Kelet-Magyarország, 1975. október (32. évfolyam, 230-256. szám)
1975-10-10 / 238. szám
1975. október 10. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Pályakezdők hava A „RIPORTER KERESTETIK” műsort figyelve, talán sokan érezték úgy magukat, mint akinek egyik szeme sír, a másik meg nevet. Mert szívből lehetett örülni a rokonszenves, művelt, talpraesett fiataloknak — némelyik közülük a sajtószakma legkritikusabb tagjait is megnyerte. Annak már sokkal kevésbé örülhettünk, hogy e fiatalok csaknem valamennyien az újságírástól nagyon is távoli pályákon működnek: végzett mérnökök, közgazdászok és hasonló foglalkozásúak. Aki ugyanis öt-hat egyetemi év után, diplomával és néhány éves foglalkozási gyakorlattal maga mögött, jön rá, hogy szíve, hajlamai más pályák felé vonzzák, komoly probléma elé állítja önmagát — és a társadalmat is. S ha már úgy alakul, hogy a fiatal csak megkésve eszmél rá, valójában milyen foglalkozás, hivatás vonzáskörében él, akkor annál jobb, minél hamarabb vált nyerget és lovat. Ha viszont ez már statisztikailag is kimutatható, rendszeresen ismétlődő, gyakori aktussá válik, akkor bajt jelez: valami hiba van a pályára irányításban, a választásban — de az is lehet, hogy a fiatal, kezdő szakemberek fogadásában és bevezetésében a munkahelyeken. Olyan szelekció, amely a pályairányításban teljes biztonsággal működne, természetesen nem lesz, mert erős és kiküszöbölhetetlen tárgyi és alkati tényezők, véletlen elemek ösz- szegéből születik meg a pályaválasztási elhahogy személyesen foglalkozzon a gyárba kerülő fiatal szakemberekkel. Mindenekelőtt lehetőséget ad számukra, hogy megismerkedjenek a gyárral, a termeléssel, a technológiával, a kutatási témákkal. Ezután minden fiatal vegyész egyéves tervet készít magának, amelyet ugyancsak az igazgató hagy jóvá. Az eltelt egy esztendő után megvizsgálják, mit csinált és azt is: vajon képességeinek megfelelő helyen van-e. E színvonalas, emberséges és kulturált módszerek eredményeképpen csak ritkán fordul elő, hogy a fiatal szakemberek búcsút mondjanak a gyárnak. . Azok, akik foglalkoznak munkalélektannal, jól tudják, hogy milyen fontos mozzanat a fiatal értelmiségi vagy munkás identitásának, vagyis az üzemmel azonosuló gondolkodásmódjának, magatartásának kialakulása. Gyakran találkozhatunk azonban fiatal mérnökökkel, akik ugyan már kezdetben igen fontos területre, például gyártmányfejlesztési osztályra kerülnek, mégis elégedetlenek, nyugtalanok, üzemi beilleszkedésük lassan halad. Ilyenkor rendszerint kiderül, hogy a fiatal mérnök valóban nagyon fontos helyre került, csak éppen nem érzékeli munkájának technológiai és gazdasági összefüggéseit, nem kerül be szélesebb értelemben az üzem problémakörébe, hanem megreked a látóköre annál a részfeladatnál, amit rábíztak. AZT MONDJÁK, HOGY A FIATAL SZAKEMBEREKNÉL általában az első háGépi segítséggel szedik a burgonyát a tiszabe zdéd—komorói Rákóczi Tsz. földjén. (Hammel József felv.) A PORCSALHAI PÉLDA '■ .V NEGYEDSZÁZAD A TANÁCSBAN tározás. Ma például sokszor az dönt, hogy ki melyik egyetemre, főiskolára jut be könnyebben, vagy melyik szakmával kerül kapcsolatba. Irányító erejű tényezők a szakmák presztízsrangsora, a velük kapcsolatban várt anyagi és erkölcsi előnyök vagy kiszámítható, előrelátható hátrányok. Ha azonban nem történt túl rossz tájolás ezen a pályaszakaszon, akkor erős, csaknem életreszóló meghatározó tényező ‘áz egyén és hivatás találkozásában az első munkahely, az elindulás. A Központi Statisztikai Hivatal 1971-ben vizsgálatot végzett arra vonatkozóan, hogy a fiatal, pályakezdő szakemberek végzettsége és a ténylegesen betöltött munkakör milyen kapcsolatban van egymással. E vizsgálat során 21 ezer fiatalt talált, akinek nem volt meg a képzettsége a betöltött munkakörre, viszont nagyon sok olyan felsőfokú végzettségű szakembert találtak, aki képzettségénél lényegesen alacsonyabb szintű munkakörben dolgozott és tudását nem tudta hasznosítani. Egy másik felmérés alkalmával az egyetemi végzettségűek 22 százaléka dolgozott olyan munkakörben, amelynek betöltéséhez egyetemi végzettség valóban szükséges. A PÁLYAKEZDŐ SZAKEMBEREK foglalkoztatásában fellelhető rögtönzések, átgondolatlan döntések, közömbösségek egész sor példáját lehetne idézni, mint ahogyan ennek ellenkezőjét is idézhetjük. Megyénk egyik gyárában például az igazgató fenntartja magának a jogot, saját kötelességének tekinti, rom-négy esztendő kritikus Statisztikailag kimutatható, hogy erre á pályaszakaszra esik a legtöbb munkahely-változtatás. Sokan itt azzal érvelnek, hogy a munkaerőhiány következtében erős munkaerő-csábítás, fizetésráígé- rés folyik, s aki többet ígér, az nyer a versengésben. Az anyagi indítékok erejét és fontosságát senki nem vitatja. Azt azonban teljes biztonsággal vitatni lehet, hogy egy egészségesen, normális erkölcsi érzék, alapján gondolkozó fiatalnál csak az anyagi indíték lenne a mozgatóerő, és ne tulajdonítana nagy fontosságot a munkája által nyert belső kielégülésnek: vagyis hogy megvalósíthatja képességeit, gondolatait. De ha egy mérnök vagy akár egy szakmunkás csupán egy „csavarnak” érzi magát, vagy olyan fogaskeréknek a gépezetben, amely gépiesen mozog egy szellemi vagy fizikai kényszerpályán, akkor nehezen lehet tőle azt várni, hogy szakmaszeretet, hűség és azonosulás alakuljon ki benne saját üzeméhez, munkahelyénél. Ugyanazok, akik néhányszáz forint ráígérésre könnyű szívvel továbbmennek a kezdő hónapok után, jó szakmai-üzemi szellem, jó csoportszellem és alkotó légkör esetén szívesebben maradnának és megállapodnának. Szeptember—október a pályakezdők hava. Az ő esetükben meg lehet fordítani az ismert közmondást, hogy „minden jó, ha a vége jó”. Minden jobban sikerülhet, ha a kezdet jó. R. L. Csehi Lászlóból, a por- csalmai napszámos fiúból 33 éves korában tanácselnök lett. Negyedszázad telt el azóta, haja és keskeny bajusza deresedik. a betűkhöz már a szemüveget is fel kell tennie. Ahogy eljárt felette az idő úgy lett szebb és fiatalabb a község, amelynek élére állították. Alig középmagas. vékony ember, mégis szilárdan állt a helyén a „viharos” időkben is. A fordulópont Jellegzetesen szatmárias beszéddel adja elő a történelmi sorsfordulót. Mert fordulópont volt az a község életében, amikor a régi főjegyzőt a szó szoros értelmében elkergették. Ezzel Por- csalmán is szétesett a régi igazgatási rendszer láncszeme, az embereknek nem kellett többé süvegein i a helyi hatalmasságokat. Még a választások előtt népi főjegyzőt állítottak a községházára, aki a választások után tanács- titkár lett. A tanács születésénél szorgalmasan bábáskodott Csehi László, majd elnökké választása mellett egy körzetet is a gondjaira bíztak, ahol azóta is tanácstag. Kettős megbízatásának negyedszázada ugyanazon helyen tesz eleget — közmegelégedésre. Munkáját az Elnöki Tanács több kitüntetéssel ismerte el. — Hogyan tartott lépést a fejlődéssel, miként bővítette ismereteit? — Először is elvégeztem a hetedik, és a nyolcadik osztályt. Aztán a fővárosba küldtek államigazgatási tanfolyamra, majd elnöki tanfolyamra. 1964-ben fejeztem be tanulmányaimat a Tanács- akadémián. Az oklevelemben ez olvasható: megszerezte azokat a politikai, gazdasági és jogi ismereteket, amelyeket a kormány elnöke előír ...” A marxista középiskolát is elvégeztem. Természetesen önművelésre is gondot fordítottam. Este olvastam, vagy tanulmányoztam a hazavitt közlönyöket, rendeleteket. A lakás, mint „hivatal" — Hallhatnánk néhány szót a kapcsolat teremtéséről. A nyíregyházi MEZŐGÉP Vállalat Váci Mihály szocialista brigádjának tagja Antal Ilona, aki síkköszörű géppel esztergapadok alkatrészeit készíti. (Elek Emil felv.) A /»« !■ // Az éjjeliőr m En már nyugdíjas len- ™ nék. Csak éppen kevés a pénz. Még az ezer forintot sem éri el. így aztán kénytelenek vagyunk az asszonnyal dolgozni, mert a házépítés nagyobb súlya rajtunk van. Bár nekem talán jó lett volna az a kis ház, amit a Kossuth utcán vettünk, de nagyon vizes lett, sokat már úgysem bírt volna ki. Most meg, hogy a lányom mégiscsak visszavágyik erre a vidékre, Vasváriba, összefogtunk, építkezünk velük együtt. Pedig nekik megvan a jó helyük, lakásuk Bács megyében, Kecelen. A ve- jem gépüzemvezető a téesz- ben. De hát úgy voltunk mi is ezzel, hogy hazavágytunk. Mert öt gyereket neveltünk fel, de egy se maradt meg a faluban. Az egyik Pesten, a másik Nyíregyházán, ki hol találta meg a boldogulását. Mi is eladtuk a házat, utánaköltöztünk a lány után Bács megyébe. A feleségem viszont nem bírt ott megmaradni. Csak hajtotta, hogy neki az a vidék nem kell, jöjjünk vissza. Szerencsére megmaradt 40 ezer forintom a takarékban, amit a házért kaptunk, így tudtunk venni egy másikat, ami helyett most építünk. . Vagyis ha megszámolom, akkor nekem ez a harmadik házépítésem, 71- éves koromra. Egyszer . építettem még 26-ban, aztán átépítettem 60-ban, most meg ez az új ház, fürdőszoba is lesz benne. Nem mondom, ki is vagyok idegileg tőle. Nem a munkától, hanem attól, hogy mennyit kell szaladgálni anyagért. Hol meszet nem lehet kapni, hol a harmadik TÜZÉP-et kell bejárni ajtóért, ablakért. Az a jó, hogy ezen a „ munkahelyen a pénz sem rossz, ör vagyok a Kőolaj- vezeték Építő Vállalat nyíregyházi telepén. A fizetés 1450 forint, erre jön rá a külszolgálat. A beosztás meg olyan, hogy tíz napig vagyunk . ketten szolgálatban, utána tíz nap szabad. Akkor otthon lehet a ház körül dolgozni, segíteni az asszonynak, aki tsz-tag. V oltam én is a téesz- ben. De nálunk a téesz valahogy sohasem jutott nagyon előre. Először dolgoztam rendesen, utána, hogy beteg lettem, már csak őrként dolgozhattam. Csak az fájt, ha valaki csinált valamit, megfogtam, észrevettem, aztán bejelentettem a vezetőségnek — hát nem csináltak vele /semmit. Akkor meg minek? Hogy haragosom legyen, Márku Mihály- ra mindenki rossz szemmel nézzen, a közöst meg széthordják? így aztán eljöttem erre a munkahelyre. A nyugdíjat rendesen megkapom — egy ideig mezőőr is voltam, az is beszámít —, amit még hozzákeresek, azzal haladunk előre. L. B. — A rendeleteket, a szabályokat a széken ülve is megtanulhattam, de emberismeretre csak úgy tehettem szert, ha kint voltam közöttük. Márpedig kint voltam. Kapcsolatom talán azért alakult jónak, mert mindig, mindenkinek egyértelmű és egyenes választ adtam. Azt is megmondtam, ha segíteni tudok, azt is, ha nem. És mindig, mindenkinek ráértem. Volt rá példa, hogy este a lakásomra is eljöttek: „Ne haragudj, de itt jobban el tudok veled beszélgetni, mint a tanácsházán”. Néha éjfélig is beszélgettünk családi ügyekről, meg a falu dolgairól. A begyűjtés, az ellenforradalom és a tsz-szervezés idején az irigyekkel, a kerékkötőkkel is meg kellett küzdeni. Úgy érzem, sikerült. — Egyéni fejlődésével párhuzamosan fejlődött Por- csalma. Hogyan? — A könyvet, a tanulást sokan megszerették, kedvezően változott az emberek szemlélete. A kézzelfogható fejlődésről néhány szót. Amikor a községházán kicseréltük a táblát „Tanácsháza” feliratú táblára, három kilométer villanyhálózatot vehettünk számba. Most tizenhárom kilométer hosszú a hálózatunk. A lakóházak 70 százaléka új, vagy felújított Az egyszem hangyabolt helyett van hús- és zöldségboltunk, iparcikkboltunk, s most építünk egy önkiszolgáló boltot. Régebben huszonöt személyes volt az óvodánk, most nyolcvan személyes. Emeletes iskolát építettünk éppen ide a tanácsháza mellé. Most építünk egy könyvtárat, november 7-re adjuk át. Van orvosunk és fogorvosunk! Foglalkoztatási gondunk szinte nincs, mert a konzervgyár üzemet telepített ide, van ipari szövetkezetünk és jól menő tsz-ünk. Ha megérik a gyümölcs — Két:év múlva nyugdíjba megy. Milyen községet szeretne átadni utódjának? — Szép arcú, parkosított községet. Jó volna, ha addig kiépíthetnénk a törpevízmű- hálózatot. Bent van a kérvényünk áz illetékeseknél és szeretném, ha erre két éven belül megkapnánk a nagyközségi rangot. Csehi László másodszor is elégedetten akar táblát cserélni. Ha munkájának megérik gyümölcse, az új táblán ez áll majd: „Nagyközségi Tanács Porcsalma”. Nábrádi Lajos