Kelet-Magyarország, 1975. augusztus (32. évfolyam, 179-203. szám)
1975-08-02 / 180. szám
Befejeződött a helsinki csúcs Aláírták Európa biztonsági okmányát Újabb találkozások a küldöttség vezetők között Harmadik és egyben utolsó napjához érkezett az európai biztonsági és együttműködési értekezlet helsinki zárószakasza. Pénteken reggel délelőtt helyi idő szerint tél tízkor megnyílt a délelőtti ülés. Az első szónok Costa Gomes portugál államl’ő volt, aki csütörtökön este érkezett meg a finn fővárosba! A portugál államfő nagy érdeklődéssel várt beszédében ismételten megerősítette hazája külpolitikájának elveit. „Meghirdettük és világosan követtük és követjük a szuverén egyenjogúság, a mások belügyeibe való be nem avatkozás és az összes népek önrendelkezési joga elismerése elveinek teljes tiszteletben tartásán alapuló külpolitikát” — hangsúlyozta. Leszögezte, hogy az európai biztonsági és együttműködési értekezlet által jóváhagyott elvek összhangban vannak a portugál kormány politikájával. Sürgette, hogy Portugáliához hasonlóan a többi ország is alkalmazza ezeket az elveket a nemzetközi kapcsolatokban. Méltatta a konferencia záródokumentumában rögzített tíz alapelv értékét és jelentőségét. A magatartás szabályozóinak nevezte ezeket az elveket, amelyeket az összes részt vevő országoknak szigorúan be kell tartaniok. A katonai aspektusok jelentőségét abban jelölte meg, hogy az általános bizalom légkörének kialakításában kiindulópontul szolgálnak. „Az enyhülésnek — folytatta Costa Gomes — tükröződnie kell az összes emberek mindennapi életében”. Kijelentette, hogy Portugáliát nagy elégedettséggel tölti el az az érdeklődés, amelyet a konferencia a Földközi-tengeri részt vevő államok és nem részt vevő államok közötti kapcsolatok iránt mutatott. „Reméljük — mondotta — hogy a jelen konferencia eredményeképpen szorosabbá válik az együttműködés a világ e térsége biztonságának megszilárdításában is.” „Az új út — amelyre Portugália több mint egy évvel ezelőtt lépett — folytatta az államfő — tette lehetővé Portugália tevékeny részvételét a konferencia munkájának utolsó szakaszában. A helsinki csúcstalálkozó pedig az európai enyhülési politikai progresszív fejlődés nyomán vált lehetővé.” Costa Gomes portugál államfő után szólalt fel Gerald Ford, az Egyesült Államok elnöke. Helsinki jelenlétem jelképezi — hangsúlyozta bevezetőben — hogy az Egyesült Államok a lehető legnagyobb mértékben érdekelt Európa jövőjében. Az Egyesült Államok jövője függ Európa jövőjétől, s gazdasági felvirágzása, biztonsága mind szorosabban összefonódik Európa gazdasági prosperitásával és biztonságával — folytatta az amerikai elnök. Kijelentette, hogy az Egyesült Államok számára nem üres frázisok a konferencia által jóváhagyandó elvek. Erőnket nem kímélve erőfeszítéseket teszünk a feszültség további csökkentésére, a még fennálló problémák megoldására. A Becsben folyó haderőcsökkentési tárgyalásokról úgy nyilatkozott, hogy az Egyesült Államok kész hozzájárulni e tárgyalások előbbreviteléhez, majd leszögezte: „A kölcsönös biztonságot megszilárdító megállapodás nemcsak megvalósítható, hanem alapvető fontosságú.” Bejelentette, hogy az Egyesült Államok erőteljesen igyekszik majd hozzájárulni a hadászati fegyverrendszerek további korlátozásáról szóló újabb megállapodás tető alá hozásához, ez szavai szerint változatlanul „az amerikai politika elsőrendű célja marad”. Ford elengedhetetlennek minősítette a béke megőrzését célzó közös erőfeszítéseket. Hangsúlyozta, hogy az európai biztonsági és együttműködési konferencia szélesítheti a kelet—nyugati enyhülésben részt vevő országok körét. „Európában és másutt legyen mindenki szívügye az enyhülési folyamatban való részvétel — hangoztatta. Am az enyhülés csak akkor lehet sikeres, ha mindenki megérti, mit jelent jelenleg az enyhülés.” „A pénteken aláírandó dokumentumok újabb előrelépést jelentenek az európai enyhülés és megbékélés folyamatában — mondotta befejezésül Ford elnök — na- gyonis lehetséges, hogy a konfrontáció időszaka, amely a második világháború befejezése óta megosztotta Európát, egyszer és mindenkorra befejeződik: Ha az együttműködés új érzése dominál. Ezt itt valamennyien ismételten hangsúlyoztuk. Jómagam is osztom ezeket a világ jövőjéhez fűzött reményeket.” Ezután Anton Buttigieg máltai miniszterelnök-helyettes, a máltai delegáció vezetője mondotta el beszédét. Amint az várható volt, túlnyomórészt a Földközi-tenger medencéjének helyzetével foglalkozott. A következő szónok, Jootp Den Uyl holland miniszterelnök egyebek között hangsúlyozta: ha a záróokmányban foglalt elveket és szándékokat átültetjük a gyakorlatba, akkor új légkör fog kialakulni Európában. André Saint-Mleux monacói miniszterelnök rövid beszédében kormánya nevében üdvözölte az aláírásra kerülő dokumentumot és azt a tartós béke biztosítása újabb lehetőségének minősítette. Ezután Trygve Bratteli norvég miniszterelnök szólalt fel. Hangsúlyozta: ennek a konferenciának az összehívását az tette lehetővé, hogy jelentős javulás következett be az Egyesült Államok és a Szovjetunió viszonyában, továbbá pozitív fejlődés ment végbe Európában a Kelet és a Nyugat közötti kapcsolatokban. A délelőtti ülés utolsó szónoka Nicolae Ceausescu, a Román Kommunista Párt fő-- titkára, a Román Szocialista Köztársaság elnöke, az európai biztonsági konferencia jelentőségét hangsúlyozva kiemelte: első ízben történt meg, hogy az európai kontinens országainak vezetői egy ilyen konferencián találkoztak annak érdekében, hogy egyetértésre jussanak jövőjüket, az együttműködés jövőjét, Európa biztonságát és békéjét illetően. Harold Wilson brit kormányfő elnökletével délután, 15 óra 18 perckor (helyi idő) megnyílt az európai biztonsági és együttműködési értekezlet utolsó munkaulése. A délutáni ülés első szónoka Walter Kieber liechtensteini miniszterelnök hangsúlyozta, hogy az aláírásra kerülő záróokmány hosszú fáradozások eredménye, a diplomaták munkája most véget ért, a következő feladat a gyakorlati megvalósítás, ami a kormányok, a kormányzati szervek, de minden egyes ember feladata is. Ezután Gian Luigi Berti san marinói külügyi államtitkár (külügyminiszter) szólalt fel. Beszédében a biztonsági értekezlet sikeres befejezését „új korszak kezdetének” nevezte Európa történelmében. Gaston Thorn luxemburgi miniszterelnök beszédének alaphangja az volt, hogy többet várt az értekezlettől, mint amennyit ez valójában elért. „A 35 részt vevő ország egyetértésére, a kongresszusra alapuló záróokmány arra szolgál, hogy körülhatároljuk az 1975-ben elérhető enyhülés lehetőségeit és határait.” A péntek délutáni ülés, s egyben a konferencia utolsó szónoka Agostino Casaroli érsek, a Vatikán küldöttségének vezetője, az egyházi közügyek tanácsának titkára volt. (Folytatás a 4. oldalon) Pillanatképek a történelmi eseményről XXXII. ÉVFOLYAM, 18«. SZÁM ÁRA 80 FILLÉR 1975. Augusztus 2, Szombat : - . . * v‘ . ■ ■. ; - -. . .. \ .^ ■■ j ' . ■ -' v., Kúpunkon (balról jobbra) Erich Honecker, Gerald Ford es Bruno Kreisky az aláírás pillanatában. Kádár János és Erich Honecker baráti eszmecseréje. »iImTíTBVOya’• írf;T'-íbl-)$*10.W• k® 3T»4v/^ ti *1T.) J
