Kelet-Magyarország, 1975. augusztus (32. évfolyam, 179-203. szám)
1975-08-03 / 181. szám
1975. augusztus 3. KELET-MAGYARORSZÄG — VASÁRNAPI MELLÉKLET 7 Valóságos otthonok-e? Gondolatok a művelődési intézményekről közművelődés nagyrészt intézményekre A épül. Az intézmények közül talán legfontosabb a művelődési otthonok hálózata, tekintettel arra, hogy sokrétű tevékenységével többféle igényt is ki tud elégíteni egyszerre, egymással párhuzamosan. A művelődési otthonok egy része jól szolgálta az elmúlt időszakban a látogatók különböző rétegeit. Korszerűsödött a tartalmi munka, gazdagabb művelődési lehetőségek tanúi lehettünk, fejlődött a klubmozgaiom, megszaporodtak a nagy tömegeket aktivizáló formák, a fórumok, vetélkedők és hasonlók. Több művelődési otthonunk megújult, korszerűsödött klvül-belül, s épült néhány új is. Legújabban Vásárosna- mény büszkélkedhet korszerű, új művelődési otthonnal. Megelégedésbe és a megnyugvásra azonban az eredmények ellenére sincs okunk. Kétségtelen, hogy a művelődési otthonok egy részében határozott fejlődés mutatható ki az utóbbi néhány esztendőben. Mégis, „magunk alatt vágnánk a fát”, ha csak ezt látnánk, csak erre építve végeznénk a további munkát. Mert ugyanakkor sok még megyénkben a korszerűtlen, az egyre jobban és szebben berendezett lakásokból az embereket „elcsábítani’! nehezen tudó, gyakran anyagi gondokkal küszködő művelődési otthon is. És akad példa jócskán — sajnos — a szinte már évtizedek óta a megszokott rendezvényeket szervező, a ma már kisebb hatású formákat ismételgető vágy éppen a kihasználatlan művelődési otthonokra is. Közös a cél, közös a gond is. Együtt, ösz- szefogva kell — mert csak így lehet eredményesen — tenni azért, hogy művelődési otthonaink tartalmi tevékenysége és működési körülményei megfeleljenek azoknak a feltételeknek, amelyeket a természetes fejlődéssel együtt járó változások ' és a megnövekedett művelődési igények, a kultúra közös kincsei iránti érdeklődése állít eléjük. Mire gondolok? Az egyik szatmári községben két héten belül külön-külön hirdetett népdalestet a művelődési ház és a termelőszövetkezet. (Az utóbbi a saját, napközben ebédlőnek használt kultúrtermébe.) Mindegyik meghívott országosan elismert népdalénekeseket is. Mindkét helyen körülbelül félig töltötte meg a termet a közönség, aszerint, hogy melyik szervezettől vett jegyet. A takarítás és a villanyszámla költsége, a meghívott énekesek tiszteletdíja persze attól még nem csökkent a felére, hogy csak „fél ház” volt a rendezvényen. Közösen, összehangolt munkával, csak az egyik estet megtartva sok energiát és pénzt megtakaríthattak volna ebben a faluban. példát csak azért mondtuk el — hozzáA tehetnénk még sok hasonlót —, hogy lássuk: nagyon is indokolt -egy-egy adott helyen az erőforrások ésszerű, közös, összehangolt 'kihasználása. A tanácsi, a szakszervezeti, a szövetkezeti és a más szervek által fenntartott művelődési intézmények összehangoltan, egymás munkáját kiegészítve kell működniük, ha a művelődési munka hatékonyságát növelni akarják. Még jobb, ha mint Nagykállóban sikerül módot találni az intézmények közös fenntartására, mert így összeadódik a pénz, egyesülnek a szellemi energiák, a tartalmi munkában megszűnnek a fölösleges párhuzamosságok. Növekszik a köz- művelődési munka hatékonysága, javulnak a művelődési feltételek. Különösen fontos, hogy a termelőszövetkezetek az eddiginél nagyobb mértékben járuljanak hozzá a közművelődés fejlesztéséhez. Még mindig kevés helyen vesznek részt a művelődési intézmények fenntartásában, holott a legtöbb esetben erre lenne szükségünk. Kívánatos továbbá, hogy az üzemi, szakszervezeti művelődési intézmények mindenütt segítsék a lakóhelyi közművelődést is — erre egyébként egyre több jó példát mondhatunk —, ugyanakkor a művelődési otthonnal nem rendelkező üzemek, vállalatok munkásainak kulturális ellátásáról gondoskodjanak a tanácsi köz- művelődési intézmények. Méghozzá ne csak úgy általában, az „előttünk is nyitva áll az ajtónk” elv alapján, hanem a munkahelyekkel történő konkrét megállapodás alapján, igazodva az