Kelet-Magyarország, 1975. szeptember (32. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-19 / 220. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1975. szeptember 19. NEW YORK Az Egyesült Államokban élő ciprusiak és a haladó amerikai közvélemény képvi­selői tüntetést tartottak a/. ENSZ épülete előtt a béké­ért és a nemzeti szuverenitá­sáért küzdő ciprusi nép tá­mogatására. A tüntetők kö­vetelték az összes külföldi csapatok kivonását a sziget­ről és az imperialista támasz­pontok megszüntetését Cip­ruson. valamint azt. hogy a ciprusi nép élhessen törvé­nyes jogával és önállóan ha­tározhassa meg sorsát min­den külföldi beavatkozás nél­kül. A tüntetők támogatá­sukról biztosították az ENSZ Ciprussal kapcsolatos határo­zatait, amelyek a ciprusi probléma igazságos rendezé­sére irányulnak. MEXIKÓVÁROS Három argentin politikai menekült, valamennyien a perónista baloldal tagjai, saj­tóértekezletet tartott Mexikó­városban. Arra hívták fel a figyelmet, hogy Argentínában jobboldali terror és új politi­kai elnyomó rendszer beve­zetésének veszélye fenyeget. Argentin katonai körökben tervet dolgoztak ki .3000 poli­tikai fogoly meggyilkolására. A terv értelmében „szökés közben" lőnék őket agyon. ATHÉN Giscard d'Estaing francia köztársasági elnök csütörtö­kön Athénban Karamanlisz görög miniszterelnökkel tár­gyalt. A tárgyalás befejezté­vel a francia elnök újságírók előtt következőképpen nyilat­kozott Görögországnak az EGK-hoz benyújtott kérelmé­ről: „Ismeretes, hogy a kilen- cek kedvezően bírálják el a kérelmet. Franciaország pe­dig nagyon kedvezően”. SZÓFIA Todor Zsivkov. a bolgár ál­lamtanács elnöke csütörtökön fogadta a Bulgáriában hiva­talos látogatáson tartózkodó Robert lngersoll amerikai külügyminiszter-helyettest. A konstruktív légkörben lezaj­lott megbeszélésen megvitat­ták á két ország ipari, mező­gazdasági. tudományos-tech­nikai .és kulturális kapcsola­tainak időszerű kérdéseit. A tanácskozáson jelen volt Petr Mladenov bolgár külügymi­niszter is. BUKAREST Csütörtökön Bukarestben Nicolae Ceausescu román ál­lamfő és Harold Wilson an­gol miniszterelnök román— angol nyilatkozatot írt alá. Ebből az alkalomból mindkét politikus rövid beszédet mon­dott. A tárgyalásokról közös közleményt, valamint a ro­mán-brit kapcsolatok fej­lesztését célzó egyéb doku­mentumokat írt alá. ■DnSHMHMHHMMi ODRIGUEZ KOSZIGINNÉL. Alekszej Koszigin, a Szovjetunió Minisz- írtanácsának elnöke (a kép jobb szélén) fogadta Carlos Rafael Rodri- uezt, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának titkárát, minisz- írelnök-helyettest (jobbról a második). A szívélyes, baráti légkörben le- fejlott találkozón jelen volt V. Novikov szovjet miniszterelnök-helyettes t S. Aguirre, Kuba moszkvai nagykövete. (Kelet-Magyarország telefotó) Moszkvába utaznak az amerikai űrhajósok Egy szovjet—amerikai megállapodás értelmében a történelmi jelentőségű Apol­lo—Szőj uz- ü rkísérletben részt vett amerikai asztronauták — Thomas Stafford, Donald Slaylon és Vance Brand — pénteken családtagjaikkal együtt kéthetes látogatásra a Szovjetunióba utaznak. — Rendkívül türelmetlenül várjuk a találkozást űrkollé­gáinkkal, Alekszej Leonovval és Valerij Kubászovval — mondotta Vance Brand, az Apollo-űrhajó személyzeté­nek tagja, aki a houstoni űr­kutatási központból telefonon válaszolt Vlagyimir Bajda- sinnak. a TASZSZ tudósító­jának kérdéseire. „Nagy érdeklődéssel vár­juk a találkozást a szovjet emberekkel azokban a váro­sokban, amelyek felett haladt az útvonalunk.” — Együttes repülésünkről az az általános vélemény, hogy teljes volt a siker, űr- missziónk valamennyi célját elértük. — A szovjet és az amerikai földi irányító központok kö­zött tökéletes volt az együtt­működés — fűzte hozzá Van­ce Brand, majd a következő­ket mondotta: — Számunkra, amerikai űrhajósok számára igen ér­dekes volt a szovjet kozmo­nautákkal végzett együttes űrrepülés, csakúgy, mint az útra való felkészülés az Egyesült Államokban és a Szovjetunióban. Ami engem illet, elsőként fogom kérni, hogy vegyenek fel azok köze a jövendő űrhajósok közé, akik együttes kozmikus fela­datokat hajtanak majd végre a Szovjetunióval. A szovjet kozmonautákkal és szakem­berekkel könnyű és érdekes együttműködni. — Ugyancsak türelmetlenül várjuk Alekszej Leonov és Valerij Kubászov, valamint családtagjaik amerikai láto­gatását. Igyekszünk majd megmutatni kedves vendége­inknek az Egyesült Államok legszebb városait. — Vance Brand végezetül oroszul mondta az alábbia­kat: „Nagy örömmel utazunk a Szovjetunióba, hogy sok újat és érdekeset lássunk és ismét találkozhassunk Alek- szejjel és Valerijjal. Kollégá­im, Thomas Stafford és Do­nald Slayton nevében és a magam nevében kérem, hogy az önök hírügynöksége által szívélyes üdvözletünket küld- hessük az egész szovjet nép­nek. A közeli viszontlátásig.” Diplomáciai tárgyalások a Közel-Keletről A félhivatalos kairói A1 Ahram csütörtöki számában egv eddig nem publikált tit­kos dokumentumra hivatkoz­va azt írja, hogy az Egyesült Államok ígéretet tett arra, hogy már október folyamán korlátozott keretek között bi­zonyos kapcsolatokat létesít a Palesztinái Felszabadítási Szervezettel a genfi közel-ke­leti békekonferencia felújítá­sa érdekében. A lap szerint erről Kissinger amerikai kül­ügyminiszter Szadat elnökkel a közelmúltban folytatott megbeszélésein adott biztosi­on tékot. Ugyanebben a megálla­podásban — hangoztatja a lap — az Egyesült Államok arra is kötelezettséget vállalt, hogy szorgalmazni fogja Iz­rael és Szíria katonai meg­állapodását a Golan-fennsí- kon. ★ Az egyiptomi és izraeli ka­tonai csoportok genfi meg­beszéléseiről szerdán közzé­tett kommüniké szerint a de­legációk a sínai megállapo­dás előírásainak többségét áttanulmányozták és várha­tóan a hét végére befejezik a megállapodással kapcsolatos összes függőben levő részlet- kérdés tisztázását. Aiiel Sáron tábornokot, a miniszterelnök biztonsági ta­nácsadóját- bízták meg a Sí- nai-félszigeten kiépítendő új védelmi vonalak kidolgozásá­val — közölte szerdán a Tel Aviv-i rádió. ■mnananni Kubai-Amerikai kapcsolatok A z amerikai külügyminisztérium nemrég közöl­te: engedélyezték az amerikai társaságok kül­földi leányvállalatainak, hogy Kubával keres­kedjenek. Ezzel az amerikai kormány részben feloldot­ta a Kubával szemben 12 év óta fennálló kiviteli zár­latát. Külföldi megfigyelők a washingtoni lépést úgy értékelik, mint logikus következményét annak a ha­tározatnak, amelyet az Amerikai Államok Szervezete a Costa Ricában legutóbb tartott értekezletén hozott: megszüntette a Kubával szemben elrendelt 1964-i szankciókat és szabad kezet adott tagállamainak az amerikai félteke első szocialista országával létesíten­dő kereskedelmi kapcsolatokban. A lépést a megfigye­lők úgy értékelik, hogy megtört a jég, elmozdult holt­pontjáról a két ország csaknem másfél évtizede (a ku­bai forradalom óta) elhidegült kapcsolata. Az Echeverria mexikói elnök legutóbbi kubai lá­togatásakor tartott sajtókonferencián Fidel Castro meg­jegyezte: „Az amerikai szenátoroknak az utóbbi idő­ben tett kubai látogatásai semmi lényeges változást nem hoztak az USA és Kuba viszonyában”. A