Kelet-Magyarország, 1975. október (32. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-16 / 243. szám

1975. október 10. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Kulcskérdés: a termékszerkezet (2) KI HIRE PANASZKODIK? ÖT ÉV ALATT AZ IPARBAN létrehozott tiszta jövede­lem a korábbi másfélszeresére nőtt, amiben döntő szerepet játszott a termelési és a termékszerkezet változása. Úgy tűn­het tehát, hogy senkinek sincs oka különösebb panaszra. Az összefoglaló adat azonban nagyon is eltérő részleteket takar. A mai helyzet legfőbb jellemzője az, hogy a makrostruktúra, az iparszerkezet viszonylag gyors fejlődésével a mikrostruktú- ra, egy-egy vállalat termékszerkezetének lassú változása ál! szemben, akár a gyártmányszerkezetet — az új és a megszün­tetett termékek súlyozott arányát —, a technológiát, akár a szervezést nézzük is. Sok vállalat például úgy' sorolja értékesítési nehézségeit, mint amiről a szeszélyes vevő tehet. Holott e gondok túlnyo­mó része valójában a termék korszerűtlenségére, versenykép­telenségére, azaz gazdaságtalanságára vezethető vissza. Ma aranyszabály: az új termék létrehozásának első pillanatában már meg kell kezdeni a továbbfejlesztést. Csakhogy ez — tu­catnyi más tényezővel egyetemben — belevész a homályos vállalati háttérbe. Az értékesítési nehézségek hangoztatása közepette szinte szó sem esik arról, hogy a vállalatok tekintélyes részénél el sem kezdődik vagy rendkívül lassú az újítások, találmányok hasznosítása, hogy a cég égész légköre nem kedvez az ujjat akaró, alkotó embernek. Az is tény: nincs, eddig nem volt megfelelő kényszerítő, ösztönző erő a vállalatokra. A mai támogatási rendszer — de a januártól életbe lépő már sokkal kevésbé — tetemesen hoz­zájárul a gazdaságtalan termék, idejétmúlt termelés konzer­válásához. S az sem ritkaság, hogy a bajba jutott vállalatnál a felsőbb szervek beavatkozása időlegesen elfedi a feszültségek forrását, de ténylegesen nem oldja meg a gondokat. Ilyen ese­tekben megmentik attól a vállalatot, hogy kutyaszorítóba ke­rülve — azaz kikényszerítve — megkezdjék a termékszerkezet változtatását. A GAZDASÄGKUTATÖ INTÉZET egy felmérés során, vállalati vezetőket kérdezve meg a gazdaságos, illetve nem gazdaságos termelésről, arra a következtetésre kellett, hogy jusson: elsősorban nem a változás anyagi forrása hiányzik — a vállalatok egy kis részénél igen! —, hanem a rugalmasság. A cégek későn fedezik fel a termék elavulását — kiszorulá­sát a felhasználásból —, s nagyon lassan Cselekszenek a kor­szerűsítés, vagy a mással történő felváltás érdekében. Ma már természetesen a gépipari termékeknél — akár be­ruházási javakról, akár fogyasztási cikkekről van szó —, hogy a gyártónak és az eladónak meg kell teremtenie a szükséges javítószolgálatot és a folyamatos alkatrész-utánpótlást. (Hi­szen a partnerek nem szívességből vásárolnak, hanem dolgoz­ni akarnak a megvásárolt géppel, berendezéssel.) Mégis — mint az a Külkereskedelmi Minisztérium egyik friss össze­foglalójából kiderül —, egyébként megfelelően értékesíthető gyártmányok folyamatos eladását az akadályozza, hogy erre a vállalatok minimális gondot sem fordítanak. Érthető, hogy emiatt az egyszeri vevő másodszorra nem tér vissza. Ám ért­hetetlen, hogy a vállalat — miközben panaszkodik! — ily’ cse­kély rugalmasságra is képtelen. SZEMBETŰNŐ, HOGY A HAZAI GÉPIPAR behozata­lában — más országokkal összevetve — mennyire alacsony a tovább felhaszhálásra kerülő termékek — alkatrészek, rész­egységek, stb. — aránya. Azaz nem használjuk ki a termék- szerkezet