Kelet-Magyarország, 1975. október (32. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-02 / 231. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1975. október 2. Magyar vezetők üdvözlő távirata a mongol vezetőkhöz Hz európai kommunista pártok közleménye JUMZSAGIJN CEDENBAL ELVTÄRNSAK, a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottsága első titkárának, a Mongol Népköztársaság nagy népi hurálja elnöksége el­nökének, ZSAMBIN BATMÖNH ELVTÁRSNAK, a Mongol Népköztársaság minisztertanácsa elnökének. Kedves elvtársak! A Magyar Népköztársaság és a Mongol Népköztársaság barátsági és együttműködési szerződése aláírásának 10. év­fordulója alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, Minisztertanácsa, egész dolgozó népünk nevében elvtársi üd­vözletünket és szívből jövő jókívánságainkat küldjük önök­nek és önökön keresztül a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának, a Mongol Népköztársaság nagy né­pi hurálja elnökségének, minisztertanácsának és a testvéri mongol népnek. A szocialista internacionalizmus szellemében országaink között tíz évvel ezelőtt aláírt barátsági és együttműködési szerződés minőségileg új szakaszt nyitott országaink és né­peink kapcsolatának történetében. Államközi szerződés for­májában új, megbízható alapot teremtett pártjaink, kormá­nyaink és népeink alkotó együttműködésének további bőví­téséhez, a magyar—mongol testvéri barátság szüntelen erő- rítéséhez. örömmel állapíthatjuk meg, hogy a szerződés alap­elveinek és céljának megfelelően a két testvéri szocialista or­szágot és népeit a marxizmus-leninizmus elvein alapuló, in­ternacionalista barátság és a sokoldalú együttműködés gyü­mölcsöző szálai kötik egybe az élet minden területén. Ez megfelel mind a Magyar Népköztársaság, mind a Mongol .társaság, mind az egész szocialista közösség érdekei- .vékenyen hozzájárul a szocializmus és béke erőinek pításához. Mongol Népköztársaság szocialista építőmunkájának és 1 verető külpolitikájának eredményei nagymértékben elő­| *k a szocializmus, a béke és a biztonság ügyét az ázsiai '^ensen. I ?s ^rútságunk és együttműködésünk e nagyjelentőségű év- I 0 óján pártunk és kormányunk, a szocializmust építő egész nép nevében szívből kívánunk önöknek, kedves elv- 1 8£ „ és a testvéri mongol népnek újabb sikereket hazájuk í _;uista építésében, a szocializmus és a béke nagy ügyé- idaláért folytatott közös harcban. j £! I -0J3.st, 1975. október 2. KÁDÁR JÁNOS, > a Magyar Szocialista Munkáspárt ' Központi Bizottságának első titkára, , LOSONCZI PÁL, 'Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, LÁZÁR GYÖRGY, Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. Costa Gomes Moszkvában (Folytatás az 1. oldalról) séget nyújtott annak megszi­lárdításához. Azóta a kapcsolatok, a por­tugál belpolitika nehézségei, változásai ellenére minden vo­natkozásban egyenletesen iz­mosodnak. A fél évtizedre szóló gazdasági megállapo­dást még az elmúlt esztendő végén aláírták. Ez máris olyan alapnak bizonyult, amelyre lehet építeni. A Szovjetunió jelentős mennyiségben szállí­tott a gazdasági gondokkal küzdő Portugália szá­mára létfontosságú áru­kat, például kőolajat, azbesz­tet, gyapotot. Hasonló segít­séget jelentett a hagyományos portugál exportcikkek nagy­volumenű megvásárlása, első­sorban borfélékre és textil­ipari termékekre gondolunk. A politikai kapcsolatok is gyorsan élénkültek. Cunhal még államminiszterként, Soa­res külügyminiszterként uta­zott Moszkvába, a nyár dere­kán pedig szovjet delegáció tárgyalt Lisszabonban, A mostani látogatás az eddigi­eknél is magasabb szintet je­lent. Nemcsak a szovjet, ha­nem a különböző pártállású portugál lapok is egyetértenek abban, hogy az államfő uta­zása új szakaszt nyit meg a két ország kapcsolatainak történetében. „Moszkvában — hangsú­lyozta a látogatás alkalmából a szovjet televízió kommen­tátora — mindig a legnagyobb együttérzéssel figyelték és fi­gyelik a portugál népnek és új vezetőinek küzdelmét a ha­ladásért, a demokratikus át­alakulásért.” Costa Gomesnek a szovjet vezetőkkel szerdán megkez­dett tárgyalásai nyilvánvaló további segítséget jelentenek ehhez a' küzdelemhez. A havannai lapok szerint titokban bűnvádi eljárás in­dult Luis Corvalán, a Chilei Kommunista Párt főtitkára ellen. Mint a hírt bejelentő Gladys Marin, a Chilei Kom­munista Ifjúsági Szövetség főtitkára közölte, értesülése­ik szerint a fasiszta junta vádját Lautaro Sazo, a hadi- tengerészet főügyésze képvi­seli. A többi között „felforga­tással, politikai bűncselek­mények szervezésével és irá­nyításával” vádolják, a Chi­lei Kommunista Párt két éve letartóztatásban lévő főtitká­rát. Az érvényben lévő rend­kívüli állapot közepette min­den vádpontért külön-külön is halálbüntetés jár Chilében. A hírt más forrásból nem erősítették meg, de sokat mond az a tény, hogy a „Trés Alamos” koncentrációs táborban — ahol Corvhlánt és a Népi Egység több volt miniszterét tartják fogva, rendkívüli intézkedéseket ve­zettek be. A tábor környé­kén megerősített járőrök rendőrkutyákkal teljesítenek szolgálatot. A Chilei Kommunista Párt propagamdabizottsága, do­kumentumot juttatott el a kubai sajtóhoz. Ebben — a többi között — idézeteket A Francia Kommunista Párt szerdán a következő közleményt adta ki: „Az európai kommunista pártok üdvözlik Európa min­den nemzetközi és nemzeti szakszervezeti szervezetének azt a közös kezdeményezését, hogy október 2-án csütörtökön egész Európában akciónapot rendeznek a francoizmus cse­lekményei ellen, s annak ér­dekében, hogy Spanyolor­szágban megvalósuljon a sza­badság és demokrácia. Felhívnak minden dolgo­zót, minden demokratát, a spanyol nép minden barát­ját, hogy a legszélesebb kö­rű és a legerőteljesebb tá­mogatásban részesítsék ezt az antifasiszta akciót.” A felhívás aláírói (a fran­cia abc sorrendjében): Német Szocialista Egység­párt, Német Kommunista Párt, Osztrák Kommunista Párt, Belga Kommunista Párt, Nyugat-berlini Szocia­lista Egységpárt, Bolgár Kommunista Párt, a Ciprusi Dolgozó Nép Haladó Pártja (AKEL), Dán Kommunista Párt, Spanyol Kommunista Párt, Finn Kommunista Párt, Francia • Kommunista Párt, Nagy-Britannia Kommunis­ta Pártja, Görög Kommunis­ta Párt, Magyar Szocialista Munkáspárt, Írország Pártja, ■Olasz Kommunista Párt, Lu­xemburgi Kommunista Párt, Norvég Kommunista Párt, Lengyel Egyesült Munkás­párt, Portugál Kommunista Párt, Román Kommunista Párt San Marino-i Kommu­nista Párt, a Svéd Baloldali Párt—kommunisták, Svájci Munkapárt, Csehszlovákia Kommunista Pártja, Török Kommunista Párt, a Szovjet­unió Kommunista Pártja, Ju­goszláv Kommunisták Szö­vetsége. * A francia szakszervezetek közölték, hogy a csütörtöki akciónap során a dolgozók országos méretű bojkottmoz­galma megakadályoz majd minden összeköttetést Spa­nyolországgal. így szünetelni fog a postai és a vasúti for­galom Spanyolországgal, a határon a vámhivatalok nem kezelik a Spanyolországból érkező odaküldött árukat, a kikötők dolgozói bojkottálják a spanyol hajókat, a bankok­ban' nem váltanak be spanyol valutát stb. Ugyanakkor a dolgozók hosszabb-rövidebb ideig tartó munkabeszünteté­sekkel gyűléseken juttatják kifejezésre szolidaritásukat a szabadságért küzdő spanyol néppel. A cél az, hogy az akciónap során gazdasági, kulturális és politikai téren egyaránt tel­jesen elszigeteljék Franco rendszerét. Az akcióra teljes szakszervezeti egység jegyé­ben kerül sor, s abban a Force Ouvriere is részt vesz, amely eddig rendszerint nerrr csatlakozott a többi szakszer­vezetek akcióihoz. Tüntetés, jobboldali terv Incidensekkel fejeződött be kedden késő este az a tünte­tés, amely a Soares-vezette szocialista párt és a jobbolda­li demokratikus néppárt (PPD) szervezett Azevedo ka­binetjének és a rádió meg a tv katonai ellenőrzés alá vé­telének támogatása jegyében. A minisztertanács épülete elé vonult tömeg nevében Soares ' üdvözölte Azevedo kormányfőt: Azevedo, akit a Sao Bento palota erkélyén Fabiao tábornok, Antunes őr­nagy, Sá Carneiro, a PPD fő­titkára és más politikusok vet­tek körül, kijelentette, hogy nem hagy fel a fegyelem hely­reállítására irányuló erőfe­szítéseivel. A 30—40 ezer felvonuló kö­zé- provokátorok keveredtek, a nemzeti rádió adó előtt tö­megverekedés tört ki és töb­ben megsebesültek. A kato­naság könygázgránátokat lőtt a tömegbe. Szerdán hajnalban kiadott hivatalos közlés szerint Aze­vedo parancsot adott arra, hogy a rádió- és tv-stúdiókat megszálló katonai erőket von­ják vissza és az épületek őr­zését újra a rendőrség ve­gye át. Az utasítás a Renas- cenca adóra nem vonatkozik. A Diario de Noticias szerda reggeli jelentése szerint a portugál egységeknél felol­dották a hétfőn elrendelt „szigorú készültséget”. A lisszaboni O Seculo „tel­közöl Luis Corvalán levelei­ből, amelyeket családja tag­jainak írt. Lányának, Vivi- annak küldött egyik levelé­ben ezt írta: „A jelenlegi helyzet kemény, fájdalmas és nehéz. De nem hagyjuk meg­alázni magunkat. Van erőnk és hitünk kijutni ebből a sö­tét folyosóból.” A „Visao” című brazil lapnak adott egyik korábbi börtönnyilat­kozatában Luis Corvalán ki­jelentette: „Nem aggódom magamért. Nagyon szeretem az életet, de ha ügyünkért kell meghalnom, nem féleka haláltól." jesen megbízható katonai for­rásból” származó dokumentu­mot ismertet, szerda reggeli számában azzal a címmel, hogy „A reakció tervvel ren­delkezik a fasizmus restaurá­lásához”. Az „ezredesek ter­vének” elnevezett dokumen­tum tíz pontból áll. Az O Seculo az említett for­rásra hivatkozva azt írja, hogy a jobboldali katonai erők Portugáliában ezzel a részben megvalósított, job­bára pedig megvalósítandó tervvel próbálják magukhoz ragadni a hatalmat. Harcok Libanonban Kedden súlyos incidensek zavarták meg az amúgy is tö­rékeny tűzszünetet a libanoni fővárosban: a délutáni órák­ban egy orvlövész megölt egy falangistát és nyilván ennek megtorlására az esti órákban a főként keresztények lakta Sijah kerületben fegyveresek tüzet nyitottak egy autóbusz utasaira ; és nyolc személyt megöltek. Az áldozatok egy része druz, a többi muzulmán volt. A beiruti rádió szerda reg­geli jelentése szerint Sijah körzetében az éjszaka folya­mán feszült légkör uralko­dott. A tűzszünet újabb meg­sértése következtében ismét bizonytalanná vált a közleke­dés a Beirutba vezető ország­utakon — hangoztatta a rádió és egyúttal óvatosságra intet­te a főváros lakosságát. A kedd délutáni gyilkossá­got a falangista pártköz­lemény „szégyenletes bűn­tényként” bélyegezte meg és ugyanakkor azt hangoztatta, hogy a párt minden lehetsé­ges eszközzel támogatja a biz­tonsági erőket a rend helyre- állítására irányuló tevékeny­ségükben. Kamal Dzsumb- latt, a haladó erők vezetője kemény szavakkal bélye­gezte meg a falangista fegyvereseknek tulajdonított sijahi öldöklést. Az esettel kapcsolatban Camille Cha- moun belügyminiszter rend­kívüli tanácskozásra hívta össze a biztonsági erők pa­rancsnokait. h hu.. Szárnyak elhangzott a keringő, a felejthetetlen iskolai keringő dallama. Ez nem mindennapi melódia. A nap sem egy­szerű, közönséges nap. A szülők és az iskola nyakunk­ba akasztotta a szokásos ballagási tarisznyát, kezünkbe adták az érettségi bizonyítványt. Ez lett az útravalónk. És tiszta szívből ezt kívánták. — Járjatok szerencsével az életben és legyetek boldogok, gyerekek! Gyerekek?... Nem. Mi már felnőttnek számítottunk. Sa­ját szárnyainkkal akartuk beszáguldozni a világot. Mennyi remény bujkált bennünk. Volt ebben egy kis szorongás is, egy kis aggodalom is. Mi lesz, ha az iskola óvó tekintetét leveszi rólunk? Tanáraink nélkül hogy ismerjük fel a helyes utat? Mire megyünk, ha szétszélednek a barátok? Ügy tűnik, mintha ez nem is olyan régen lett volna. És mégis milyen régen volt. . Mekkorára nőttek azóta Dragovo középpontjában a fák!... Életbe indulásunk előtt ültettük őket. Ma már mind hatalmas nyírfává terebélyesedett. Volt, aki almafát, meg volt aki cseresznyefát ültetett. Ezek is mi­lyen rég hozzák termésüket. Ültetőik közül hánynak érett de­ressé a halántéka... És íme, itt az iskolánk... Érettségi találkozó. . Az osztály együtt. Lárma, mint gyermekkorunkban. Kinyílt az ajtó. Belé­pett Iván Ivánovics Motrinyec, a huszti járás dragovói közép­iskolájának a tanára, az 1952-ben érettségizettek osztályfőnö­ke. Üdvözölt bennünket, mint akkor: — Jó reggelt, gyerekek! Sokáig fürkészte egykori tanítványai arcvonását, majd névsorolvasás következett: — Ólja Belokunyenko. — Jelen! — Mihail Bokocs. — Igen. — Garasztei... Gyurján... Nagy János... Csobák... — Jelen!... Itt vagyok!... Igen!... Jelen... Iván Ivánovics a névsor olvasása után azt javasolta, hogy ki-ki mesélje el eddigi életútját, kit merre vetett a sors, ki­ből mi lett? f iből mi lett?... _ Nehéz emlékeket hordunk tarsolyunk­ig ban. Eszünkbe’jut, hogy mi lett volna belőlünk, sze­gény nincstelen verhovinai emberek gyerekeiből, ha 1944 dicső őszén nem hozzák el szovjet testvéreink a szabad­ságot. A szabadság, a kapott szabadság kitágította álmainkat, vágyainkat. Azon a boldog őszön, 1944 őszén ültünk be a padokba. Még el sem hallgattak az ágyuk, de mi már tanultunk. Az idő­sebbek, apáink, fivéreink harci mezt öltöttek és önkéntesként mentek a frontra.- Nehéz volt az élet idősnek, fiatalnak egy­aránt. Se füzet, se könyv. Ruhánk is, cipőnk rongyos. Télidő­ben nagyon megcsappant az osztály létszáma. És ami a leg- szörnyübb volt; éheztünk is... Nagyon nehéz volt akkor a tanulók élete, de a tanároké még nehezebb. Nem csak a gyerekeket kellett tanítani, nevel­ni, de a felnőtteket, az éltes embereket is. Fel kellett számol­niuk az írástudatlanságot, hogy véget vessenek szegénység­nek, a szellemi sötétségnek. Erejük, szavuk, fáradozásuk nem volt hiábavaló. Dragovo középiskolájából egymás után kerültek ki az évfolyamok. Mi, akik most összegyűltünk szeretett iskolánkban, a sorban a negyedik évfolyam voltunk. ogy mivé lettünk? Hogy a munkával töltött húsz év fjl mivé változtatott bennünket? Nézzük Ólja Beleko- nyenkót... Iskolás korában verseket írt, főszerepeket játszott a színdarabokban. Költőnő, vagy színésznő akart len­ni. Ám édesanyját ápolnia kellett, meg eltartani a családot. Uzsgorodon, a bútorgyárban helyezkedett el, műbútorfén’yező lett. Gyönyörű termékek kerültek ki a keze közül. Munka közben hozzálátott a tanuláshoz. Elvégezte a faipari techni­kumot. Ma osztályvezető. Mihail Bokocsról és Pjotr Gyurgyjájról, a már akkor el­választhatatlan barátokról a napokban írtak az újságok. A fejükbe vették, hogy ők pedagógusok lesznek. Beiratkoztak az egyetem levelező tagozatára. Történelem szakot végeztek. És most mindketten igazgatók. A másik két barát, a vígkedélyű Vaszilij Scsobak és a hallgatag Jemeljan Csopik nagyon nehéz körülmények között éltek az érettségit követő években. Egy erőmű építkezésénél kaptak munkát. Elhatározták, hogy segítik egymást a tanu­lásban. Előbb Iván végezte el az egyetemet, azután Vaszilij. Az évfolyamról kikerültek az élet különböző területein helyezkedtek el. Jónás Bripári útépítő, Terézia Babies könyv­táros, Pjotr Garasztej és Maria Cserevko könyvelők, Iván Mikulec gépkocsivezető, Hrisztián Vizicskavics és Magadalena Podolej a kereskedelemben dolgoznak. Sokan választották a pedagógus pályát. Ez bizonyára azért van, mert mi valameny- nyien nagyon szerettük tanárainkat, akik közül nem egy egye­nest a frontról jött hozzánk tanítani. anárainkhoz akartunk hasonlítani. Nemes példájukat akartuk követni. Ez sikerült is, mivel valamennyien becsületes, munkánkat, hivatásunkat szerető embe­rekké váltunk. Mérnök, pedagógus, nyomdász, nagyszerű munkás lett az egykori nincstelen parasztok gyerekeiből. A régi világban ez lehetetlen lett volna. Arról a boldog sorsról, amit megértünk, szüléink még csak álmodozni sem mertek. Szárnyakat nekünk a szovjet hatalom adott... Felejthetetlen élmény találkozni tanárainkkal, osztálytár­sainkkal. Nagyszerű dolog emlékezni. És nemcsak a jubileu­mi évfordulón, hanem a hétköznapokon is. Fordította: Sigér Imre Dumitru Popescu Budapesten Dumitru Popescu, a Román Kommunista Párt Központi Bizottsága Politikai Végrehaj­tó Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, a román szocialista művelődési és nevelési tanács elnöke szerdán Budapestre érkezett, hogy tárgyalásokat folytasson a magyar—román kulturális; tudományos-oktatási együtt­működésről. Fogadására a Ferihegyi re­pülőtéren megjelent Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisz­tertanács elnökhelyettese, dr. Orbán László, a KB tagja, kulturális miniszter, dr. Kor- nidesz Mihály, az MSZMP KB tudományos, közoktatási és kulturális osztályának ve­zetője, valamint a Külügymi­nisztérium, a Kulturális és Oktatási Minisztérium szá­mos vezető munkatársa. Jelen volt loan Cotot, a Román Szocialista Köztársaság buda­pesti nagykövete és a nagy- követség több munkatársa. dfiä ^ töri i p* ^ : -t' ’ v '10|j ■%' ■; ’■ . vgr ]f., > , OíffS W f M t " • '.V ■ • i -'M £> «w ' ■ -vj '•/ • ■•_■ ( . •-■• ’ ;>.

Next

/
Oldalképek
Tartalom