Kelet-Magyarország, 1975. szeptember (32. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-25 / 225. szám

Jelentés a csehszlovák és az NDK tervegyeztetö tárgyalásokról — a magyar—mongol kormányközi bizottság üléséről A Minisztertanács ülése jy arminc évvel ezelőtt, 1945. szeptember 25- én vette fel a diplomáciai kapcsolatot a felszabadult Magyarország felszabadító­jával, a Szovjetunióval. Akkor, három évtizeddel ezelőtt ez az esemény alap­vető fordulatot hozott a fia­tal magyar demokrácia éle­tében. Az ország még ro­mokban hevert, nyugati fe­lében alig félesztendős volt a népi hatalom. Külkapcso- latai a területén folyt hosz- szan tartó harc és a régi ha­talmi rend összeomlásának következtében szinte telje­sen megszakadtak. Nemzet­közi tekintélyén csorbát ej­tett volt urainak átkos po­litikája, az, hogy az orszá­got kiszolgáltatták a hitleri N émetországnak. Ilyen körülmények között az elszánt akarattal újjá­épülő ország, a megfeszített erővel új * életet létrehozó magyar nép, a demokratikus rend támogatása céljából döntő fontosságú volt a szov­jet kormánynak a normális diplomáciai kapcsolatok fel­vételét kezdeményező lépé­se. A második világháború győztes nagyhatalma, a Ma­gyarország felszabadításáért annyi élettel, vérrel, szen­vedéssel áldozó Szovjetunió kifejezésre juttatta, hogy nemzetközi tekintetben, a diplomácia színterén is egyenrangú félnek tekinti hazánkat. Az antifasiszta koalíció vezető és a hitleri fasizmus elleni közös harc­ban oroszlánrészt vállaló tagja ezzel a lépésével segí­tette Magyarországot, hogy kitörjön nemzetközi elszige­teltségéből és felsorakozhas­son a demokratikus haladás táborába. A nemzetközi elis­merés természetesen kedve­ző hatással volt a belső fej­lődésre is, az országban is növelte azoknak az erőknek á népszerűségét, amelyek a legkövetkezetesebben küz­döttek a demokratikus át­alakulásért. Szovjetunióval való diplomáciai kapcsolat azért is döntő fontosságú volt az új Magyarország szá­mára, mert ilyen módon, akkor került közvetlen kap­csolatba a szocialista nem­zetközi politikával és a szo­cialista diplomáciával. A kö­vetkező években, évtizedek­ben a kapcsolatból és köz­vetlen hatásból a testvéri együttműködés, valamint a többi európai szocialista or­szággal kialakított és egyben együttesen képviselt szocia­lista külpolitikai irányvonal fejlődött ki. Ez a külpolitika hatalmas sikereket mondhat magáé­nak. Az erőviszonyoknak a szocialista tábor javára tör­tént megváltozásának és az egyeztetett politikának kö­szönhető a békés egymás mellett élés eszméjének és gyakorlatának térhódítása, az enyhülés irányába tett lépések, a helsinki konferen­cia — általában együttesen és egyenként a szocialista országok súlyának, nemzet­közi tekintélyének világmé­retű növekedése. C zért emlékszünk meg- elégedéssel és megbe­csüléssel a 30 évvel ezelőtti eseményre. A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: a Miniszter- tanács szerdán ülést tartott. Huszár István, a Miniszter- tanács elnökhelyettese beszá­molt az 1976—1980. évekre szóló magyar—csehszlovák, illetve magyar—NDK terv­egyeztető tárgyalások lezárá­sáról. A kormány a jelentést elfogadta. Utasította az érde­kelt minisztereket és az or­szágos hatáskörű szervek ve­zetőit, hogy az ötödik ötéves terv ágazati célkitűzéseinek kidolgozásánál, a- megállapo­dások figyelembevételével te­gyék meg a szükséges intéz­kedéseket. Borbándi János, a Minisz­tertanács elnökhelyettese je­lentést tett a magyar—mon­gol gazdasági és műszaki-tu­dományos együttműködési kormányközi bizottság szep­tember 7—11. között Ulánbá­torban tartott 9. ülésszakáról. A kormány a beszámolót jó­váhagyólag tudomásul vette, Losonczi Pál, a Politikai Bizottság tagja, az Elnöki Ta­nács elnöke szerdán a Parla­ment Munkácsy-termében fo­gadta a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának küldöttségét, élén Pjotr Mironovics Maserovval, az SZKP KB Politikai Bizott­ságának