Kelet-Magyarország, 1975. október (32. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-31 / 256. szám

1975. október 31. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Á nyírtassi díjak titka HASZNOS GYAKORLATTÁ VÁLT PO­LITIKAI ÉLETÜNKBEN, hogy a pártszerve­zetek munkáját az irányításuk alatt működő gazdasági egységek eredményesnek minősí­tik. Ez egyben azt is jelenti, hogy a pártszer­vezeteknek sikerül megszabadulni az úgyne­vezett rutinmunkától, a megszokott forma­ságoktól. Erről győződtünk meg a Nyírtassi Állami Gazdaság párt- és gazdasági vezetői­vel folytatott beszélgetés során. A 2 ezer 126 hektáron dolgozó gazdaság­nak 280 állandó dolgozója van. A párttagok száma 46. A Központi Bizottság múlt év de­cemberi határozata alapján az alapszervezet a gazdasági segítő tevékenysége középpontjá­ba a hatékonyság fokozását, a tartalékok fel­tárását és hasznosítását állította. A nyírtas- siaknak ebben segítségükre volt a már ko­rábban kialakított termelési szerkezet. A gazdaságban felszámolták az állatte­nyésztést. Növénytermesztésen belül is csak gyümölcskertészettel — zömében almával —, dohánnyal és kalászosokkal foglalkoznak. Ehhez alakították eszközellátottságukat, vagyis annyi erő- és munkagépük, meg szál­lító járművük van, hogy minden munkát op­timális időben, és minőségben tudjanak el­végezni. A mezőgazdasági csúcsok idején belső munkaszervezéssel oldják meg feladataikat. Ebben az évben az őszi talajmunkáknál a két műszak megszervezésével — bár trakto­rosból hiánnyal küzdöttek — oldották meg a feladataikat. Az alma csomagolásánál jelent­keztek gondjaik. Ezt csak idénymunkásokkal tudnák a szállítási ütemnek megfelelően el­végezni, de a környéken elegendő szabad munkaerő már nincs. S mivel ezt a művele­tet csak kézi erővel lehet elvégezni, előre biztosítani kell a megfelelő számú munkás­kezet. A gazdaság tizenhárom éve állandóan nyereséges. A dolgozók és a vezetők nem fél­nek a jövőtől sem. Tudatában vannak, hogy január elsején életbe lépő szabályozók még feszítettebb munkát követelnek a gazdaság minden dolgozójától. De azt is tudják, hogy kitartó, kemény munkával eredményeiket tudják tartani, sőt fokozni is. Természetes, már most egy sor munkát a várható szabá­lyozóknak megfelelően végeznek el. EZEKKEL SEGÍTIK A IV. ÖTÉVES TERV SIKERES BEFEJEZÉSÉT és az V. öt­éves terv indulását. Ennek jegyében számol­tatta be ebben az évben a pártalapszervezet többször a gazdasági vezetőket a gazdálko­dásról, a munkák várható alakulásáról. Feb­ruárban az év gazdaságpolitikai feladatairól, márciusban a tervfeladatokról adtak számot a pártalapszervezetnek a gazdaság vezetői. Áprilisban a kongresszusi és felszabadulási munkaversenyről és a mérleg alapján az el­múlt év eredményeiről tájékoztatták a ve­zetők a kommunistákat. Májusban az ifjúsági törvény és a nőpolitikái határozat végrehaj­tása volt napirenden. Júliusban a gazdaság vezetői a takaré­kossági terv végrehajtásáról tájékoztatták az alapszervezetet. Szeptemberben az üzem- és munkaszervezés volt terítéken. November­ben az ez évi tervfeladatok várható alakulá­sáról hallgatnak meg tájékoztatást az alap­szervezet vezetőségi tagjai. A beszámoltatások alkalmával a gazda­ság vezetői mindig tájékoztatták az alapszer­vezet vezetőségét az