Kelet-Magyarország, 1975. október (32. évfolyam, 230-256. szám)
1975-10-25 / 251. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1975. október 25. PORTUGÁLIA Elfogadták a zárónyilatkozatot MUNKATÁRSUNK IRAKBAN (4.) Válság és egység A portugál politikai válság odáig mélyült, hogy pénteken riadókészültségbe helyezték az ország fegyveres erőit. A közvetlen kiváltó ok az volt, hogy pénteken reggel Lisszabon különböző pontjain hat bomba robbant. A robbanásoktól szerencsére nem halt és nem sebesült meg senki, de az egyik pokolgép például Ramiro Car- reia, a legfelsőbb forradalmi tanács volt tagjának kocsijában robbant. Az agrár- reform megvalósításával foglalkozó központban robbant egy másik. Azaz:félreérthetetlen jelei annak, hogy a merényleteket jobb- és szélsőjobboldali elemek hajtották végre. Portugáliában tudni vélik, hogy a terrorakciókat egykori fasiszta titkosügynökök és Spanyolországból Portugáliába küldött szélsőjobboldali elemek szervezik. Ami a súlyosabb: portugál jobboldali pártok tudtával és támogatásával. Nyilvánvaló, hogy a forradalmi erők nem nézhetik tétlenül a jobboldal előretörését, nem engedhetik meg, hegy veszélybe kerüljenek a forradalom vívmányai. Előző este, csütörtökön például százezren tüntettek Lisszabonban a jobboldali erők mesterkedései ellen, a munkások, a parasztok és a haladó katonák szervezetei mellett, összefogásuk, egységük megerősítéséért. A Portugál Kommunista Párt véleményét tükrözi a párt lapjának állásfoglalása. Az Avante! vezércikkben szögezi le: „a munkás- osztály és a dolgozó tömegek, szövetségben a haladó katonákkal, ellentámadásba lendültek, hogy a szocializmus távlatát felidéző baloldali politika alapján kedvező feltételeket teremtsenek a válság leküzdéséhez ... A lap a továbbiakban megállapítja annak fontosságát, hogy a reakciós és konzervatív erők befolyása alól kiragadják és a forradalomhoz vonzzák azokat az osztályokat és társadalmi rétegeket, amelyek objektíve érdekeltek a demokratikus forradalom megvalósításában. „A forradalmi erők akcióegysége alapvető a népi tömegek harcának kibontakoztatásában, de nem szabad lebecsülni a szövetséget egyetlen olyan párttal, erővel sem, amely kész egységesen küzdeni a portugál forradalom alapvető céljaiért” — írja a kommunisták központi lapja. Jegyzetünket azzal kezdtük: az elrendelt riadókészültség bizonyítja, hogy ismét elmélyült a politikai válság Portugáliában. Ezzel a figyelmeztetéssel végezzük is, de hozzá kell fűznünk: a forradalmi erők most, úgy tűnik, minden eddiginél éberebbek, egységesebbek és szilárdabbak, hogy megvédjék a tavaly április huszonötödiké óta elért vívmányaikat. Befejezte munkáját a nők világkongresszusa A nők évének szentelt berlini világkongresszus pénteken — utolsó napján — ismét plenáris ülést tartott, amelyen a kilenc bizottsági elnök egymás után beterjesztette az egyes bizottságok dokumentumtervezetét. A bizottságokban keddtől csütörtökig, sőt péntek hajnalig rendkívül aktív munka folyt: összesen csaknem ezer küldött élt az alkalommal és tolmácsolta 140 ország asszonyainak véleményét, javaslatait. Ezekből állították össze a bizottságok dokumentumtervezeteiket. A bizottságokban a magyar küldöttek is felszólaltak, s előterjesztették hazánk asz- Szonyainak és lányainak javaslatait. A 4-es bizottságban például Kovács Judit újságírónő azt javasolta, hogy a kong- reszuson ne csak általában beszéljenek a Chile. Palesztina, Ciprus, stb. elleni agresszióról, hanem ítéljék is el az agresszorokat, s fejezzék ki az agresszió áldozataival érzett szolidaritásukat. Az 5-ös számú bizottságban Hanga Mária, oktatásügyi miniszterhelyettes a magyar iskolarendszer fejlődését ismertette, s azt a javaslatot terjesztette elő, hogy minél nagyobb segítséget kell nyújani a fejlődő országoknak modern iskolarendszer megteremtéséhez. A 7-es bizottságban Nagy Józsefné a nemzeti függetlenségükért harcoló népek érdekében hazánkban