üzemi, termelési érdekekhez. okát tehetnek a művelődési otthonok az S iskolarendszerű felnőttoktatás sikeréért is, korrepetálások, megfelelő szakköri foglalkozások, filmvetítések és hasonlók szervezésével. Ugyancsak segíthetik — és szintén közös összefogással! — a bejáró, ingázó munkások művelődését, a munkásszállók lakóinak közművelődési életét. Nem soroljuk tovább a tennivalókat. Szakképzett és lelkiismeretes népművelőink nagyon jól ismerik azokat, s ha a fenntartók részéről maximális segítséget kapnak, meg is valósítják őket a művelődési intézmények keretében. Közös, összehangolt tevékenységgel, a spontán művelődési formákra is építve bizonyára sikerül még több olyan embert bevonniuk a közművelődés eleven áramába, akik eddig még kimaradtak belőle. I Kopjások és Vörös requiem MLkészüLnyiroiL filmgyárainkban ? A nyári hónapokban is szorgalmas munka folyik a budapesti filmstúdiókban. Megkértük Köllő Miklóst, a Hunnia Filmstúdió igazgatóját, tájékoztasson, milyen filmeket fejeztekbe, milyen filmeket forgatnak. — Elkészült Palásthy György „Kopjások” című filmje, amelyet Berkesi András regénye alapján készített. Kész Mészáros Márta „Örök- befogadás” és Maár Gyula „Déryné hol van?” című filmje. Ezekről a filmekről már eddig sok előzetes híradás volt, a közönség tudja, miről szólnak. Gyakorlatilag ugyáncsak készen van — az utószinkron még folyik — a fiatal televíziós rendezőnek, Csányi Miklósnak az első filmje. Címe: „Kenyér és cigaretta”. Szántó Erika forgatókönyvéből készült, és azt mutatja be egy idős papírgyári munkás és egy fiatalember sorsán keresztül, hogy a fiú hogyan ébred felelőssége tudatára. A két főszerepet Szirtes Ádám és Fried Péter játssza. Hasonlóképpen hamarosan elkészül Grünwalszky Ferenc első filmje, a „Vörös requiem”. A forgatókönyvet — amelynek témája Sallai és Fürtst drámája — Hernádi Gyula írta. Szorgamasan dolgozik új filmjén Zolnay Pál. A „Szélmalom”, hasonlóan a rendező „Fotográfia” című alkotásához, azzal a módszerrel készül, hogy nincs előre elkészített forgató- könyv. Ebből következik, hogy rengeteg felvételt kell készíteni. A munka most érkezett egyik legizgalmasabb szakaszához, a bőséges képi anyagból össze kell állítani a filmet. A stúdió több alkotás forgatókönyvét elfogadta, s így rövidesen megkezdheti a munkát Fazekas Lajos, aki Deme Gáborral közösen írta a „Szülőföld” című filmet. Palásthy György „Kakasszó” címmel szatirikus vígjátékot tervez, és filmrendezőként mutatkozik be a kitűnő operatőr, Zsombolyai János. Témául Bertha Bulcsú „Kenguru” című kisregényét választotta. Szabó István „Budapesti mesék” címmel készül filmre. Tervei szerint a film illeszkedik eddigi munkásságába: lírai hangvételű lesz és a háború utáni időkből választja témáját. A Budapesti Filmstúdiónak két produkciója vár bemutatásra. Elkészült Bacsó Péter „Ereszd el a szakállamat” című szatírája. A filmet Zsombolyai János fényképezte, a főszerepeket Helykey László, Kállai Ferenc, Major Tamás és Bánsági Ildikó játssza. Gyöngyössy Imre alkotása, a „Várakozók” a második világháború utolsó heteiben játszódik, operatőrje Kende János, főszereplői a lengyel Maja Komarowska és Törőcsik Mari. A készülő filmekről Nemeskürthy István, a stúdió igazgatója beszél: — Körülbelül tíz nap múlva teljesen elkészül Elek Judit „Egyszerű történet” című filmje. A rendezőnő ebben az alkotásában az Isten mezeje hőseinek további útját kíséri. Alkotói módszere is hasonló. Talán így határozhatnám meg: dokumentumfilmes eszközökkel készített játékfilm. Rényi Tamás „Az idők kezdetén” címmel készített filmet. A történet 1947-ben játszódik, s egy fiatal leány és férfi szerepében Bordán Irén és Cserhalmi György — a főhősök. Az utómunkálatoknál tart Kabay Barna első nagy játékfilmje. A-fiatal rendező — aki mint Gyöngyössy Imre alkotótársa közismert — Tersánszky Józsi Jenő „Legenda a nvúlpaprikásról” című kisregényét választotta témául. A filmet Illés György fényképezte. Főszereplők: Halász Judit, a lengyel Wojcziech Simenion és Garas Dezső. Nemrég fejezte be a forgatást Kézdi Kovács Zsolt. Filmjének címe: „Ha megjön József”. Főszereplői