kubai vezető ezen kijelentése természetesen helyénvaló, mégis: Jacob Javíts köztársasági és Clairbone Pell de­mokrata szenátor kubai látogatása olyan esemény, amely egy évtizeddel ezelőtt még elképzelhetetlen lett volna. Érdemes tehát, ha röviden is. megvizsgálni az USA kubai politikájában az utóbbi időben bekövetkezett változást, amelyet az USA-adminisztráció nem saját jobb belátásától vezettetve, hanem éppen a Kubában az utóbbi időben elért eredmények és a többi latin­amerikai országra tett hatása kényszerítette kr. Ide' ki: vánkozik még Carlos Rafael Rodriguez kijelentése: „Nem vagyunk türelmetlenek, a legnehezebbjén múl­túi vagyunk”. A kubai forradalom 1959-i győzelme után világossá vált, hogy a Castro-kormány kivonja magát az USA- val szembeni alárendeltségi helyzetből. Az USA-i mo­nopóliumok megszüntették a Kuba számára életszük­ségletet jelentő olaj szállítását. Amikor pedig a Szov­jetunió nyersolajat szállított Kubának, az USA ha­vannai olaj feldolgozó üzemei megtagadták a finomítá­sát. Ezt követően az USA megtiltotta a kubai cukor behozatalát, majd megszakította a diplomáciai kap­csolatot Havannával. Mindezen lépések betetőzéseként 1961 áprilisában az USA nyílt ellenforradalmi inter­venciót szervezett a szigetország ellen. A Disznó-öbölben elszenvedett súlyos kudarca arra kényszerítette Washingtont, hogy takti­kát változtasson: 1962-ben kierőszakolta, hogy Kubát kizárják az Amerikai Államok Szervezetéből, majd két évvel később az AÁSZ-országok (Mexikó ki­vételével) mindennemű kapcsolatukat megszakították Kubával. - ' A Kubával kapcsolatos politika felülvizsgálata az amerikai kongresszusban tavaly történt. A szenátus külügyi bizottságának ajánlása felszólította a Fehér Házat: az 1975. pénzügyi évben mondjon le a Kubával szembeni ellenséges tevékenységéről. A határozat sze­rint: elérkezett az idő, hogy az elnök és a kongresszus vizsgálja felül az USA kapcsolatait Kubával. Ahhoz, hogy Havanna és Washington között a dip­lomáciai kapcsolat ismét helyreálljon, elengedhetetlen a Kubával szembeni gazdasági blokád megszüntetése, amely egyébként bármilyen véleménycsere megkezdé­sének a feltétele is a két ország között — mondotta Fidel Castro a Kubába látogató Holt szenátornak, az USA szenátusa külügyi bizottsága elnökének. Az USA vezető politikusainak figyelembe, kell ven­niük a latin-amerikai államok többségének álláspont­ját, amelyek az utóbbi időben sokoldalú kapcsolatokat teremtettek Havannával. ; 1”; A A kubai kormány nem eg^sZer kifejezte törek­vését a kölcsönösen előnyös kereskedelmi kap­csolatok fejlesztésére a kapitalista államokkal — egvenlőségi alapon. A szocialista ország sok látin- amerikai állammal folytat kölcsönösen gyümölcsöző kereskedelmet, szomszédaival együtt részt vesz a nem­rég alapított Karib-tengeri Hajózási Társaságban. Az amerikai külügyminisztérium bejelentését Fidel Cast­ro miniszterelnök kedvező lépésként értékelte, hozzá­tette azonban: csak az embargó teljes megszüntetése- vetheti meg az alapját a két ország közti építő tárgya­lásoknak. Eajti Tibor A fenti cikk a napokban elhunyt Lajti Tibor nyu­galmazott nagykövetnek, a munkásmozgalom régi har­cosának utolsó írása. 