rendezett szolidaritási akciókról szólt. A 8. számú bizottságban Németi Irén, a Nők Lapjának főszerkesztője arra hívta fel a kongresszust, bízzon meg világhírű írókat a nőkkel foglalkozó művek alkotásával. A péntek délutáni ülésen a küldöttek meleg szeretettel üdvözölték Romesh Chandrát, a Béke-világtanács főtikárát, aki pénteken érkezett Berlinbe, hogy a záróülésen részt vegyen. A dokumentumtervezetek meghallgatása és elfogadása után a. kongresszus zárónyilatkozatot fogadott el, amelyet éljuttatnak az ENSZ- hez, más nemzetközi szerver zetekhez és szövetségekhez, továbbá a világ országainak kormányaihoz. Ebben rámutatnak, hogy a jövőben még erőteljesebben elő kell segíteni a nők jogainak érvényesítését. A kongresszus ezután felhívást intézett a világ asz- szonyaihoz, hogy maguk is minél aktívabban kapcsolódjanak be a saját jogaik érvényesítéséért folyó világméretű akciókba, most, a nők évében, de később is. Freda Brown, az előkészítő bizottság elnöke mondott ezután köszönetét a küldötteknek aktivitásukért. Péntek este Willi Stoph, az NDK államtanácsának elnöke az államtanács épületében fogadást adott a nők évének szentelt berlini világkongresszus alkalmával. Pénteken este ezenkívül fogadást adott a nőkongresz- szus résztvevőinek tiszteletére kűlön-külön több NDK- beli tömegszervezet. Lázár György hazaérkezett a Szovjetunióból (Folytatás az 1. oldalról) ben — a gépipari, a mező- gazdasági, a vegyipari, az energetikai együttműködés fejlesztése tekintetében — további megbízásokat adtunk az egyébként jól funkcionáló kétoldalú szovjet—magyar együttműködési kormányközi bizottságnak a részletek kimunkálására. — Kifejeztük szovjet barátainknak azt a véleményünket, hogy a Szovjetunióval való együttműködésünk népgazdaságunknak, népünknek alapvető érdeke, létfontosságú kérdés és biztosítottuk őket, pártunk és kormányunk, egész népünk mindent megtesz annak érdekében, hogy ezeket a kapcsolatokat, a két ország, a két nép közötti barátságot nap mint nap tovább erősítsük. — Elmondhatom tehát, hogy a hivatalos tárgyalások, amelyeket a teljes nézetazonosság, az elvtársi, a baráti, alkotó légkör jellemJ zett, nagyon sikeresek és eredményesek voltak. — A szovjet elvtársak módot és lehetőséget adtak arra, hogy a hivatalos program mellett ellátogassunk Leningrádba. Szovjetunióbeli tartózkodásunk egész idején azt, tapasztaltuk, hogy a szovjet emberek nagy figyelemmel kísérik szocialista építőmunkánkat, ismerik eredményeinket és azokat a célokat, amelyeket pártunk XI. kongresszusa népünk elé tűzött. Nagy megelégedéssel látják és tapasztalják, hogy terveink végrehájtása jól halad. — Rövid látogatásunk során is meggyőződhettünk arról, hogy a Szovjetunióban nagyon eredményes alkotóépítőmunka folyik. A szovjet nép készül a Szovjetunió Kommunista Pártja XXV. kongresszusára, amelynek tiszteletére nagy munkafelajánlásokat tesz. — Végül, felhasználva az alkalmat, szeretném mégegy- szer megköszönni Koszigin elvtársnak, valamennyi szovjet vezetőnek, barátainknak azt a szívélyes fogadtatást, amelyben részesítettek bennünket, s azt, hogy mindvégig nagy szeretettel és figyelemmel gondoskodtak róla, hogy mind a hivatalos tárgyalások, mind az egész látogatás eredményes és élményekben gazdag legyen — mondta befejezésül a Minisztertanács elnöke. ★ Lázár György látogatásáról közös közleményt adtak ki. A teljes egyetértés és barátság légkörében lezajlott tárgyalásokon megvitaták a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió közötti politikai és gazdasági együttműködés kibővítésének számos kérdését, valamint a nemzetközi helyzet főbb problémáit. A felek megállapították, hogy országaik aktív részvétele a szocialista gazdasági integráció komplex programjának végrehajtásában megfelel a Magyar Nép- köztársaság és a Szovjetunió népgazdaságfejlesztési érdekeinek, hozzájárul a soron következő ötéves terv társadalmi-gazdasági feladatainak sikeres teljesítéséhez. A