvalósítása egész embert kíván. Ezért az egyesülés óta függetlenített, egyetemi végzettségű szakembert alkalmazunk „művelődési ágazatvezetői” beosztásban. Feladatát munkarendben rögzítettük, mely igen széles, átfog minden, oktatási és művelődési területet. Azért hangsúlyozom ezt, mert véleményem szerint az eredményes közművelődési tevékenységnek egyik igen lényeges feltétele a megfelelő szakember alkalmazása. A másik fontos feltétel: az anyagiak biztosítása. 1975- ben már külön kezeljük a szociális és a kulturális alapot. Az utóbbira 1 millió forintot képeztünk. Ez igen jelentős összeg, amelynek fel- használása csak tervszerűen történhet. A kulturális bizottság feladata javaslatot tenni, hogyan, miként lehet célszerűen, hasznosan felhasználni az oktatásra és művelődésre megszavazott összeget. Csak egy példa, mire költjük a pénzt: felméréseink során igényként találkoztunk azzal, hogy a szakmunkások közül sokan szeretnék ‘megszerezni az érettségit. Körülményeink olyanok, hogy a távollévő középiskolák miatt a bejárást nem tudják vállalni. Ezért határoztuk el, hogy saját költségünkön kihelyezett gimnáziumi osztályt indítunk a szövetkezetben. „A falun a lakóhelyi közművelődést át kell, hogy hassa a munkásosztály, a szövetkezeti parasztság művelődéséért érzett felelősség. Ez nemcsak a falu tanácsi és népművelési vezetőire vonatkozik, hanem minden olyan gazdasági, vállalati vezetőre, amely üzem dolgozóinak jelentős részének lakóhelye a falu. Ez el is döntheti azt a vitát, hogy a faluban kinek kell közművelődési tevékenységet kifejteni.” (A tanácskozáson hangzott el.) Páll Géza A fejlett szocialista társadalom építésének útján KÁDÁR JÁNOS BESZÉDEI ÉS NYILATKOZATAI E z a könyv azok közé tartozik, amelyeknek a tartalmát — pontosabban annak legfőbb részleteit — ismerik az olvasók. Ez természetes, hiszen Kádár eívtárs beszédeinek tekintélyes részét közvetíti a rádió, a televízió, ismerteti a sajtó. Nyilvánvaló, hogy az ország figyel rájuk. Az első beszéd, amellyel a kötet kezdődik, az MSZMP Politikai Főiskolája fennállásának 25. éveá évfordulóján hangzott el, az utolsó pedig már a pártkongresszus után, az emlékezetes dunaújvárosi választási nagygyűlésen. A politikai hatalomról, a párt helyzetéről, a szövetségi politikáról, az ideológiai munkáról, a szocialista tulajdonviszonyokról szóló megállapítások a főiskolán már a kongresz- szusra készülődés szellemében születtek. A felkészülés időszakában Kádár János tehát már jelezte azokat az alapkérdéseket, amelyek a párt munkájának előterében állottak. Hogy hol tartunk, s merre megyünk tovább a szocialista társadalom építésében. A további beszédekben pedig már a felvetett kérdések megválaszolásának folyamatát is nyomon kísérhetjük, amelyeket részint a tudományos vizsgálódás és elméleti kutatás műhelyeiben fogalmaztak meg, részint pedig a tömegek igényei, óhajtásai, törekvései és céljai határoltak körül. Kádár elvtgrs valamennyi beszédében vezérfonal, hogy a párt csak a tömegekkel való termékeny és eleven kapcsolatokra építve érhet el sikereket, oldhatja meg feladatait. A KISZ Központi Bizottságának 1975 január 21-én tartott ülésén így beszélt erről: „Az élcsapatnak fontos kötelessége az, hogy utat mutasson és vezessen. A pártnak, amikor előre, a jövőbe mutat, messzebbre kell látnia, mint általában az állampolgárok összességének. Mert ha az állampolgárok összessége külön-külön és együttesen képes volna ugyanolyan messze előrelátni, mint a párt, akkor nem kellene párt. És amikor a párt messzebbre előre tekint, olyan célokat is meg kell határozni, amiket — saját tapasztalataik alapján — sokan nem tudnak megfogalmazni. A szocialista forradalom előbbre vitele, a „hogyan tovább” megválaszolása mindig probléma. Előre lehet jutni akkor is, ha az élcsapat nem törődik a sereggel, csak később vissza kell vonulnia. Együtt kell tehát az élcsapatnak vonulnia a sereggel.” N em véletlen ez a fogalmazás. Nehéz harcokban, bonyolult politikai küzdelmekben, sok szenvedés árán megszerzett forradalmi tapasztalat van mögötte. Az emberekkel — az állampolgárokkal — való állandó 1 kapcsolat eredménye az a közvetlenség, közérthetőség, amellyel a bonyolult társadalmi és politikai kérdésekről, összefüggésekről is tud szólni. Azon a nyelven, amelyen az MSZMP, okulva a korábbi hibákból, súlyos mulasztásokból is, immár csaknem két évtizede beszél. A Kossuth Kiadó dicséretes gyorsasággal, méltó kiállításban és azzal a céllal bocsátotta útjára Kádár János beszédeinek és nyilatkozatainak ezt a gyűjteményét, hogy segítse vele a XI. kongresszus határozatainak helyes értelmezését és következetes végrehajtását.