60. A húsz ember elcsörte­tett. Mindent úgy tesznek, ahogy az őrnagy utasította őket. Faágakat, szénát, ro­zsét szórnak nagy halomba az ablak elé. Akkora a hang­zavar, mintha a pokol tüzét akarnák felgyújtani. Igazi részeg, duhaj hangulatban lehet csak ilyen ijesztő, két­ségbeejtő ordítozás. Károm­kodnak, mint a záporeső. Jó. hogy a szentéletű papot ha­zaküldte az ezredes. Nem győzné imádsággal, vezek- léssel. Dolgoznak az embe­rek, mint a hangyák. A két gazember észrevette őket, látják is a szaporodó tüzelő­anyagot. De csak egymás között beszélgetnek. Faludi rajtuk áll. — Ezek a barmok képesek lesznek megsütni bennünket. Mit csinálunk, ha valóban alánkgyújtanak? — Pirosra sülünk, mint a malacok. Miattad van az egész, mert kötöd magad, mint egy barom. Azt hiszed van még egy szikrányi esé­lyünk is? Lásd be, hogy nem megy. Lépjünk le! — Jól állunk ■— szól az ezredes az őrnagyhoz. — Azt hiszem, beválik a takti­kája. Figyel. Az asszonyok hangja. Erősítsd fel, fiam! — Gyújtsátok fel, Lajos. Ezek a vadállatok úgyis agyonlőnek. Dögöljenek meg ők is. Ne féljetek Lajos. — Kuss, te szuka, mert agyonverlek. Megmondtam, hogy egy szót se szóljatok, mert agyonlövünk bennete­ket. — Hé, gazemberek! Itt Pető Lajos beszél. Annak az asszonynak az ura vagyok, akit kínoztok. Itt van Ló­ri ncz István is. Még húsz gazda van velem. Csak azt mondom nektek, ha reggel nyolcig nem lesznek szaba­dok az asszonyok, akkor fel­gyújtjuk a tetőt, meg ezt a máglyát. Még benzint is ön­tünk be az ablakon, hogy bizonyosan megégjetek. Ha kijöttök onnan, hat vadász­puska vár rátok. Lelövöldö­zünk benneteket, akár a nyulakat. A parancsnok úr nekünk adott benneteket. Azt csinálunk veletek, amit akarunk. Gondolkodjatok, reggel nyolcig van időtök! Emberek gyerünk, mutassuk meg magunkat. Gyújtsatok lámpát! Ha lőni mertek, azonnal megrohanunk ben­neteket. Libasorban indulnak visz- sza, hogy az ablakból felfe­dezhessék őket. Lámpát is gyújtanak, hadd lássák, hogy nem tréfa a puska, a bárd. a kapanyél, a bunkó. — Várjanak, emberek. Tárgyaljunk! — ordít ki az ablakon az egyik. — Nekünk van egy megállapodásunk az őrnaggyal. Kétfelé nem lehet osztozkodni. — Gyertek ki, gyújtsátok meg a tüzet, tegyétek le a fegyvert, akkor tárgyalunk — ordított vissza Pető Lajos. — Nem jövünk ki. gyertek az ablak elé. — Nem megyünk, nem hi­szünk nektek, mert rálőtte­tek a papunkra. Aki a val­lást sem tiszteli, az szarem­ber! — Majd délután kettőkor tárgyalunk a parancsnokkal. — Nem a parancsnok fele­ségét tartjátok fogva, hanem a miénket. Reggel nyolc. Ne feledjétek. Mi nem csinálunk a szánkból segget. Nem Hú­szán leszünk ám, hanem leg­alább százan. Itt lesz minden férfi, akiben becsület van, — kiáltoz Pető Lajos remegő szájjal, majdnem sírva, mert a szíve szakad meg az asz- szony után. Legszívesebben megállna ő. menne vissza, hogy a fejszével forgáccsá verje szét a pince vastag fa­ajtaját. A többiek nem en­gedik. taszigálják magukkal tovább. Úgy kell tenni min­dent, ahogyan az őrnagy mondta. Ez a látogatás a négy vál­lalkozónak tette a legjobb szolgálatot. Végre egy kicsit mozgathatták elzsibbadt tag­jaikat. hogy erőt gyűjtsenek, felfrissüljenek. Még csokolá­dét is nyomott a markukba a pirosképű hentes. Tudja, hogy megéhezhetnek, ha na­gyon sokáig tart a dolog. Suhajda káromkodik ma­gában. Tekergeti a nyakát. Szeme előtt vörös karikák táncolnak. Már nem érez fá­radságot, még nem ernyedt el. Pattanásig feszülnek az izmai. Egyre dühödtebb lesz, egyre haragosabban gondol arra, hová, mekkorát csap majd, ha megjelenik előtte az egyik bandita. Csik. A falnak támaszko­dik. Fülét a kőhöz nyomja, hallja a hangfoszlányokal. Tudja, hogy fentről mindent látnak, mert a különleges lámpák fényében követni tudják mozdulataikat. Azt is tudja, hogy háromszor há­rom bagolyhuhogás lesz a jel. ha az őrnagy utánuk küld valakit. Neki kell visz- szakúsznia a patak felé húsz métert. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom