Kelet-Magyarország, 1975. szeptember (32. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-19 / 220. szám

1975. szeptember 19.

KELET-MAGYARORSZÁG

3

Egy éleire elkötelezettek

A KISVARDAI járás PÁRTSZERVEZETEIBEN 254 parttagot mentettek fel a pártmunka • végzése alól. Ezt részben a pártvezetőségek, részben az idős, nyugdíjas párttagok kérték. Miután ez megtörtént, mégis 65-en önként vállaltak, kértek pártmunkát a felmentettek közül. Érzik, hogy szükségük van a párt-, a mozgalm, munkára, ez élteti őket, ad értelmet életüknek, kitölti szabad idejüket, s mélyek a gyökerek, a párthoz való kötődésük.

Fogadják Is szívesen az idős, nyugdíjas párttagokat a pártszervezetekben. Ezt állapította meg a járási párt-vb ülése is. Felmérés, elemzés során derült ki, hogy nagy a ragaszkodás a párt iránt ezekben az aktív munkára már nem kötelezett, betegséggel is bajlódó veteránokban. De nem feledkezik meg róluk a párt sem. Figyelemmel kíséri és segíti őket. Ezt bizonyítja, hogy a KB 1969. március 6-i ülésén megvizsgálta a beteg, aktív munkára nem képes párttagok helyzetét,

s határozatot fogadott el pártkötelezettségeik szabályozásáról.

Van az MSZMP Szervezeti Szabályzatának egy pontja. Eszerint a párttaggal szemben állított követelmény, hogy rendszeresen részt kell vennie a párt valamelyik alapszervezetének a munkájában. Ezt a beteg, nyugdíjas párttagoktól egészségi állapotuktól függően' szükséges csak megkívánni.

FONTOS, HOGY MINDEZT TUDJÁK a pártvezető- ségek, s ezek szellemében cselekedjenek. Szükséges figyelmeztetni rá azért is, mert az idős nyugdíjas emberek amúgy is több türelmet, figyelmességet igényelnek. Azok pedig, akik két-három évtizedig még plusz pártmunkát, mozgalmi tevékenységet is végeztek, még inkább igénylik ezt. Elvárják — s joggal! —, hogy véleményüket kikérjék egy-egy fontos, a pártszervezetet, a falut, az üzemet érintő kérdésben.

Pártszervezeteink zömében valóban megillető tisztelettel kezelik őket, s ha az „öregek” részéről el is hangzik néha olyan megjegyzés, hogy „bezzeg a mi időnkben volt az igazi”, ne vegyék úgy, mintha ezzel az lenne szándékuk, hogy rosz- szat kívánnak, akarnak. Tanulni tőlük helytállást, for- radalmiságot nem szégyen. Van szavaik mögött egy kis büszkeség is. És jól esik nekik a figyelmesség is, ha a KISZ-szervezet, vagy az úttörők meghívják élménybeszámolót tartani. Ilyenre több ízben kerül sor a kis- várdai járásban.

Pártmunka ez is. Generációk nőnek fel, akiknek 1945, s 1956, stb. történelem. S mennyivel hitelesebb, ha az élő szemtanúk, a történelmet csinálok szájából hallják, hogyan kezdődött, s folytatódott.

FELMENTETTEK A PARTMUNKÁBÓL, de elkötelezettek a párt és ügye iránt. Hűségesek, akik kitartottak a legnehezebb időkben is, amikor az alapokat kellett rakni.

Farkas Kálmán

SZŐTTESEK, BÚTOR, RED STAR

Hagy a sikere a

megyei termékbemutatónak

Változatlanul nagy az érdeklődés a megyei termékbemutató kiállítás iránt. Diákcsoportok sorakoznak a bejárat előtt, szocialista brigádok Keresik föl együtt a kiállítást. Naponta ezernél több jegyet adnak ki — a kellemes idő különösen kedvez a szép környezetben rendezett bemutató látogatottságának.

Sokan megállnak a háziipari és népművészeti szövetkezet részlegénél — szemet gyönyörködtető látvány a beregi keresztszemesek, ci- gándi, paszabi szőttesek serege — különösen, ha szép, furtai hímzésű blúzba öltözött csinos lányok adnak útbaigazítást ... A szövetkezet termékei joggal kaptak első díjat — ízléstformáló értékük nem kismérvű.

A Szatmár Bútorgyár szobagarnitúrája is sok látogatót késztet megállásra — különösen, hogy már a Szatmár V I. lakószoba árát is ki tették: 23 190 forintba kerül a szép berendezés. A gyár amely tíz év alatt több mint négyszeresére növelte termé- melését, több elismerő díjat mondhat magáénak. Megtekinthetik a látogatók a szolnoki jubileumi kiállításon nyert díjat, és a szegedi „Otthon 75” kiállítás elismerő plakettjét.

Sokan engednek a kísértésnek, és meg-meglökik a bölcsőt — nagy a sikere a Nyírbátori Faipari Vállalat termékének. A bölcső mellett több olyan gyártmány is látható, melyeket az országban

csak a vállalat készít: vonalzók, rajztáblák, fatolltartók. A további fejlesztési tervekben egyedi bútorgyártás szerepel — a felkészülést már megkezdték a vállalatnál.

A Kisvárdai Szeszipari Vállalat kiállított termékeinél a díjnyertes italok seregszemléje valóban vonzó látvány. A bulgáriai bor-világkiállításon díjat nyert Club brandy vagy a „Red Star” konyak neves terméke a kisvárdai vállalatnak. Emellett a különféle üdítők gyártásával is foglalkoznak — Coca-Cola, Sztár kóla egyaránt szerepel a kiállításon. A „Kiváló áruk fórumán" 1974-ben elismerést szerzett almavodka sok különböző ízű szeszes ital készítésére alkalmas.

(tgy)

— Szervusz Jóska! De rég láttunk! Mi újság Magyarországon?

Ezekkel a kérdésekkel fogadták Karl-Marx- Stadt-ban a szövőgépgyárban Nagy Józsefet, a TITÁSZ Vállalat nyíregyházi üzemegységének fiatal eletrotechnikusát. Nem véletlen az öröm, a váratlan találkozás után, hiszen ebben a gyárban dolgozott három évig, mint szakmunkás. Most is boldogan meséli a történteket:

— Nagyon jó érzés volt újra elmenni oda, ahol a munkatársak, a főnökök, még mindig nem felejtettek el. Mintha csak tegnap jöttem volna haza ...

Pedig ennek már öt éve. 1967—70-ig dolgozott a

gépgyárban. Szeptember- elején a TITÁSZ KISZ- küldöttsége egy hétre az NDK-ba utazott, s őt bízták meg a csoport vezetésével és a tolmácsolással. x Kint már az első évben felfigyeltek szervezőkészségére. Az üzemviteli osztály bízta meg fontos munkával. A három évet itt dolgozta végig. S nemcsak eddig, hanem még tovább is maradt volna, ha...

ÉRDEMES

VOLT..,

— Ha a katonai szolgálatot letöltöttem volna, mielőtt az NDK-ba mentem.

A jól dolgozó, aktív, fiatal munkás az ifjúsági mozgalomban is élen járt. A kint dolgozó magyar KISZ-esek csúcstikárrá választották. Az FDJ-tit- kár a munkatársa volt és közösen szervezték a német és magyar szakmunkások programjait. _

— Ez a kapcsolat öt éve tart, akkor kollégák voltunk, most sűrűn levelezünk, barátok lettünk. Sok hasznos tapasztalatot szereztem náluk, amit itthon próbálok megvalósítani.

Amióta hazajött, a vállalatnál is csúcstitkár, a városi KISZ-bizottság tagja. A szövőgépgyárban és a nemzetközi i ifjúsági mozgalomban eltöltött

évek nem múltak el nyomtalanul. Sokat tanult, megismerte az ottani fiatalokat, a gyárat, szakmai és politikai téren is bővült látóköre.

— Nemcsak a szakmában tanultaknak veszem itthon hasznát. Azt is nagyon fontosnak tartom, hogy közelebb kerültem egy másik szocialista ország ifjúságához. Sok barátot szereztem az üzem dolgozói és vezetői közt. Tavasszal a közvetlen munkatársam, egy gépész, és a főnököm jön hozzánk vendégségbe, majd nyáron megint én megyek.

Még most'is mosolyogva emlékszik vissza az ott töltött időkre, a körültekintő, gondos munkára, a hangulatos estékre, egy- egy jól sikerült rendezvényre. Az emlékek mellett itthon a feladatok kerülnek előtérbe.

— A gépgyárban töltött rövid egy nap, a találkozás a kollégákkal újra megerősített abban a hitben, hogy érdemes volt három évig dolgozni, tanulni az NDK-ban. Nem hiába telt el az idő.

Tóth Kornélia

Út a munkásélethez

3. Kétlaki, Pusztáról

Szorongással vártam az asszonyra a Vörös Október Férfiruhagyár vásárosnaményi üzemének parányi irodájában. A vezetőnő Kovács Ber- talannét ajánlotta beszélgető partnernak. Amíg elökerítette a varrodai csarnokból, azon gondolkodtam, vajon megsértődik-e, ha kétlakinak nevezem?

A köztudatban úgy forog ez a szó, mintha csak azt mondanánk: félember. Mögötte látástól vakulásig futó-lótó embert képzelünk el, aki hajtja magát a vagyonért, hogy élire állíthassa a százasokat; csak a pénz érdekli, semmi más. Mit szól mindehhez Kovács Bertalanná, lánykori nevén Takács Erzsébet?

Mire a kávé lefőtt, ő is megérkezett. Filigrán, jóformán gyermek külsejű fiatal- asszony, nagy kerek szemekkel. Már tudta, miért keresem.

Megkavarta a kávét („Ez jó lesz, mert otthon csak futtában ittam.”) s kérdezte, megkínálnám-e cigarettával, most nem hozta magával. Rágyújtott.

— Tehát ön kétlaki?

— Eredetileg nem. Csak- az utóbbi években.

— Hogyhogy?

— Én fordított eset vagyok. Amíg mások százszámra költöztek el Szatmárból, Bereg- ből, én Pest közeléből költöztem ide. Egy ingázó férfi felesége lettem.

(A történet röviden: Takácsék Zagyvaszántón laktak, a hatvani járásban. Édesanyja a selypi cementgyárban volt portás, ott, ahol a magasépítők között szabolcsiak is dolgoztak. Egyszer elromlott a tévé az ingázók szállóján, megkérték hát a portás nénit, hadd nézzék meg nálunk a táncdalfesztivált. Köztük volt Kovács Berci is, aki Pusztadobosról járt el a pesti magasépítőkhöz. Itt, így találkoztak, s hanvankilenc június végén megtartották az esküvőt.)

— Két évig fenn északon laktunk, aztán leköltözftink Pusztára. Nem kedvtelésből tettük. Anyósom is, apásom is betegek lettek, nagyon egyedül voltak, valakinek melléjük kellett állni.

— Maguk vállalták.

— Mi mást tehettünk volna? Albérletet nem nehéz otthagyni, még akkor sem, ha itt csak egy szoba-konyhás lakásba jöttünk, meg közös háztartásba. Egyébként cseppet sem bántam meg, jó családba kerültem.

— Azelőtt sokszor kapált?

— Egyszer sem. Tanult szakmám a női szabóság.

— Felcserélte a varrógépet a kapával.

— Ez így nem pontos, mert az első időben ipart váltottam, magánkisiparos voltam Pusztadoboson. A férjem meg beállt a termelőszövetkezetbe, pakolómunkásnak. Hét hónapig járt oda, aztán Záhonyban lett átrakó, most is odajár. Nekem nem volt valami- nagy szerencsém a ma- g§niparral. Nagyon szezóná- 4» a munka, s faä'an sem lelhet már csak úgy összecsapni a holmit. Belefáradtam.

— Most két éve van ez az

üzem Naményban. ,f.

— Igen, emiatt . is adtam vissza az ipart. Mondtam a férjemnek, nagyocska már a gyerek, ha lehetne, én elmennék a VOR-ba,- hívják az asz- szonyokat. Nem ellenkezett, így kerültem ide két hónappal az üzem indulása után.

— Bejáró?

— Igen. Hosszú ideig kerékpáron jöttem, most már van buszjárat.

— Mennyit keres?

— Ezerhatot, ezerhetet.

— És a férje Záhonyban?

— Háromezer-háromszázat.

— Ötezerből már szépen lehet élni.

— Az igaz, de nemcsak egyik napról a másikra van az ember. Mondtam már, hogy szoba-konyhás lakásba jöttünk. Azt bővíteni kellett, ami valósággal eszi a pénzt. Mert fürdőszobát is csináltunk, saját hidroforral. Különben nem ennyi a jövedelmünk, mert közös háztartásban vagyunk anyósomékkal s apósom is szép nyugdíjat kap a tsz-től.

— Akkor miért fogtak föl annyi földet?

— A megélhetésért. Hogy jobb legyen a megélhetésünk. Nézze, nekünk sokmindent magunknak kell előteremtenünk. Vegyük például a húst. Csak ünnepnapok előtt kapni a pusztai boltban. Tehát disznót kell tartani, meg aprójószágot. Annak meg takarmányra van szüksége, amit ha pénzért vennénk, rámenne a keresetünk jó része. Hát a krumpli például erre is jó. Meg magunknak, hogy azt se kelljen venni. Külön pénzt csak a 300 öl paradicsom, meg a 800 öl napraforgó hoz, amit a tsz- nél felfogtunk. A krumpli, a tengeri kell a jószágnak, meg nekünk.

— Fárasztó ez így.

— Ki lehet bírni.

— Milyen egy napja? Például a mai.

— Háromnegyed hatkor keltem, felöltöztem, reggelit készítettem a gyereknek, magamnak, aztán megreggeliztünk. Ezután elvittem a kisfiút az óvodába, onnan kibicikliztem vagy öt kilométert a krumpliföldre, krumplit szedni. Negyed tizenkettőig dolgoztam, aztán irány haza, mosakodni, átöltözni. Anyósom hordta utánam a tányért, úgy kaptam valamit, hogy le ne késsem a buszt. Azzal jöttem Naményba, volt még egy kis időm műszakkezdésig, vásároltam és megittam egy kólát a [ resszóban. Most itt vagyok este 10 óra 10- ig, oldalzsebeket varrók a csizmanadrágokra, majd ismét busszal Pusztára Tizenegyre vagyok otthon.

— Ki 1 hét bírni?

— Hosszú távon nem, különben én csak a: paradicsomnál meg a krumplinál segítek. A többi a-kÉCtférfi dolga: De ha.már• itt.' tártunk, hadd

. mondjak, vafaimil: Nem'értem, ‘' miért szólják meg azt, ,aki úgynevezett kétlaki. Városon hány meg hány embernek ?Vap' másodállása, mellékfoglalkozása. Ezzel nem azt mondom, hogy igaza van annak,, aki csak azért igyekszik, hogy gyűljön á pénze a takarékban^ s elvonja a szájától a jó falatot, a lakása meg kong az ürességtől. Ilyen kétlakiak is vannak, de nem mindenki ilyen. Sőt, a fiata- labbja egyáltalán nem ilyen nálunk, Pusztadoboson sem. Mi most vagyunk a legszebb korunkban, most bírjuk a több munkát, hát nem húzó dunk el tőle, amit a két kezünkkel szerzünk, azzal az életünket tesszük szebbé.

— Mikor szórakoznak?

— Ritkán. Most nyáron, hogy szabadságon voltunk, jutott idő szórakozásra, uta zásra is. Most még fontosabb dolgok vannak. Én például az üzem segítségével ruhaipari szakközépiskolába járok hetente háromszor Nyíregyházára. Pusztáról gyalog megyek a nyírmadai vasútállomásra, onnan be Nyíregyre. este későn haza. Tavaly felül volt az átlagom a négy egészen. Már a férjemnek is említették, hogy terv van vele Záhonyban, ha akarja, járhat tisztire. Most még sok a kiadás, kölcsönt is törleszteni kell, amit a házra felvettünk, azt mondta az uram, talán jövőre nekivág.

— Hogyan képzeli el később?

— Egyszer csak könnyebb lesz nekünk is, nem kell majd földet felfogni. De ez most jól jön a tsz-nek is. Akkor majd jut több idő o’^asásra, tv-zésre, arra, hogy élvezzük mostani igyekezetünk eredményét. Nem bár m meg, hogy ide jöttem, s ?m a szorgalmas falu1’ er. ereket. Aki meg hozzá hasonlóan kétlaki, nagyon megdolgozik minden forintért, higyje el. Csak arra kellene még megtanítani mindenkit, hogy okosan éljen; hogy kőkerítés helyett mosógépre, porszívóra, hűtőgépre költse a pénzét. Vagy ha megvette a drága bútort,"a kényelmeset, ne a nyári konyhában aludjon egy dikón. Volna még egy cigarettája?

— Parancsoljon.

— Legutóbb jövök az iskolából, a madai állomáson lehúztam a cipőt, mezítláb könnyebb gyalogolni. Jött velem egy idős házaspár, ők mondták: nem hitték, hogy pesti menyecske létemre megragadok Pusztán. Most már elhiszik.

Angyal Sándor