Kelet-Magyarország, 1975. október (32. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-29 / 254. szám

1975. október 29. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Hester o szak­munkások Az új párttagok felkészítése Több fiatal kommunista teszi szóvá: nincs olyan fórum, amelyen megtanulhat­nák, hogyan is viselkedjen egy fiatal párt­tag, mit kell tudnia, hogyan illeszkedjék a pártélet légkörébe. Az idősebbeknek, akiket megedzettek a korábbi pártharcok, villon­gások, könnyen beszélnek. Most egészen más, új körülmények vannak, s ezekhez igazodva jogos volt az igény, hogy a szervezett párt­oktatás keretei között nyíljon lehetőség a fiatal párttagok nevelésére, tanítására. Nem véletlen, hogy az idei pártoktatási évben,nagy reményeket fűznek a fiatal párt­tagok ehhez az első ízben részükre szerve­zett tanfolyamhoz. Ez az oktatási forma el­sősorban arra hivatott, hogy a szervezeti szabályzat alapján alaposabban megismer­tesse a párttagsággal járó politikai, erkölcsi, eszmei és magatartási normákat. Minden pártoktatási formában fontos a propagan­dista személye. Itt különösen az. Az „új párttagok tanfolyamára” a legfelkészülteb­beket, olyan elvtársakat küldjünk, azokra bízzák a legfiatalabb kommunisták tanítá- sát-nevelését, akiktől sokat . tanulhatnak, akik e pártmegbízatásra a legalkalmasabbak. Ezért fontos, hogy megkülönböztetett gonddal kezeljék pártszervezeteink fe tan­folyamokat. Nem mindegy, hogy a legfiata­labb kommunista nemzedék nevelése kik­nek a kezében van, s mit, hogyan tanulnak meg, milyen politizáló készséget fejlesztünk ki bennük. S főleg mire tanítjuk őket! Ismeretes, hogy a párt XI. kongresszusa a fejlett szocialista társadalom építését tűz­te célul. Megvalósításában viszont nélkülöz­hetetlen feltétel a párt vezető szerepének to­vábbi erősítése. Ennek megfelelően növeked­nek tehát a párthoz való tartozás követel­ményei is. Ahhoz, hogy a párttagok — közöttük a legifjabbak! — eleget tudjanak tenni kötele­zettségeiknek, a megnövekedett követelmé­nyeknek, alaposan ismerniük kell az MSZMP jellegét, munkastílusát, célját, irányító es ellenőrző szerepét, belső szervezeti életét, felépítését. Ez alapozó tanfolyam. Olyan jövőbei1 célja van, hogy felkészítse az új párttago­kat a szocialista építés, illetve a párt poli­tikája egy-egy speciális területének széle­sebb körű, sokoldalú, elmélyült tanulmá­nyozására. Elsőrendű feladata, hogy rend­szeresített, összefüggő ismereteket adjon a pártról, a XI. kongresszuson megjelölt kö­zeli és távolabbi célokról, hogy ezek elsajá­títása után meggyőződéssel vallják maguké­nak a párt politikáját, hogy részt vegyenek annak alakításában, formálásában és végre­hajtásában. Ott jártak el helyesen, ahol egy-egy pártszervezet kapcsolatot keresett a másik­kal, s így összefogva szerveztek, alakítottak egy tanfolyamot, s ide a legképzettebb pro­pagandistát biztosították. Csak egy-egy na­gyobb üzemben lehetséges ilyen önálló tan­folyam szervezése, ahol minden feltétele megvan. Több pártalapszervezetből szüksé­ges egy székhellyel szervezni a fiatal párt­tagok tanítását-képzését, hogy az sikeres le­gyen. Pártunkban a harmadik nepazedék jog­gal várja el a pártbizottságoktól, pártszerve­zetektől ezt a gondoskodást, segítséget. Ez igazi pártépítő munka. Olyan feladat, amely­nek megoldásától függ jórészt, hogy pártunk holnap milyen erős, egységes, cselekvőkész lesz, mennyire tölti be feladatát, vezető sze­repét. Farkas Kálmán A MINISZTERTANÁCS nem­rég úgy határozott, hogy