Kelet-Magyarország, 1975. szeptember (32. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-28 / 228. szám

1975. szeptember 28. KELET-MAGYABORSZÁG 3 Világos beszéd 4 MEGYEI PÁRTBI­ZOTTSÁG szeptem­ber 24-i ülésének anyagá­ban „Az üzemi és szövetke­zeti demokrácia helyzete és a feladatok” — számos ál­talános érvényű megállapí­tása között van egy mondat. „Probléma, hogy a felada­tok ismertetése a tagsággal túlzottan bonyolult, sok fe­lesleges adatot tartalmaz és a tagság részére nem köz­érthető.” A szövetkezeti de­mokrácia érvényesülésének egyik gátló tényezőjéről van szó, de nem túlzás ha azt mondjuk, így van ez az ipar­ban és más termelőegysé­geknél is. Régi szólás-mondás, hogy „szóból ért a magyar em­ber” és ehhez hozzátehet­jük, szóból és nem csupán számokból. Munkahelyein­ken ma még kevés a köz- gazdasági végzettségű, tá- gabb értelemben közgazda- sági alapismeretekkel ren­delkező dolgozó, munkás, szövetkezeti tag. Számukra az olyan szakszavak, mint árbevétel, bruttó, nettó ter­melési érték, állóeszköz­állomány, kapacitás — és még sorolhatnánk — keve­set mond. Még akkor is, ha a szavakhoz számokat, szá­zalékokat kapcsolnak. Nemrég a Vulkánban, az új öntőcsarnokban mondta nagy őszinteséggel az egyik olvasztár: nem tudja, hogy év végéig mennyi féktuskót kell legyártani, az egészből csak azt érti, szervezetteb­ben, fegyelmezettebben kell dolgozni. Hozzátette, az utóbbi lesz a nehéz, mert a műhelynek még nincs törzs­gárdája, sok az ideiglenesen beállított dolgozó. Az ol­vasztár az üzemével kapcso­latos feladatokból a leglé­nyegesebbet érti s tudja és ez a fontos, de így van ez­zel minden dolgozó. A leg­fontosabb párt- és kormány- határozatok lényege — a ter­melés növelése termelékeny­séggel vagy a takarékosság — úgy él az emberekben, a brigádtagokban, hogy rá­szólnak egymásra: „Ne la­zsálj, dolgozz”, vagy „Oltsd el a lámpát, ne pazarold az anyagot”. IVEM A DOLGOK LE- EGYSZERŰSÍTÉSÉ­RŐL VAN SZÓ, hanem aj fontoskodás, a tudálékosság, vagy a ködösítés megszűn­tetéséről. Ki hallott már munkásokat úgy fogalmazni, ha egymás között beszélget­nek: „verjünk rá pajtás, mert az élőmunka hatékony­sága nálunk csak nyolcvan százalék”. (A főkönyvelőtől hallották.) A tarpai szövet­kezeti paraszt sem így me­ditált, amikor a sárba ra­gadt, csirkével megrakott teherautót kellett a járható útra ki vonszolni: „Toljuk meg, mert ha sokáig itt áll a rakomány, akkor leromlik az egy kilogramm élőhús előállításához felhasznált ta­karmányszázalék.” Szélsőséges példákat so­rakoztattunk egymás mellé, de nincs bennük túlzás. Túl­zás inkább, ha a termelési tanácskozásokon olyat hall a dolgozó, hogy a készletál­lomány negyedév alatt 18 százalékkal nőtt és abból is inkurens anyag húsz száza­lék. Mindezt elmondják, de, hogy ki a felelős a készle­tek halmozásáért, az inku­rens (felhasználhatatian el­adhatatlan) anyagok gyara­podásáért, arról nincs szó, mert a felelős talán éppen az, aki a számokkal és szá­zalékokkal bűvészkedik. ffOSSZAN LEHETNE MÉG a feladatok