Rútkai Éva és Monori Lili. Három rendező kezdi el egy héten belül a forgatást Fejér Tamás — Hildebrandt István operatőri közreműködésével — Fekete István „Ballagó idő” című regényét viszi filmre. A rendező most keresi a gyermek főszereplőt. Gábor Pál tervezett filmjének a címe ’’Járvány”. A film az 1831-es. úgynevezett koleralázadás idején játszódik. Megfogalmazza, hogy ez a lázadás valójában az utolsó nagy parasztlázadás volt abban az időben, amikor a magyar királyság területén élő nemzetiségek öntudata már ébredezett. Egy elsőfilmesnek is lehetőséget biztosított stúdiónk a bemutatkozásra. Lugossy Gyula hamarosan hozzáfog „Azonosítás” című filmjének elkészítéséhez. Érdekessége: közvetlenül a háború utáni időkkel foglalkozik, holott ebből a korszakból nincsenek élményei. Tehát a mai fiatal generáció véleményét fogalmazza meg az új társadalom kezdeteinek éveiről. — Mit hallhatunk a távolabbi tervekről? — Bacsó Péter újabb szatírát tervez. Saját forgatókönyvéből rendezi a „Verjétek szét azt a zongorát” című filmet. Kovács András „Labirintus” címmel mai témát dolgoz fel, Fábri Zoltán pedig Sánta Ferenc „Az ötödik pecsét” című művével foglalkozik. A Sánta—Fábri alkotói együttműködés már eredményezett egy kitűnő filmet, a Húsz órát, így érthető, hogy a szakma nagy érdeklődéssel kíséri Fábri új tervét. Épül a múzeumfalu Kamora és málésgóré — Hát épp idejében jöttek. Már elhatároztam, hogy felaprítom ezt a sok lomot. Nem fogom itt keI rülgetni... A múzeum munkatársai pedig lázas igyekezettel összeszedték a sok „lomot”. A több, mint másfél évszázados paszabi földház még meglévő berendezési tárgyait, amit az örökösök eddig csak kegyeletből őriztek... 1972 óta épül az egyelőre 2 és fél holdas területű múzeumfalu Sóstón. Jelenleg egyetlen porta áll teljesen készen: egy szatmári kisnemesi ház a hozzá tartozó gazdasági épületekkel. Istálló, sütőház, gabonás kamora, málésgóré — hirdetik a kis táblák az épületek falán. A lakóház berendezése is eredeti — Szatmár különféle falvaiból szedték ösz- sze a néprajzi kutatók. A summa: ilyen volt a múlt században egy szatmári kisnemes lakása. Áll már egy besztereci lakóház is — az 1812-es évszámot véste készítője a derékvastagságú mestergerendába. Szépen faragott kútágas nyúlik az égre udvarán — egyelőre gém nélkül. A rétközi szegényparaszti porta képviselőjének szánt épület- együttes még csak félig kész. Istálló és más gazdasági épületek kerülnek majd a kerítésen belülre. Lassan épül a múzeumfalu — ám e lassúság nem azonos a sokat szidott mai építőipari tempóval... A cél: ugyanúgy felépíteni a legkisebb darabjaira szédszedett házat, csűrt, ahogyan az eredeti helyén állt. A megszámozott gerendák, épületelemek aprólékos terv szerint kerülnek a helyükre, a vert falakat értő kezek készítik az eredeti módszer szerint, a tapasztás, a meszelés, a berendezés mind-mind körülményes munka. Sok nehézségekkel küzdenek a múzeumfalu építői — de annál nagyobb az örömük, amikor segítőkész kezeket látnak. A távolabbi tervekben például szerepel egy faluközpont felépítése templommal, kocsmával, tűzoltószertárral, stb. Ez utóbbihoz kaptak nagy segítséget nemrég a nyíregyházi városi tűzoltcparancsnokságtól: egy már kiselejtezett régi kézi fecskendőt a tűzoltók rendbe hoztak, és felajánlották a múzeumfalunak. Az-erdőgazdaság segítségével kapnak olyan 6 méter hosszú, gerendának alkalmas tölgyfát, amellyel egy tönkrement mestergerendát pótolhatnak. Jelenleg egy tiszabecsi szegényparaszti ház épül hozzáértő ácsok és lelkes szünidős diákok segédletével. Ezenkívül egy ugyancsak szatmári, középparaszti portára alkusznak a múzeum munkatársai — ha azt is áttelepítik, egymás mellett láthatják majd a látogatók Szatmár elmúlt századainak jellegzetes portatípusait. A további tervekben mezőségi, nyírségi porták építése szerepel, egy tirpáktanya és a már említett teljes faluközpont. A szabolcs-szatmári múzeumfalu megnyitását még nem tűzték ki. A már elkészült rész elkülönítése után a nagyközönség előreláthatólag a jövő évtől tekintheti meg megyénk múltjának építészeti emlékeit. T. Gy.