a szakmunkások és a szakmák jobb megbecsülése érdekében továbbképző tanfolyamokat szerveznek a megyékben. A tanfolyamok után a hallgatók vizsgát tesznek, s ha ez sike­rül, új címet és rangot kapnak, amely így hangzik majd: mes­ter szakmunkás. A megyei ta­nács munkaügyi osztályán rész­letesen is ismertették a tanfo­lyamok célját és menetét. Az egyik cél az, hogy a gyá­rak, az üzemek még több jó képességű, átlagon felüli tudás­sal rendelkező szakmunkást kapjanak. Káderpolitikai hátte­re is van a határozatnak, a másik fő cél ugyanis az, hogy a mester szakmunkások lehető­séget adjanak a csoportvezetők és a művezetők kiválasztásá­hoz. Szó sincs tehát arról, hogy csupán a rang és a cím miatt született a határozat. A szak­mák legkiválóbbjai először jö­vő szeptemberben kezdhetik meg tanulmányaikat a tanfo­lyamokon. Az elképzelés sze­rint a tanfolyamok megrende­zésére a szakközépiskolákban, valamint a 110-es és a 107-es Szakmunkásképző Intézetben kerül sor. A TANFOLYAMOK HALLGA­TÓIT a vállalatok vezetői és középvezetői jelölik ki. A hatá­rozat értelmében azonban fel­tételei is vannak a kijelölés­nek. Csak az jöhet számításba, aki nyolc osztállyal, vagy szakközépiskolai érettségivel rendelkezik, legalább ötéves szakmai gyakorlata van, maga­tartása és munkája példamuta­tó. A Kiváló dolgozók és a Szakma ifjú mestere címmel rendelkezők előnyben lehetnek a kiválasztásnál. Tehát főleg azokról van szó, akik érdeklőd­nek a műszaki témák" iránt, egészséges a becsvágyuk, eddig is törődtek önképzésükkel, szaktudásuk. újítókészségük fejlesztésével. A tanfolyamok gyakorlati és elméleti foglalkozásokból áll­nak majd, így a hallgatók meg­ismerhetik a technika új vív­mányait, a bonyolultabb mun­kát, ezen kívül társadalmi és politikai ismeretekre is szert tesznek. Egy-egy tanfolyam másfél évnél hosszabb nem le­het. A vizsgák után, vagyis a pluszmunka után a szóban forgó szakmunkások nemcsak erkölcsi elismerést kapnak, ha­nem anyagit is — növelik bérü­ket. A KEDVEZŐ HATÁROZAT idővel megyénkben is sok em­bert érint. Kevesen tudják, hogy nyolcvanhat féle szakmát tarta­nak nyilván hazánkban és nem sok kivétellel valamennyi szak­ma képviselője megtalálható Szabolcs-Szatmárban. A tanfo­lyamok hasznának nemcsak a vállalatok, a külföldi megrende­lők is örülhetnek majd. S mindnyájan örülhetünk, hogy az egykor kevés munkással rendelkező megyénkben is új tartalmat kap ez a szép szó: mester. N. L Munkában a szocialista brigád A VOR vásárosnaményi gyárában a 14 tagú Tyereskova szocialista brigád tagjai csizmanad- rágokat készít. Képünk: Urai Mihályné szo­cialista brigádvezető és Czip Jánosné betaní­tott dolgozó munka közben. (Elek Emil felv.) Magdi küldetése IIjj Magdolna napkori óvónő az ” egyik szabolcsi küldött lesz a Pedagógusok Szakszervezetének kö­zelgő kongresszusán. Öt éve szólítják óvó néninek a napkori csöppségek, akik közül az „idősebb” gyermekek már ötödikes általános iskolások. De még mindig visszajárnak az oviba, ha új játékot fedeznek fel az udvaron, mint az ötletes mászókát, vagy a gyü­mölcskarneválon díjnyertes Jancsi és Juliska házikót, amelyet a tsz az óvodának ajándékozott. — Úgy hiszem, nem csak a játé­kok miatt jönnek vissza a gyerme­kek — mondja Ujj Magdolna. Meg­maradt a régi jó kapcsolatunk a gyermekkel és ezt igen fontosnak tartjuk. A fiatal óvónő Sényőre való, de a hat kilométerre fekvő szomszéd fa­luban, Napkoron kezdte az óvónői pályafutását, mint képesítés nélküli. Azóta is itt dolgozik. Albérletben la­kik, ahol szinte családtagnak érzi magát. S miért nem jött haza, a fa­lujába, amikor a szülei annyira sze­rették volna? — Nagyon megszerettem a napko­ri kollektívát. Sokat segítettek, ami­kor mint képesítés nélküli elkezd­tem a munkát és vele együtt a tanu­lást. Mindent megkaptam tőlük. Szarvasra kellett járnom az óvónő­képzőbe, s addig a többiek dolgoztak helyettem. A tanulmányi szabadságot az utolsó percig megkaptam. Hetven- háromban államvizsgáztam. Ekkor yolt szó arról, hogy jó lenne hazajön­ni Sényőre. Maradtam Napkoron, mert remek a kollektíva és hálátlan­ságnak éreztem volna otthagyni őket, amikor már kezemben az óvónői ok­levél. Pedig nincs könnyű munkája Ujj Magdolnának és a többi napkori óvó­nőnek. A hatvan gyermek befogadá­sára alkalmas óvodában száz gyer­mek foglal helyet naponta. S min­dennap tenni kell azért, hogy az érte­lem, az érzelem bontakozzék a ki­csikben. Sokan úgy gondolják, az óvoda csupán gyermekmegőrzőhely, valójában nevelési intézmény, az is­kola előszobája. Vajon hogyan érzik a megbecsülést az óvónők? — Bevallom, olykor, még a tanítók, tanárok körében is van egy kis ér­tetlenség. Nem napkori jelenség, úgy gondolom országosan élő szem­léletről van szó, hogy az óvónőt még nem mindig tekintik a szó igazi ér­telmében pedagógusnak. Ezt mond­tam el a nyáron az ifjú pedagógusok megyei fórumán is. Azt szeretnénk, az adna nekünk még nagyobb ked­vet, erőt, ha nagyobb lenne az óvó­nők erkölcsi megbecsülése. Elfogad­nának bennünket partnernek a ta­nítók, tanárok, szülők, hiszen mi is nevelési program szerint dolgozunk. Igaz a 3—6 éves gyermekek életkori sajátosságai szerint, de nevelünk és nem csupán felügyelünk, vigyázunk és játszunk a gyermekekkel... Egész embert, teljes értékű peda­gógust kíván az óvónői hivatás — ez érződik a szabolcsi szakszervezeti küldött szavaiból. Ennek elismerésé­ről szólna, ha lehetősége nyílna vé­leményét kifejteni. Persze nem ez a célja, hanem az, hogy a hétközna­pok munkájával nagyobb tisztessé­get, megbecsülést szerezni az óvónők­nek. Az igazi elismerés évek, évti­zedek múlva érkezik majd el azok­tól, akikben ma még az értelem el­ső kis lámpásait gyújtják meg, s ami nélkül nem tudnának elindulni a nagy úton, amit úgy is nevezhetünk: Élet. Páll Géza Pellei Sándor, a tiszateleki Béke Tsz főállattenyésztője és Vigh György tehenész a napi feladatokat beszélik meg. A„bűvös” háromezer HASZNOS TAPASZTALATOK A TEJTERMELÉSBEN Tiszatelek fí profilja Több tejre van szükség! De hogyan? örvendetes például, hogy a megyében a tsz-ek, tsz-tár- sulások, szakszövetkezetek, állami gazdaságok tehénállo­mánya az 1974. évi októberi felmérésekhez viszonyítva 1477-tel nőtt. A megye nagy üzemeiben jelenleg 26 ezer 263 a tejelő tehenek száma. Ha minden tehénről háromezer liter te­jet fejnének, megközelítően 79 millió liter tej lenne a végeredmény. Hogy a három­ezer litert elérjék, van ilyen törekvés gazdaságainkban, de az igyekezettel együttjáró eredmény néha meg sem kö­zelíti a célt. A kifejt tej évente egy-egy tehén után helyenként a kétezer litert sem éri el. Ezért is hasznos egy-egy üzem jó tapasztala­tait közre adni. A tiszateleki Béke Termelőszövetkezet szakosított tehenészeti tele­pén Pellei Sándor főállatte­nyésztővel beszélgettünk az eredményekről, gondokról, i tervekről. Honos a vidéken — A szakosított 300 férő­helyes telepet öt éve létesí­tettük. Nem a legkorszerűbb az ismert típusok közül, de a mi céljainknak, terveink­nek megfelelt és megfelel. A telep létrehozásával a