éppen folyó munkák ál­lásáról, nem egyszer kérték az alapszervezet kommunistáinak a segítségét. A pártvezető­ség ezeket a kéréseket általában támogatta és a termelési tanácskozásokon a kommu­nisták voltak a megvalósítás szószólói. A GAZDASÁGI VEZETÉS mindig meg­alapozott döntéseket vitt a pártszervezet elé. Az eredményes gazdálkodás egyik forrása a zömében valutáért vásárolt permetezőszerek és a műtrágya adagolása. A gazdaság szak­emberei ezekből a szerekből mindig a leg­szükségesebb mennyiséget használta fel. Egy 440 hektáros almánál jelentős nö­vényvédő szert lehet elpazarolni, vagy meg­takarítani. Az optimális permetezési idő meg­választásával háromszori permetezést takarí­tottak meg. így csökkentették az önköltsé­get. Igaz, volt idő, amikor éjjel nappal per­meteztek. Termésük kitűnő. 826 vagon almát takarítottak be, ebből mintegy 600 vagonnal küldtek exportra. A hektáronkénti átlagter­mésük 188 mázsa. Mégsem elégedettek az eredménnyel. Annak ellenére, hogy a régi telepítéseket is besűrítették. Ma a régi telepítésű kertjeink­ben az 5x3-as tő- és sortávolság az uralkodó. Ez 666 fa hektáronként. A jövő a tápanyag­talpas, 4,5x2 méteres tő- és sortávolságé. Eb­ből is van már 80 hektárjuk. Ez ezer fát je­lent hektáronként, és akár 600 mázsa átlag­termést is. Ezért mondják, hogy a föld ki­használásával még nem állnak jól, hogy itt vannak a tartalékaik, amit ha nem hasz­nálnak ki, akkor a január elsején életbe lépő új szabályozók között nem tudnak e’redmé- nyes gazdálkodást folytatni. MÁSIK FÖ ÁGAZATUK — ez is a föld­rajzi adottságukból adódóan — a dohányt 173 hektáron termelik. Hogy milyen ered­ménnyel? Ebben az évben 6 millió az össz­költségük és 8 millió az árbevételük. És a további gépesítéssel, meg a fajta kiválasztá­sával itt is tovább akarnak lépni. Évről évre elkészíttetik a talajvizsgála­tot, és annak előírásai szerint adagolják a különböző műtrágyákat. így ezen a téren is tudnak takarékoskodni. Náluk a mellékter­mék sem vész kárba. A kalászosok és a bor­só szalmáját eladják társgazdaságoknak. Az utóbbi években a nyesedék értékesítése gon­dot jelent, ezért ezt aprítják és beleforgat­ják a földbe. Mivel állattenyészetük nincs, így a szervestrágyaigényüket a lakosságtól szerzik be. Miben jelentkezik Nyírtasson a párt- szervezet segítő szerepe a gazdasági munka pártirányításában? Abban, hogy a gazdasági tevékenységet a költség—hozam viszonyában vizsgálják. A gazdaságban dolgozó szocialis­ta brigádok, munkáskollektívák a kommu­nisták irányításával eljutottak addig, hogy a terv teljesítésével egyidejűleg 687 ezer fo­rintot takarítottak meg. MUNKASIKEREIKRÖL BESZÉL, hogy az őszi mezőgazdasági kiállításon a télialma- termesztésért III. díjat nyertek, a dohányuk pedig elismerő oklevelet kapott. A múlt év­ben Hamburgban és Erfurtban az almájuk aranyérmet nyert. Az évek során elért ered­mények természetesen a dolgozók kereseté­ben is pozitívan hatott. Ezek kötelezik a gaz­daság munkáskollektíváit a jövőben is a ter­méseredmények további fokozására. Sigér Imre Cipők és gondok a szalagról Színhely: Cipőipari Vállalat; Nyírbátor A külső megfigyelő szem­szögéből : felépült egy kor­szerű, új gyár, egyre több embernek ad munkát, tetsze­tős cipők kerülnek le a sza­lagról, az üzemmel gazda­godik