Kelet-Magyarország, 1975. november (32. évfolyam, 257-281. szám)
1975-11-20 / 272. szám
1975. november 20. KELE r-M AG YARORSZ ÁG 3 Ki javítson a munkáján ? ■ J^ézenfekvő, hogy a IC kérdésre azt feleljük: mindenki. Mert való igaz, nincs olyan emberi foglalatosság, melyet ne lehetne jobban, tökéletesebben, a korábbinál célszerűbben csinálni. S napjainkban ezt külső és belső okok egyaránt sürgetik, hiszen a külkereskedelmi forgalom egyensúlyának javítása, a termelési szerkezet átalakításának gyorsítása, seregnyi más, hasonló teendő mindenkitől jobb munkát követel. Mégis, óvakodjunk a hamari általánosításoktól, könnyen tévútra terelhet. Sűrű eset ugyanis, hogy azoknak szól, azokhoz jut el elsőként á biztatás, akik húzzák a szekeret — hol a kátyúból, hol a sima úton —, s akik csak nézik, azok az ösztökélésre rá sem hederítenek. Nyersebben fogalmazva: javítani az tud a munkáján, aki már ma is hasznosan cselekszik. Aki mímeli a munkát, aki lázas igyekezettel palástolja a semmittevést, azt először nem a jobbra, hanem magára a munkára kell rávenni. * É vezredek bölcsességét summázza a hinduk egyik közmondása: ügyetlen munkás a szerszámait szidja. Mi tagadás, szűkebb és tágabb környezetünkben nem nehéz felfedezni ezeket a „munkásokat”. Azokat, akik — legyen beosztásuk, munkakörük bármi — mindenért másokat hibáztatnak, gondjaik forrását külső okokban keresik, akik úgy hiszik, rajtuk nem múlt, múlik semmi sem. Tévedés lenne valamennyiüket egy kalap alá venni, s azt mondani, lógósok, lusták, az a közös bennük, hogy elmennének a munka temetésére. Igen, ilyenek is vannak, ám olyanok szintén, akik igyekeznek, de annak eredménye, haszna nincsen, mert helyet tévesztettek, nem ott vannak, ahol képességeik szerint lenniük kellene. A lógós, a lusta fülöncsí- pése az egyszerűbb. Nehezebb felderíteni azokat, akik mintha dolgoznának, mintha nagyon is sok nehezednék a vállukra, de ténylegesen nem gyarapítják közös eredményeinket. Nehezebb a meglelésük, de távolról sem elképzelhetetlen. Ehhez azonban kisebb és nagyobb kollektívák öntudatos fegyelme, szigorúsága szükségeltetik. Az, hogy ne általában biztassák tagjaikat a munka javítására, hanem — mint azt a dicséretnél, elismerésnél teszik — névre szólóan. Bár igaz, mindannyian dolgozhatunk jobban, javíthatunk munkánkon, ám elérkezett az ideje, hogy akikre ráillik, azok megtanulják: ami mások részére nemes biztatás, az számukra — mivel a kevesebbnél is kevesebbet kap tőlük a társadalom — most már parancs. M. O. Á menyasszony mosolya V életlenül került a kezembe az elmúlt napokban egy esküvői fénykép. Fotografálással is foglalkozó, régi ismerősöm nyomta a kezembe, „lásd, milyen szép a menyasz- szony!” A menyasszony valóban szép volt. Kedves, bumfordi kislány, fehér selymek és tüllfátylak közül nézett a gép lencséjébe, olyan természetes öntudattal, amit minden tizennyolc éves lánynak kívánnék. Miért is ne burkolódz- hatnék minden tizennyolc éves lány a fehér fátylak felhőjébe, miért ne kezdhetnék lányok és fiúk úgy az életüket, hogy e nagyszerű pillanatban csak magukra figyeljenek, ne kelljen törődniük csak azzal, ami rájuk, magukra tartozik. Szeretem a fiatal házasokat, azért kívánom nekik, hogy a maguk holnapjára gondolhassanak. De tulajdonképpen mégsem tudtam örülni a kedves, fátylas, bumfordi menyasszonynak. A fényképező ismerős ugyanis rögtön kommentárt fűzött a felvételekhez. A kislány most érettségizett, a fiú autószerelő, de azt az emeletes, villogóan sokszobás házat — ahol az erkélyen az ünneplő ruhás, fiatal pár integet — a szülők építették számukra. Szerencsések? — nézegettem a képeket. A szülők megtehették, hogy mindent megadjanak nekik. Mindent? Nem hiszem: Házat, berendezett szobákat adhatnak a fiataloknak, de pótolhatják-e a tárgyak a szülők élettapasztalatát, szorgalmát, gyűjtögető kitartását? Biztosan tudom, hogy nem. Pedig tapasztalat, szorgalom, kitartás nélkül ezek a fiatalok sem boldogulhatnak. E zért féltem a villogóan sokablakos ház lakóit. Nem kívánom, hogy személyes élményük legyen a régi, földes szoba-konyhákról, a petróleumlámpákról. Az érettségi után férjhezment, készen kapott otthonba beköltöző fiatalasszony boldog öntudatát csak akkor vagyok hajlandó elfogadni, ha tudja, mennyire nem a saját érdeme. Ha ismeri azokat a fiatal párokat, akik csak magukra számíthatnak, ahol nincs támogató, családi háttér, csak két, önmagára utalt fiatal ember van, akik úgy döntöttek, együtt akarják leélni az életüket. Akik szülőkhöz szorulva, vagy albérletben kezdik, mások segítsége nélkül, a választott társra hagyatkozva, emeletes családi ház helyett a közös takaró jövőjére építve. V. E. Először sikerült megnézni egy atomot A michigani egyetem tudósai újfajta elektronmikroszkópot dolgoztak ki, amely felhasználja a lézer- technikából ismert holográfia felismeréseit. Az újfajta mikroszkóp elméleti feloldóképessége ötvenszerese a hagyományos elektronmikroszkópénak. A tudósok közlése szerint elméletileg 0,01 nanométernél (1 nanométer a milliméter milliárd része) kisebb tárgytávolságot is láthatóvá tesz. Ezzel sikerült kétszáztizennyolcmilliószoros nagyítású felvételeket készíteni nemesgázatomokról, amelyek az atomhéjban az elektronsűrűség megoszlásának még durva részleteit is felismerhetővé teszi. A MEZŐGÉP nyíregyházi üzemében az OF 80-as csehszlovák gyártmányú programvezérlésű lefejtő marógépen készítik az esztergapadok alkatrészeit. A másfél millió forint értékű gép kezelője Kulcsár István. A Mezőgazdasági Kutató Intézet nyíregyházi talajvizsgáló laboratóriumában Papp Lászlóné laboráns az országos műtrágyázás! kísérlet talajmintáiból a könnyen oldható nitrogén meghatározását végzi. (Elek Emil felvételei) \ JÓ NÖVÉNY A NAPRAFORGÓ lit az egymilliárdhoz A Növényolaj és Mosószergyártó Vállalat nyírbátori gyárának jelene, holnapja Az ötödik ötéves terv végére a Növényolajipari és Mosószergyártó Vállalat nyírbátori gyárának termelése meghaladja az 1 milliárd forintot, de a mosószeriizem fokozatos fejlesztése következtében ez az összeg még emelkedhet. A több mint 120 éves múltra visszatekintő gyár régi vágya teljesült az utóbbi években. Elérték, hogy a teljes olajosmagtermést modern technológiával dolgozzák fel és a lakosság ellátása mellett nagy mennyiségű növényolajat exportálnak. Négy-öt éve új profillal, a mosószeriparral gazdagodott a gyár, mely rendkívül gyorsan nagy munkásgárdát fog- lakoztató üzemággá vált. A tervek összeállításánál a központi vállalattal közösen az alapanyag-ellátásra alapoztak, s ezért a magasabb termésátlagok fokozása érdekében szorosan együtt dolgoznak a termelő gazdaságokkal. Már jó néhány éve bázisgazdaságökat szervezett a vállalat — a megyében Csengerben és Tyúkodon —, s kutatóintézetekben kísérleteket végeznek a műtrágyák helyes használatára, a vető- és betakarítógépek célszerű üzemeltetésére. Az eredmények azt bizonyították, hogy a napraforgómagot is lehet nagyüzemi módon termeszteni és a költségek csökkentésével a legjobban fizető növényi kultúrák közé lehet sorolni. A biztonságos alapanyagbázis megteremtéséért a partnergazdaságok fejlesztéséhez a vállalat évente húsz-harminc millió forinttal járul hozzá. Olyan segítés ez, amely után tud az ipar megfelelően tervezni. A gyár fokozatosan megvalósított rekonstrukcióval növelte kapacitását. A nyírbátoriak az V. ötéves tervben 150 millió forintot fordítanak fejlesztésre. Meggyorsítják a kocsifordulókat, növelik az iparvágány kihasználását, bővítik a szárító napi teljesítményét. Szükségraktárakat és további szállítóeszközöket helyeznek üzembe az őszi csúcsforgalomban, valamint új utakat is építenek. Itt található hazánk egyik legnagyobb mosószerüzeme, amely naponta 100 tonna mosószert gyárt, de alkalmas évente 23 ezer tonna készítésére is. Fokozatosan megkezdik a gazdaságosabban használható szintetikus mosószerek gyártását, melyek szinte teljesen kiszorították a mosószappan-készítést. Ma már csak töredéke fogy a húsz-harminc évvel ezelőtti mennyiségnek. A következő években 2500 négyzetméteres mosószer- raktár készül el a megfelelő anyagmozgató gépek elhelyezésével együtt, s áttérnek egy újabb csomagolási rendszerre. Ezzel évente 8,5 millió forintos anyagmegtakarítást érnek el. Javul a dolgozók szociális körülménye és kulturális ellátása. Már a következő évben elkezdik egy 250 személyes étkező építését. Fejlesztik a gyári ipartörténeti múzeumot és a fiatalok pinceklubját. Nemrég szakmunkás- képző iskolát is indított a gyár, ahol két év alatt képezik ki a növényolaj gyártó szakmunkásodat. (—h —a) Előnyös megoldás P éter-Bulyáki Gergely barátomat — vagy ahogyan mifelénk a nagylápon mondják, a kis Péter Gergelyt — majdnem úgy ismerem, mint önlelke- met és két tenyeremet. Pár hónapt különbséggel, egyazon esztendőben kezdtük az életet, aztán ugyanabban az időben és felfogással az elemi iskolát. Aztán együtt jártuk az ismétlőt. Hetente kétszer, nehogy máról holnapra felejtsük el a betűvetést és az iskolai fegyelmet. Gergelynek nagyon változatos fiatalkora volt. Az apja beteg lett, majd meghalt és bizony a gazdálkodás, s az öttagú család fenntartása az ő nyakába szakadt. Holott — ahogy ma is emlegeti — nemcsak a tapasztalata, de az ereje is kevés volt még akkor hozzá. Az eketalyigát például csak darabokra szedve tudta feltenni a szekérre, a vetőbúzából pedig csak annyit bírt ed amennyi a kötőjébe fért. Mégis mire elhagyta a huszadik esztendejét és megnősült — a többek között arról is nevezetes lett, hogy nem ismerte a lehetetlent. Az egyik alkalommal például a kaszájának a koccsa törött el — mintha a gépkocsi kormány nélkül maradna — de ő mégsem hagyta abba az aratást. — Hogy tölteném holnap az időt ezért a pár rendért — magyarázta a sopánkodó feleségének — azzal két marokra fogta a kaszanyelet és ha nem is olyan szépen mint a többit, de csak levágta a maradékot! Akkor láttam megtorpanni, elbizonytalanodni, a jövőtől tartani egy kicsit, amikor 1960 tavaszán — mint annyian — ő is behajtotta a két gyönyörű gesztenyepej kancáját a két csikóval együtt a tsz tanyájába. A szekerén, az ekekészségtől, a búzahordáshoz szükséges oldalrúdig minden fenn volt. Sőt az eketisztítót, a vasisztikét is feldobta utólag, hogy az se emlékeztesse kisgazda voltára. Bár igyekezett nem mutatni, ami belsejében játszódott, de szeme villantása mindent tükrözött. Mi lesz, hogy lesz ezután?! Az lett, hogy a lovak helyét bikák és üszők foglalták el az istállójában és nem volt olyan eladó kaszálnivaló a környéken — csatorna, árokpart, töltés, tsz-tagok járandósága — hogy ő ott meg ne jelent volna. Surcosan, szandásan, hetykén szemére billentett kalappal és ha megérte, fizetett. De megvette lábon a kukoricaszárat, kibérelte azok háztáji földjét, akik öregségük, vagy más miatt nem tudták munkálni. Egyszóval újra nem engedett a huszonegyből. Á zért hökkentem meg, amikor a minap benyitottam az udvarára. Előbb azt hittem, nem is találom odahaza, hisz’ mostan törik széliében a kukoricát és az lenne furcsa, ha nem azzal bajlódna. Nem csalódtam, azzal foglalatoskodott. Csakhogy egészen szokatlan módon. Ugyanis nem az aranyló csöveket kosarazta a góréba, vagy a padlásra, hanem a szemekkel tele zsákokat cipelgette a szellősebb helyekre, melyet akkornap hoztak haza egyenesen a kombájn alól. — Szemesre Iratkoztam hallod, mert így járok jobban — magyarázta előnyét a korszerű termesztésnek. Elhittem neki. Hogyne tettem volna, amikor a szeme jobban bizonyította, mint a szája. Szállási László Verseny a tanácson A munkafegyelem meg” szilárdítása, a munkaidő jobb kihasználása, a hatékonyság növelése, takarékosság, — jól isismert fogalmak, az utóbbi időben egyre sűrűbben halljuk üzemek, vállalatok munkájával kapcsolatban. Ugyanezek a kifejezések azonban most egy hivatal szótárában bukkantak föl méghozzá nem is akármilyen formában. Munkaverseny-felhívást intézett az apparátus többi osztályához a megyei tanács igazgatási osztálya — s ebben a felhívásban a fent említett célok elérésére mozgósítják a szak- igazgatási szerveket. A versenyfeltételek között ilyen mondatok olvashatók : az ügyintézés gyorsítása, ésszerűsítése, a közszolgálat kulturáltságának növelése, jogi tanácsadás, a lakosság jobb tájékoztatása érdekében előadások szervezése, a községek szakigazgatási szerveinek segítése rendszeres tájékoztatással. A versenyfelhívás jó visszhangra lelt a megyei tanács dolgozói körében, az osztályok sorra csatlakoznak hozzá. Kinek lehet haszna a tanácsi apparátus dolgozóinak versenyéből? A válasz kézenfekvő: nekünk, az állampolgároknak, az ügyes-bajos dolgainkkal a szakigazgatási szervekhez fordulóknak, mindannyiónknak. Közvetlenül például azzal, hogy csökken az ügyintézési idő, hamarabb megszületnek a határozatok az osztályokon, közvetve pedig olyképpen, hogy kevesebbet szidják a bürokráciát, a hivatalno- koskodást az emberek. Mégpedig ez utóbbi talán még lényegesebb az elsőnél! A kezdeményezést követendő példának lehet állítani a városi tanácsok, járási hivatalok, de akár a községi-nagyközségi tanácsok dolgozói elé. Mért a tanács az átlagember számára az államhatalom, dolgozója pedig az állam- hatalom képviselője. Annak viselkedéséből, munkatempójából vagy akár modorából messzemenő következtetéseket von le az ügyfél — végső soron politikai következteléseket. (így)