változtatásában a nemzetközi munkamegosztás kí­nálta előnyöket, s nagyon szerény a specializáció itthoni fo­ka is. Jelentős fejlesztési feladatokat kell például megoldani 1976 és 1980 között a vákuumtechnikai termékeknél, a fény­forrásoknál, a szerszámgépgyártásban, a vezetékes és vezeték nélküli hírközlő berendezéseknél, stb. S ha arra keresünk vá­laszt, mennyiben alapoznak a nemzetközi munkamegosztásra mindezekben a vállalatok, még mindig azt hallhatjuk felele­tül: majd kialakul... M. O. Szakmunkástanulók felvétele — hiányszakmákban A szakmunkástanulók ok­tatásában — főleg a hiány­szakmákban — nagy jelen­tősége van a magánkisiparo­sok tanulóképzésének. Az 1976. évi tanulófelvételek ér­dekében valamennyi kisipa­ros, aki tanulót szándékozik foglalkoztatni, legkésőbb ok­tóber. 25-ig jelentheti be szándékát a KIOSZ alap­szervezetéhez. Az igénybeje­lentés független attól, hogy van-e tanulójelölt, vagy nincs. Szeptembertől tíz hiány­szakmában, így a bádogos, cipész, cserépkályhás, hang­szerész, kádár, kelmefestő és vegytisztító, látszerész, sütő, szűcs és tetőfedő szak­mákban a KIOSZ anyagi tá­mogatást nyújt mind a mes­tereknek, mind a tanulóknak. Az iparpsok 300 forintos ta­nulóképzési pótlékot kap­nak havonta minden segéd után, ha szabályos tanulmá­nyi szerződést tudnak fel­mutatni. A tanulók havi 250 forintos társadalmi ösztön­díjban részesülnek, függet­lenül tanulmányi eredmé­nyüktől, évfolyamuktól, a tanulmányi ösztöndíj mel­lett. következő évi feladatokról. A két témakörben Lénárt Ist­ván, a Szabolcs-Szatmár me­gyei Állatforgalmi és Húsipa­ri Vállalat főosztályvezetője tájékoztatta a megjelenteket, ahol ott voltak a szakosított sertéstelepek vezetői és szak­emberei is. Az előadásokat élénk vita követte. i em rt ru^nux M ŐSZI BNV Újdonságok seregszemléje Az őszi Budapesti Nem­zetközi Vásár tegnap meg­nyitotta kapuit és 23-ig lesz nyitva, a kőbányai vásár­város területén. Az őszi BNV-n 946 kiállító vesz részt, közöttük 665 hazai, 68 szocialista és 213 nem szo­cialista kiállító. Hat szak­csoportban a termékek több mint 34 ezer négyzetméte­ren láthatók. A szocialista országok közül a legnagyobb kiállító a Szovjetunió, az NDK, Lengyelország. Nagy területen mutatja be termé­keit Jugoszlávia, NSZK, Anglia, Ausztrália, Finnor­szág, látványos és érdekes a honkongi, valamint a brazil kiállítás. Öltözködés, otthon, szabad idő Az őszi BNV-n alapvető cél, hogy minden eddiginél szélesebb választékban ál­lítsák ki a hazai és külföldi fogyasztási cikkeket. A pa­vilonokban látott termékek mellett egy sor rendezvény is gazdagítja a 9 napos nyit­vatartási. A kiállítók hasz­nálati és kezelési tanács­adással szolgálnak, ételkós­tolókat rendeznek, főzési és divatbemutatókat tartanak. A főbb szakosított terüle­tek az „öltözködés,” az „ott­hon”, • a „háztartás”, az „élelmezés”, a „szabad idő” és a „közlekedés”. Az öl­tözködéssel kapcsolatos ki­állítást négy pavilonban, al­só- és felsőruházati termé­kek ezreivel rendezik. Az otthon szektorban a hazai és külföldi bútoripari ter­mékek, egyéb lakásberende­zések láthatók. Színes és változatos a lakásfelszerelés, finomkerámia, üveg és fém, a háztartási lakástextiliák, szőnyegek, függönyök, csip­kék bemutatása. A háztartá­si szektorban figyelemre méltók a különböző edé­nyek, tálaló eszközök, dísz­tárgyak, háztartási kisgépek, és készülékek. Az élelmezé­si szektor a változatos és korszerű étkezéshez ad él­ményekben gazdag útmuta­tót. A szabad idő szektor bő választékot kínál amatőr ve­gyi, mechanikai és laborató­riumi felszerelésekből, olyan eszközökből, amelye­ket ki-ki kedvtelésének megfelelően barkácsolás­ban, sportolásnál alkalmaz­hat. A közlekedési szektor szabadtéri kiállítási területe főleg a legújabb személy- gépkocsikat mutatja be, de láthatók utánfutók, lakóko­csik, mopedek és robogók. Kiegészíti a kiállítási csar­nokok bemutatóját a házi­ipari és népművészeti cik­kek bemutatója, a kisipari ajándéktárgyak bemutatója. Zsiguli és népművészet Ennek ellenére néhány nagy kiállító ország termé­keiből már átfogó képet le­hetett kapni. A Szovjetunió nagy külkereskedelmi egye­sülései által mutatja be ter­mékeit. A különböző textí­liák, lakberendezési és ház­tartási eszközök, az új Zsi­guli nagy érdeklődésre tart­hat számot. Látványos a Szovjetunió által bemutatott több száz népművészeti re­mek. A mongol kiállítás rep­rezentálja, hogy Magyaror­szág és Mongólia között az áruforgalom az elmúlt tíz évben megkétszereződött. A kiállított termékek között változatos és szép a bőr és konfekció árubemutató. A tőkés- és fejlődő orszá­gok közül figyelemre méltó az osztrák személygépkocsik, a modern bútorok és bútor­tartozékok. A nem szocialis­ta országok közül Finnor­szág a legnagyobb kiállító, tizenhét finn cég hozta el szobaberendezéseit, s ezek ízléses rendezésben láthatók. A fejlődő országok közül Brazília vesz részt a legna­gyobb kiállítással a BNV-n. Nyolcvan brazil cég mutatja be termékeit, közöttük élel­miszer-, konzervipari és ká­vékülönlegességeket. Ánkétok, bemutatók Az őszi BNV rendezésé­ben az elmúlt évihez válto­zás, hogy a nagyközönség az első öt napon reggeltől es­tig tekintheti meg a pavilo­nokban bemutatott termé­keket. Október 20-tól a dél­előtti órákban szakmai na­pokat rendeznek, a nagykö­zönség délután 2 órától 7 óráig látogathatja a vásárt. A zártkörű szakmai napo­kon sokrétű kereskedelmi és ipari programot rendez­nek, többek között műszaki tapasztalatcseréket, anké- tokat, bemutatókat. ÖNBECSAPÁS Ez igazságtalanság! Nincs emberség! Hol itt a megbecsülés? — há­borodnak fel gyakran levélíróink. Néha éppen azok, akik az írott és íratlan törvényeket megszegik. Egy vidéki fiatalember, aki garáz­daságért két évi bör­tönbüntetést kapott, a következőket írja: „Most szabadultam. Nincs ál­lásom. Szüleim tartanak el,' akik idős, szerény jövedelmű emberek. Nem tudom ezt elvisel­ni, ezért kértem a köz­ségi tanácsot, hogy míg nem találok munkahe­lyet, részesítsenek se­gélyben. Kérésemet rö­viden, de határozottan elutasították azzal, hogy életerős fiatalember vagyok, dolgozzak. De hol? — kérdezem én. Nem olyan egyszerű csak úgy egy munkahe­lyet leakasztani. Miért nem segítenek, hogy mint börtönviselt is megtaláljam a helyemet a társadalomban.” Egy másik levélírónk, fiatalasszony. Ő a kö­vetkező sorokat írta szerkesztőségünknek: „Évek óta adminisztrá­torként dolgoztam mun­kahelyemen, ahol egy­ben pénztárt is kezel­tem. Munkámmal éve­kig meg voltak eléged­ve, de legutóbb — elle­nőrzés alkalmával — több ezer forintos hi­ányt állapítottak meg. Fegyelmit indítottak el­lenem, majd elbocsáj- tottak. Elismerem, hi­bás voltam, hozzányúl­tam a pénzhez. Tudo­másul veszem, hogy ezért büntetés jár. Úgy gondolom azonban, mégsem a legszigorúbb: az elbocsájtás. Ami most különösen nagyon sújt, ugyanis öthónapos terhes vagyok. Jelenleg és továbbra is megka­pom ugyan a táppénzt, de mi lesz azután ve­lem? Gyermekgondozá­si segélyt nem kapha­tok, hiszen szülésig már nem tudok elhelyezked­ni. A fegyelmi határo­zat és az elbocsájtás pe­dig száraz és szigorú tény, amin egy kis em­berséggel lehetett volna változtatni, de senki nincs, aki megértse ki­látástalan helyzetemet.” Mindkét levélíró ter­mészetesnek tartja a történteket, azt, hogy garázdaságot követett el, s hogy hozzá nyúlt a társadalmi tulajdonhoz. Ezek pedig egyáltalán nem természetesek. Ar­ról pedig nem is beszél­ve, hogy hátrányos hely­zetüket ők maguk te­remtették, idézték elő, ugyanakkor másoktól várnak megoldást. Az, hogy a fiatalember nem kapott segélyt — mert nyilván a tanács szűkre szabott segélykeretéből rászorultabbakat kellett megsegíteni — nem mond ellent annak a törekvésnek, hogy a börtönből szabadulta­kat munkához, életlehe­tőséghez kell juttatni, de ezt a fiatalembernek is akarnia kell. Vajon keresett-e munkahelyet, vagy csak várta, hogy valaki megszólítja s felkínál neki egy állást? A fiatalasszony pedig jogtalan dolgot követel, ugyanis a gyermekgon­dozási segélynek elsőd­leges feltétele az érvé­nyes munkaviszony, amely levélírónk eseté­ben saját hibájából szűnt meg. önmagukat csapják be tehát mindketten, amikor az igazságra hi­vatkoznak. Soltész Ágnea S. E. KISVÁRDÁN, a kórház mellett új nővérszállót is építettek. (Elek Emil felvétele) Nemere István: Tégla Házat akartam építeni. Tégla kellett. Sok tégla. Már enyém volt a föld, ahol a falakat fel szándékoztam húzni. Domboldalon, az er­dőszéltől nem messze. Csak egy szomszé­dom volt; ígérte, hogy vigyáz majd a tég­lákra, amíg összegyűlnek. Tavasszal elmentem a földmérőkhöz. Jár­tuk a mezőket, falvak határát. Nyáron bele is izzadtunk, eső is megverte hátunkat, ösz- szel, mikor vége lett, fizettek. Vettem ezer téglát, hazavittem kis kocsimon. A szomszéd olykor kijött, szánakozva: meghalsz, ha sokáig így élsz. Nem feleltem neki, csak magamban mondtam: könnyen beszél az, akinek már szép, nagy meleg háza van, kertje, mindene. De nekem előbb fel kell építenem. Télen nem lehetett dolgozni sehol. Fűzfa­vesszőt szereztem, kosarat fontam. Kuny­hómba bevert az eső, később elrekesztette a hó. Meleg ételt hetente egyszer ettem. Tavasszal eladtam a kosarakat, vettem megint téglát. Aztán nekieredtem munkát keresni. Ahol kapálni kellett, kapáltam. Másutt csatornát ástam, mert azt ástak. Őszbe fordult már az idő, gyümölcsszedés ideje jött, aztán szüret. Dolgoztam, vidá­man. Zsebemben gyűlt a pénz. Hatszor fordultam a kis kézikocsival a városból, míg hazavittem az összes téglát. Sok ezer állt már ott, halomba rakva. Mi­előtt eljött volna a tél, leraktam náddal, át­kötöttem jó erősen. Aztán bementem a vá­rosba. Tányérokat mosogattam, fél éjszakákon át, délután meg csomagokat cipeltem a pá­lyaudvaron, vagy vagonokat raktam ki. Na­gyon fáztam. Reggel fáradtan ébredtem, de tudtam: minden nap sok téglára valót tudok félretenni. Nyáron megint sokszor fordultam a ko­csival. Háznyi téglarakás várt rám, mikor utoljára jöttem. Testemben fáradtság lüktetett, még irigy­kedve néztem a szomszéd házát: milyen magas, fehér, tágas. De az enyém is olyan lesz, még olyanabb. Hiszen szükségem van rá. En is élek, én is élni akarok. Annyit kínlódtam már. Körülvevő falak melege, saját ablakon át látott világra, jól­ismert földecske naponta ezer lépéssel le­mért látására vágyom. Egy házra, melyben én lakom. Es nekifogtam. Tanácskozás a Tisza menti TESZÖV-nél Kedden ülést tartott a Ti­sza menti Termelőszövetke­zetek Területi Szövetsége szakmai koordinációs bizott­sága. Az ülés napirendjén sze­repelt a sertésátvételek új rendjének ismertetése, elő­adás hangzott el a negyedik negyedéves felvásárlásról, a

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom