Kelet-Magyarország, 1975. szeptember (32. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-24 / 224. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1975. szeptember 24. PORTUGÁLIA Társadalmi és politikai A hét végi pokolgépes me­rényletek, amelyeket röviddel az új portugál kormány es­kütétele után követtek el, jól mutatják, merre keresnek „ki­utat” a politikai válságból a monopoltőke és a nagy föld- birtokosok érdekeit szolgáló fasiszta bandák — hangsú­lyozza a Portugál Kommu­nista Párt Központi Bizottsá­gának Politikai Bizottsága keddre virradóra közzétett nyilatkozatában. A pokolgépes merénylete­kért a Portugál Felszabadí- tási Hadsereg (ELP) elneve­zésű szélsőjobboldali szerve­zet vállalta a felelősséget. Ezt a fasiszta alakulatot spanyol- országi központból irányítják. A portugál fasiszta diktatúra megdöntése óta több ezer spanyol földre menekült fa­sisztát toborzott a „haza meg­mentésére”. Ezzel a szervezet­tel szorosan együttműködik a Spinola vezette „Portugál De­mokratikus Felszabadítási Mozgalom” (MDLP) is. Lisszabonban szerdán dél­előtt egyórás általános sztráj­kot tartanak a vasipari dol­gozók. Megmozdulásukkal a kollektív szerződésben foglal­tak végrehajtást és a jobbol­dal támadásának visszaveré­sét követelik. Tizenhét napon belül má­sodik alkalommal követtek el gyilkossági kísérletet Ge­rald Ford, az Egyesült Álla­mok elnöke ellen. A merény­let színihelye ezúttal is Kali­fornia állam, s a merénylő ezúttal is nő volt. Az országjáró körúton tar­tózkodó amerikai elnök hét­főn, közép-európai idő sze­rint 23,30 órakor éppen tá­vozott a San 'Francisco-i St. Francis Szállodából, és gép­kocsijához igyekezett, amikor a szemközti úttestről, mint­egy 12 méter távolságból megnyomta pisztolya rava­szát egy, a tömegben elve­gyült nő. A közelben álló titkosrendőr, s állítólag egy néző is villámgyorsan csele­kedett: a lövés pillanatában felfelé ütötte a merénylő ke­zét. A DBS tudósítója szerint a golyó az elnöktől három mé­ternyire falba ütközött és a földre pattant. Ugyanebben a pillanatban Ford leguggolt. Testőrei élő „védőernyőt” al­kottak körülötte, amíg sike­rült őt biztonságba helyezni, 62. — Kockázatos a leváltás. Menjen, beszéljen Csik őr­vezetővel. Vigyen nekik frissítőt. Csokoládét, egy ter­moszban kávét. Ha úgy lát­ja nem bírják, a helyszínen kell váltani. Nehogy a leg­kedvezőbb pillanatban min­dent elrontsunk. Az őrnagy ismét egyedül harc A csütörtök estére terve­zett, lisszaboni antifasiszta katonai tüntetéssel kapcsola­tos legújabb fejlemény az, hogy a Mafrai ezred jobbol­dali parancsnoka letartózta­tott két katonát azzal a vád­dal, hogy a „Katonák össze­fogva Győznek” (SUV) elne­vezésű antifasiszta katonai szervezet tagjai. A katonák­nál SUV-propagandaanyagot találtak. Az egység katonái azonnal tiltakozó jegyzéket küldtek Fabiao tábornoknak, a szárazföldi hadsereg főpa­rancsnokának és ebben rá­mutattak : miközben a katonai rendszabályok . alapján őket üldözik, reakciós tisztjeik szabadon szervezkedhetnek. A portugál demokratikus mozgalom (MDP—CDE) bal­oldali párt a politikai helyzet­ről hétfőn este közzétett elem­zésében megállapítja: a por­tugál forradalom nem fegy­vernyugvás, hanem éles tár­sadalmi és politikai harc sza­kaszába jutott. Ezt a harcot a forradalmi erőknek, a dol­gozóknak, a nép és a forrada­lom mellett álló katonáknak és tengerészeknek kell meg- vívniok a jobboldallal és a szociáldemokráciával szem­ben. beültetni a közelben parkí­rozó páncélozott gépkocsijá­ba. Az elnök miután sértet­lenül átvészelte az újabb me­rényletkísérletet, már fél órával a lövés elhangzása után repülőgépen útban volt Washington felé. San Franciscóban a rend­őrség nyomban letartóztatta a füstölgő pisztolyt rríég ke­zében tartó — s a UPI sze­rint a tömegben éppen két rendőr közé került — me­rénylőt, a 46 éves Sarah Jane Moore asszonyt. Kihall­gatása megkezdődött ugyan­annak a szállodának a hali­jában, amelyből Ford per­cekkel azelőtt távozott. Vizsgálóbíró elé állították kedden reggél San Francis­cóban Saraih Jane Moore asz- szonyt, aki néhány órával korábban merényletet kísé­relt meg Ford amerikai el­nök ellen. A büntetőpert elő­készítő bíró elrendelté őri­zetben tartását, illetve felté­teles szabadon bocsátása ese­tére 500 000 dollárban állapí­totta meg a fizetendő óvadé­kot. indul. Csak útközben csat­lakozik hozzá Tóth Mihály főtörzsőrmester. — Hogyan kerültél ide? Megőrültél. Mászkálsz egy lőtér közepén? — Balázs, nagyon fontos dolgot kell mondani. Az em­berek isznak a szőlőben. Nagyon paprikás a hangulat. Pető félig tébolyodott már. Vele vannak a gyerekei is. Négy tizenéves lány. A má­sik, az Ilonka férje meg csak ül az asztal mellett, kés van a kezében, az asztal­lapba veri pillanatonként. Attól tartok, komolyan ve­szi a reggel nyolc órát, ne­kirontanak a pincének és akkor nem tudjuk megmen­teni az asszonyokat. Azért futottam erre, hogy köze­lebbi úton érjek hozzád. — Gyere velem. Kúszva, félig sárosán, fé­lig vizesen értek a pince mögé. Halkan, a megbeszé­lés szerint jeleztek Csik őr­vezetőnek. András érti, fel­fogja, figyelmezteti Suhaj- dát. Már belejöttek, hogv apró, lassú és hangtalan mozdulatokkal tornáztassák tagjaikat. Egy érintéssel, rándítással, fejmozdulattal közölni is tudják egymással (Folytatás az 1. oldalról) álláspontból indul ki a Szovjetunió és ezt teszi a jö­vőben is. Az enyhülési folyamat el­lenzői — jegyezte meg Gro- miko — megpróbálják fékez­ni ezt a folyamatot. De ha megkérdik azokat, akik nyíl­tan vagy burkoltan fellépnek a nemzetközi feszültség csök­kentésének irányvonala el­len, hogy milyen alternatívát indítványoznak, akkor nem tudnak semmi ésszerűt java­solni. Reálisan az ő irány­vonalukból következtetve egyetlen válaszuk a visszaté­rés a hidegháború korszaká­lba. Láthatólag e nemzetközi fórum valamennyi résztvevő­je egyetért azzal, hogy a nemzetközi színtéren megva­lósítandó egyik legfőbb fel­adat továbbra is a háborús tűzfészkek felszámolása. Fe­lesleges beszélni is arról, hogy mekkora veszélyt je­lent, ha egyik vagy másik ilyen góc fellobban és ismét válsággá fajul. Vonatkozik ez elsősorban a Közel-Keletre, ahol már hosszú évek óta fennáll a veszélyes helyzet. A Közel-Kelet fő kérdései még mindig megoldásra vár­nak. E kérdések megvitatásá­nak megvan a megfelelő me­chanizmusa: a genfi béke- konferencia. A Szovjetunió állást foglal annak felújítása mellett, valamennyi — hang­súlyozzuk, hogy valamennyi — érdekelt fél részvételével, beleértve a Palesztin Felsza­badítási Szervezet képvise­lőit. A Szovjetunió következe­tesen folytatja a barátság politikáját azokkal az arab országokkal, amelyek védel­mezik jogos ügyüket. Ennek a barátságnak mélyek a gyö­kerei és nem hisszük, hogy bárkinek is sikerüljön alá­aknáznia ezt. A Szovjetunió a jövőben is minden tőle Moszkvában kedden közle­ményt hoztak nyilvánosságra arról, hogy Sztane Potocsar vezérezredes, a jugoszláv néphadsereg vezérkari főnö­ke, szeptember 15—22-ig hi­vatalos, baráti látogatást tett a Szovjetunióban. A jugoszláv katonai személyiség Viktor Kulikov hadseregtábornok­nak, a szovjet fegyveres erők vezérkari főnökének vendége volt. Sztane Potocsart fogadta Andrej Grecsko marsall, az SZKP Központi Bizottsága Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió honvédelmi minisztere. Sztane Potocsar továbbá megbeszéléseket gondolataikat. Egészen -hasz­nálható embernek bizonyul ez a nagyszájú Suhajda. — Mennem kell. Itt van az őrnagy elvtárs. Nagyon vigyázz mindenre. Annyira hozzászoktak a sötéthez, hogy látják egy­mást, olyasni tudnak már a tekintetben. Suhajda is hal­lotta a huhogást, tudja, hogy egy időre egyedül kell áll­nia a sarat. A másik olda­lon Golubics marad egye­dül. A szíve nagyon heve­sen ver. A félelme már el­múlt, dühödt gyűlöletet érez. Most gondolkodás nélkül kést eresztene a két ember­nek a hasába. Megretten egy kicsit, amikor Ángyás jelzi, hogy hátraküsziK, ac nem fél. A parancsnok kö- zelléte biztonságérzetet su­gall. — Bírod még fiam? — sut­togja a parancsnok, kávét önt, itatja a lovászt. Pedig az köpköd, akkor sem issza meg a kávét, ha megsért vele va­lakit. Most is keservesen nye­li a keserű löttyöt. A csoko­ládét betömi. — Bírom. Nincs semmi baj. Szomjas vagyok. Golubics is. Hátraküldjem? Ott van már Golubics is. telhetőt megtesz, hogy igaz­ságos és elvi alapokon szi­lárdítsa ezt a barátságot. Mint Gromiko megállapí­totta, továbbra is feszült Cip­ruson és Ciprus körül a hely­zet. ‘ Ciprustól idegen érde­kek szolgálatában már több mint egy éve lábbal tiporják e kis ország szuverenitását, népének elidegeníthetetlen jogait. A Szovjetunió követ­kezetesen állást foglal a Cip­rusi Köztársaság független­ségének és területi sérthetet­lenségének védelmében, az összes külföldi csapatoknak a szigetről való kivonásáért, és azért, hogy a két közösség — a görögök és a törökök — önállóan rendezzék saját ál­lamuk belső ügyeit. Más sza­vakkal: síkra száliunk az ENSZ Ciprusra vonatkozó is­mert határozatainak megva­lósításáért. Csakis ezen az alapon van lehetőség a cip­rusi probléma igazságos ren­dezésére, e feszültség! góc felszámolására — mondotta. A koreai helyzetet érintve Gromiko rámutatott, hogy az ingatag fegyverszünet nyilvánvalóan nem biztosít­ja a stabilitást a koreai fél­szigeten. Régen elérkezett annak szükségessége, hogy megteremtsék a félszigeten a tartós béke megszilárdulásá­nak, Korea békés egyesítése meggyorsításának feltételeit. Az enyhülési folyamat fej­lődésének logikája teljes éles­ségében felveti a fegyverke­zési hajsza megfékezésének szükségességét — folytatta Gromiko. — Ezért pozitív ér­tékelést érdemelnek azok az intézkedések, ' amelyek az utóbbi években történtek eb­ben az irányban. Ezzel kap­csolatban nagy jelentőséget tulajdonítunk azoknak a most folyó tárgyalásoknak, amelyeknek célja: kidolgoz­ni a hadászati támadófegy­verek korlátozására vonat­kozó új hosszú lejáratú szov­jet—amerikai egyezményt. folytatott Viktor Kulikovval és több más katonai vezető­vel. A megbeszélések baráti légkörben folytak le és a fe­lek kijelentették, hogy a jö­vőben is erősítik és bővítik a szovjet és jugoszláv fegyveres erők képviselői közötti érint­kezéseket. A jugoszláv vendég látoga­tása során megismerkedett szovjet üzemek és katonai egységek életével is. A közlemény szerint a ju­goszláv vezérkari főnök lá­togatása előmozdította a két nép és a két hadsereg közötti barátság és együttműködés fejlődését. Hideg a keze, mint a béka­láb. — Fázol, Béla? Édes gyer­mekem bírd még egy kicsit. — Bírom, nem érzem, hogy hideg lenne. Néha még ve­rejtékezek is. Csak az első két óra volt nagyon nehéz, most már nem félek, nem idegesít semmi. Tessék meg­mondani Takácsnak, hogy a kabaláját elhoztam. Itt van a zsebemben. — Megmondom. Vigyázza­nak. Lehet, hogy hamarosan dűlőre visszük a dolgot. Ott benn már nem sokáig bírják idegekkel. Jött Suhajda is. Hátrakú­szott, elnyúlik a füvön. — Mi van magával, Suhaj­da? — kérdi az őrnagy és atyásan megsimogatja a fiú fejét. — Mi lenne, őrnagy elv­társ. Várom, hogy meglékel­jem az ürgét. De lehet, hogy csak lecsapom, akár egy nyu- lat. Ha sokáig tart, akkor en­gem be kell adni egy ortho- pédiai szanatóriumba. Ha egy fél cigit elszívhatnék, ak­kor fele királyságomat oda­adnám. (Folytatjuk) Ennek megkötése új, nagy- jelentőségű lépés lesz nem­csak a szovjet—amerikai két­oldalú kapcsolatokban, ha­nem szélesebb nemzetközi vonatkozásban is. A Szovjetuniónak meg­győződése — hangsúlyozta Gromiko —, hogy a feszült­ség enyhülésének viszonyai között létrejöttek az előfel­tételek az olyan hatékony intézkedések megvalósításá­hoz, amelyek határt szabná­nak a fegyverkezési hajszá­nak. A Szovjetunió számára a leszerelésért vívott harc a külpolitika elidegeníthetet­len része volt mindenkor és a jövőben is az marad. Fontosnak tartjuk, hogy mielőbb megkössék azt a nemzetközi konvenciót, amely megtiltja, hogy katonai vagy bármilyen más ellenséges célból hatást gyakoroljanak a természeti környezetre. Egy ilyen konvenció megkötése nemcsak hogy korlátozná a fegyverkezési hajsza szféráit, hanem fontos eszköze lenne a környezetvédelemnek is.' Ugyanakkor — jegyezte meg Gromiko — sohasem hagy­tuk figyelmen kívül a leg­főbb célt: az általános és teljes leszerelést. A szovjet küldöttség — folytatta "Gromiko — fel akarja hívni a figyelmet a leszerelési problémakör két olyan vonatkozására, ame­lyek meggyőződésünk szerint a legrövidebb időn belül megoldást követelnek, amire meg is van gyakorlatilag a lehetőség. A Szovjetunió, ebből kiin­dulva és annak a felelősség­nek a tudatában, amely rá, mint a Biztonsági Tanács ál­landó tagjára hárul, fontos és sürgős kérdésként a közgyű­lés jelenlegi ülésszaka elé terjeszti „az új tömegpusztító fegyverfajták és az ilyen új fegyverrendszerek kidolgozá­sa és gyártása eltiltásának kérdését”. Javasoljuk, hogy az álla­mok, mindenekelőtt pedig a nagyhatalmak kössenek meg­állapodást, amelyben kötele­zettséget vállalnak, hogy nem dolgoznak ki és nem gyárta­nak ilyen új fegyverfajtákat és fegyverrendszereket, nem segítenek és nem ösztönöznek semmiféle ilyen irányú tevé­kenységet. Felmerülhet annak szüksé­gessége, hogy meghatározzák, milyen fegyverkategóriákra kell vonatkoznia a tilalom­nak. A Szovjetunió — mon­dotta Andrej Gromiko — kész részt venni a megfelelő tár­gyalásokon e kérdés konkrét megvitatásában. A szovjet külügyminiszter a továbbiakban rátért a Szov­jetunió által előterjesztett másik javaslatra, amelynek Az SZKP Központi Bizott­ságának folyóirata, a Partyij­naja Zsizny kedden megje­lent legfrissebb számában recenziót közöl - Leonyid Brezsnyev beszédeinek új gyűjteményéről. A kétkötetes mű, amely az SZKP KB fő­titkárának 1964 és 1975 kö­zött elhangzott gazdaságpoli­tikai tárgyú beszédeit tartal­mazza, a Moszkvai Politikai Könyvkiadónál látott napvi­lágot. Első ízben tették közzé azoknak a beszédeknek a részleteit, amelyek az SZKP Központi Bizottságának ple­náris ülésem hangzottak el a népgazdasági és költségvetési tervek vitáin. „Ezek a mun­kák együttvéve sokoldalúan és teljesen jellemzik az SZKP Központi Bizottsága és a szovjet kormány céltudatos és gyümölcsöző tevékenysé­gét a népgazdaság irányítá­sában, az ország gazdasági és védelmi erejének erősítésé­ben, az egész kommunista építés menetének irányításá­ban” — állapítja meg a Partyijnaja Zsizny, majd hangsúlyozza: L. I. Brezs­nyev beszédeinek és beszá­molóinak megjelenése fontos célja: a nukleáris fegyverkí­sérletek teljes megszüntetése, ami gyakorlatilag radikálisan korlátozná e fegyverfajta to­vábbi tökéletesítését. Emlékeztetett arra, hogy e cél érdekében már nagy je­lentőségű lépések történtek: az 1963-ban megkötött moszk­vai szerződés, amely megtilt­ja a légkörben, a kozmikus térségben és a 'víz alatt vég­zett nukleáris fegyverkísér­leteket, valamint a föld alatti nukleáris fegyverkísérletek korlátozásáról szóló, 1974-ben megkötött szovjet—amerikai szerződés. Most — mint rá­mutatott — megértek a felté­telek ahhoz, hogy megtegyék az utolsó lépést ezen az úton. megkössék azt az átfogó nem­zetközi egyezményt, amely minden nukleáris fegyverkí­sérletet kivétel nélkül meg­tilt. A Szovjetunió már java­solta, hogy fontos és sürgős kérdésként tűzzék az ENSZ- közgyűlés XXXr ülésszaká­nak napirendjére a nukleáris fegyverkísérletek általános és teljes eltiltásáról szóló szer­ződés megkötésének kérdését. Az erre vonatkozó tervezet — amelyet a szovjet küldöttség már az ENSZ tagállamai elé terjesztett — kötelezné a részvevőket, hogy nem hajta­nak végre, megtiltanak és megakadályoznak minden kö­zegben, mindenfajta nukleá­ris fegyverkísérletet. Termé­szetesen minden államnak, köztük minden nukleáris fegyverrel rendelkező hata­lomnak, kötelezettséget kell vállalnia erre. Ugyanakkor — mint Gro­miko rámutatott — a szer­ződés sem a nukleáris fegy­verrel rendelkező országok számára, sem az ilyen fegy­verrel nem rendelkezők szá­mára nem zárja ki annak le­hetőségét, hogy részesülje­nek a békés célú nukleáris robbantok áldásaiból. Az ENSZ szerepét hangsú­lyozva, a Szovjetunió kül­ügyminisztere végezetül alá­húzta alapokmányának je­lentőségét. Mint hangsúlyoz­ta, az alapokmány kiállta az idők próbáját. „Maradékta­lan teljesítésében és nem re- videálásában kell keresni az ENSZ hatékonysága növelé­sének, tekintélye szilárdítá­sának erőforrásait” — mon­dotta, majd végezetül kije­lentette : A háború óta eltelt három évtized szemléletesen alátá­masztotta, hogy az államok közötti háború kiküszöbö­lése nem utópia, hanem el­érhető cél. Ez azonban nem lehet ok a megnyugvásra, még sokat kell tenni azért, hogy létrejöjjön a földön a valóban szilárd béke. esemény a párt ideológiai életében. Leonyid Brezsnyev mun­káiban — mutat rá a Par­tyijnaja Zsizny — megtalál­ható a társadalmi termelés hatékonysága fokozásának fő irányait kimutató mély tudo­mányos elemzés. A párt gaz­daságpolitikájának alapkér­déseit tárgyalva az SZKP fő­titkára a Központi Bizottság 1974 decemberi plénumán ki­emelte azt a két legfontosabb gazdasági emelőt, amelyek segítségével az egész gazda­sági építőmunka a fejlődés magasabb fokára juthat. Az egyik ilyen emelő a tudomá­nyos-műszaki haladás meg­gyorsítása, a másik a gazda­sági mechanizmus és á gaz­dálkodási módszerek tökéle­tesítése. „Csakis erőinket és figyelmünket ezekre az irányzatokra összpontosítva tudjuk radikálisan megjaví­tani a népgazdasági hatékony­ságot és emelni a minőségi szintet, biztosítani a fejlődés gyors ütemét és intenzív jel­legét, újabb lépéseket tenni népünk életszínvonalának emelésében” — írja a Partyijnaja Zsizny. Újabb merényletkísérlet Gerald Ford ellen Szovjet—jugoszláv katonai találkozó Leonyid Brezsnyev új könyve , ■ ■ M m ___ W ■ __ ___ BBC fk WBjp ■ itt m S ^ M jn « m & BT jff y ^ ja H ffp“” ■ ]

Next

/
Oldalképek
Tartalom