két ország, az MSZMP és az SZKP Központi Bizottsága irányvonalával összhangban a jövőben is minden eszközzel elősegíti a testvéri országok együttműködésének továbbfejlesztését és tökéletesítését a Varsói Szerződés szervezetében és a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsában. A felek kifejezték megelégedésüket a teljes egyetértés légkörében lezajlott tárgyalások eredményeivel; meggyőződésük, hogy az eszmecsere jól szolgálja a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió közötti testvéri barátság és sokoldalú együttműködés továbbfejlesztésének és elmélyítésének ügyét. Lázár György, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke meghívta Alekszej Nyikolajevics Koszigint, a Szovjetunió minisztertanácsának elnökét, hogy a számára alkalmas időben látogasson el Magyarországra. A meghívást a Szovjetunió minisztertanácsának elnöke köszönettel elfogadta. Helikopteren A narancssárgába öltözött légikisasszony az Iraqi Airways gépén, útban Basra felé, megkínált egy pohár hideg vízzel. Itt ez a vendégfogadás első lépése, mintegy jelzi: a víz kincs. Jól is esett, hiszen ahogy repültünk délre, az Arab-öböl felé, a meleg csak nőtt. Háí és Rifai után a táj hirtelen változott alattunk, feltűntek a hatalmas mocsarak, majd a Hor al Hammar tava. Mdaina fölött már látszott, hogy talál-, kozik össze a két hatalmas folyó, a Tigris és az Euírá- tesz. A vendéglátók nem mindennapi meglepetésről gondoskodtak. Helikopterbe ült tettek, hogy lebegvé-repülve szemlélhessük meg a vidéket. Basra mellől startoltunk, a pilóta főhadnagy előtt a térkép, amelyen sokszínű útunk kacskaringós vonala piros- lott. A gép kereke negyven centire mélyedt a kifutó aszfaltjába, és a sivatagi repülőtér hőmérője 60 fokot mutatott. Mindéképpen. rendkívülinek ígérkezett az út. Amikor a légcsavarok működni kezdtek, homokfelleg szállt fel, majd a megdöntött gép hirtelen fordulattal az egyesült folyam, a Shatt al- Arab felé indult. Alattunk megjelent ismét Hor al Hamar tava, partjáról flamingók és kacsák, vízimadarak légiói rebbentek fel a motorzajra. Abul Khasib felé szállt ezután a helikopter, máris két ország határán, Irak és Irán találkozásánál folytattuk az utat. Kitárult előttünk Basra kikötője, teli hajókkal. Az oldalágakban kis rakodó- területek, ahol a tengeren érkezett áruk — matchbox- nak ható autók — sorakoztak százával. Vádik és só Időnként megállt gépünk a táj fölött, hogy nézhessük érdekességeit. így történt ez akkor is, amikor hirtelen délnyugatnak fordulva a kuvaiti határ felé indultunk, hogy lássuk a deltavidék ezernyi arcát. Megszűnt a tó és a folyó, helyét keskeny vízerek ezrei vették át, közöttük tíz- és tízezer-kilométereken a dagálykor lerakodott só fehérlett. Idelátszottak a nem távoli olajmezők gázfáklyái is, és időnként egy-egy apró falucska vá- lyogházaj között a tevék csapatai. Kiszáradt vádik tarkították a tájat, forró nyárról árulkodtak, maid vékony fekete szalag szelte át a homokrengeteget: újonnan épített út messze vivő vonala.' Gépünk inrten Fao felé fordult, a kikötő irányába, amely az egyik legfontosabb pont Irak számára az öböl bejáratában. Erre már ismét más látnivaló kötötte le a figyelmet. Adnan Hachim, kísérőm élő lexikonként magyarázta: alattunk az ország egyik legnagyobb datolyaerdeje. Irak kenyere — A datolya az országban olyan, mint a kenyér, vagy Európában a krumpli — mondja Adnan. Erre 12 millió fa található, nagy része a 42 milliós' állománynak. Az ültetvények között csatornák, néha egy-egy kisebb település, s percekig csak fa és fa. — így szép, és ami a lényeg, hasznos is — kapom az információt. — Tudni kell azonban, hogy itt virágzáskor minden fára külön kell felmászni, hogy egy seprőszerű eszközzel beporozzák a virágot. Nem ritka, hogy ez a munka halálos áldozatot is követel. Aztán jön még egy fára mászás, a szedéskor. Az utóbbi években ez a munka részben gépekkel végezhető már, a nagy állami és szövetkezeti ültetvényeken ezt meg lehetett valósítani. A pálmák fölött repülünk vissza Basrába. A város fölött a--gép jó néhányszor megáll, hogy egészen alacsonyról láthassuk a házakat, az utcákat is. A négyszögletes épületek belső udvarain száradó fehérnemű, az udvar felé nyitott lakrészben, az ivánban, ahol az élet zajlik, pihenő emberek. A tetőkön ágyak, errefelé mindenki itt alszik, addig, amíg az első légy nem jelzi a reggel érkeztet. Szindbád és Ady így a magasból is látni, hogy Irak talán legélénkebb városa fölött vagyunk. Itt élt egykor Szindbád, a kereskedő, aki hajóival járta a kalandos utakat, s örökre bevéste nevét a mese és történelem könyveibe. Háza ma is áll, nevét viseli szálló és mozi, utca és klub. A sétányon hömpölyögnek a helyiek, az itt kikötött hajók matrózai; a Shatt al-Arabban pecáznak fiatalok és öregek. A kikötő felett írunk még egy kört, és míg a mi Krúdynk Szindbád-élményein gondolkozom, hirtelen magyar zászló tűnik á szemembe. Nem káprázat, nem valami nosztalgikus vágy, egy igazi zászló. Ott leng a basrai kikötő egyik hajóján, amelynek oldalán Ady nevét olvasom. Itt vannak hát mai Szindbádjaink, csak épperi nem a mesék, hanem a kőolaj, a modern kereskedelem hatalmas öblében. Kiszállok a helikopterből, és itt, sok ezer kilométernyire otthonról ez a kép érezteti velem: nem vagyok olyan egyedül. Következik: A stratégiai olaj. Bürget Laios Országrész a magasból Kerekes Imre: vakáció története 14. Egyszer nem mondja: „a mi időnkben”. Kelletik magukat a lányok, dehát ez most olyan időszerű, mint a szüret áprilisban. Ahelyett, hogy a társaság felmelegedne, a Mandel kiszúrja, hogy jégkockák vannak a zsúrasztalon. Hűti magát. Kinyújtja a lábait, akkora cipőt hord, hogy lehet, nem is mind az övé. Miről is lehetne beszélni, mint arról, ki hova megy a nyáron. Kínos. A magam részéről, mondom én, atom- és űrkutatást vállalok. Látom veszik a lapot, itt az ideje, hogy bővítsem a vevőköröm. Elengedek még egykét albérleti marhaságot, úgy szórakoznak ezen, mint ágyúgyárosok a békekonferencián. A mama dicséri a hasonlataim, mondom mindezt az újságokból veszem, minthogy hivatásos előfizető vagyok. Ha tudna egy állást fűtőnek, szívesen vállalnám kánikulában. Ettől eltekintve állandóan a nénémre gondolok, mert pontosan tudom, mit szólna arra, ahogy most hülyülök. Pedig nem lenne hátrány bevágódni egy ilyen családba. Melegszik a hangulat, most már az öreg is bizalmaskodik, arra kíváncsi, hogy mi a véleményünk a suliról. Tanárokról cikis dolgot én eddig sem szövegeltem, magam részéről már rég belenyugodtam, küldetésük célja az ifjúság elleni merénylet. ‘Ez a véleményem most így az év végén semmit nem romlott. Tízkor zárórát tartunk, az öreg mindenkivel lekezel, mielőtt végleg lekopunk. Rendes pacák, nem játssza meg magát, szóval elismeri, ami létezik. Ott a helye a tudományok házában. Itt az ideje, hogy elmondjam, a bizonyítványommal semmi meglepetés. A matek erős kettes, a többi általában hármas, sőt még négyes is akad. Nem szeretem az egyhangúságot. Ahogy ügetek vele haza, kikalapálom a pléhpofát, volt jobb. Nem operálok időhúzással, olyan ártatlan vagyok az ügyben, mint egy tv-műsor a 18 éven felülieknek. Ki tehet a saját bizonyítványáról? Talán én állítottam ki ? Megkérdezik tőlem, mi a véleményem? A kezembe nyomják a papírt, ezért dolgoztam egész évben. A végén kuss. A piacon nem adnak érte egy buznyákot. Az ilyen bizonyítvány a legjobb, senki nem sajnál. S csak kevesen irigyelnek. Apám úgy fogja, mintha szentírást tartana a kezében, adják kézről-kézre, úgy -bámulják, mint a családi fotót. Hozzá még az anyám a szemét is dörzsöli. Mindenki legalább háromszor megnézi, jól lát-e. Az öreg végül mégis elszánja magát az intervencióra, persze konfekció duma, amit mond. Kétségtelen egyéniség. Én csak hallgatom, hogy egy ház omlott össze benne. (Folytatjuk) Az iraki olajflotta büszkesége, a Rumaila tankhajó.
