Kelet-Magyarország, 1975. november (32. évfolyam, 257-281. szám)
1975-11-27 / 278. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG 1975. november 27. Elkészült a MÁV nyíregyházi nagyberuházásainak egyik legnagyobb létesítménye, a villamos mozdonyok javító-szerelő csarnoka. (Hammel József felvétele)_________________________________________ HOZZÁSZÓLÁS n borruvdlóügvhOz Az orvos honoráriuma Tisztelt szerkesztőség! O lvastam a Kelet-Magyarországban megjelent „Mi a véleménye a borravalóról?” című cikket. Mint mindig, ha ilyen témáról esik szó, most is a pincérek, a borbélyok 2—3 forintját kifogásolták, holott sokkal elítélendőbb a magyarországi orvostársadalom harácsolása. Azért csak a magyar orvosokról beszélek, mert e téren külföldi tapasztalataim nincsenek. Idehaza azon ban már ott tartunk, hogy az orvosok többsége szakított az etikával és tudományát nem az emberiség érdekében, hanem a pénzszerzés, a gyors meggazdagodás érdekében hasznosítja. Tudom, súlyos megállapítás ez, de sajnos így van! Kivételek természetesen vannak, de csak kivételek! Az egyetemről kikerülő fiatal orvosok búcsúzáskor és utoljára még arról vitatkoznak egymással, hogy kinek lesz hamarabb autója. Hogy az emberiség szenvedésének érdekében ki fog többet tenni, arról vajmi ritkán esik szó. Az köztudomású — és éppen ezért kell, hogy a szerkes'ztőség is tudja —, hogy a kórházakban, gyógyintézményekben minden orvos az eléje kerülő beteget rögtön aszerint kezeli, hogy mennyi borravalót (tapintatos fogalmazásban: honoráriumot) néz ki belőle. ‘Es szemrebbenés nélkül gyűri zsebre az 500—1000—1500 forintokat tartalmazó borítékot, amit a beteg családja keservesen összeizzadott, és amit hónapokon át koplal majd meg. Ez azonban az orvost egyáltalán nem érdekli, lelkiismerete egy pillanatra sem szólal meg ügy- annyira, hogy megköszönni is szinte minden esetben elfelejti a „borravalót”, holott a borbélysegéd az 1 forintot is illő köszönettel fogadja. A közvélemény állandó felháborodással tárgyalja ezt a nagy összegű, húsba-vérbe vágó borravalót, de csodálatosképpen hivatalosan mégis hallgatnak róla. És ha véletlenül, valahogyan valamelyik lap hasábjain mégis szóba kerül, óvatosan kerülgetik mint macska a forró kását, nehogy a nagyrabecsült doktor urak megnehezteljenek érte. Bezzeg a borbélysegédek, a pincérek, az ápolónővé- jek 1—2—10—20 forintos borravalóját már nem egyszer haragos dorgálással ostorozták a demokratikus lápok! Az orvosok által jogtalanul „kierőszakolt” nagy borravalókról azonban mélységesen hallgat minden puri- fikátor. Miért? A doktor urak haragjától még a lapok is1 félnek? Pedig a borbélysegéd, a pincér nem harcol a borravalójáért. Ha nem kapott, nyel egyet és végzi tovább a maga dolgát. Nem így az orvos! A nagy tekintélyű és megbecsült Doktor Ür, a diplomás orvos, különböző ügyes fogásokkal, járkáltatásokkal, várakoztatásokkal és igen sok esetben nem is kétértelmű célzásokkal kikényszeríti a betegből a summás borravalót. És ezt a szégyenteljes eljárást még soha semmiféle orvosi bizottság komolyan el nem ítélte és el nem tiltotta. Az orvosok erkölcse nagyon gyenge lábon áll. „Lelkiismeretlen munkáért búsás honorárium!” — ez jellemzi ma az orvosok túlnyomó többségét. És ha valamelyik orvos komoly műhibát követ el, vagy az orvosetikával kerül összeütközésbe, eszük ágában sincs elítélni. Az orvoskollégák rögtön összefognak és egyesült erővel eltusolják a hibát, a panaszost meg elhallgattatják. Es megy tovább minden, mintha semmi sem történt volna. Egyik holló nem vájja ki a másik holló szemét! A doktor urak között ugyaniá ez a jelszó: ma neked, holnap nekem! Tehát kéz kezet mos! A társadalomban megbecsült helyet foglalnak el az orvosok. De csak azért, mert sok a pénzük! És ma még mindig érvényesül az az elv, hogy akinek sok pénze van, annak tekintélye is van! Mert ha az orvost emberi értéke erkölcsi feddhetetlensége után kellene megítélni, akkor bizony nagyon nagyot esne a föld felé. s Es pedig nem jól van így! Mert az orvosi hivatás szép, nemes, nagyszerű hivatás, de nagyon lejáratták a kufárok. Erre a pályára olyan egyének kellenek, akik önzetlen lelkesedésből, őszinte hivatásszeretetből mennek orvosnak és nem a harácsolási lehetőség csalogatja őket. Érdemes lenne ezen az ország orvosainak elgondolkodni. Tisztelettel: Csáky Tünde 4400 Nyíregyháza, Városmajor u. 18. A szerkesztőség megjegyzése: (Csáky Tünde hozzászólását változtatás nélkül közöljük. azzal a megjegyzéssel, hogy mint minden általánosítás ez sem teljes egészében elfogadható. Köztudott, hogy az orvos- társadalom nagyobb része igazi hivatástudattal látja el munkáját, sokszor olyan munkakörökben, ahol semmilyen mellékkeresetre nem számíthat. A hozzászólásban szereplők magaSzakember nélkül? 2. Ösztönzés, kapcsolatok, csalódások — Értjük, hogyne értenénk — válaszolt a nagyhalászi tsz párttitkára, Rutkai Mihály — sőt az öt—tíz év helyett csak egy—kát évet adok és mi is saját bőrünkön érezzük, mi történik, ha nem lesz elég szakmunkásunk. Azt is elmondták, hogy már az általános iskolában szívesen megkezdenék leendő szakembereik anyagi támogatását, ösztöndíjakkal. A baj azonban az, hogy nincs kit ösztönözni. Legalábbis a nagyhalászi általános iskolából. De gondoskodnak-e más formában az utánpótlásról? Van-e például szerződésük valamelyik mezőgazdasági szakmunkásképző iskola tanulóival? A válaszból kiderült, hogy ezt az utat is megpróbálták már, de több volt a kudarc, mint a siker. Az iskolából odakerült fiatalok azzal a szándékkal érkeztek, hogy fetlátlenül vezető posztra kerülnek. Vezető állásba? — Jött például Tiszaber- celről egy szerződéssel végzett kertész. Fizettük az ösztöndíját, a tenyerünkre vettük, s mi lett az eredmény? Annyit nem tud, mint egy rutinos, húsz éve dolgozó brigádvezető, nem tehettük vezetőnek. Azt pedig még a plusz 15 százalékos bér ellenére sem fogadta el, hogy azonos munkát végezzen a tanulatlanokkal. Elment az iparba. Ebben a tanévben sincs szerződésük mezőgazdasági szakmunkástanulóval, annál több azonban olyan fiatalokkal, akik ipari szakmát tanulnak. Meglepő volt, hogy csaknem kilencvenen „mező- gazdasági szakmunkást” említettek, ám kiderült; csaknem valamennyien ipari szakmunkások, villanyszerelők. hűtőgépkezelők, gépszerelők, s mindössze négy olyan szakmunkásuk van, akik mezőgazdasági szakmunkásképző iskolában végeztek. Nyírmadán még ennél is megdöbbentőbbek a számok. Száztíz szakmunkásuk van, nagyobb részük szintén ipari szakmát tanult. Meglepőek az ellentmondások egy, a negyedik ötéves tervre összeállított igény, tehát a tervek és tények között. Erre az ötéves tervre, tehát 1975-ig a többi között huszonhat szarvasmarha-tenyésztő, ugyanany- nyi juh tenyésztő, tizennégy szőlőtermesztő, húsz növénytermesztő szakmunkás alkalmazását tervezték. Mindezekből eddig a következők valósultak meg: a szarvasmarha-tenyésztésben egy, a baromfitenyésztésben egy, a növénytermesztésben egy — iskolából végzett — szakmunkás dolgozik. Áz üzem véleménye Nem a legjobb a véleményük