közérthetőségének érdeké­ben a szavakat szaporítani. De úgy hisszük, a változta­táshoz a feladat világos. Kö­vetkezetesen ragaszkodni kell ahhoz az elváráshoz, hogy a demokratizmus, pon­tosabban : „a demokrácia el­vének megvalósítása, a dol­gozóknak a közügyekbe va­ló bevonásával” érvényesül­jön. Nem számszerűen, nem is százalékosan, hanem ál­talánosan és érthetően. Seres Ernő n ; A Nyíregyházi Konzervgyárban nagy gondot fordíta­nak a dolgozók általános iskolai és szakmunkáskép­zésére. Dudás Andrásné és Gebei Gyuláné, a munka mellett végezték el a konzervipari szakmunkásvizs­gát. (Elek Emil felv.) „Erőnk egyik forrása, hogy pár­tunkban összefor­rottan él és együtt küzd a kommunista forradalmárok há­rom nemzedéke.” (A XI. pártkong­resszus anyagából.) Nem érdemtelenül esik oly sok szó a harmadik nemze­dékről általában, és különö­sen közülük a párttagokról. Róluk, a XI. kongresszus zár­szavában Kádár János a kö­vetkezőket mondotta: „Ezen a kongresszuson egy új, fel­növekvő kommunista nemze­dék mutatkozott be. Hozzáte­szem: szépen mutatkozott be.” E harmadik, a pártban szá­mukban is jelentős, s oly szé­pen bemutatkozott ifjú kom­munista nemzedék néhány képviselőjével beszélgettünk szerkesztőségünkben. Mi ve­zette őket a pártba? Kik se­gítették ezen az úton? Ho­Nagy Andrásné gyan fogadták őket a párt- szervezetekben? Van-e párt- megbizatásuk ? Beszélgető partnereink: Nagy Andrásné, a Nyíregyházi Konzervgyár szakmunkása, Kántor Piroska, az UNIVER- SIL üvegművese, Merkoszki István, a Taurus Gumigyár géplakatosa, Mészáros Sán­dor, a MÁV nyíregyházi von­tatási főnök villamosmoz- dony-vezetője. összesen alig 93 évesek. Tapasztalatuk kevés, de sza­vuk megfontolt, szívük nyílt, s őszinték. Közülük Piroska ezt mondja elsőként: „1967- ben voltam tanuló, 68-ban KISZ-tag lettem, később a csúcsvezetőség tagja. Igyekez­tem a munkámat elvégezni. Egy-egy alkalommal beszá­moltatott bennünket a párt­vezetőség is. Figyelemmel kí­sérték a munkámat. Ez jól­esett. Egyik alkalommal Sza­badi Jóska, az akkori KISZ- titkár beszélt velem s emlí­tette, nem gondoltam-e még a párttagságomra? Ez retten­tően meglepett, túl fiatalnak éreztem magam erre, s mondtam, várjunk még, de attól a pillanattól bennem élt, s állandóan az foglalkoz­tatott, ha arra kerül a sor, vajon alkalmasnak talál- nak-e, helyt tudok-e állni, eleget tudok-e tenni a köve­telményeknek? Egy eszten­deig éltem izgalomban, ami­kor — mint Jóska mondta — most már „komolyra” fordult a dolog. Talán később magam is jelentkeztem volna, de ez adott egy bíztatást is. Féltem az elején, nem tu­dok majd eleget tenni. Es mit szólnak akkor? Mondjam, hogy nem éreztem magam olyan érettnek? Ez az igaz­ság. Kellett nekem is a bíz­tatás. Egy esztendei „megfi­gyelés”, a munkámat 110— 120 százalékra teljesítettem, eleget tettem a megbízatások­nak. És most utólag is mon­dom: olyan jó érzés volt tud­IFJÚ KOMMUNISTÁK A harmadik nemzedék ni, hogy figyelik a munká­mat, ott állnak mellettem és segítenek. így kaptam én bizalmat. Tizenkilenc évesen Merkoszki István: „Hason­ló az utam a Piroskáéhoz. Csak az a különbség, hogy én kértem a felvételemet a pártba. 1972-ben lettem szak­munkás, a KISZ-vb tagja és az Ifjú Gárda városi zászló- aljának parancsnoka. 19 éve­sen kerültem a párt soraiba. Jó érzés volt. Különben is jól érzem magam a hasonló korosztályúak között. Nekem a Vasas Jani bácsi, a cso­portvezetőm volt a tanító- mesterem. Ö patronált, mint idősebb párttag. Mit mond­jak róla? Sokat köszönhetek neki. Úgy gondoltam, hogy a párt közösségén belül a kö­zösséggel együtt picit több leszek, többet tehetek. A KISZ-ből egy idő után kinő az ember, s ha nem képezi magát, akkor beszűkül. Már­pedig korunkban eligazodni, a marxizmust egyedül meg­érteni, s aszerint élni, aligha lehet. Ezt szervezetben lehet igazán. Párton belül ” Mészáros Sándor: „Kezd­hetném a KISZ-szel, mint Merkoszki István, s a közép­iskolával, ahol ismerkedtem a marxizmussal, s amikor a vontatási főnökséghez kerül­tem, akkor a munkásoktól ta­nultam. Ez volt az igazi. Az ember lát, hall, olvas, s kivi­lágosodik előtte, mi a jő, a rossz, hol a helye, ha van is valami értelmesebb életcél­ja, ha tenni is akar valamit az embertársaiért. Fiatalon is látja az ember, hogy a párt helyes úton jár, azt akarja, amit mi. Úgy éreztem, ezt a kölcsönös akaratöt így job­ban tudom segíteni. És úgy is, hogy mondom az embe­reknek, mi a jó, mit kell ten- niök. Két szülés között Nagy Andrásné: „Engem két gyerekszülés között vet­tek fel a pártba. Igazán ke­veset tudtam tenni. (Most várja a második kisbabát.) Hogy mi vezetett? Nagyon sok. Láttam, amikor párton- kívüli voltam, ha valami gond, baj van, ha tenni, se­gíteni kellene, akkor a tár­saim az idősebb párttagokat keresik fel. És amit szóvá tet­tek, rendszerint megoldódott. Ez is serkentett. Én is többet szeretnék tenni az embe­rekért, gondoltam. Hogyan lehetséges ez? Főleg az szb­Kántor Piroska ben dolgoztam, mert mint kismama „kinőttem” a KISZ- ből. Sokat beszélgettünk Né­meth József névéi. Ö is bízta­tott. És kértem a felvétele­met. Éreztem, tudtam, van­Mészáros Sándor nak elveim, amit, ha párttag vagyok, jobban képviselhe­tek. Most utólag érzi az em­ber, ha valaki a párt tagja, világosabban látja a célt, s azt is, mit kell tennie például a XI. kongresszuson elhang­zottakért. Hogyan fogadták a harma­dik nemzedéket a pártban? Mészáros Sándor: „Gon­doltam belekötnek, hogy fia­tal vagyok még. örültem, hogy semmi aggály nem volt. Nekem Ajtai Pali bácsi, egy idősebb mozdonyvezető volt az egyik ajánlóm. Úgy érez­tem, hogy új családba kerü­lök. bizalmat szavaztak ne­kem, s ennek meg kell felel­nem. Nálunk különben is elég sok a fiatal a pártszervezet­ben. Legalább tízen vagyunk 30-on aluliak. A vontatási fő­nökségnek meg legalább fele különben is fiatal. Merkoszki István Hiányolom, hogy egyénileg viszont nem beszélgettek ve­lem. Ez jól is esne. Elvárná az ember. így nehéz megva­lósítani elképzeléseit, amit célul tűztem ki. Szervezetten szükség lenne például a fia­tal párttagok képzésére. Nem az alapszervezetben. Ott ta­lán már nem tudnak annyit nyújtani. Városi szinten gon­dolom. Akik őket követik Kántor Piroska: „Alig vol­tam akkor 20 éves. Gratulál­tak a munkatársaim, Mihály- falvi Marika, Papp Pali, Papp Pista. S ez jólesett, hiszen egyidősek velem, s drukkol­tak értem. Úgy érezték, ez­zel ők, a többi fiatal üveg­munkás is megbecsülést ka­pott, hiszen én voltam a má­sodik legfiatalabb párttag. Az esett talán a legjobban, s megmarad emlékezetemben, amikor Jolika néni (Pivar- nyikné) odajött hozzám, meg­ölelt, gratulált, s ő a nyugdíj előtt álló kommunista arról beszélt, mennyire örül, hogy lesznek, akik őket követik; Ez erőt adott. Belül azt érez­tem, hogy talán egy picurkát most több, más lettem, de ezt abban akarom éreztetni a többiekkel, akik nem pártta­gok, hogy megpróbálok még többet segíteni nekik. Nagy Andrásné: „Jólesett, amikor a párttitkár behívott, s azt mondta, ha gondom, problémám van, menjek csak hozzá. Ez fontos minden fia­tal párttagnak. Nem vagyunk még olyan tájékozottak, hogy mindent tudnánk. S ezért ta­lán többet is kellene velünk törődni.” Merkoszki István: „Nekem az esett jól, amikor a gazda­sági vezetőm ezt mondta: „Hasonló ambícióval végezd a munkádat is.” Hamarosan egy másik alapszervezetbe kerültem, ahol bizony csak­nem egyedüli fiatal vagyok. Az a szeretet, amivel fogad­tak, meglepett. Végre egy fia­tal! — mondta Tóth Laci és Juhász Józsi bácsi, az idő­sebb szakik. Elmondták, vég­re lesz, akinek átadják ta­pasztalataikat a pártmunká­ban is. Igazi baráti légkör alakult ki, segítjük és meg­értjük egymást. Én jól érzem magam közöttük. Gondolom, a fiatal párttagoknak ilyen közösség kellene.” Mindezek ellenére mégis az a tapasztalat kristályosodott ki, hogy a fiatal párttagokat nem segítik megfelelően. Nem bízzák meg konkrét pártfeladatokkal. Kántor: „Jó lenne, ha né­ha konkrét megbízatást kap­nék.” Mészáros: „Nincs megbíza­tásom és hiányolom is. Nem ártana, ha az idősebb párt­tagok többet foglalkoznának a fiatalokkal. így közelebb kerülne egymáshoz a három nemzedék és jobban meg is értené egymást” Merkoszki: „Nekem van megbízatásom. Most is a vá­rosi Ifjú Gárdánál tevékeny­kedem. Rendszeresen számon is kérik, mit végzek.” S, ha halkan is, de vala­mennyien megjegyezték: úgy érzik, néhol van bizonyos fél­tékenység az idősebbek ré­széről. S szinte egyenesen következett e válaszokból az újabb kérdés. Megbízatást kérni Mit tanácsolnak a pártba jelentkező fiataloknak? Négyen: „Ha felvették őket a párt soraiba, kérjék is, de követeljék is a pártmunkát, a pártmegbizatásokat. De jól fontolják meg, mit és meny­nyit vállalnak. Csak adottsá­gaikhoz, képességeikhez és teherbírásukhoz, mérten vál­laljanak.” így érzik igazán- a'jiúrthoz tartozónak magukat, s lesz­nek képesek valóra váltani elképzeléseiket, azokat a ne­mes célokat, amelyekre fel­esküdtek, amikor bizalmat kaptak. Ehhez kér és vár több se­gítséget a harmadik nemze­dék. Farkas Kálmán

Next

/
Oldalképek
Tartalom