Kelet-Magyarország, 1975. augusztus (32. évfolyam, 179-203. szám)

1975-08-01 / 179. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1975. augusztus 1. LEONYID BREZSNYEV: Feladatunk: érvényt szerezni a megállapodásoknak Ülést tartott a Minisztertanács Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára csütörtö­kön az európai biztonsági konferencián a következő be­szédet mondta: Az európai biztonsági és együttműködési konferencia zárószakaszának összes részt­vevői érzékeljük ennek az eseménynek különleges jel­legét és politikai horderejét. Meggyőződéssel állítha­tom, hogy ugyanezt érzik mil­liók és milliók a tanácskozá­son részt vevő országokban sőt más országokban is. Ve­lünk együtt mélységesen tu­datában vannak annak, hogy mi is zajlik le ezekben a napokban a finn fővárosban. Mi a nyitja ennek az ér­deklődésnek, amely a terem­ben jelenlevő magas rangú politikusok és államférfiak tanácskozásai iránt megnyil­vánul? A válasz nyilvánvalóan az, hogy a tanácskozás esemé­nyeihez olyan várakozások és remények fűződnek, ami­lyenekre a háború utáni idők közismert együttes szövetsé- gesi döntéseit követő idő­szakban egyetlen kollektív akció sem jogosított fel. Az a nemzedék, amely át­élte a második világháború szörnyűségeit, különösen jól látja ennek a tanácskozásnak történelmi értelmét. A ta­nácskozás célkitűzései ezért annak az európai nemzedék­nek eszéhez és szívéhez is szólnak, amely már a béke körülményei között nőtt fel és él, s ma jogosan úgy érzi, hogy ez másképp nem is le­hetséges. Rengeteg vér áztatta Euró­pa földjét a két világháború alatt. A 33 európai állam, az Egyesült Államok és Kanada legfelsőbb politikai és^ álla­mi vezetői azért gyűltek ösz- sze Helsinkiben, hogy közös erővel olyan kontinenssé vál­toztassák Európát, amely mindörökre megszabadul a háborús megrázkódtatásoktól. Európa, amely számos nagysikerű nemzetközi kul­túra hazája, a világcivilizáció egyik kiemelkedő hegycsúcsa, képes rá, hogy példát mutas­son a tartós békén alapuló ál­lamközi kapcsolatokra. A Szovjetunió a tanácsko­zás eredményeit nem egysze­rűen a második világháború politikai mérlege szükséges megvonásának tekinti. Ennek a tanácskozásnak az is felada­ta, hogy a jelen realitásai és az európai népek több évszázados tapasztalatai alapján elkép­zelje és felvázolja a jövőt. Itt, Európában nem egyszer ékesítették magukat kétes „babérokkal” az agresszorok, akiket azután elért a népek átka. Itt, Európában politikai doktrínává kiáltották ki a világuralomra való törekvést, amely azután több állam csődjével ért véget, amelyek erőtartalékaikat bűnös és em­bergyűlölő célkitűzések eléré­sére használták fel. Ezért érkezett el az ideje, hogy levonjuk a szükséges kollektív következtetéseket a történelem tapasztalataiból, és mint ezeket a következteté­seket annak tudatában von­juk le, hogy felelősek va­gyunk az európai kontinens jövőjéért, mert ennek a kon­tinensnek békés viszonyok között kell fejlődnie. Aligha tagadja bárki, hogy a tanácskozás eredmé­nye valamennyi részt vevő ál­lam érdekeinek gondosan ki­mért egyensúlyát tükrözi. Az eredményt tehát különös óvatossággal kell kezelni. Az európai értekezlet esz­méjének felvetésétől a tető­pontig — a csúcsszíntű befeje­zésig — megtett nem könnyű út immár mögöttünk van. A Szovjetunió, amely józanul értékeli az európai és a nem­zetközi politikai erők viszo­nyát és dinamikáját, biztos benne, hogy az enyhülés és az egyenjogú együttműködés ha­talmas áramlatai, amelyek az utóbbi években mindinkább meghatározzák az európai és a világpolitika alakulását, e tanácskozás és e tanácskozás eredményei révén újabb erőt és még nagyobb lendületet nyernek. Az okmány, amely aláírá­sunkra vár — a múlt ered­ményeit is összegezve — tar­talmával a jövő felé fordul. Az elért megállapodások a legidőszerűbb problémák szé­les skáláját ölelik fel: a békét, a biztonságot és a külöböző területeken való együttműkö­dést. A részt vevő országok kö­zötti kapcsolatok szilárd ala­pot nyertek azokból az alap­vető elvekből, amelyek meg­határozzák az államok közöt­ti viszonyban követendő ma­gatartás szabályait. Ezek a békés egymás mellett élés el­vei, amelyekért olyan nagy meggyőződéssel és követke­zetességgel küzdött a szovjet állam megalapítója, Lenin és amelyekért ma is harcol a szovjet nép. A tanácskozás meghatá­rozta a kereskedelmi-gazda­sági, a tudományos és mű­szaki területen, a környezet- védelem területén, a kultúra és a művelődés terén kifej­tendő együttműködési kap­csolatok irányait és konkrét, formáit is. Az együttműködés lehető­ségei most olyan területekre is kiterjednek, amelyeken ez a hidegháború éveiben el­képzelhetetlen volt: ilyen például a béke és a népek közötti barátság érdekeit szolgáló széles körű kölcsö­nös tájékoztatás. Az értekezlet számos fon­tos megállapodást fogadott el amelyek a politikai eny­hülést katonai enyhüléssel egészítik ki. Ez is minőségi­leg új fokozat az államok közötti bizalom megszilárdí­tásában. A Szovjetunió következe­tes híve annak, hogy a ta­nácskozást követően a kato­nai enyhülés tovább fejlőd­jék. Az egyik elsőrendű fel­adat ezen a téren: megtalál­ni a lehetőségeket a kózép- európai haderőcsökkentésre úgy, hogy az senkinek se csorbítsa biztonságát. Vagy megfordítva: mindenkinek hasznára váljék. A tanácskozáson elért meg­állapodások sajátos politikai jelentősége és erkölcsi ereje abban foglalható össze, hogy ezeket a megállapodásokat a részvevő államok legfőbb ve­zetői erősítik meg aláírásuk­kal. A közös és legfontosabb feladatunk, hogy teljes ér­vényt szerezzünk ezeknek a megállapodásoknak. Nagyon fontos az államkö­zi kapcsolatok helyes és igaz­ságos elveinek - meghirdeté­se. Nem kevésbé fontos az is, hogy ezek az elvek gyöke­ret verjenek a jelenlegi nem­zetközi kapcsolatokban, gya­korlattá és a nemzetközi élet olyan törvényévé váljanak, amelyet senki sem sérthet meg. A mi békepolitikánk erre irányul, és ezt újból ki­nyilvánítjuk erről a nagy te­kintélyű szónoki emelvény­ről. Természetesen a 33 európai állam, az Egyesült Államok és Kanada vezetőinek a tör­ténelemben példa nélkül álló találkozója kulcsfontosságú láncszemmé kell, hogy vál­jék az enyhülés, az európai és a nemzetközi biztonság megszilárdításában, a kölcsö­nösen előnyös együttműkö­dés fejlesztésének folyama­tában. Ahhoz azonban, hogy a né­peknek a mostam találkozó­val, a tanácskozás döntései­vel kapcsolatos reményei teljes mértékben valóra vál­hassanak, hogy azokat ne in­gassa meg az első zord szél­vihar további közös erőfeszí­tésekre, valamennyi részt vevő államnak az enyhülés elmélyítését célzó mindenna­pos munkájára van szükség. A tanácskozás sikere csak azért vált lehetségessé, mert résztvevői lépésről lépésre egymás elébe mentek, és a gyakran nem kis nehézsége­ket leküzdve képesek voltak kidolgozni az általánosan el­fogadott megállapodásokat minden egyes megvitatott kérdésben. Ezek a megállapodások nem úgy jöttek létre, hogy a tanácskozás egyes résztve­vői a többiekre erőszakolták nézeteiket, hanem minden vélemény és érdek figyelem­be vételével és közös egyet­értésben. Ha itt kompromisszumok­ról lehet beszélni, akkor ezek megalapozott kompro­misszumok, olyanok, ame­lyek a béke javát szolgálják, anélkül, hogy elmosnák az ideológiában és a társadalmi rendszerekben tapasztalható különbségeket. Pontosabban, a résztvevő államok közös politikai akarata jut kifeje­zésre abban a formában, amelyben ez a különböző társadalmi rendszerű álla­mok békés egymás mellett élésének feltételei között ma elérhető. A tanácskozás munkájának tapasztalatából fontos követ­keztetések adódnak a jövőre nézve is. Ezek közül a leg­főbb, ami a záródokumen­tumban is kifejeződik: senki sem teheti meg, hogy ilyen vagy olyan külpolitikai jelle­gű megfontolásokra támasz­kodva, megkísérelje előírni más népeknek, hogyan ala­kítsák ki belügyeiket. Min­den állam népének szuverén joga, hogy megoldja bel- ügyeit, kialakítsa belső tör­vényeit. Másfajta hozzáállás ingatag és veszélyes talaj a nemzetközi együttműködés szempontjából. Az általunk aláírandó do­kumentum, az államok szé­les körű, de pontos akció- platformja, amely egyoldalú, két- és sokoldalú alapon évekre, sőt évtizedekre szól­hat. Az eddigi eredmények azonban nem jelentenek ha­tárt. Ma a lehetőségek ma­ximuma, holnap pedig kiin­duló ponttá kell válnia a to­vábbi előrehaladáshoz a ta­nácskozás által megnyitott irányokban. Az emberiségre jellemző e kezdeményezésekben és tet­tekben megnyilvánuló folya­matosságra való törekvés. Ez vonatkozik arra a nagy ügy­re is, amelyhez most a Hel­sinkiben képviselt 35 álíSm hozzákezdett. Ez tükröződött abban, hogy kijelölték a további lépése­ket az első európai biztonsá­gi és együttműködési érte­kezlet utáni időszakra. A konferencia feladatainak megoldására és továbbfej­lesztésére. E rendkívül tekintélyes hallgatóság előtt szeretném ismételten hangsúlyozni a szovjet külpolitika egyik ál­landó vonását — a béke és a népek közötti barátság le­nini politikáját, annak hu­manizmusát. A humanizmus eszméi hatják át pártunk XXIV. kongresszusának hatá­rozatait, s békeprogramot, amelynek egyik pontja az európai értekezlet összehí - vásáról szól. Nagy megelégedéssel álla­pítom meg, hogy az európai béke megszilárdításának fő problémáival kapcsolatban a tanácskozás által kidolgozott tételek a népek érdekeit, az emberek érőekeit szolgálják. A hosszú tárgyalások ered­ményei olyanok, hogy nincs győztes és legyőzött, nyertes és vesztes. Ez a józan ész di­adala. Mindenki nyert: a ke­leti és a nyugati országok, a szocialista és a kapitalista ál­lamok, a szövetségekben tö­mörültek, és a semlegesek, a kis és nagy államok népei egyaránt. Mindenki nyert, akinek drága bolygónk béké­je és biztonsága. Meg vagyunk győződve arról, hogy mindannak a si­keres megvalósítása, amiről itt megállapodtunk, nemcsak hogy kedvező hatással lesz äZ európai népek életére, ha­ndln fontos hozzájárulást je­lent az a világoké megszi­lárdításához is. Még egy gondolat, amelyet valószínűleg a jelenlévők kö­zül sokan osztanak. A ta­nácskozás a nemzetközi po­litika hasznos iskolájának bizonyult a részt vevő álla­mok számára, különösen hasznosnak napjainkban, amikor a pusztításra és meg­semmisítésre hihetetlen esz­közök állnak rendelkezésre. Az az erőteljes impulzus, amelyet a tanácskozáson részt vevő 35 állam vezetői­nek ez a találkozója ad, ar­ra hivatott, hogy elősegítse a békés életet Európában és azon kívül. Befejezésül szeretnék mély elismeréssel adózni a finn népnek és kormánynak, sze­mély szerint Urho Kekkonen finn elnöknek a harmadik szakasz munkájának nagy­szerű megszervezéséért, a rendkívüli szívélyességért és vendégszeretetért. Magas Leonyid Brezsnyev, SZKP főtitkára csütörtökön a Finlandia palotában talál­kozót tartott Kádár Jánossal, az MSZMP KB első titkárával. A találkozón részt vett And­rej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió külügyminisz­tere és Lázár György, az MSZMP KB Politikai Bizott­ságának tagja, a Magyar Nép- köztársaság Minisztertanácsá­nak elnöke. * Július 31-én Helsinkiben találkozóra került sor Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottságának első titkára és Todor Zsivkov, a Bolgár Kom­munista Párt Központi Bi­zottságának első titkára, a A kormány tájékoztatási hivatala közli: a Miniszterta­nács csütörtökön ülést tar­tott. A kormány megtárgyalta James Callaghan-nek, Nagy- Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyság külügy­miniszterének július 28—29- én hazánkban tett hivatalos látogatásáról szóló jelentést. A konstruktív légkörű meg­beszélések a két ország kö­zötti kapcsolatok fejlesztésé­nek új lehetőségeit tárták fel. A Minisztertanács a je­lentést jóváhagyólag tudomá­sul vette. Az Országos Tervhivatal elnöke jelentést tett az V. öt­éves népgazdasági terv ki­dolgozásának állásáról. Be­számolt arról, hogy a terve­zés az eltelt hónapokban a kormány januári határozata és irányelvei alapján a meg­felelő ütemben folyt. A Mi­nisztertanács jóváhagyólag tudomásul vette a beszámo­lót és határozatot hozott a terv kidolgozásával kapcso­latos további munkálatokra. A kohó- és gépipari mi­niszter jelentést tett a köz­úti járműgyártási program II. szakaszának eddigi meg­valósításáról. A kormány a beszámolót jóváhagyólag tu­domásul vette és határozatot hozott a további teendőkre. A kormány megtárgyalta a Kádár János (Folytatás az 1. oldalról) A Magyar Népköztársaság már a gyakorlatban bizonyít­ja, hogy híve a kulturális együttműködés, az informá­ciók, a személyi forgalom bő­vítésének, minden olyan ész­szerű lépésnek, ami elősegíti a népek és országok kölcsö­nös, jobb megismerését. E téren is csak akkor és úgy lehet további, előrevetítő lé­péseket tennünk, ha kölcsö­nösen tiszteletben tartjuk a partner országok szuverén jogait, törvényeit, amit érte­kezletünk is elvár, az előt­tünk fekvő, közösen kidolgo­zott okmányunk is igényel minden részt vevő állam­tól. A kulturális együttműködés, az információk cseréje kap­csán jelentkeznek különö­sen az ideológiai különbsé­gek. Mi is, akik itt tanács­kozunk, különböző ideoló- giájú pártokat, különböző politikai rendszerű országo­kat képviselünk. De világos, nem azért jöttünk össze, hogy elfogadjuk egymás ide­ológiáját vagy állami politi­kai rendszerét. Népeink, ame­lyeket képviselünk, azt vár­ják tőlünk, hogy a valóban létező ideológiai és politikai különbségek ellenére szót értsünk, összefogjunk, megál­lapodjunk azokban a közös tennivalókban, amelyeket el kell végeznünk, hogy Euró­pában béke és biztonság le­gyen, hogy az államok, az országok hasznosan együtt­Bolgár Népköztársaság Ál­lamtanácsának elnöke között. * Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára, az EBK zárószakaszán részt vevő magyar küldöttség vezetője csütörtökön délben látogatást tett Urho Kekko- nennél, a Finn Köztársaság elnökénél. * Csütörtökön megbeszélésre került került sor Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB fő­titkára és Gustav Busák, a CSKP KB főtitkára, a Cseh­szlovák Szocialista Köztársa­ság elnöke között. A felek po­zitívan értékelték az európai értekezlet zárószakaszának menetét. nehézipari miniszter jelenté­sét a földgázfelhasználás központi fejlesztési program­jának 1974 végéig megvaló­sított, illetve 1975 végéig várható teljesítéséről. Megál­lapította, hogy a földgáz ré­szesedése a népgazdaság energia-ellátásában a prog­ram előirányzatának megfe­lelően alakult. A felhaszná­lásban emelkedett a lakos­ság és a vegyipar részesedé­se, csökkent a kohászaté és a gépiparé. A Minisztertanács e jelentést jóváhagyólag tu­domásul vette. Utasította az érdekelt szerveket, hogy mű­ködjenek együtt a program V. ötéves tervidőszakra vo­natkozó célkitűzései megha­tározásában. Az Országos Tervhivatal elnöke tájékoztatta a Minisz­tertanácsot a budapesti agg­lomeráció ipara szelektív és intenzív fejlesztésének sza­bályozásáról. A kormány a pénzügymi­niszter javaslatára határoza­tot hozott az építési adó be­vezetésére. 1976. január 1-től a vállalatok — fejlesztési forrásaik felhasználásának tervszerű befolyásolása érde­kében — a saját döntési kö­rükben fellépő fejlesztési, építési, szerelési költségek után építési adót fizetnek. A kormány ezután egyéb ügyeket tárgyalt. (MTI) szintű találkozások az beszéde működjenek a közös érdekű dolgokban népeink javára. Elnök elvtárs! Tisztelt küldöttek! Nagy és nehéz utat tettünk meg, amíg idáig az európai biztonsági és együttműködési értekezlet mostani harmadik szakaszáig eljutottunk. Sok tanácskozás, vita van mö­göttünk, harcolnunk is kel­lett. Az enyhülésnek, a béké­nek nem csak hívei, ellenzői is vannak. A gáncsvetőkkel meg kellett küzdeni idáig is, és nyilván ez a jövőben sem lesz másképpen. Az értekezlet lezárja a múlt egy szakaszát és egy új, jobb, békésebb világ korszak jelzőjeként kerülhet a törté­nelembe. Ha az itt képviselt országok felelősen folytatják a megkezdett munkát, és a népek állhatatosan küzde­nek a jövőben is a jó ügyért, akkor a holnap feladatait is megoldjuk. A magyar kormány az ér­tekezlet okmányával egyet­ért, a küldötségünk azt meg­bízatásának megfelelően alá­írja. Egyetértünk azzal is, hogy 1977-ben az érdekelt államok képviselőinek egy újabb értekezlete áttekintse majd az addig megtett utat, s megvizsgálja a teendőket. Szeretném biztosítani önö­ket arról, hogy a Magyar Népköztársaság és a békesze­rető magyar nép minden tő­le telhetőt megtesz azért, hogy az európai biztonsági és együttműködési értekezlet nemes céljai valóra váljanak. Köszönöm figyelmüket! Csütörtökön Leonyid Brezs­nyev, az SZKP Központi Bi­zottságának főtitkára Helsin­kiben baráti megbeszélést folytatott Todor Zsivkovval, a Bolgár KP Központi Bi­zottságának első titkárával, az államtanács elnökével. * Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára Helsinkiben megbeszé­lést folytatott Nicolae Ceau- sescuval, a Román Kommu­nista Párt főtitkárával, a Ro­mán Szocialista Köztársaság elnökével. * Leonyid Brezsnyev ugyan­csak csütörtökön Pierre Elliot Trudeau kanadai kormányfő­vel is találkozott. Leonyid Brezsnyev beszédét mondja.

Next

/
Oldalképek
Tartalom