Kelet-Magyarország, 1975. október (32. évfolyam, 230-256. szám)
1975-10-24 / 250. szám
1975. október 24. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Kinek mit kell mondani? NÉMELYKOR AZ EMBER hajlandóságot érez arra, hogy tárgyilagosan önvizsgálatot tartson és csak utána „prédikáljon”. Ilyen hajlandóságú stádiumbá kerültem most magam is, és átérezve a téma bonyolultságát, kénytelen vagyok beismerni, hogy ami visszataszító a két szemüvegesben, az akaratom ellenére sajnos, megvan bennem is, holott évek óta folytatok önnevelést annak érdekében, hogy megszabaduljak tőle. Nehezen megy. Igaz, olykor a körülmények sem kedveznek, és ha ezt is figyelembe veszem, higgadtabban hallgatom a két ölvén körüli szemüvegest, akik a téren elmélyült és egyetértő társalgást folytatnak a Véleménynyilvánításról. Kölcsönösen és meggyőző erővel bizonygatják: mindenekelőtt számításba veendő, kivel állunk szemben. Ez a legfontosabb. „Az ember, ha nem vigyáz, könnyen elszólja magát” — így az egyik szemüveges. „Légy résen. Megítélésem szerint a hogyan sem közömbös, szóval, hogy kinek mondom, és hogyan adom elő” — magyarázza a másik szemüveges. Kezdetben haragot és némi megvetést érezve hallgattam hitvány elveiket. Képmutató, számító hivatalnokok !* Szinte látni véltem a formára sokat adó, alacsony szemüvegest főnöke előtt pózolni, tisztelettudóan áradozni, s szinte hallottam, hogyan pimaszkodik a nálánál alacsonyabb beosztásúnkkal, aztán adalékokat szolgáltatva . miként helyesel kollégájának, akivel egymás között korlátolt tökfilkónak tartják a főnököt. Rádöbbentem: könnyű magayn elé képzelni a helyzeteket, hiszen ezek mind-mind százszor, ezerszer látott, jól ismert helyzetek. A két szemüveges legfeljebb abban tér el az átlagtól, hogy tudatosan, .megfontoltan csinálja, amit csinál. Megszoktak, megtanulták? Meg kellett szokniuk, meg kellett tanulniuk? Elképzelhető ez is, az is. JÓL ISMEREM PÉLDÁUL T. IGAZGATÓT, gyakran látom őt két, egymástól eltérő helyzetben. Egyszer munkatársai körében, másszor a nála magasabb rangú tisztségviselők társaságában, ö maga talán észre sem veszi meghökkentő átváltozásait. Más ember itt és megint más ember ott. Átalakul, fellépése, modora, tartása mintegy átlényegül. A nála magasabb rangúnk között kínosan tiszteletteljes, gyakran így kezdi mondókáját: „Tetszik tudni ..Ezzel szemben munkatársai' között kimért, olykor lekezelő, és beosztottjához szólva még soha nem hallottam a szájából, hogy tetszik tudni. Aláhúzom, kiváló első osztályú vezető, elvtelen jóindulatra semmi szüksége, felfelé mégis mindig tudja: kikkel áll szemben. Úgy mondják tud viselkedni. Vörösödik a fülem, megtorpanok, az írást félbehagyom. Hol vagy bátorság? Miért éppen T. elvtárssal hozakodtam elő? Én talán különb vagyok? Gyerünk tovább, folytassuk! Még mindig a szelídebb vizeken evezünk. Vannak emberek, akik majdnem ugyanazt mondják, teszem azt, a munkahelyi légkörről a termelési tanácskozáson, mint otthon. Az asszony előtt esetleg konkrétabbak, kicsit kakaskodnak, hogy így, meg úgy beolvastak, mert ez tűrhetetlen, az tarthatatlan, és így tovább, és így tovább. Ez a típus a kül- és belpolitikai eseményekről ugyanúgy vélekedik munkahelyén, mint baráti körben. Legfeljebb a baráti körben kritikusabb. Nagyjából ilyenek vagyunk, isten neki, ez még úgy-ahogy rendben van. Majdcsak kinőjük. MIT KEZDJÜNK VISZONT A SOKARCÚ KEVESEKKEL? Ilyen például D. főosztályvezető, egy nagy vállalat igazgatói székének várományosa. Ez az ember otthon buzgó katolikus, gyermekeit vallásos nevelésben részesíti, munkahelyén e tárgykörben semleges, a vallás magánügy, ahol viszont ütnie kell a vasat az igazgatói székért, ott szigorúan ateista. Melyik az igazi arca? Hol hazudik, a templomban, a munkahelyén? S tulajdonképpen kit téveszt meg: a párttitkárt, a papot? Elismerhetjük: az őszintétlenség, a soKarcúság olykor önvédelem vagy kényelemszeretet. De mindig jellemhiba és nem ritkán az érvényesülés hitvány eszköze. A helyez- kedők, a törtetők kiváló szimattal rendelkeznek. Pontosan tudják, hol mit és kinek mit kell mondaniuk, hogy bevágódjanak. De őket csak fele-fele alapon érje megvetés. Lehetetlen volna látszatmunkával, dörgölődzéssel érvényesülni fogadóállomás nélkül. A hiúság, az önteltség, a tévedhetetlenség azonban hálás, és mindig kész bőkezűen jutalmazni az „alája beszélő” törtetőt. S most, hogy leteszem a tollat, újból önvizsgálatot tartok, megpróbálok bátran szembenézni azzal a kérdéssel: én hogyan állok ezekkel a hitvány dolgokkal? Szekulity Péter IPARTELEPÍTÉS Újpesttől — Újfehértóig Nagymúltú gyár az Újpesti Gyapjúszövő, melynek az igazgatója Szabó József. Jelentős szerepet vállaltak a szabolcsi ipar- telepítésben, ugyanis egyik legnagyobb beruházásuk Üjfehértón valósul meg. Felkerestük a gyári gazgatót, s az ipartelepítésről, az elért eredményekről, gondokról és a további tervekről beszélgettünk. — Megkérnénk igazgató elvtársat, szóljon arról, miért Új- fehértón végzi az Újpesti Gyapjúszövőgyár a jelentős beruházását? Milyen megfontolások alapján történt a döntés, mi tette ezt szükségessé? — Gyárunk 52 éves. Régebben zömmel kártolt, az utolsó 10 évben főleg tiszta gyapjú, vagyis fésűs és fésüska- rakterű, divatosabb, ugyanakkor munkaigényesebb us a piacokon is keresettebb cikkek előállításának a termelésére rendezkedtünk be. Korábban kizárólag vásárolt fonalból dolgoztunk, a fésűs szövetgyártásban csak kár- toltban volt saját fonalgyártásunk. 1967-ben 600 tonnás, majd a IV. ötéves tervben további 300 tonnával bővítettük a termelést. így bővült a f ésüsfonoda is. Közben a kár - tolt fonoda termelését csökkentettük. Jelenleg a gyárnak az éves 4,5 millió négyzet- méteres termeléséből mindössze 150 ezer négyzetméter a kártolt szövet gyártása. Hosszabb távon gondolkodni —- Gyárunk a III. ötéves tervben csaknem 100 milliós beruházást valósított meg. A IV. ötéves tervben további 235 milliósat. Ennek hatására á vállalat teljes gépparkjának csaknem 60 százaléka új, modern termlőberendezés lett. Ahogy a vállalat a beruházásait megvalósította, úgy a termékeit is korszerűsítette, termelését a korábbiakhoz képest növelte. Ehhez viszont már nem volt megfelelő létszámú és szakképzett munkaerő, mely gondokat okozott. Ezen kezdetben a fővároshoz közel, 50—60 kilométeres körzetből próbáltunk munkaerőt biztosítani, csakhogy az utóbbi 2—3 esztendőben az is kiderült, nem ez az egyetlen járható út. Kimerültek a közeli munkaerő-tartalékok. Ez arra késztette a vállalatot, hogy újabb megoldásokat keressen. Úgy gondoltuk, ha fejlődni akarunk, akkor hosszabb távon kell gondolkoznunk, s így megoldani a gondokat. Az ország különböző területein végeztünk felméréseket, ennek eredményeként jutottunk el Szabolcsba. Ismeretes, hogy innen még mindig sok az eljáró, ingázó munkás, de jelentős azoknak a nőknek a száma is, akik a háztartásban dolgoznak, s helyben vállalhatnának munkát, ha lenne rá lehetőség. — Ezt a lehetőséget teremtettük meg a párt ipartelepítési, iparfejlesztési politikájának a figyelembevételével, így került a választás, a párt- és a tanácsi vezetőkkel folytatott megbeszélések alapján Ujfehértóra. Úgy ítéljük meg, hogy hosszú távon Üjfehértón van lehetőség egy 1000—1100 dolgozót foglalkoztató gyár építésére. — Milyen beruházásra került sor Üjfehértón? Ezek milyen eredménnyel jártak eddig? — A IV. ötéves terv időszakában Üjfehértón egy 14 ezer négyzetméteres alapterületű textilgyár létesül. A? első építési ütemben 15 milliós költséggel előkészítőt, valamint szövő - és kivarróüzemet létesítettünk, a szükséges kommunális beruházásokkal együtt, a NYIRTERV és a SZÁÉV közreműködésével. A már 300 dolgozóval üzemelő textilipari üzem működésével elősegítjük a II. ütemben megvalósuló beruházásokat. Ez év februárjában megkezdődött az üzemszerű termelés a szövőelőkészítő és szövődéi üzemrészben. Az újfehértói kivarróüzemünk a vállalati teljes termelésnek mintegy egyharmadát biztosítja, míg a szövőelőkészítőben és szövőüzemünkben az üzemszerű termelés előkészítésén, a dolgozók képzésén munkálkodunk. Ahhoz, hogy újfehértói üzemünk a követelményeknek megfelelően dolgozzon, feltétlen szükséges a szakemberek ide helyezése és a szakember-utánpótlás biztosítása. Ezt részben az NDK-ban végezzük, részben a nyíregyházi gimnáziumban majd megnyíló 4 éves textil szakközépiskolai tagozat létrehozása nyújt lehetőséget középvezetők képzésére. A. dolgozók szakmai képzésére a 2 éves iparitanulóképzés bevezetését tervezzük, melyet valószínű a jövő évben kezdünk meg a Magyar Posztógyárral és a Magyar H fostanában sokszor hallom, hogy lassan már a férfiak egyenjogúságával kell törődni, mert hovatovább ők szorulnak védelemre a dolgozó nőt támogató, megannyi törvény, rendelet, irányelv megszületése következtében. Igaz, sosem a nők panaszkodnak, hanem a férfiak, ők is többnyire évődve, de méltatlankodásukban gyakran bujkál neheztelés, tanácstalanság, a humoron áttetsző komolyság. Kivált egészen fiataloknál van így, akik — otthonról is támogatott előítéleteikkel a tudatuk mélyén — olyan magatartást kívánnának el feleségüktől, amilyet édesanyjuknál tapasztaltak az apjukkal szemben. Újságírói, közéleti sikerélményeim közé tartoznak azok az esetek, amikor a társadalmi élet különböző területein dolgozó férfiak egyetértésükről biztosítanak egy-egy ilyen témájú riportommal kapcsolatban. Ezeknek csupán az a szépséghibájuk,, hogy sohasem az érdekelteket győzik meg az előítéletek elleni küzdelem fontosságáról, hanem azokat, akik kívül állnak az ügyön, sem a szóban forgó személyt, sem környezetét nem ismerik, nem nekik kell a dologban dönteniük. Konkrét esetben általában mindig jóindulatukat hangoztatják, amit nem is lehet kétsé'gbevonni. Az előítéletek természete azonban különös: Elrejtőznek a tudatban, álruhában nyilatkoznak meg, és csak azok ismerik fel, akiket Rejtett előítéletek közvetlenül érint, szenvednek tőlük, vagy azok, akik hivatásszerűen küzdenek a beidegződött, rossz nézetek ellen. A minap történt, hogy egy nagyon jószándékú tanácstitkárral beszélgettem erről. A nagyközségi fiatal kultúrotthon- vezetőnőjéről volt szó, akitől nemrég vált külön a férje, s egy távoli faluba, szüleihez magával vitte négyéves kisfiúkat. A férj a bíróság előtt azzal érvelt, hogy a felesége este mindig el volt foglalva, s neki kellett a kicsivel törődnie. Ezen az alapon kérte, hogy nála helyezzék el a gyereket. Az asszony körömszakadtáig ragaszkodik gyermekéhez, és miután a művelődési házban van a szolgálati lakása, el tudja látni a felügyeletét is, hiszen akár félóránként átmehet hozzá. Ugyanúgy, ahogy akkor tette, amikor még együttéltek. Az egyéb vonatkozásban kulturált és modern tanácstitkár is a férj pártjára állt, véleménye szerint az esti elfoglaltság miatt az anya nem alkalmas a gyermek nevelésére. Jóindulattal igyekezett meggyőzni erről az asszonyt: sőt, még azt is érvül hozta fel, hogy ha nincs itt a gyerek, könnyebben, jobban el tudja látni a munkáját. Az asszony, aki rajongott a hivatásáért, kétségbeesésében inkább ezer forinttal kevesebb javadalmazással járó állás után nézett egy kis faluban, ahol csak nappali elfoglaltsága lesz. így látja biztosítva a kellő érvet a bírói döntéshez. És így lett az előítélet áldozata. A különélő férj szava — hogy az anya helyett neki kellett a gyerek felügyeletét ellátni —, hitelesnek hatott a tudatuk mélyén rejtett előítéleteket viselő illetékesek előtt. Az természetesen egyikük fejében sem fordult meg, hogy ilyen alapon a több műszakos szövőnők gyermekei is őrizetlenül maradnak, amíg az anyák dolgoznak. Amikor a tanácstitkárt megkérdeztem, miért fogadja el a férj vádját, hiszen a népnevelői munka közismerten esti tevékenység, őszintén csodálkozott. Mert számára ez egyértelműen negatív tulajdonság volt attól a pillanattól kezdve, hogy a bíróság álláspontja kialakításához az ő döntésére is szükség volt. Csak hosszas és türelmes baráti és elvi érvelés után kezdte sejteni, hogf/az egyenjogúság elfogadásának, érvényesítésének igazi próbaköve az, ha saját beidegződésünkön tudunk győzedelmeskedni. Szemes Piroska Fésüsfonóval együtt. Művezetőképzésre 1,5—2 éves időszakra Ujfehértóról hoztunk fel lakatos képzettségű szakembereket, akik itt sajátították el a szakmát. Mint utólag kiderült, ez az idő a képzésre kevés. Ezért az újpesti gyárból műszakiakat küldtünk Ujfehértóra. Legutóbb 10 műszakit, hogy a IV. ötéves tervben eddig mintegy 15 millióból megépült és a lehelyezett gépekkel felszerelt üzemben a termelőmunka megfelelő színvonalon történjen. Az új üzem beindulásához Újpesten képezünk ki újfehértói nőket a fonodái, szövődéi és szövőelőkészítő munkákra. A műszaki utánpótlás — Jelenleg az újfehértói üzem létszáma 300. Az üzemi létszámellátottság megfelelő. Jelentkezik azonban két gond. Ahhoz, hogy az 1976— 77-ben beérkező gépekkel a mintegy 1000—1100 dolgozó rövid időn belül üzemszerű termelést végezhessen, már most sok olyan dolgozóra lenne szükség, akiknek a betanítását elvégezzük. Ujfe- hértón fonoda nincs, ezért ezt csak Újpesten tudjuk biztosítani. S bár minden igényt kielégítő munkásszállásunk van, ahol térítésmentesen lakhatnak, s 3 hónapig ingyen ebédelhetnek a tanulók, a jelentkezés a tanulásra igen kevés. A másik gond a műszaki utánpótlás biztosítása. Ismeretes, hogy Szabolcsnak a fonó-szövő iparban nincs hagyománya, s a megyében hiányzik az ilyen képzés. Ezzel is számolnunk kell, s Újpestről kell biztosítani képzett műszakiakat. Jelenleg 18-an tanulják Budapesten a textilgépészet valamelyik ágát. — Az újfehértói gyártelepítés beváltotta a hozzáfűzött reményeket. Elmondhatom, hogy az elmondott problémák és gondok ellenére is fokozatos és állandó a fejlődés. Megítélésünk szerint az 1974-ben elkezdett kivarró és az 1975-ben folytatott szövődéi telepítés alapján ezeken a munkahelyeken 1976-ban várható az újpesti gyár termelési színvonalának tervezett elérése. Igaz, hogy az újfehértói gyáregységünkben dolgozók egy-vésze a termelésben — de főleg a minőségi munkában még nem nyújtják a legkiválóbbat, de reménykedünk, hogy a tervezett színvonalat elérik. így például a kivarróban, amely kifejezetten kézimunka jellegű, a betanuláson túl jórészt az egyéni képességtől, szorgalomtól is függ a kereset. Természetes, hogy vannak olyan dolgozók, akik bár egyidőben kezdték a munkát, a teljesítményük, s így keresetük sem egyforma. Vannak, akik a 12—16 forintos órabért is elérik, míg mások csak felét. A szövőelőkészítőben 2250 forint, a szövődében 2050, a kivarróban 1550 forint az átlagkereset. Ebből következtethető, nogy a gépen dolgozók gyorsabban képesek a szakmát elsajátítani és a keresetük is magasabb. Beilleszkedés, munkássá válás — Az elmondottakból következik az is, hogy rendkívül nehéz és sok türelmet igénylő feladat a munkássá válás, a szervezett munka- rendszerbe való beilleszkedés, a technológiai fegyelem megtartása. — Hogyan fejlődik tovább az V. Ötéves tervben az újfehértói gyáregység? Milyen beruházásokra kerül sor? — Ujfehértói gyáregységünk folyamatosan továbbfejlődik az V. ötéves tervben. A tervek szerint Ujfe- hértón további 360,6 milliós költséggel egy korszerű, fé- süsfonoda létesül, melynek a befejezési határideje 1977. december vége. Itt a legkorszerűbb szovjet, lengyel, svájci, francia és nyugatnémet textilgépek kerülnek felszerelésre, amelyeken a tervezett évi 1200 tonna fonal gyártását biztosítani tudjuk. Az üzembe helyezésig mintegy ezer dolgozónak szükséges elsajátítania a fonalgyártás legfontosabb ismereteit, hogy az új, korszerű gyár eleget tudjon majd tenni a követelményeknek. Farkas Kálmán Naponta átlagban ezer-ezerkétszáz mázsa kukoricát szállítanak a tarpai Esze Tamás Tsz új szárítójába. (Elek Emil felvétele)
