Kelet-Magyarország, 1975. szeptember (32. évfolyam, 205-229. szám)
1975-09-12 / 214. szám
1975. szeptember 12. KELET-MAGYARORSZAG 3 ÚJÍTÓ NŐK Közép-Európa legnagyobb fatelepén, a tuzsérin, ebben az évben 600 ezer köbméter fenyőfaárut raknak át, amelynek egy részét helyben dolgozzák fel. Közérdek és magánalma Tsz-munka: napszámban Gondok a mezőladányi Szőke Tisza Termelőszövetkezetben 4 nők évének égisze alatt tartották meg augusztusban a Nyíregyházi Konzervgyárban a nők újítási hónapját. Már nem első ízben. Most 14 újítás érkezett az illetékesekhez elbírálásra. Ezt kilenc női újító produkálta, s kísérletre három újítást fogadtak el. Tavaly már akadt olyan újítás is — Fekete Gyulá- néé, — amelyet a termelésben alkalmaztak. Az idén a beérkezett újítások száma bizonyítja; ha megfelelő politikai és főleg műszaki segítséget is kapnak a női újítók a munkáikhoz, akkor körükből is mind több neves, olyan újító kerülhet ki, akikre társaik büszkék lehetnek, s munkájukkal használhatnak az üzemnek is, a népgazdaságnak is. Es ők sem járnak rosszul. Érdemes megemlíteni a Nyíregyházi Konzervgyár lányai-asszonyai közül háromnak a nevét. Patta Judit a főzeléküzem gyártásközi ellenőrének ötlete nyomán — ha alkalmazásra kerül — csökkenhet az üvegek törése. Ezzel anyagot lehet megtakarítani. Kísérleti stádiumban van. Fekete Gyuláné az idén is kirukkolt, ö is a főzeléküzem dolgozója, s most a borsószemgyűjtés ellenőrzése tartályokban kérdése foglalkoztatja. Varga László- né a főzeléküzem csoport- vezetője. ő a dobozok gúlá- zásának a gépesítésével foglalkozott. Nehéz fizikai munka volt, s ha a kísérlet beválik, úgy sok társának a munkája könnyülhet meg. Talán feltűnt, hogy a há- rom, kísérletre elfogadott újítás a főzeléküzemi dolgozók' ; köréből adódik. Hogy miért? Elsősorban annak tudható be, hogy itt foglalkoznak az újításokkal, s a női újítókkal érdemben a műszakiak, a művezetők. Amikor a nőket serkentik újításra, ésszerűsítésre, s ehhez adnak segítséget a vállalat gazdasági, műszaki és társadalmi vezetői, mérnökök, technikusok, művezetők, akkor különösen politikai üggyé válik. A nők emancipációjának egyik fontos megnyilvánulási formája és eszköze. ■ ényegében itt ez való- sül meg. Igaz — mint erről Fancsali Károly újítási előadó tájékoztatott — ‘volt egy kis szépséghibája az újítási hónapnak. Ez pedig az, hogy nem adták ki a meghirdetett 1000 forintos jutalmat. Éspedig azért nem, mert a három elfogadott újítás egyikét sem lehet egyelőre alkalmazni. Nem kötözködés akar lenni, de talán annyit mégis megérdemelt volna a három kísérleti dobogós nőújító, hogy valami módon elismerjék, jutalmazzák fáradozásaikat. Lehet, hogy a kísérletek beválnak, s később busásan megtérül. De ez nem biztos. Ha jutalmazunk, ezzel azonnal tudunk serkenteni, a nőket újításra ösztönözni. Ha így is honoráljuk erőfeszítéseiket — ha kísérleti jelleggel is csak alkalmazzák újításaikat. És ezért egy csokor „virágot” — képletesen szólva — vagy egy-egy vásárlási utalványt megérdemeltek volna. Párt-, gazdasági, társadalmi vezetők közös elhatározása révén kerül megrendezésre évente a női újítók hónapjának megszervezése, megrendezése. Dicsérendő. De ha már egyszer elhatározták, fordítsanak még több gondot a szervezésére, értékelésére, a nők újító munkájának sokoldalú segítségére, és főleg: munkájuk jutalmazására. Nem, nem arról van szó, hogy engedményeket tegyenek. De arról igen, hogy fokozott gondossággal segítsék őket, ha a cél egyébként is az, hogy még következetesebben kívánnak cselekedni a párt nőpolitikái határozatának végrehajtásáért. 4 Nyíregyházi Konzervgyár példája azonban bizonyítja azt is, -hogy. e területen is- jelentős tártaié-' kokkal, szellemi energiával, ötlettel rendelkezünk. Csak ezeket is fel kell tárni, meríteni mint a friss forrásból, s energiájával táplálni társadalmi, gazdasági életünket. S, ha a konzervgyári jó példa kapcsán mutattunk rá egynémely fogyatékosságra ez azért is történt, mert nem dicsekedhetünk azzal, hogy máshol is felfedezték volna, mit is kellene tenni a női újítók serkentése, segítése érdekében. Pedig van néhány különösen sok nőt foglalkoztató üzemünk, vállalatunk, ahol a gazdasági és pártvezetőknek, az szb-nek és a KXSZ-szervezeteknek egyaránt szükséges lenne ezen elgondolkodni. A hangadók — ahogy egy parasztasszony említette őket — hosszú időre meghatározták a mezőladányi Szőke Tisza Termelőszövetkezet sorsát. Akkor, amikor a tagsággal megszavaztatták a nőknél a 100, a férfiaknál a 150 munkanap teljesítését. A nők arra hivatkoztak, hogy csak így tudnak könnyíteni munkájukon, s a férfiak azzal indokolták,, ha. a nőknek lehet ... Hogy ezzel könnyebb lett a munkájuk, azt kevésbé hiszem, de azt elérte a tagság, hogy a törvényadta lehetőségeken belül a minimális mennyiségű munkanapok ledolgozását vállalták! Ezzel a számmal nem lehet dicsekedni, sőt, hasonló felfogásban dolgozó termelőszövetkezetet a környéken nem, de még a megyében is alig lehet találni. Fordított sorrend A hangadók azok voltak, akik már akkor a zsebükben érezhették 60—80 ezer forintos jövedelmet, mielőtt még a közö6 född megműveléséhez hozzányúltak volna. Ennek a biztos pénznek a portákon gazdagon termő almások a forrásai. Nagy hagyományai vannak itt az almatermesztésnek, s kedvezőek az értékesítés feltételei is. Közel van Tuzsér, kifogástalan az almaút, ami már nagy százalékban garantálja a jó minőséget, a magasabb bevételt. E mellett a „főfoglalkozás” mellett biztosítják a háztájit, 1973 óta kevesebb közösségi munkával. A termelőszövetkezet vezetőségének véleménye szerint a nők 20, a férfiak 10 százaléka törekszik arra, hogy csak a megszavazott munkanapja legyen meg. Munkájuk sorrendje a következő: előbb rendbeszedik kertjükben az almásokat, aztán a háztájit, és csak ezután dolgoznak a közös földön! Ez a sorrend már azt is elárulja, hogy nem mindig akkor dolgoznak, amikor a munka dandárja megkívánná. Elsősorban ezért kell napszámosokat fogadnia a tsz-nek. Ez év július végéig a 219 dolgozó tag mellett 56 kisegítő munkást alkalmaztak, s a korábbi éveket is figyelembe véve évente átlag 300 ezer forint értékű munkát végeztek napszámban. Azaz dolgoztak jó néhány tsz-tag helyett, akiknek — ha alaposan utánaszámolunk — még így is megérte, mert jobban jártak, mintha dolgoztak volna. Vannak jó példák is A napszámosokra —1 habár jóval kevesebb létszámban — az előbb említettek nélkül mégis szükség van. A tsz munkaerőhiánnyal küzd és igen magas — 47—50 év — az átlagéletkor is. Bár az utóbbi években több fiatal jött hozzájuk vissza az iparból, mégis kevesen vannak az 1700 hektáros terület megműveléséhez. A nyugdíjasokkal, a járadékosokkal és a kisegítő családtagokkal együtt alig haladja meg a tsz létszáma a háromszázat. Szerencsére vannak a termelőszövetkezetben olyan tagok, akik másképpen gondolkodnak. A kötöttebb munkaidővel, az állattenyésztésben, a kertészetben, a gépek mellett dolgozók és a fogatosok teljesítménye eléri a 250 munkanapot is. Többen részművelést vállalnak és csúcsidőben segítenek egyéb munkák elvégzésében is. így növelik munkanapjaik számát. Csak rájuk számíthat és alapozhat a mezőladányi termelőszövetkezet. A terméseredmények növelésére egyelőre egy megoldást tudU uszonöt bizalmit vá- ** lasztottak a nemrég lezajlott választásokon a Szabolcs Cipőgyárban. Egyikük Asztalos Andrásné. Vele beszélgetünk a szakszervezeti munkáról. — Nem vagyok már fiatal. A négy x-et régen felváltottam. Az én korosztályom asszonyai zömének sorsa úgy alakult, hogy idősebb fejjel kellett ipari munkássá lenni. 1964 óta dolgozok a cipőiparban. Azóta vagyok szakszervezeti tag is. Bizalminak most először választottak meg. Nem is gondoltam eddig, hogy ilyen sokat lehet tenni egymásért. És sorolja az eddig végzett szakszervezeti munkáját, a megnövekedett lehetőségeket. Legfontosabb feladatának a fiatal munkásokkal való foglalkozást tartja. Visszaemlékezik, hogy amikor ő bekerült a gyárba, akkor neki is jólesett volna, ha valaki elmondja azokat a jogokat és kötelességeket, amelyek a szakszervezeti tagot megilletik. nak — számolva kedvezőtlen területi adottságaikkal —, ha gépesítenek, ha csökkentik a kézi művelést. A másfél milliós fejlesztési alappal és a 900 ezer forintos amortizációval meggondoltan kell oánniuk, főleg speciális gépsorokat kell vásárolniuk. Változás szükséges Félreértés ne essék, nem a népgazdaság szempontjából is fontos házi almatermesztés ellen szállunk síkra. Hanem egy káros szemlélettel, amelyet ugyan általánosítani nem lehet a tsz-tagság egészére, mégis éppen azokat sújtja akik a termelőszövetkezet gazdagodásáért fáradoznak. A tagságnak az a bizonyos egyharmada a közösség érdekét mellőzve jut aránytalanul magas személyi jövedelemhez, s akik ráadásul még a hangadók szerepére is örömmel vállalkoztak. Az érdekek ilyen éles ütközése nem szülhet és nem is szült jót ebben a tsz-ben. Nagyot kell fordítani a közgondolkozáson, hogy változást érjenek el, mert addig amíg erre még csak kísérletet sem tesznek, gazdasági eredményeik sem növekedhetnek. És Asztalos Andrásné maga is élni akar mindazokkal a lehetőségekkel, amelyek ma a Szabolcs Cipőgyárban előre vihetik a termelést, javítják dolgozótársai «élet- és munkakörülményét, gondtalanabbá teszik életüket. — Én már betanított munkás maradok. De a fiataloknak tanulni kell. Szeretem a munkámat. Négy éve, hogy egy munkafolyamatot végzek. Talpbéléseket ragasztok be a cipőkbe. Nem csak az teszi változatossá, hogy fazononként, méret szerint, szín alapján mindig más-más bélégt kell beragasztani. Itt van például a szocialista munkaverseny. Nálunk alapelv: ne adj tovább hibás munkát! A másik feladatom: segíteni kell az engem megválasztott húsz szakszervezeti tag ügyes-bajos dolgának az intézését is. Á hivatal packázásai Mintha rossz álmot mesélt volna a tizennégy éves kislány. Kálváriájáról, első önálló lépéseiről, első munkavállalásáról. A nyolcadik oáztály után olyan munkahelyet talált, ahol később szakmát tanulhat, de máris pénzt kereshet. A hétgyermekes családnak minden fillér fontos, ám kiderült, hogy munkát vállalni nem is olyan egyszerű. Július eleje óta olyan indokkal utasítják el a községi tanácson, amely így nyáron, a tanévet befejező diákokra számítva primitív és nevetséges: nincs munkakönyv. Miért nincs? — kérdeztük panaszosunk nevében. Mert július elején elfogyott, s azóta hiába rendelnek. Folytattuk az érdeklődést a járási hivatal, majd a megyei tanács munkaügyi osztályán. Előbb egyszerű állampolgárként: ekkor az Illetékesek nem tartózkodtak a Hivatalban. Később a lap nevében: ekkor megtudtuk, hogy a munkakönyv szigorú számadási nyomtatvány, amelyet igény és alkalom szerint rendelhetnek és küldhetnek, de ezen a nyáron nem kaptak eleget. A megyei tanácson közölték, hogy már elküldték a járási hivatalnak a következő tételt. Ott viszont kiderült, hogy ez nem igaz, mert a munkakönyveket mindig személyesen szokták átvenni. Végül a járási hivatal egyik munkatársa megszánta a hétgyermekes családot, s megígérte, hogy a 200 darabos tartalékból soron kívül — és a szerkesztőség közbenjárására — elintézi az ügyet. v A kislány azóta biztosan megkapta munkakönyvét, talán már dolgozik is. Boldog, hogy támogathatja népes családját. Mégsem megnyugtató, hogy így fejeződött be ez a rossz álom. Mert a hamleti kételyek megmaradtak „a hivatalnak packázá- sairól.” Mikorra rendelnek munkakönyvét, ha nem akkorra, amikor tömegesen számíthatnak munkavállalókra? Ha tudják, hogy hiányzik, miért nem adnak ki ideiglenesen egy nyomtatványt a munkakönyv megérkezéséig? Miért utasítják el az érdeklődőt, mert egyetlen illetékes elvtárs szabadságon van? Miért szánalomból, vagy a rádió, a tévé, a szerkesztőségek közbenjárására intéznek el olyan ügyet, amelynek megoldása magától értetődik? S vajon hányán kezdik hasonló tapasztalatokkal a régen várt első munkanapot? Eljár a tüzelőutalványok megszerzésében, üdülő jegyet szerez nagycsaládosoknak, új házasoknak. Szorgalmazza a rászorulók segélyezését. Együtt örül azokkal,. akiknek elintézte az ügyét. Szószólója brigádjának, a Március 15 szocialista brigádnak. Szót emel a munka menetében, az anyaghiány okozta gyakori átállás miatt bekövetkezett munkaidő-kiesésért, s az ezzel együttjáró * keresetcsökkenésért. M indezt munkája mellett. Naponta átlagosan kilencszáz pár cipő megy át a kezén, s négy év óta selejtmentesen. „A szó is mindig igaz a száján” — mondják társai. Ezért szeretik, ezért választották bizalmiukká. Sigér Imre Farkas Kálmán A nagyhalászi zsákgyárban Hamannai Gyuláné a csévélőgépet kezeli. (Elek Emil felv.) Balogh Júlia (be) Á brigád szószólója