a mezőgazdasági szakmunkásképzőben végzett fiatalok felkészültségéről, úgy vélik, nem nyújtja azt a többletet, amelynek alapján megérdemlik az adható, de nem kötelező pluszbért. Nincs is szerződésük ezekkel az iskolákkal. A szatmár-beregi szövetségben csupán arról tudtak fl televízió és a bűnözés az USfl-ban Az Egyesült Államokban egyre gyakrabban fordul elő, hogy a bűntényeket „televíziós modellek” alapján hajtják végre. Vajon a televízió elősegíti a bűnözést? Mi megy végre az utóbbi években az Egyesült Államokban, az országot bűnözési hullám sújtja. Az olyan nagyvárosok, mint New York, Chicago, Detróit, San Francisco különböző bandák gócpontjává lettek. A New York-i rendőrség a Hudson melletti nagyvárost a „rémület városának” nevezte. A szállodában a vendégeket felkérik, hogy szobájukba lépve, ne csak a kulccsal zárják be az ajtót, hanem a láncot is akasszák be, és senki idegent ne engedjenek be. „Ha valaki bekopog, és meg akarja javítani a televíziót, ne nyissa ki az ajtót, hanem értesítse telefonon a szálloda vezetőségét!” Az idegent ezenkívül minden nagyobb városban figyelmeztetik, hogy sötétedés után ne menjen egyedül az utcára. Lehetőleg nyilvános közlekedési eszközt se vegyen igénybe. Az idei év három nyári hónapjában az Egyesült Államokban 11 százalékkal nőtt a bűnözés aránya, s a legújabb statisztikák bizonyítják, hogy újabban vidéken is ijesztően terjed a bűnözés. Bizonyítható, hogy ma az Egyesült Államokban sok bűntett „televíziós minták alapján történik”, a Reddérs Digest példákat közöl erre. Ezért hallhatjuk a pedagógusok körében sokszor: „ma már csak az összes tömegtájékoztató eszköz műsorába való rendkívül szigorú beavatkozás indíthatna el másirányú fejlődést”. Az Egyesült Államokban a bűnözés dicsőítésével erkölcsileg rendkívül nagy kárt okozott magának. Egy legutóbbi statisztika szerint egy amerikai gyermek 14. életévéig kereken 11 000 gyilkosságot héz végig —a gyermekek naponta órákig ülnek a képernyő előtt. Az Egyesült Államokban — és nemcsak ott — épp ezért egyre világosabban követelni kell: „vessetek véget ezeknek a bajt hozó tévépéldaképeknek.” tájékoztatást adni, hogy nem tartozik a szövetség feladatai közé a szövetkezetek szakember-utánpótlásának speciális gondjaival foglalkozni. Azt viszont elmondták, miben találják a legfőbb okát e téma elmérgesedésének. Tapasztalataik szerint a termelőszövetkezetekben nincs gazdája a szakemb&r- utánpótlásnak. — Persze az iskola sem áll hivatása magaslatán — fogalmazott Szíics András — nyár közepén már nem lehet kilincselni a gazdaságoknál, hogy nincs meg a tervezett létszám. Nem csak az általános iskolával, a szakmunkás- képző intézetekkel is sürgősen rendezni kellene a kapcsolatokat. A szövetkezetekben pedig gazdát kell keresni, aki ezzel a témával foglalkozik. Saját erőből A mai gyakorlatról elmondták, hogy azok a szövetkezetek, amelyeket a különböző szakosodott rendszerek gazdái rákényszerítettek a szakemberképzésre, saját erőből, vagy a szövetség közreműködésével szerveznek tanfolyamokat, tehát a dolgozók át- vagy továbbképzésével igyekeznek sürgető gondjaikon enyhíteni. Ezek a tanfolyamok általánosak másutt is. Nagyhalászban saját erőből 1980-ig ötvenöt dolgozót képeznek szakmunkássá, Nyírmadán ugyanebben az időszakban negyvennégyet. Mindkét gazdaságban függetlenített oktatási vezetőt alkalmaznak ezeknek a továbbképzéseknek a szervezéséhez, a terv- és tényszámok egyeztetéséhez, a tanfolyamok lebonyolításához. Nagyhalászban a következő ötéves tervben tanfolyam tanfolyamot követ. Foglalkoznak a hiányzó általános iskolai osztályok pótlásával, képzetlenek betanításával, politikai oktatással. A legkényesebb a szakmunkásképzés, mert nem egyszer két-három lépcsőn át érik el azt a végeredményt, amit a szakmunkásképző intézet sokkal olcsóbban és egyszerűbben lebonyolíthatna. Nyírmadán az a vélemény, hogy dupla ráfizetés saját tanfolyamot szervezni. Távlatokat kell nyitni. Ez pedig az oktatás korszerűsödése, életszerűbbé tétele, a mezőgazdaságban pedig a korszerű munkafeltételek, a csábítóbb munkaidő-beosztás, a szakma társadalmi rangjának és tényleges produkált értékének megközelítése lenne. (Folytatjuk) Baraksó Erzsébet Crossbar A nyíregyházi Crossbar, — amelyet 1974 augusztus 19-én ünnepélyesen felavattunk — most mindenféle tószt és előzetes beharangozás nélkül megbetegedett. Valami már a múlt héten is gyanús volt nekem. A drága gépagy memóriája olykor kihagyott. Debrecent kértem tőle, mire a nyíregyházi ELEKTERFÉM Szövetkezetét kapcsolta. A dohánygyár helyett hozta be Sopront, majd a bölcsődével tévesztette ösz- sze a hivatásos madár preparátor teleonszámáh Gondoltam, múló rosz- szuliét. De aztán többször megismételte a tévedéseit. Valószínű nem tett jót szegénynek a gyakori időváltozás, hiszen a múlt hét hét napjából 4-szer volt meteorológiai front. Azután ez a szokatlanul korai tél a viharos erejű hideg széllel. A Crossbar most már köhög és prüszköl is. Jelezvén, hogy ő is ember, még ha ilyen szép angolos nevet adtak is neki. Kár érte, hiszen még fiatal. Csak most egy éves, háromhónapos és hét napos. Megérdemli, hogy a legjobb specialistákkal gyógyíttassák. Mi mindenesetre gyors javulást kívánunk neki... Plakátok 1953: Nyíregyházán a Tanácsköztársaság téren felépítették az Irodaházat és a Békeházat. Stílusban nem lett ugyan szép, de mégis csak két jelentős középület. Jött a plakátragasztó és teleragasztotta plakáttal a falakat. Azoktól egyenesen csúnya lett, vásári és ízléstelen. 1975: Nyíregyházán, a Tanácsköztársaság téren —/sok millió forintból — tatarozták, újjávarázsolták az Irodaházat és a Békeházat, meg a Békeszálló épületét. Szép lett, amennyire lehet. Elmentek az építők, jött a plakátragasztó és teleragasztotta plakáttal a falat. Csúnya lett, vásári és ízléstelen. Jobb városokban ezt nem így csinálják. A plakátot hirdctőfalakra, nagy hirdetőtáblákra ragasztják. Ha mégsem, akkor csak egyszer teszik. Utána a városi tanácstól valaki észreveszi... (k) Bankos újság A Reeding Chronicle című angol lap kiadója még mindig nem fejtette meg annak a rejtélyét, hogyan kerültek a lap valamelyik számának hasábjai közé egyfontos bankjegyek. Az olvasók közül, akik megtalálták a bankjegyeket, sokan hozzá vagy a főszerkesztőhöz fordultak, hogy megköszönjék az ajándékot, vagy megkérdezzék: megtarthatják-e a bankjegyet, vagy vissza kell adniuk. A kiadónak fogalma sem volt, hogyan kerültek a bankók az újság lapjai közé. De azoknak, akik személyesen hozzá fordultak, ekképp válaszolt: „Költsék el nyugodtan a pénzt, még mielőtt a font újból veszítene az értékéből”. Fotópályázatunkra érkezett Úttörőünnepség Fotó: Fábián Béla, Csenger. tartása egyaránt felháborítja a közvéleményt és az orvosokat is, hiszen éppen az egyedi esetekből születő következtetések rontják a többség hírét, reputációját. A levelet azért közöljük, hogy ezzel lehetőséget teremtsünk egy olyan egészséges vitára, amely hozzájárul e probléma tisztázásához, éppen a tisztességes, hivatástudó orvosok érdekében.)