póttagjával, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa el­nökségének tagjával, a Belo­rusz Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának első tit­kárával. A szívélyes, meleg, baráti hangú beszélgetésen je­len volt Péter János, az or­szággyűlés alelnöke, valamint V. J. Pavlov, a Szovjetunió budapesti nagykövete. ★ A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának küldöttsége — amely Pjotr Mironovics Ma-, serovnak, az SZKP Politikai Bizottsága póttagjának, a Leg­felsőbb Tanács elnöksége tag­Karakas László, munka­ügyi miniszternek, a magyar delegáció vezetőjének elnök­letével szerdán reggel meg­kezdte munkáját a szocialista országok szakmunkásképzést irányító főhatóságai vezetői­nek 4. értekezlete. A Parla­ment delegációs termében összeült tanácskozáson részt vett dr. Hanga Mária oktatási miniszterhelyettes is. Az 1972. óta sorrendben ne­gyedik ilyen jellegű tanács­kozáson tíz ország — a Bol­gár Népköztársaság, a Cseh­szlovák Szocialista Köztársa­ság, a Kubai Köztársaság, a Magyar Népköztársaság, a és határozatot hozott a tár­gyalásokból adódó szükséges intézkedésekre. A külügyminiszter jelen­tést tett az Egyesült Nemze­tek Szervezete közgyűlésének 7. rendkívüli ülésszakán részt vett magyar küldöttség tevé­kenységéről. A kormány jó­váhagyólag tudomásul vette a beszámolót, és ismételten megerősítette, hogy a Ma­gyar Népköztársaság a jövő­ben is minden tekintetben tá­mogatja a fejlődő országokat a teljes politikai és gazdasági függetlenségük kivívásáért, az imperializmus ellen folytatott harcukban. A mezőgazdasági és élel­mezésügyi miniszter javasla­tára a kormány határozatot hozott, a Szegedi Szalámi­gyárban folyó nagyberuházás gyorsított ütemű kivitelezésé­nek fokozott ösztönzésére. A kormány ezután egyéb ügyeket tárgyalt. (MTI) jának, a Belorusz Kommunis­ta Párt Központi Bizottsága első titkárának vezetésével hivatalos baráti látogatáson tartózkodik hazánkban — szerdán délelőtt Budapesttel ismerkedett. Először a Fővá­rosi Tanácshoz, a városházára látogattak, ahol Szépvölgyi Zoltán a Fővárosi Tanács el­nöke és Kelemen Lajos, a ta­nács elnökhelyettese fogadta — köszöntötte a vendégeket. Szépvölgyi Zoltán tájékoz­tatást adott fővárosunk fej­lődéséről, gyarapodásáról, de nem hallgatott a gondokról sem, beszélt a még megoldás­ra váró feladatokról, sürgető teendőkről. A szovjet képviselők ezután Kelemen Lajos kalauzolásá­val városnéző körsétát tettek. Előbb a Citadelláról vették szemügyre a főváros panorá­máját, majd a budai várne­gyeddel ismerkedtek. Mongol Népköztársaság, a Lengyel Népköztársaság, a Német Demokratikus Köztár­saság, a Román Szocialista Köztársaság, a Szovjetunió és a Vietnami Demokratikus Köztársaság — küldöttsége vesz részt. A kétnapos érte­kezleten a delegációk kicse­rélik tapasztalataikat a szak­munkások középiskolai kép­zésének formáiról és tartal­máról, megtárgyalják a mun­kások szakmai és általános képzésének korszerű elveit, valamint érvényesülésüket a szocialista termelés körülmé­nyei között. Losonczi Pál fogadta a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának küldöttségét Budapesti tanácskozás a szocialista országok állami szakoktatásáról Ülést tartott a megyei pártbizottság Az MSZMP Szabolcs-Szatmár me­gyei Bizottsága szeptember 24-én dr. Tar Imre elvtársnak, a megyei párt- bizottság első titkárának elnökletével ülést tartott. A pártbizottság megvitatta és hatá­rozattá emelte „Az üzemi és szövetke­zeti demokrácia helyzete és a feladatok” című előterjesztést. A napirend előadó­ja Gulácsi Sándor elvtárs, a megyei pártbizottság titkára volt. A napirend vitájában a megyei pártbizottság tagjain kívül részt vettek a városi és járási pártbizottságok első titkárai, a megyei pártbizottság osz­tályvezetői, megyénk nagyvállalatainak és szövetkezeti szövetségeinek vezetői. Az ülésen részt vett és felszólalt dr. Szaszkó László elvtárs, a Központi Bi­zottsága ipari, mezőgazdasági és köz­lekedési osztályának munkatársa. Hz üzemi és szövetkezeti demokrácia helyzete és a feladatok A megyei pártbizottság szeptember 24-i ülésén meg­tárgyalta és elfogadta Az üzemi és szövetkezeti de­mokrácia helyzetéről és a feladatokról szóló előterjesz­tést. Az anyag a bevezetőben hangsúlyozza: A fejlett szocialista társa­dalom felépítésének fontos forrása és feltétele a szoci­alista demokrácia erősítése és fejlesztése. Az üzemi, a szövetkezeti demokrácia mint a szocialista demokrá­cia alapvető része azt a célt Megyénk fiatal iparválla­latainak nagy többsége ered­ményesen intézkedik az üze­mi demokrácia fejlesztésére, Fokozódott a munkahelyek önállósága, a döntések de­mokratizmusa. A vállalatok­nál kezd gyakorlattá válni, hogy írásos formában tájé­koztatják a dolgozókat a vál­lalat tevékenységéről, életé­ről, lehetőségeiről, a belső munkarendről, a dolgozók kötelezettségeiről, a kollektív szerződés tartalmáról. A munkások tulajdonosi szemlélete is tovább fejlő­dött. Taggyűléseken, terme­lési tanácskozásokon a ja­vaslatok sora hangzik el a társadalmi tulajdon védel­me, a hatékonyabb és ter­melékenyebb munka végzé­se érdekében. A párt, társa- ' dalmi és gazdasági szervek törekszenek a dolgozók szem­léletének formálására. Fel- világosító, nevelő munkájuk középontjába az érdekek összhangjának megteremté­sét állították. Minden ipar- vállalat elkészítette a műkö­szolgálja, hogy az üzemek, a szövetkezetek, a kollektívák erejét, tudását, tapasztalatát felhasználják a termelés fej­lesztése, a szocialista ember formálása érdekében a tár­sadalmi, a gazdasági felada­tok végrehajtására. Az üze­mi, szövetkezeti demokrácia tovább fejlesztésében legfon­tosabb feladatunknak tekint­jük a XI. kongresszus ha­tározataiban megfogalmazott elvek gyakorlatban történő megvalósítását, érvényesí­tését. lapítható, hogy a dolgozók politikai műveltség iránti igénye is fokozódott. A mar- xizmus-leninizmus esti egye­temen, a szakosító és speciá­lis tanfolyamokon az 1971/72 oktatási évben az ipar és építőipar területéről mind­össze 82 munkás végzett, míg az 1974/75. oktatási év­ben már 427. Az üzemi pártszervek és szervezetek rendszeresen el­lenőrzik és segítik a gazda­sági és társadalmi szervek ilyen irányú tevékenységét. Fellépnek a nem megfelelő vezetői szemlélet és magatar­tás ellen. A nevelő- és tudat- formáló munka fokozásával, a gazdaságpolitikai agitáció javításával segítséget nyújta­nak az üzemi demokrácia ha­tékonyabb érvényesítéséhez. A káder- és személyzeti munka javítására hozott párthatározatok alapján fog­lalkoznak a vezetés színvo­nalának emelésével, töreked­nek az össztársadalmi érde­kek érvényrejuttatására. * Az eredmények mellett a következő gondokkal lehet találkozni: az üzemek egy részénél az üzemi demokrá­cia fejlődése nem éri el a kí­vánt szintet és a dolgozókat nem tájékoztatják megfelelő­en jogaikról, kötelességeik­ről. Egyes vállalatoknál az üzemi demokrácia formai megközelítésével találkoz­hatunk. Sok középszintű ve­zető lebecsüli a dolgozók vé­leményét és javaslatait. A dolgozók aktivitását még mindig csökkenti, hogy a gazdasági vezetők egy részé­nek tájékoztatói túlzottan bonyolultak, sok statisztikai adatot tartalmaznak, emiatt a politikai és szakmai össze­függéseket a dolgozók nehe­zen értik meg. Előfordul, hogy a dolgozók javaslataira nem, vagy csak formálisan reagálnak a vezetők. A jól működő szakszerve­zeti bizottságoknál is előfor­dul bátortalanság. Sokszor elnéző magatartást tanúsíta­nak a dolgozók érdekeit sér­tő hibákkal szemben. A gaz­dasági vezetők egy része a szakszervezet ellenőrző, segí­tő tevékenységét nem tekinti szükségesnek. Néhány gyár­egység az éves terveket úgy kapja meg, hogy abban nem szerepel a gyáregység veze­tőinek és dolgozóinak véle­ménye. Demokratizmus a termelőszövetkezetekben Eredmények, gondok az iparban dési és szervezeti szabályza­tát, amelyben rögzítették, hogy az üzemi demokrácia keretei között a kollektívák milyen kérdésekben dönte­nek, véleményeznek és tesz­nek javaslatot. Az ilyen in­tézkedések kezdeményezői a párt- és társadalmi szervek. Eredménye, hogy a gazdasá­gi vezetők többsége ma már az üzemi demokráciát a leg­fontosabb társadalmi erőnek fogja fel. A tapasztalatok szerint-az üzemi demokrácia fórumai­nak szervezését mindin­kább a tudatosság jellemzi, Általánossá váltak a szoci­alista brigádvezetők és bri­gádok tanácskozásai, az újí­tók és törzsgárdatagok meg­beszélései, a munkásgyűlé­sek, stb. A termelési tanácskozások­nál kezd gyakorlattá válni, hogy a vállalatok e tanácsko­zásokat decentralizáltan tart­ják meg. A kollektív szerződéseknél tapasztalható legjobban a tu­lajdonosi jog, a dolgozók fe­lelősségének fejlődése. Több vállalatnál a kollektív szer­ződésben foglaltak teljesíté­sének felülvizsgálatára kü­lönböző bizottságokat hoznak létre, és ezekbe többnyire fi­zikai dolgozókat vonnak be. A vállalatok nagy részében megfelelő lehetőségeket te- temtenek az általános, a po­litikai műveltség növelésé­hez. Segítik, hogy minél több fizikai dolgozó rendelkezzen az általános iskola nyolc osz­tályával, mind többen vegye­nek részt szakmai képzésben és továbbképzésben. Megál­A mezőgazdasági termelő­szövetkezeti tagság felelős­ségteljesen és aktívan vesz részt a szövetkezet vala­mennyi fórumán. Rendszere­sen figyelemmel kíséri a ve­zető szervek tevékenységét. Mindinkább általánossá vá­lik, hogy a szövetkezeti tag­sággal termelőegységenként, brigádtanácskozásokon meg­vitatják a közgyűlésre kerü­lő napirendeket és a tagság javaslatait döntő többségé­ben figyelembe veszik. A különböző bizottságok tevékenysége, munkája is sokat fejlődött. A tulajdono­si ellenőrzés az ellenőrző bi­zottságok által kifejtett tevé­kenység alapján sokat ja­vult. Rendszeressé vált a szövetkezeti vezetők politikai és szakmai képzése is. Fej­lődés tapasztalható a tagok informálásában, nevelésében. A zárszámadások, tervek adatait több termelőszövet­kezetünkben már előre írás­ban kiadják a tagságnak, ez­által a vita érdemibb, a tag­ság javaslata konkrétabb. Termelőszövetkezeti párt- szervezeteink rendszeresen értékelték a szövetkezeti egységek társadalmi, gazda­sági eredményeit, a szövetke­zeti demokrácia érvényesülé­sét. Javaslatokat tesznek a demokrácia hatékonyabb ki­bontakoztatására, a termelés fejlesztésére, a munka haté­konyságának növelésére, a szövetkezeti tagok élet- és munkakörülményeinek ja­vítására, a helyi politikai fel­adatok megoldására. A párt- szervek gazdasági irányító és szervező munkája mindenek­előtt a tervek kidolgozásá­ban, véleményezésében, a tagsággal történő megérteté­sében és végrehajtásában ér­vényesül. A pártbizottság felhívta a figyelmet a negatív tapaszta­latokra: nem minden terme­lőszövetkezetben ismerték még fel a különböző bizott­ságok tevékenységének je­lentőségét. E bizottságokkal szemben a társadalmi és gaz­dasági vezetők részéről pasz- szivitás tapasztalható. Elő­fordul egyes vezetőknél a hatalommal való visszaélés, a tagság véleményének mel­lőzése is. Az ellenőrzés hiá­nyosságai is gátolják egyes helyeken a szövetkezeti de­mokrácia fejlődését. Probléma, hogy a felada­tok ismertetése a tagsággal túlzottan bonyolult, sok fe­lesleges adatot tartalmaz és a tagság részére nem köz­érthető. Egyes tsz-eknél a tagok különböző problémáik­kal és panaszaikkal — mi­vel azt helyben nem intézik el — közvetlenül a felsőbb szervekhez fordulnak, ami a bizalom hiányára utal. A jogok és kötelességek alkalmazása területén az el­ért eredmények ellenére sem lehetünk elégedettek. A kü­lönböző gazdasági együtt­működéseknél a küldöttek beszámoltatása a küldő szö­vetkezet részéről sok eset­ben formális. Előfordulnak törvénysértések és visszaélé­sek is. (Folytatás a 4. oldalon) I XXXII. ÉVFOLYAM, 285. SZÁM ARA: 80 FILLER 1975. szeptember 25, csütörtök I Harminc éve

Next

/
Oldalképek
Tartalom