szarvasmarhatartás korsze­rűsítésére, az ágazat jövedel­mezőségének növelésére tö­rekedtünk. A kezdet kezdeté­től nem hagytunk ki egyet­len lehetőséget sem, amellyel az eredményeket növelhet­tük. Ahogy az istállók épül­tek, mi folyamatosan bete­lepítettük azokat. Körülte­kintő gondossággal végeztük el a tbc- és a brucellamen- tesítést, azóta is nagy gond­dal óvjuk az állományt. A fajta a hagyományos ma­gyartarka. Itt a mi vidékün­kön ez a honos és ha a tar­tás, a takarmányozás kielé­gítő, a jó eredmény sem ma­rad el. Ahhoz, hogy a tejtermelés mennyisége és minősége megfelelő legyen, hatékony munkára van szükség. Eb­ben szerepe van az állat- egészségügynek, a takarmá­nyozásnak, a dolgozók bére­zésének, a munkamorálnak és még nagyon sok minden­nek. Mi erről a tiszatelekiek véleménye? Szakgárdára volt szükség — Ebben az évben jutunk el odáig, hogy egy tehéntől évente háromezer liter tejet fejjünk. Ez nem tartozott a könnyen megoldható felada­tok közé. Elsősorban a meg­felelő szakgárda kialakításá­ra volt szükség. A telepen huszonnégyen dolgoznak, a telep vezetője szaktechnikus, az állatgondozók szakmun­kások. A szakmunkások kö­zül a legtöbben korábban is a tehenészetben dolgoztak, ismerik és értik munkájukat. Erre azért van nagy szükség, mert a gondozók ismerik leg­inkább a rájuk bízott tehe­neket, ők tudják, mit kell tenni annak érdekében, hogy a tejtermelés növekedjék. Hogy a tehenek évről évre jó tejelők legyenek: az ke'l, hogy a lehetőségekhez mér­ten szűkítsük a két ellés kö­zötti időt. Az elletési arány nálunk jó, 92 százalék. Ha most számvetést kellene ad­ni, akkor azt mondhatom, hogy a borjak értéke jelen­ti termelőszövetkezetünknek a tiszta hasznot. Egyébként az elletési arányból is követ­kezik, hogy tehenenként a napi fejési átlag 12—13 liter tej. A korszerű szarvasmarha­tartás feltételezi a megfelelő takarmányellátást. Mi a hely­zet ilyen vonatkozásban a Béke Termelőszövetkezet­ben? — Amit én személy szerint nagyon fontosnak tartok, az a legelő. A telep körül száz hektár öntözött, fehérherés legelőnk van. Jövőre tovább kívánjuk fejleszteni az ága­zatot, de növeljük a legelő­területet, a takarmánytermő területet is. Újabb száz hek­tár legelőt telepítünk. A ter­melőszövetkezet háromezer hektár területének húsz szá­zalékán termesztünk lucer­nát, ez a téli taka^mányalap, a jövőben erre is nagyobb gondot kívánunk fordítani. Kedvező az ágazat számára, hogy a Tisza hullámterében 250 hektár legelőnk van. A Tisza mentén Rakamaz- tól Dombrádig és természe­tesen a közbe eső Tiszate- leken is az állattenyésztésnek nagy hagyományai vannak. E hagyomány ápolásában, to­vábbfejlesztésében ma már nem elég csak az állatok sze- retete, kell hozzá az anyagi ösztönzés. Megbecsülés * a gondozóknak — A telepen háromezer- háromezer-ötszáz forint az át­lagfizetés. Ez függ a végzett munkától, egy-egy gondozó egyéni eredményétől. A meg­határozott zsírszázalék nem teljesítése, vagy túlteljesítése csökkenti, növeli a keresetet. Nálunk általában csak arról van szó, hogy növekszik a kereset. Dolgozóink elége­dettek és ezt legjobban bizo­nyítja, hogy nincs -fluktuá­ció, cserélődés. Tiszateleken a szarvas- marhatartás, a tehenészet, a gazdálkodás fő profilja, en­nek megfelelően kezelik, fej­lesztik az ágazatot. Azt tart­ják; munkájuk hatékonysá­gát az értékesített tej meny- nyiségével lehet mérni. Ez így van. A tehenészet haté­konysága biztosítja hogy a fejlesztésre áldozott milliók megtérülnek. Seres Ernő

Next

/
Oldalképek
Tartalom