Nyírbátor ipara. A vállalat gazdasági mun­káját elemzők szemszögéből: minden évben van valami külső, vagy belső ok, ami miatt nem úgy sikerül a termelés, ahogyan az elvár­ható lenne. Mindig megvan a remény, hogy a következő esztendő változást hoz. Ja­vulás van, de a gyár nincs egyenesben. Jó körülmények között Az Auróra Cipőipari Vál­lalatról van szó. A főváros­ból leköltöző vállalat a nyír­bátori termelést hét évvel ez­előtt kezdte. Számai ön­magukban igen szép fejlő­dést'' mutatnak. Különösen azóta, amióta 30 milliós be­ruházással elkészült az új üzemcsarnok. A munkások száma is ezzel együtt nőtt, ma már több száz embert foglalkoztat a vállalat. Az előállított érték pedig száz­millió körül van. A korszerű berendezéseken, jó körül­mények között dolgozó mun­kások megszerették a gyá­rat, a keresetekkel elégedet­tek. Sorakoztassunk ezután rög­tön néhány gondot: a gaz­dálkodást jelentősen befo­lyásolja a készletek alakulá­sa. Itt az idén az egyik leg­rosszabb helyzetben voltak a a tanácsi vállalatok között. Ez pénzügyi nehézségeket okozott. A minőséggel, a ha­táridők tartásával sem vol­tak mindig rendben. Az év első felében a bírságok, köt­bérek címén több, mint 800 ezer forintot fizettek ki, két­szer- annyit, mint egy évvel korábban. Tulajdonképpen nem találták meg az igazi profilt sem, a női cipők gyártásánál sokkal több volt a minőségi kifogás, mint a gyermekcipőknél. Ennyit a tényekről. A jó és rossz bemutatása mellett magyarázat kell, még­pedig nem olyan, amelyik ki- magyaráza a dolgokat, ha­nem amely a reális helyzetet, az okokat próbálja elemez­ni. Az Auróránál a kezde­tekhez kell visszanyúlni. Egyik a készletek helyzete. Hogy csak egy példát említ­sünk: százezer fasarkot kel­lett selejtezni, évek óta nyil­vántartott tételt, divatja­múlt, rossz üzletpolitika mi­att beszerzett segédanyagot, amit másra nem lehet fel­használni. Persze ez az egy tétel még nem elég magya­rázat, mert az is igaz, hogy A rendőr megállított egy Volgát, melynek volánjánál nő ült, s miután szabályo­san tisztelgett, megkérte, hogy mutassa fel a jogosít­ványát. — Ez meg miért? — kér­dezte őszintén elcsodálkozva a vezető. — Nem tartotta be a köz­lekedési szabályokat. — Ki mondta ezt magá­nak? — A saját szememmel láttam. Mutassa kérem az igazolványát, várom. — De miért mutassam meg az irataimat egy telje­sen ismeretlen embernek? — A közlekedésrendészet embere vagyok és jogomban áll az ön papírjait ellen­őrizni. — És honnan tudhatnám én, hogy maga a közleke­désrendészet embere? — Talán nem látja az egyenruhámat? — Tudja, ez az egyenruha nagyon csalóka dolog. Jól emlékszem, a barátnőm tíz évvel ezelőtt megismerke­dett egy katonával... — Ne meséljen itt ne­kem, inkább mutassa az ira­tait! — Én csak azt akartam bebizonyítani magának, hogy az egyenruhának nem lehet mindig hinni. — Abban az esetben én megmutathatom önnek a lehet magára ismerni. — Nem tudom. Ott... egy­szerűen sapka nélkül va­gyok lefényképezve. — No lám, vegye csak le azt a sapkát... így, álljon egy kicsit egyenesebben, forduljon arccal felém! így már van valami kis ha­sonlóság. Régi ez a fény­kép? Iván Martyjánov: A szabálysértő szolgálati igazolványomat. — Ez már más beszéd. Nos, lássuk csak. Úgy... te­hát maga N. K. Kotyiskin? — Kozsiskin! — Igen? De itt a zs-t tel­jesen t-nek lehet olvasni. Rendben van, tegyük fel, hogy maga Kozsiskin. Ezen a fényképen meg nem is — Hét éve csináltattam. — Ez meg is látszik. Egyébként fiatal korában szimpatikusabb volt. — Ebből elég volt. Kérem vissza az igazolványomat. — Most meg mért ideges­kedik? Ha ez nem hamisít­vány, akkor magát semmi veszély nem fenyegeti. — Engem? Soha, hisz most is munkában vagyok. — És maga azt gondolja, hogy nekem sok felesleges időm van? Most rohanok a piacra, azután időben a sza­bónál kell lennem, meg Kell látogatnom a beteg nagyné- német, telefonálnom kell a férjemnek, aztán... — Nagyon kérem önt, ad­ja vissza az igazolványo­mat. Nézze csak, mennyi kocsi sereglett itt össze ma­ga miatt! — Hogy-hogy miattam? Hisz maga állított meg en­gem, vagy én magát?! — Rendben van, válla­lom, hogy miattam, csak adja vissza a papírjaimat, ígérem, soha többé nem fo­gom önt megállítani. — Ez az! De így is le­gyen! S most fogja a pa­pírjait, és máskor lehetőleg jobban ügyeljen az utcai közlekedés szabályaira! Fordította: Laczik Mária amíg a termelést az egy év­vel korábbihoz képest a ne­gyedével növelték, addig a készletek — tehát az alap­anyagok, félkész termékek mennyisége — ettől jobban nőtt. Ezért született olyan igazgatói utasítás, hogy anya­got rendelni csak a felsőbb vezetők engedélyével lehet, hogy a gyártás közbeni tar­talék mennyiségét csökkent­sék, vagyis gyorsabban ké­szüljön el egy-egy sorozat. A gyorsaság mellett a pontosság lehet a másik eré­nye egy vállalatnak. Mind­kettő legjobban a munkások teljesítményében kell, hogy mutatkozzon, különösen ott, ahol teljesítménybérben dol­goznak. S itt igen nagy szó­ródások vannak. Akad tűző­nő, aki 50—60 százalékos tel­jesítményt ér el a normához képest, de van olyan is, aki 140 százalékra teljesít, s en­nek megfelelően keres. Olyanok is kerültek volna a tűzőgépek mellé, akik nem odavalók? A gyakorlat hiánya Inkább a begyakorlottság hiánya okoz gondot, hiszen a mai jó munkások között is van olyan, aki két éve még a norma felénél tartott. S a ki­sebb gyakorlat érezteti rossz hatását az egész termelésben, kezdve attól, hogy óhatatla­nul az ütemesebb munka rovására megy, egészen ad­dig, hogy a művezetők, sza- lagvezetök között szintén akadt olyan, aki a vezetési készségeket nem sajátotta el, nem tudott irányítani. Naponta, hetente új és még újabb dolgozókat, a városból, a környező községekből jött, ipari munkához nem szokott lányokat, asszonyokat kell betanítani, képezni belőlük szakmunkásokat, miközben maguk a betanítók sem ren­delkeznek nagy gyakorlattal. Mindez — mint ok — ma­gyarázatot ad arra, hogy mi­ért hullámzó a termelés, s a mennyiségi növekedés mellett miért akad minősé­gi kifogás. Bár a vállalat igen sokat tesz a képzésért, százon felül van a szak­munkástanulók száma, a ré­gi dolgozók is szakmát sze­rezhetnek, mégis a termelés növekedésével való lépés­tartás elég nehéz. Export kevés sikerrel A követelmények ugyanis egyre nőnek. Az év első fe­lében már exportra is vál­lalkoztak — kevesebb siker­rel. Több gond volt a gyár­tással, nagyobb energiát kö­tött le, mint amennyi haszon volt rajta. A női cipők gyár­tásánál szintén hasonló a ta­pasztalat. Ezért szűrte le a gyár vezetése azt a következ­tetést, hogy a gyermekcipők gyártását tekintik fő profil­nak a következő években. Ismét a „majd jövőre” szép reményét, bizalmát csillog­tató várakozásnál álllunk meg. Ez a jövő viszont egy­re közelebb kerül. A „gyer­mekbetegségek”, az új gyár problémái nem egyedi jelen­ségek. A változtatásra való igény vállalaton belül és kí­vül egyaránt- megvan (akár az irányítás módosításával is), miközben tudják, hogy a gazdálkodási viszonyok még feszesebbek lesznek a jövő­ben. Azzal azonban, hogy a megye legfiatalabb városá­ban közel ezer ember kap­csolódik a gyárhoz, találja meg helyben a munkát, visz haza évente 16 millió bért, már elérték a legfontosabb célt: javult a helyi foglalkoz­tatás, emelkedett a jövede­lem. L. B. NYÍRTELEK,NAGYCSERKESZ Óvodák, iskolák Lassan végéhez közeledik a IV. ötéves terv, elérkezett a számvetés ideje. Ezt teszi a Nyírteleki és Nagycserkeszi Községi Tánács is, amelyek a Nyíregyháza környéki ta­nyarendszer központjai. Nyírteleken és a környék tanyáin több mint 7000 em­ber él, a lakosság fele utak- tól, iskolától, orvosi ren­delőtől messze. Jellemző adat: a község és hozzátar­tozó tanyarendszer átmé­rője 25 kilométer, elsődle­ges feladat az úthálózat ja­vítása volt, hiszen a tanyák többsége a műúttól távol esett. Az elmúlt években 15 kilométernyi utat építettek, s így eddig már valamennyi 200 lélekszámú tanyánál na­gyobb település bekötő utat kapott, s kapcsolták össze a tanyákat egymással és a 38- as műúttal. Az 1971-ben több mint egy­millió forintos költséggel épített orvosi rendelőt 1500 ember; Ferenctanya, Be- legrád, Varjúlapos és Gö­rögszállás orvosegészségügyi ellátását biztosítja. Óvodát kapott Gyulata­nya, Belegrád, Nyírtelek. A gyulatanyai óvoda építési költségeihez az akkori Nyír­telek—gyulatanyai Kísérle­ti Gazdaság 800 ezer, a me­gyei tanács pedig 400 ezer forinttal járult hozzá. Be- legrádon és Nyírteleken egy régi épület át­formálásával alakítottak ki óvodát, melynek során a la­kosság jelentős mértékű tár­sadalmi munkát - végzett. Űj, szolgálati lakással ellá­tott kéttantermes iskolát építettek Gyulatanyán, s há­romtantermes iskolát Nyír­teleken, ahol a lakók több mint félmillió forint érté­kű társadalmi munkával se­gítettek. Dózsaszőlőn tűzoltószertár, Belegrádon ifjúsági klub épült, Nyírteleken pedig nemrég kezdték meg a me­gyei KISZ-bizottság, vala­mint a helyi gazdálkodó szer­vek segítségével az ifjúsági ház építését. A megye másik nagy ta­nyarendszerének központja Nagycserkesz. Itt is az út­hálózat javítása volt az el­sődleges feladat, az elmúlt években a Nagycserkesz környéki tanyabokrok közel 18 Kilométer műutat kaptak, így a tanyák 80 százaléka kövesuttal kapcsolódik a főútvonalakhoz. 1973-ban 800 ezer forintért új két­tantermes iskolát adtak át a központban, Nagycserkeszen, így több bokortanyából ide járnak az iskolás gyerekek. Még ugyanebben az évben KISZ-klubot alakítottak ki a községben, majd a követ­kező évben új óvónői szol­gálati lakást, és több mint 300 ezer forint értékű társa­dalmi munkával úttörő­sporttelepet építettek. Az idén 50 fős óvoda épült, amihez a helyi terme­lőszövetkezet és a község la­kói csaknem 600 ezer fo­rint értékű építőanyaggal és társadalmi munkával já­rultak hozzá. (b. g.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom