Kelet-Magyarország, 1975. október (32. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-18 / 245. szám

1975. október 18. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Kulcskérdés: a termékszerkezet (4) Szellemi és anyagi erővel A NEHÉZIPARI MINISZTÉRIUM egy széles körű, válla­latok jelentős részére kiterjedő vizsgálata a többi között azt állapította meg, hogy a termékek három százaléka vesztesé­ges, 22 százaléka pedig veszteséggyanús. Másfajta tény: a ter­melés növekedésével egyenes arányban nőtt az anyagfelhasz­nálás, sőt, olykor túlhaladta azt például a gépipar különböző alágazataiban, s ez népgazdaságilag mindenképpen előnytelen. A sok anyag, kevés munka — így a fémtartályok értékesítése, ami öt év alatt megkétszereződött — nagy nyereséget kínált a vállalatoknak, de népgazdaságilag korántsem a kívánatos irányba fejlesztette a termékszerkezetet. Az ilyen és hasonló esetek jogos következménye volt a termelői árak rendezése, s jövőbeni ismétlődő vizsgálata. Időbe telt az a felismerés, hogy nem gazdaságos minden­fajta — unv finomsági számú — danulonszál előállítása. A szálhúzó gépek folytonos átállítása ugyanis rontja a termelé- kenységet, növeli a költségeket. így született meg az a ma­gyar—csehszlovák megállapodás, amely szerint bizonyos fi­nomsági számú fonalakat a hazai, másokat a csehszlovák ipar készít, s a szükséges mennyiséget kicserélik. A teimékszerke- zet gazdaságosabbra változott, hiszen egy-egy fonaltípus na­gyobb mennyiségben kerül le a gépekről; növekszik a terme­lékenység, mérséklődik a költség. FOLYTATHATJUK, MERT SZERENCSÉRE vannak megnyert csaták: csökkent a szénbányászatban a mélyműve- lésből kikerülő szén aránya, ugyanakkor jelentősen emelke­dett a gazdaságosabb külszíni fejtések teljesítménye. Meg­szűnt bizonyos elektroncső típusok gyártása, viszont a számí­tástechnikai termékek előállítása az 1970. évi 115 millió fo­rintról 1974-re 1,9 milliárd forintra bővült. Az építőanyag­iparban korszerűtlen, drágán termelő téglagyárak sorát zárták be. Széles körben ismerik ma már a habalátétes pvc-padlót. Az új termék nemcsak kellemes hatású, hanem szigetelő is. Egyike annak a 45—50 árucikknek, amellyel a műanyagipar újdonságként piacra lép esztendőnként. E termékeket egyre inkább a hazai alapanyagokra tervezik, gazdaságosságuk megfelelő, exportjukra is mód nyílik. Hatalmas erőre támaszkodhat a jobbító szándék, hiszen például a nehéziparban a gyártás- és gyártmányfejlesztésen húszezer kutató, mérnök és technikus dolgozik a vállalatok­nál! A tapasztalatok viszont arra intenek, hogy a népgazda­ságban ezt az erőt szervezetlenül, hol túlterhelve, hol elha­nyagolva hasznosítják a vállalatok, kevés figyelmet fordíta­nak a fejlesztés kollektivitására, emberi tényezőire. Ezért — más okokkal kiegészülve — nem ritka a meg­alapozatlan fejlesztés. A várható nyereség túlbecsülése, a fo­lyamatos ráfordítások lebecsülése, a kívánt és a ténylegesen megvalósított technológia közötti nagy eltérés, stb. Mindez azért veszélyes, mert újratermelheti a gazdaságtalan gyárt­mányszerkezet gondját. Korántsem biztosítéka tehát a ter­mékszerkezet fejlesztésének az újabb és újabb erőforrások megszerzése — akár anyagiak, akár szellemiek ezek —, ha közben a meglévőket ésszerűtlenül, pazarlóan kezelik, elha­nyagolják a folyamatos értékelemzést, az intézményesített gazdasági önkritikát, azaz, ha fejlesztés alatt pusztán újabb összegek befektetését értik. Látszólag rögtön megcáfoljuk ezt. A gépiparban az auto­mata -és a félautomata esztergagépek aránya — ami fényt vet a termékek sorozatgyártására éppúgy, mint az előállítás gaz­daságosságára — a teljes esztergagép-állományból mindössze 14 százalék körül van. A kohó- és gépiparban mintegy 130 000 gép működik, de ezeknek csupán 43—45 százaléka ítélhető korszerűnek. Kell tehát az új eszközöket szülő beruházás? Nagyon! Van azonban egy de. KELL A BERUHÁZÁS, ahol ez az alapja a haladásnak. Másutt azonban elég a meglévő gépek, emberek átcsoportosí­tása, az eszközök változó célú felhasználása, s máris hatéko­nyabb a munka. Az sem vitás, hogy sok terméknél az ár csök­kentése vagy emelése döntő befolyást gyakorol a gázdaságos- ságra, ám ne feledjük: az ár távolról sem változtathatja meg az áru műszaki színvonalát, korszerűségét, tényleges haszná­lati értékét. S az a baj, hogy a vállalati közgondolkozás — de nem mindig csak az! — hajlik a sémák alkalmazására. M. O. Egy nőnek sokszorosan meg kell küzdenie azért, hogy ve­zető beosztásba kerüljön, s többszörösen bizonyítania, hogy meg is maradjon. így van-e? Milyen gondok fog­lalkoztatják a nővezetőket? Erről tartottunk, a szokástól eltérően üzemi beszélgetést a Szabolcs megyei Tejipari Vállalatnál, ahol csaknem ezren dolgoznak, s a nők lét­száma meghaladja a félezret. Beszélgető partnereink: Szepesvári Jánosné számvi­teli osztályvezető, a főköny­velő helyettese, Üski Jánosné üzemmérnök, a laboratórium vezetője, Gasparik Judit ter­melési csoportvezető, szocia­lista brigádvezető, dr. Szend- rei István igazgató. — Mióta vezető? — A vállalatnál vezetőként 1960 óta dolgozom. Csoport- vezetőként kezdtem a köny­velésben, s 1974 áprilisában neveztek ki a számviteli osz­tály vezetőjének. (Szepesvá- riné.) — Én 1974 óta dolgozom a vállalatnál. Előtte egy évvel végeztem Szegeden az élel­miszeripari főiskolán. Szege­di voltam, férjem Szabolcsba való. Ő „hozott” ide. Egyből laborvezető lettem. Hamaro­san két éve már. (Uskiné.) — Három éve kezdtem a szálkái üzemben, ahogy kike­rültem az iskolából. Cserma­jorban végeztem az élelmi- szeripari szakközépiskolában. Érettségizett szakmunkákként. Egy hónapig voltam betanuló Tóth István főművezető1 keze alatt, aztán bedobtak csoport- vezetőnek. (Gasparik.) — Hogyan történt a megbí­zatásuk, kinevezésük? — No, Judit, elsejétől ott leszel. így mondta Pista bá­csi. Hogy beszélgetni leül­tek-e velem? Nem, nem volt erre idő. Csak sejtettem, mit is jelent csoportvezetőnek lenni. Munka közben segített a főművezető. Akkor 10—15 ember dolgozott a kezem alatt. Most a tejfölgyártást végzik a nyíregyházi üzem­ben. s a joghurtot, iskolate­jet, habtejszint. Volt eset, amikor naponta 16 óráztunk. Eléggé elhanyagolt körülmé­nyek között, elavult üzem­ben, de csináltuk, mert a te­jet meg kellett menteni. Tud­tam, nehéz lesz vezetőnek lenni. Emberekkel bánni 19 évesen nem volt könnyű, ami­kor 50 éven felüliek voltak a beosztottak. — Azért vita van. Nagy a leterhelés, kialakult munka­rend van, s nekem arra is ügyelni kell» ki, melyik mun­kában kiváló. És azt csinálja. — Mi a férjemmel ezt az új üzemet néztük ki magunknak. Egyszerűen beállítottunk, s megkérdeztük, lenne-e szá­munkra munka? Elmondtuk, hogy mindkettőnk végzettsé­ge élelmiszeripari mérnök. Ez még államvizsga előtt tör­tént. Postafordultával meg­érkezett a válasz. Jöjjünk. És sikerült. Férjem energetikus lett én pedig szültem. De már mint a vállalat üzemmérnöke. Jó érzés volt, biztonságot Nők vezető poszton nyújtott. 1974 januárjában jöttem dolgozni. (Uskiné.) — Úgy érzem, a munkám után neveztek ki. Behivatott az igazgatóis ezt közölte is velem. Ekkor fordult meg először a fejemben, vajon hogy fogadnak azok, akikkel együtt dolgozom? És nagyon jólesett, amikor ezt mond­ták: „Gondoltuk, hogy téged neveznek ki.” Ez megnyugta­tott, számíthattam munká­jukra, támogatásukra. (Sze- pesváriné.) És azóta osztály- vezető, főkönyvelő-helyettes. Újabb, magasabb beosztás. — Mit tartanak nehéznek a vezetésben? — Az emberekkel való bá­násmód a legnehezebb. Leg­több nőnél felvetődnek gon­dok, problémák, férjekkel, családdal, főleg a gyerekek­kel. S az a legfőbb gorid, hogy ezeket magukkal hozzák az üzembe, kedvetlenekké vál­nak, hatással van ez aztán a munkájukra is.- Lelket kell önteni beléjük. Ennél is na­gyobb gond, amikor a terme­léssel van baj. Néha megtör­ténik, hogy nincs gőz, géphi­ba adódik, valami miatt ké­sőbb kezdjük ennek vagy kn- nak a terméknek a gyártá­sát, mert késik az anyag, stb. Ez idegességet szül a vezető­nek, s ragad a beosztottakra is. Gyorsan átcsoportosítani, átszervezni a munkát. És ez újabb gond a vezetőnek. (Gasparik.) — Legfőbb gond, ha valaki „kiesik”, nem jön be. Igaz, ilyen ritkán fordul elő, de megesik. S itt egy laboros munkáját a másik nem he­lyettesítheti. Újabban egyhó­napos programmal dolgozunk. Ez bevált. Mi vizsgáljuk a termékek minőségét, örü­lünk, mert most a tejföl is dobogós lett az országos mi­nőségi versenyen. (Uskiné.) — Számomra a legnehezebb a vezetésben, az egész válla­lat gazdálkodásának ai átte­kintése. Ügyelni a pénzgaz­dálkodásra, a szabályozók megtartására, elemezni a gaz­dálkodást, s a jelenségekről a vezetést tájékoztatni. (Sze- pesváriné.) — Milyen segítséget kap­nak? — Minden vezetői megbe­szélésen jelen vagyok. Nem lenne kötelessége meghívni az igazgatónak, mert második számú vezető vagyok. De így a látóköröm bővül, megisme­NOTESZLÁPOK Távirat a lépcsőházban Korábban nem láttam, most egyre gyakrabban fordul elő, hogy a lépcső­házi levélszekrények tetejére levelet, dísztáviratot tesznek közszemlére Nyír­egyházán. Többször megnézem én is a mi lépcsőházunkban ezeket a küldemé­nyeket, nem nekem szól-e, vagy nem ismerem-e a címzettjét. Az utca, ház­szám legtöbbször pontos, de olyan ne­vű lakó, mint a címben megjelöltek, nem szerepel a lépcsőházi névjegyzék­ben. Korábban, amíg az idős távirat­kézbesítők — akik körzetük lakóit szin­te kivétel nélkül személyesen is ismer­ték — vitték a küldeményeket, nem okozott gondot, hogy egy számot mellé­ütött a telex. Az új lakótelepeken, új kézbesítőkkel ez megoldhatatlan gondot jelent. De ezenkívül is fel kell hívni a fi­gyelmet arra, hogy városunkban a lép­csőházi névjegyzékekben sehol sem tüntetik fel az albérlők nevét, mint azt Budapesten, vagy néhány más városban már megteszik. Ha őket keresik, vagy az ő nevükre,érkezik küldemény, na­gyon sokszor „a címzett ismeretlen” jelzéssel megy vissza. Jó lenne, ha a városi tanács illetékes osztálya, bérla­kásokban pedig az IKSZV előírná, hogy valamilyen formában a névjegyzékek­ben a ház valamennyi lakója szerepel­jen. Nemcsak a postának lenne köny- nyebb a dolga... f Jf mm mm § mm 0 Közömbösség Könnyen végzetessé váló közlekedé­si baleset történt szerdán este Nyíregy­házán a Petőfi utcában. Egy piros szí­nű Moszkvics 412-es vezetője nem tud­ta tartani a volánt a Széchenyi utcai kanyarban, s nagy sebességgel felsza­ladt a járdára és nekicsapódott a ke­rámiaüzem kerítésének, s a kocsi össze­tört. Csak a véletlenen múlt, hogy azon a néhány méteren nem tartózko­dott egyetlen járókelő sem. A forgal­mas utcán pillanatokon belül nagy tö­meg verődött össze, s a jelenlévők sze- meláttára kászálódott ki nagy üggyel- bajjal a kocsi vezetőüléséből egy fia­talember, aki imbolygó léptekkel — nyilván nagyon italosán — igyekezett eltűnni a szomszédos bérház egyik lép­csőházában. Senki egyetlen lépést nem tett, hogy megállítsa. Mindössze egy lakó igyekezett telefo­nálni, majd próbálkozott, hogy az időköz­ben bizonytalan lépésekkel futásnak ere­dő vezetőt a helyszínen' tartsa. Sokan voltak, akik segíthettek volna, útját áll­hatták volna a felelősségrevonás elől menekülőnek, de senki nem mozdult. Mire a rendőrség néhány perc múlva megérkezett, már csak a feltételezett gépkocsilopás tényét tudták megállapí­tani, s indítványt tenni a nyomozásra. A tettes az ott bámészkodó tömeg sze- meláttára, közömbössége segítségével elmenekülhetett. Pedig ha valamikor, akkor most — amikor rengeteg sú­lyos baleset történik — szükség van rá, hogy a közösség erejével is rendre ta­nítsák a járművet felelőtlenül vezető­ket. Ez az eset csak a véletlen folytán nem követelt halálos áldozatot... M. S. rém az összefüggéseket, a ter­melés oldaláról ítélhetem meg a gazdálkodást. Növelték ön­állóságomat. Én választhatom meg munkatársaimat, javas­latom alapján döntenek fel­vételben, kinevezésben, bér­ügyekben, sok mindenben. Hasonló segítséget kapok a pártszervezettől is. Beszámol­tatnak a munkámról, segíte­nek, ha hozzájuk fordulok. (Szepesváriné.) — Én munkásküldöttként is részt veszek a vezetői megbe­széléseken, de mint szocialis­ta brigádvezető is. Ezt még tanulni kell. A vezetői meg­beszélésekről inkább viszek az üzembe feladatokat, gon­dokat, stb., mint hogy az üzemből vinnék a vezetői ta­nácskozásra. Ez még döcög. De kezd alakulni, mert ér­dekli a munkásokat miről van szó, alig várják, hogy beszámoljak. És nemcsak a bér, meg a prémium érdekli őket, hanem az egész válla­lat. (Gasparik.) — Mit javasolnak azoknak a nőknek, akik ezután kerül­nek vezető beosztásba? — Legyenek közvetlenek beosztottjaikkal, ne éreztes­sék, hogy vezetők. És ne szé­gyelljék. ha úgy adódik, meg­fogni a tejeskannát sem. (Üs- kiné.) — Igyekezzenek becsülete­sen, lelkiismeretesen dolgoz­ni. Olyan légkört teremtse­nek, hogy mindenkinek le­gyen kedve dolgozni. (Szepes­váriné.) — Ne éreztesse a munká­sokkal, hogy ő a főnök. (Gas­parik.) Ezer ember dolgozik a tej­iparban Szabolcsban. Fele nő. Vezető beosztásban 80 ember. Ebből 20 nő. — Elégedett-e a nővezetők munkájával? — Nem udvariasságból mondom, hogy igen. Napról napra bizonyítják, hogy egyenrangúan el tudják vé­gezni a munkájukat. Nem ta­gadom, korábban volt meg­különböztetés fizetésben, bér­ben a nők rovására, de ez ma már csaknem teljesen meg­szűnt, vagy megszűnőiéiben van. Sőt, vannak nővezetők, akiknek több a fizetése, mint hasonló beosztásban dolgozó férfikollégáiknak. — Lehetne-e több női ve­zető a vállalatnál? — Igen, lehetne. Ha a vál­lalat összlétszámát nézzük, ahhoz mindenképpen. A nő­politikái határozat megjele­nése előtt mindössze 4 (!) — csak csoportvezető — nőveze­tő volt. A XI. kongresszus szellemében, most még gyor­sabb ütemben lépünk előbbre itt is. (Dr. Szendrei István igazgató.) Farkas Kálmán LEHETNE JOBBAN ? Az MSZMP Központi Bi­zottsága 1974 decemberé­ben határozatot hozott a gazdasági munka színvo­nalának javítására. Minden ember a maga területén tudja legjobban, hogy mi az, amin változtatni kell. Ezért kérdezünk meg soro­zatunkban vezetőt és be­osztottat, ipari, kereskedel­mi és mezőgazdasági dol­gozót: milyen területen iát eddig kihasználatlan tartalékokat. Aki válaszol: Obsitos Mária, a nyíregyházi Búza iéri ÁBC-áruház eladója. — Jó kérdései vannak. Ha látná azokat az arco­kat, akik bejönnek este és üres pultot találnak, akkor a válasz sokkal egyértel­műbb : nemcsak lehetne, de kellene is. Persze, le­het hogy nem erre kíván­csi, de mégis azzal kell kezdenem, hogy az esetek többségében a „jobban nem rajtunk múlik. Kép­zelje el, hogy ez a nagy bolt egy hét alatt 300 kiló töltelékárut kap. Mi ez, ennyi embernek? Egy szombati napon többet el lehetne adni, annyi a ve­vő. — Igaz, kapunk egy kis árut Debrecenből is, de az is kevesebb, mint ameny- nyire igény lenne. Hogy osszak el én öt kiló virslit egy hétre? Három vevő el­viszi az egészet, ha valami családi eseményre készül. Én meg csak nézem az emberek arcát és látom, hogy mérgesek. Én is az vagyok. Azt hiszik sokan, hogy nekem jobb, ha üres a pult, kevesebb dolgom van a vevőkkel. Tévedés. Nemcsak nekem, minden eladónak az a jó érzés, ha elégedetten távozik a vevő. — Ami rajtunk múlik? Ezt már inkább az áruház egészére mondanám, hiszen ahol a hagyományos eladá­VÁLASZOL si módszerrel dolgozunk, ha van áru, minden rend­ben megy. Másutt sem lá­tok nagyobb bajt. Olyan a szervezettségünk, hogy a vezetők oda irányítják a dolgozókat, ahol segíteni kell. Szombaton, vagy szerdán, amikor piac van, rendszerint mind a hat pénztár működik, hogy ke­vesebb bosszúságot okoz­zunk a sorbanállással. Más­kor elég, ha négy gépnél ülnek a lányok. A délutáni órákban ilyenkor is növe­lik a létszámot, mert a csúcsforgalomban is szük­ség van rá. — Havonta tízmillió fo­rint körüli forgalmat bo­nyolítunk le, ennek több mint 40 százaléka élelmi­szer. Itt tudnánk többet és jobban dolgozni, ha lenne miből. A ruházati és a mű­szaki osztályon is megte­szik a magukét a dolgozók. Olyan a választék és a minőség, hogy a két nagy áruház belépése után sem csökkent két-három száza­léknál többel a forgal­munk. Annak viszont meg kellene találni a módját, hogyan lehetne jobban megtartani a dolgozót. Hét éve lesz lassan, hogy meg­nyílt az áruház és az ak­kori dolgozóknak csak 40 százaléka van itt. Szültek, elmentek vagy kiemelték őket. És ma nagyon nehéz szakképzett dolgozót kap­ni. Talán a mostani szak­képzetlenek szakmaszer­zésével lehetne előbbre lépni. MÜlilil Á GYÁRBAN, Obsitos Mária

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom